Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám, péntek

Négyszemközt az utolsó mohikánnal

LÁTOGATÓBAN vilém nowak nemzeti művész, egyetemi tanárnál

mindnyájunk ünnepe

Ma május 23-a van. Még néhány óra és Komáromban, tm- már tizenkettedik alkalommal, megnyit ják a Jókai napokat, nemzetiségi kulturális-művészeti életünk nagy seregszemléjét.

Ismét ünnepnapok következnek tehát: a költészet, a szó, az emberi igaz szó ünnepnapjai. Már bizonyára megérkeztek az első csoportok; utcákra, falakra kerültek a szines plakátok, körülvették a Szakszervezetek Házát is, amelynek színpadán ismét visszanyerik erejüket. eredeti jelentésüket a szavak. Ojra érezzük majd súlyukat, újra hatásuk alá kerülünk.

Ünnepnapok a Jókai-napok. Az ifjúság ünnepnapjai is. Ev- röl évre több száz fiatal találkozik egymással, régi vagy új ismerősként — a színpadon és a nézőtéren, a parkokban vagy a Duna partján, ló érzés köztük lenni, látni őket, az or- száq különböző tájairól érkező fiúkat, lányokat. Kis csoportokba verődve állnak vagy sétálnak — és beszélgetnek a bemutatott vagy a bemutatás előtt álló műsorokról; költőkről, szerelemről, mindenről. Megállnak a sátrak előtt, és könyvet vásárolnak, hazai irodalmunk terméseit, ló érzés lát ni őket a fellépés előtti utolsó próbán, az utolsó simítások közben, egyre fokozódó izgalomban, hogy sikerül jön az előadás. •

Ismeretségek, barátságok, szerelmek szövődnek, tájak találkoznak bennük és általuk. Őszinte szavakkal távolságokat fognak át. Mert egy kicsit minden fiú, lány magával hozza szükebb hazáját, a Bodrogközt, G ömölt, a Medvesaljái vagy éppen a Csallóközt. Ök a farmer- és trapéznadrágos fiatalok teszik színessé, avatják ünnepnapokká a hétköznapokat. Aki csak egyszer is részt vett a Jókai napokon, többé nem felejti el hangulatát, varázsát. Sok szép élménnyel, emlékkel gazdagabban tér haza. És nem utolsósorban hasznos tapasztalatokkal. ló látni az ifjúságot a színpadon, előadás közben. Lényükkel, érzéseikkel átitatják a termet, a művészet erejével egy magasabb, ünnepélyesebb szférába emelik a közönsége'.

Nemzet iséqiink életében kevés olyun és annyi funkciót betöltő rendezvény van, mint a Jókai-napok. Amióta létezik, tudjuk milyen jelentős szerepel játszik amatőr művészeti mozgalmunkban, a népművelésben és nagyon hézagos nyelvművelésünkben. És amire oly nagy szükségünk van, kapcsolatokat teremt, közösségeket formál. Nemcsak a szereplőket mozgósítja, hanem azokat is, akik előzőleg megteremtik a feltételeket a tehetséges fiatalok számára, azokat is, akik részt vesznek a felkészítésben. Sok ember munkájának és sok éjszakába nyúló próbának a gyümölcsét hozzák el Komáromba a vers- és prózamondók, az irodalmi színpaduk, a színjátszó- csoportok és bábegyüttesek. így nő mindnyájunk ünnepévé a Jókai-napok. Mindnyájunk ünnepévé, akik így vagy úgy, évekkel előbb vagy csak most, erőnk és tehetségünk legjavát adva készültünk rá. részt vettünk rajta.

De ne feledjük, bármennyire furcsán hangzik is, tartozásaink napjai is az elkövetkező napok. Van törlesztenivalónk bőven az irodalommal és a művészettel szemben — főleg az igényesség terén. Városainkon, falvainicon megújuló, gazdagodó, egyre tartalmasabbá váló kulturális életünk szám talan tanujelével találkozunk ugyan, a minőséggel. a színvonallal, többnyire még mindig adósak vagyunk. Tekintsünk a Jókai-napokra úgy is, mint mércére, egész évi munkát meghatározó mércére. Persze, csak akkor, ha a bemutatott műsorok kielégítették elvára sainkut.

