Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám, kedd

Költők szavával a múltról-a mának

Répás Teréz kedves, megnyerő modorú lány. Hogy hány éves, nem firtattam. Tény, hogy nagyon fiatal, ezért, akik nem ismerik, gyakran összetévesztik neveltjeivel. Ugyanis nevelőnő. A Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákotthonának nevelőnője. Hogy összetévesztik a keze alatt nevelkedő lányokkal? Számára ez csak hízelgő lehet. Egyébként nem is csoda: pár évvel ezelőtt még ő is diáklány volt, « Losonci Pedagógiai Középiskola növendéke.

Mi most nem a modern nevelési elvekről és követelményekről beszélgetünk vele, hanem arról, ami mindennapi polgári munkáján túl nemes, szórakozást, kikapcsolódást és felüdülést jelent számára. Ugyanis ő vezeti a diákotthon irodalomkedvelő lakóinak csoportját, mely Csillag Irodalmi Színpad néven már a nagyközönségnek is bemutatkozott, és az idén első ízben részt vesz a XII. Jókai-napokon is.

— Úgy tudjuk, a Csillag Irodalmi Színpad minden tekintetben fiatal egüttes.

— Csakugyan az.

— Mikor alakult? Ha jót értesültem róla, maga szervezte.

— Színpadunk 1973-ban alakult. A nevét kicsit később kapta.

Répás Teréz, amint elmondotta, maga is az irodalmat tartja legkedvesebb szórakozásának. Már a középiskolában is szerette a szép verset, a klasszikus és a modern költőket egyaránt. Már maga ez is

figyelemre méltó dolog, de ami ennél még lényegesebb és szívet gyönyörködtetőbb, az az, hogy olyan diákokat oltott be a szép magyar szó szereteté- nek varázsszerével, akiktől szakmájuknál fogva távol esik az irodalom, hiszen mezőgazdasági szakembereknek készülnek. Ha a nemes céloktól vezérelt gárda pusztán saját gyönyörűségére forgatná a magyar és a világirodalom jeles költőinek köteteit, a színpad vezetője már akkor is nagy szolgálatot tett a csehszlovákiai magyar kultúrának, mert nem „csak" szakképzett gépésztechnikusokat kapnak majd a földművesszövetkezetek és állami gazdaságok, hanem érzelmileg gazdagabb, a művészeteket is értő és becsülő embereket, ami voltképpen szocialista nevelésügyünk célja is. Ám, a szep- si diákok nem csupán maguk akarnak gyönyörködni a szép versben, hanem másoknak is

— sokaknak — akarják tolmácsolni a költők üzenetét. Bár, az együttesnek múltja még szinte nincs is, a költői szó interpretálásában már ez idáig is kecsegtető eredményeket vallhatnak magukénak.

— Hány tagból áll az együttes?

— Tízen vagyunk — mondja Teréz.

— Ezek szerint maga is szaval.

— Nem. Én nem szavalok. Bár, diákkoromban szerettem verset mondani.

— Szóval a szereplés lehetőségét átengedi diákjainak.

MICI-MACKÓ

A NAPKÖZI OTTHONBAN

Morcos mester táncba kezd, Hová mégy te kisnyulacska? Begér Béni bungalója.

Kedves, játékos, felnőttek arcára is derűt, mosolyt varázsoló címek. Hát még milyen Önfeledten nevethettek azok a lakszakállasi gyerekek, akik, többek között, ezeket a bábszínműveket látták is a Mici- Mackó bábegyüttes előadásában.

A bábegyüttes 1969 ben alakult a Lakszakállasi Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskola tanulóiból, de a Mici-Mackó nevet csak egy éve viselt, azóta, hogy bemutatták Az osztozkodó medvék című műsort, amelynek két főszereplője volt, Mici és Maci. Innen származik a kedvesen, bájosan hangzó elnevezés.

De vajon annak idején, hogyan született meg az együttes, milyen elképzelések hívták életre?

Kérdésünkre Bajcsi Katalin, a csoport vezetője válaszol, aki egyébként 1967 óta dolgozik, mint nevelőnő, a napközi otthonban.

— Egyik fontos feladatunk, hogy állandóan munkát adjunk a gyerekeknek, olyan munkát, amely leköti a figyelmüket, és egyben szórakoztatja is őket. Arra gondoltunk, hogy a bábozás, mint a játék egyik hasznos formája, nagyon jól megfelel erre a célra. Néhány tanulóval el is kezdtük a munkát, saját szórakoztatásra, a tanulás után. Eleinte nem volt színpadunk, csak a bábok, amelyeket vásároltunk.

Aztán a csoport egyre erősödött, egyre nagyobb kedvvel dolgozott, segítséget is kapott az iskolától. Majd következett Komárom, ahol a járás báb- színjátszó csoportjainak seregszemléjén, első házon kívül bemutatott műsorukkal olyan sikert értek el, amilyenre nem számítottak és amely további, igényesebb munkára ösztönözte a vezetőt és a gyerekeket. Legsikeresebb évük a tavalyi volt: második dijat nyerlek a járási versenyen, és először vettek részt a Jókai-napokon.

— Kik alkotják a csoportot?

— Csak lányok, főleg nyolcadikosok. Igaz, vannak fiúk is, kisebbek, az alsóbb évfolyamokból, de ök még nem szerepellek. Érdekes, hogy a nagyobb fiúk nem érdeklődnek a bábozás iránt.

Plauter Erzsébet, a másik nevelőnő, aki szintén jelen van beszélgetésünkön, közbeszól:

— Valahogy nem is hiányoznak a fiúk. A lányok mindent megoldanak, még a medvedör- mögést is nagyszerűen utánozzák.

A Miéi-Mackó csak kezdetben dolgozott idegen bábokkal. Ma már a gyerekek maguk készítik el a mesebeli alakokat, a kesztyűsbábokat, többnyire otthon és a szülők segítségével. Persze, a „tanító néni“ utasításai alapján.

— Nemcsak a játék, a bábok elkészítése is örömet je>- lent a lányok számára — folytatja Plauter Erzsébet. — Ez különben igen jó csoport, jól tanulnak, ügyesek a lányok. És nagy öröm hallani, milyen szépen hangsúlyoznak, vigyáznak a szép beszédre.

A díszletek és más kellékek az iskola műhelyében készülnek, ugyancsak gyerekek kefével, Tábor Elemér tanító vezetésével.

A csoport évente két műsort készít, LITA-kiadványokból, heti három próbával. A próbákat és az előadásokat ís a szép napközi otthon egyik osztályában tartják. De bemutatkoztak a művelődési otthonban is, nagyobb közönség előtt.

Játszanak a gyerekek, szórakoztatják önmagukat, iskolatársaikat és az óvodásokat.

— Együtt izgulok, örülök én is a gyerekekkel, és a siker nemcsak nekik, nekem is nagy öröm — mondja Bajcsi Katalin, aki több szakkönyvet elolvasott és részt veit egy tanfolyamon is, amióta a bábszínjátszással foglalkozik. Csak azt sajnálja, hogy a környéken nincs más együttes, nincs, akivel „megtárgyalhatná, hogyan kell csinálni", még jobban, még magasabb szinten.

Bajcsi Katalinnal együtt reméljük, hogy izmosodó báb- színjátszó-mozgalmunk már a közeljövőben gyakrabban ad alkalmat, teremt lehetőséget a tapasztalatok cseréjére, a színvonal és a gyermekek érdekében.

BODNÁR GYULA

Úgy is mondhatjuk. Hadd szavaljanak csak ők — az övék a színpad. A szereplés — az jutalom, kiérdemelt jutalom.

— A Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába tudtommal csak fiúk, vagy zömmel fiúk járnak. Ez azt jelenti, hogy az irodalmi színpad is csupa fiúkból áll?

— Nem. Az úgv kissé egyhangú és unalmas is volna. Lánytagjai is vannak együttesünknek.

— És a lányokat hon né t veszik?

— Kölcsön vesszük Őket. A gimnáziumból.