Reméljük. a rendezők: a Népművelési Intézet Nemzetisé qi Osztálya, a CSEMADOK Kö ponti Bizottsága és a komáromi járási és városi szervek idén is mindent megtesznek a rendezvénysorozat zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.

E gondolatok jegyében kívá nunk minden résztvevőnek, csoportnak sikeres szereplést, felejthetetlen élményeket, hasznosítható tapasztalatokat.

’.ODNÁR GYULA

BEMUTATÓ: MA ESTE

A kőszívű ember fiai a Magyar Területi Színházban

A Jókai-napok megnyitásának idejére — szinte már hagyomá nyosan — bemutatót tervez a komáromi Magyar Területi Színház. A XII. Jókai napok előestéjén, vagyis ma, fókái Mór „A kőszívű ember fiai* című regényének színpadi változatával lép közönség elé a MATESZ komáromi társulata.

Hazánk felszabadulása harmincadik évfordulójának évében ünnepeljük a „nagy mesemondó“ születésének 150. jubileumát. Nem véletlen tehát, hogy a színház éppen ezt a Jókai művet tűzte műsorára ez év májusában ...

Az sem haszontalan talán, ha adalékként felsorolunk néhány jelentős politikai és kulturális eseményt, amelynek ma is történelmi jelentőségei tulajdonítunk, s amelyekről Jókainak a regény írása előtt, közben vagy a mű megjelenése idején kellett tudomást szereznie. Iö68-ban nyilvánosságra hozták a Monarchia nemzetiségi törvényét, kikiáltották a fiig getlen Szerbiát és megalakult a Magyarországi Általános Munkásegylet; ebben az évben került közönség elé Dosztojevszkij Félkegyelműje és Wagner A nürnbergi mester dalnokok című operája. 1869-ben (ebben az évben jelent meg az említett Jőkai-mű) nyitották meg a Szuezi-csatornát, megalakult. a Német Szociáldemokrata Párt és Pozsonyban megszervezték az első munkásgyűlést. Ebben az évben több világirodalmi jelentőségű mű látott napvilágot. Legalább néhányat említsünk meg közülük: Flaubert „Érzelmek iskolája“, Goncourt „Mme Gervaise“, Nyekraszov „Ki boldog Oroszországban“ stb. Ezek a müvek, események, egy világosan körvonalazható kor termékei. A művekről nem valószínű, de az eseményekről a szerkesztő (tehát tájékozott) Jókainak is feltétlenül tudnia kellett. Ezek a nyomok felfedezhetők A kőszívű ember fiai című regényében. Baradlayné például már a következő történelmi időszak előhírnöke. Az öntudatosodó nőnek a típusa, aki képes kitel jesíteni a maga világképéi.

A regényt a MATESZ megbízásából — Koppányi György magyarországi drámaíró adaptálta színpadra. Előtte már hárman tették ugyanezt, például a legnagyobb magyar dramaturg nak titulált Hevesi Sándor. Az új feldolgozásra azért voll szíik sége a színháznak, hogy a hősiességet a maga megkapó nyerseségében, a jellemeket pedig kissé poetikus (tehát nem patetikus) megformálásban ál lítsa színpadra. Konrád fózsef rendező és Kopócs Tibor dísz let- és jelmeztervező minden igyekezetükkel ezt a célt szol gálták.

Baradlaynét a bárónőt kettős szereposztásban láthatják az ér ileklődők. Az első bemutatón Ferenczy Anni és Szentpétery Ari szerepel, a másodikon Lő rincz Margit és Udvurdy Anna. üdönt Ropog józsef, Richárdot Dráfi Mátyás, Jenőt Pöthe István jeleníti meg. Baradlay szerepében Bugár Bélát láthatjuk. Rideghváry szerepét Turner Zsigmond, Alfonsinét Németh Ica, Editét Varsányi Marika, Palvitz Ottót Holocsy István, Arankát Benes Ildikó alakítja. Haynau is kettős szereposztásban kerül a közönség elé. Az első bemutatón Siposs fenol, a nézők hosszabb idő után újra viszontláthatják a színpadon.