— Akkor az Irodalmi színpad tulajdonképpen egy másik funkciót is betölt. Biztosítja a barátkozást, az együttműködést két iskola között.

— Csakugyan így van. Ezt eddig még nem is tudatosítottam magamban.

— Mi mindenre jó egy irodalmi színpad! A gimnáziumnak talán nincs ilyen együttese?

— De van.

— Ez Örvendetes hír számunkra. Az volna a szép, ha minden iskolának lenne szín vonalas irodalmi színpada! Ki tűnő formája ez az irodalmi nevelésnek.

Az imént azt mondtuk, hogy a Csillag Irodalmi Színpadnak: jóformán múltja sincs még. Ennek ellenére már szerepelt néhány helyen. Szepsin kívül két-három közeli faluban, sőt a tavaszon KoSicére is eljutott, ahol a Fábry Zoltán-na- pokon I. díjat nyert az irodalmi színpadok kategóriává bán. „A szereplés — jutalom, kiérdemelt jutalom.“ Igen. Szép megfogalmazás. Az együttes számára jutalom volt, hogy részt vehetett, szerepelhetett a csehszlovákiai magyar kultúra fontos seregszemléjén, a Fábry Zoltán napokon. Talán most épp ilyen jutalom, kiérdemelt jutalom lesz számára, hogy a Jókai-napokon is ott lehet.

— Ogy tudom, hogy a műsornak, melyet a Jókai-napokra állított össze és rendezett, Kiáltás a címe. Kérem, mond jón valami közelebbit is a műsorról. Milyen jellegű? Egyet len nagyobb lélegzetű költemény, vág/ irodalmi montázs?

— Inkább vers montázsnak nevezhető. Több költő egy-egy verséből, versrészletéből épül fel. De voltaképpen Pilinszky János KZ-oratóriuma képezi a műsor gerincét, arra épül, az oratórium jellegzetes részleteire. Egységét a téma biztosítja: a koncentrációs táborok borzalma. Mottója talán az is lehetne: a koncentrációs táboroktól a felszabadulásig. Műsorunkkal tulajdonképpen a felszabadulás 30. évfordulójának ünnepség-sorozatához aka ruiik hozzájárulni — a magunk nyelvén.

— Kik sorakoznak még fel Pilinszky mellé?

— Radnóti Miklós, Babits Mihály, Konsztantyin Szimonov, Miroslav Válek és mások.

— Szlovákiai magyar költők is?

— Azok is.

Bízunk benne, hogy a Csillag Irodalmi Színpad ugyanolyan sikerrel szerepel majd a május

23-án kezdődő XII. Jókai napokon is, mint a Fábry Zollán- napokon. A lelkes diákgárda eddigi nemes tevékenységéért megérdemli, hogy a Szepsi Mezőgazdasági Míisznki Középiskola minden támogatást meg adjon munkájához.

KÖVESD! JÁNOS

★ A csehszlovák képzőművészet központja, az Art Centrum közvetítésével több kiállítás kerül megrendezésre külföldön, csehszlovák művészek alkotásaiból. A nürnbergi Prager Ga- lerie-ben A. Matúra és R. Ju- rinkl érdemes művészek üvegből készült munkáit, a bécsi Mahlerstrasse galériában M Axman és F. Chmelai; plasztikáit, illetve festményeit, Bernben Jaroslav Grus, Karéi Souííek és Radomír Kolár, nemzeti művészek festményeit tekinthetik meg az érdeklődők.

ŰJ FILMEK

SZOKOLOVO

(cseh)

Felszabadulásunk és a fasizmus lelett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából tűzték műsorra a mozik a Szokolovo című monumentális filmet, mely az első önkéntes csehszlovák hadtest megalakulásának és hősies küzdelmének történetét eleveníti meg.

Otakar Vávra cseh rendező néhány évvel ezelőtt arra vállalkozott, hogy több részes sorozatban mutassa be a hazánk

hóhérmunkáját láthatjuk), másrészt figyelemmel kísérhetjük a londoni emigránskormány elképzeléseit, Benes köztársasági elnök taktikázását, valamint a fronthelyzetet.