KMECZKÓ MIHÁLY

Vilém Nowak: Fiatal leány

üzletében nyitottuk meg. S nagy sikert arattunk. A cseh kultúra szellemi óriása, F. X. Salda felfedezett és teljes támogatásáról biztosított bennünket. Számomra azonban az ajtót Európa felé az 1909-ben, a Rudolf ínumban megrendezett kiállításom nyitotta ki. Rövidesen Meier Gráfé Julius német műtörténész és a híres berlini Cassirer képtár igazgatója mutatja be műveimet a berlini közönségnek.

— Aztán Berlinbe kerültem, majd Münchenbe.

Ám valami haza húzott. És régi bajtársaim s<em feledkeztek meg rólam. Ezerkilencszáz- huszonnyolcban megrendezték prágai kiállításomat, s ezen alkalommal Emil Filla, a régi bajtárs és feledhetetlen barát rávett, maradjak itthon. Az Akadémián megüresedett egy hely... Én igent mondtam, s így lettem a prágai Képzőművészeti Akadémia tanára ...

Ebben a pillanatban átveszem az idős mestertől a beszéd fonalát, mivel látom minden figyelmességem ellenére Vilém Nowak fáradtnak tűnik. Hálásan nyugtázza gesztusomat és kíváncsi mosollyal várja mon- dókámat. Természetesen igyekszem értékesíteni mindazt, amit a beavatottaktól Václav Formá- nek docenstől és dr. Jirí Kota- líktól a nemzeti művészről már elöljáróban megtudtam.

Az Akadémián rövidesen bebizonyosodott, hogy Vilém No- wak nemcsak kitűnő festő, hanem egvben kiváló pedagógus is. A cseh és a szlovák festők számos kiválósága az ő keze alatt nőtt fel mesterré, s bizony közülük jó néhányan már nemzeti művészek és egyetemi tanárok. Az ő osztályából indult el František Jlroudek, és Adolf Zabranský, Karel Souček és Jirí Horník, a szlovákok közül pedig Eugen Nevant, Ján Mudrochot, Frico Hoffstödtert, fán Zelibskýt és Peter Matejkát indította útra. S önála érett be Nemes Endre és Bauerfreund Jakab is.

A nácik bevonulása után az antifasiszta Vilém Nowakot megfosztják tanári állásáról és csupán a véletlen folytán nem kerül a koncentrációs táborba. Elvonultan él akkor és csak fest és fest. A felszabadulást nagy örömmel üdvözli és még- egyszer visszatér a katedrára. De nem Prágában, hanem Bratislavában. Laco Novomeský kívánságára professzúrát vállal az újonnan megalakult Szlovák Képzőművészeti Főiskolán és néhány éven át két asszisztensével, František Jiroudekkel és Jifí Kotalíkkal a szlovák fővárosban ténykedik. Majd visszatér Prágába és azóta ismét fest és fest, no meg kiállításokat rendez, idehaza és külföldön is.

A prágai Nemzeti Galéria által idén megrendezett retrospektív kiállításokon pedig, ahol a halhatatlan NYOLCAK és utódainak, a Konokok festőinek alkotásait mutatták be a közönségnek minden várakozást felülmúló érdeklődése mellett, egyre több figyelem irányult és irányul most is a Nyolcak utolsó élő és alapító tagjának, Vilém Nowak nemzeti művésznek a festészete felé. S ez nem véletlen, mert ez az utolsó mohikán már réges-régen európai rangú festővé lépett elő. E kiváló kolorista festészetében ugyanis nagyszerűen fonódnak egybe a régi korok legszebb hagyományai és erényei. Claude Lorrain és Antoin Watteau, Auguste Re- noir és a japán Mókusai, valamint Eduard Munch és Vincent van Gogh, Oskar Kokoschka és Pablo Picasso, de főleg Paul Cézanne és Pierre Bonnard művészete ötvöződik össze képein a cseh festészet legszebb hagyományaival . ..

• Észrevettem, hogy a mesternek a pihenő jót tett, s ex- temporálémet menten befejeztem, majd szótlanul bírtam szóra Vilém Nowakot, hogy mondja

ol c hosszadalmas párbeszéd prológusát.

— Mindig a baloldalon álltam, kommunista voltam, s az is maradtam. Vallom, hogy a művész csak akkor művész, ha tehetségét az új, a haladó eszmék szolgálatába állítja. Ezt tettem világéletemben, s ezt teszem ma is. Ha kellett szolgál- lam, de senkit ki nem szolgáltam ... BARSI IMRE

Valahol fenn, Prága felett, ahová — a százhuszonegyes és a százharmincötös villamost kivéve — a madár is csupán aludni jár, él a képek rengetegében Vilém Nowak, nemzeti művész, a prágai legen- dáris NYOLCAK festőnemzedékének utolsó, élő alapító tagja.

A mester, aki a jövő évben tölti be kilencvenedik életévét, meglepő fürgeséggel fogad. Egy futó pillanatra zavarba is jövök: nem tudom, mit csodáljak, a miniműtermet elárasztó képek színtengerét avagy alkotójuk fiatalságát. A minden titkok ajtaja azonban rögvest kitárul előttem, amikor mély lé- lekzettel szívom mellre és élvezem a testé kék, különböző olajok, kátrá nyok és terpentinek számomra oly csodás illatát, amelyet bratislavai festőbarátaimnál szerettem meg, s amelyet Prágában mindmáig nélkülöztem.

• Ka jól tudom, Ön igen ko rán kezdett rajzolni, s noha édesapja ezt nem nézte jó szemmel, édesanyja csendes, de állhatatos támogatásával a ceruza, színes kréta, festék és ecset mindig kézközelben voltak ... fis édesanyja rokytnicei rokonainál, ahol a gyakori látoga tásnkon kívül igen szívesen töltötte vakációit, az Ön, már akkor erőteljesen megmutatkozó tehetségét és ambícióit mindig is istápolták.

— Fogalmam sincs róla, hogy honnan vette információit, de valóban úgy volt minden, mint ahogyan azt ön állítja. Érdekes családban nőttem fel a Prága melletti Mnísekben. Családunkban már három nem zedéken át keveredett és fonódott egybe a cseh és a német elem. Édesanyára látszatra lágy szláv asszony volt, aki azonban csendes, halk kitartással valósította meg elgondolásait. Édesapám, német „gyáros" volt, ahhoz azonban, hogy jó vállalkozó legyen túlságosan liberális volt. Sajnos, velem szemben liberalizmusát nem igen gyakorolta.

— Igen, már hároméves ko romban telepingáltam az épületek faluit és a palánkokat, négyéves koromban pedig megfestettem szüleim portréját, le rajzoltam szobalányunkat, kocsisunkat és megörökítettem a tóőr fiziognómiáját is.

• Azt hiszem Tanár úr, bogy Ön burokban született. A legkedvezőbb, legszerencsésebb időben került az Akadémiára. Európában akkor már új szelek fújdugáltak. A XX. század emberén** k pniKifllVadncaiódja

alapvetően* változott. Azokban az években terjesztette eln Albert Einstein is a Porosz Királyi Tudományos Akadémia elé a relativitás elméletét, amely nemcsak a klasszikus mechanika ismert fogalmait, de Newton fizikájának eddigi érvényességét is kétségbe vonta, revízió alá vette. És csak természetes, hogy ezek a tudomány létre boxta forradalmi változások törvényszerűen halottak a művészetekre is.

— Hát igen — feleli szerényen Vilém Nowak. — Tudtuk, hogy a régi módon már nem lehet festeni. Mihelyt elhagytuk az Akadémia talaját, megkezdtük harcunkat a régi, elavulté« beporosodott, hamis és merev akadémiai szellem és formák ellen. Ám- ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nemcsak az akadémikus naturalizmust kell eltemetnünk, az individualista, különböző, úgynevezett szabad irányzatokkal is le kell számolnunk. Tisztában voltunk azzal, hogy az új művészeinek egy belső renden, fegyelmezettségen és objektív törvényszerűségen kell felépülnie. Szerencsénk is volt. Ezekben az években rendezték meg Prágában Eduard Munch, Vincenc van Gogh és Paul Cézanne festményeinek kiállítását. Megbízható útmutatókat kaptunk. Ök állottak utunk elején. Főleg Paul Cézanne! Ekkor jött létre Bohumil Kubista és Emil Filla szellemi veaérlete alatt a prágai Nyolcak csoportja, amelyről ma már minden fennhéjázás nélkül kijelenthetem, hogy forradalmasította az új cseh képzőművészetet és egy emberöltőre mutatott követendő példát a XX. század cseh festőinek. A csoport Benjáminja én voltara — Első tárlatunkat a prágai Královodvorská utca egyik üres