Otakar Vávra rendező filmje

— saját megfogalmazása szerint — művészi dokumentum. Ez azt jelenti, hogy alkotása hiteles, korhű filmkrónika, melyben az események ábrázolása igazságos és tárgyilagos, a renJelenei a monumentális történelmi filmből.

felszabadulását megelőző történelmi eseményeket. A sorozat első részében, Az árulás napjaiban (már korábban játszották a mozik) a müncheni szerződés aláírását, az újkori történelem egyik legszégyenletesebb eseményének körülményeit rögzítette celluloid szalagra. A négyórás filmben azt a gyáva politikát leplezte le, mely végül is Csehszlovákia fasiszta leigázásához vezetett. A sorozat folytatása a most bemutatott Szokolovo. A rendező épp hogy csak befejezte a kétrészes filmet, máris megkezdte a sorozat befejező részének, a Prága felszabadításának előkészítését.

A barrandovi és a MOSZFILM- stúdló közös vállalkozásában készült lilni — mint arra a címéből is következtethetünk — a Szokolovo faluért folytatott nagy jelentőségű küzdelmet tárja elénk. A Ludvík Svoboda vezetésével összekovácsolódó hadtest első nagy ütközetét mutatja be, azt, amikor a csehszlovák hazafiak a hátországban harci egységet szerveztek a fasizmus elleni küzdelemre, hazájuk felszabadítására, a Vörös Hadsereg oldalán. Az alkotás azonban nem korlátozódik csupán a szo- kolovói ütközet hiteles rekonstruálására; a történteket az alkotó szélesebb távlatba helyezi, körképet festve arról a környezetről, amely meghatározta a

dező szigorúan ragaszkodik a valósághoz. A mű élethű, de nem hagyományos dokumentum- film, hanem hatalmas történelmi freskó, melyben a sorsdöntő eseményeket látjuk dokumentumszerű pontossággal, művészi szinten. A hősi eposz azoknak állít emléket, akik megértették a történelem, az idők szavát, s ennek szelleméten cselekedtek, vállalva az önfeláldozó küzdelmet. A Szokolovónál harcoló zászlóalj az új csehszlovák hadsereg és a csehszlovák—szovjet fegyverbarátság hagyományait teremtette meg.

A történelmi események rekonstruálása mindig igényes munkát jelent, hiszen a hitelesség megteremtéséhez tartozik többek között a színészek kiválogatása is. Az alkotóknak olyan egyéneket kellett keresniük, akik külsőleg is hasonlítanak a megformált figurához. A népes szereplőgárdából említsünk meg legalább néhány nevet: Ludvík Svoboda szerepét Ladislav Chudík kelti életre, BohuS Pastorekot Klement Gottwald szerepében láthatjuk, Martin Štépánek Otakar Jarošt személyesíti meg.

Az alkotók a filmben nagyobb súlyt helyeztek a környezet ábrázolására és a küzdelem légkörének érzékeltetésére, mint annak a történelmi ténynek a

ladislav Chudík (Ludvík Svoboda alezredes szerepében) i Václav Marefc.

szovjet hátországban megalakuló isehszlovák harci egység döntését arról, hogy frontszol- gálatra jelentkezzen.

Az alkotásban az események párhuzamosan zajlanak: egyrészt szemtanúi lehetünk annak, mi történik Prágában (izgalmas képsorokban elevenedik meg a llevdrich elleni merénylet, majd drámai erejű jelenetek következnek: a kegyetlen megtorlást, a Lídiáét kiirtó SS-különítmény

kidomborítására, hogy tulajdon képpen már Szokolovónál formálódott az új csehszlovák néphadsereg. A film stílusa helyenként egyenetlen, de ilyen hatalmas történelmi krónikában, amelyben az események liemu- tatása ennyire különböző, nem is lehet mindvégig egyenletes színvonalat és ritmust biztosítani. Az alkotás azonban kifejezi azt, amire vállalkozott.

—ym—