Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-07 / 81. szám, hétfő
Csehszlovákia úiabbkori történelmének fontos hotárköve ffolytatás az 1. oldalról.) nélkül adta meg magát, a »zlová k burzsoázia pedig ráadásul önként vállalta a hit le rista igát, a világ ügy ítélne, hogy a cseh és a szlovák némáét egyetért az uralkodó osztályoknak ezzel a szégyenteljes viselkedésével. Végképpen nem. A cseh és a szlovák nép földalatti harcot vív a megszállók és a gyarmatosítók rendszere, a fasiszta Németország idegen önkényuralma ellen.“ „Soha többé Münchent!“ — A kommunisták által meghirdetett és népünk döntő többsége által elfogadott jelszó is nemcsak ítélet volt afelett az áruló magatartás felett, amit a cseh és a szlovák burzsoázia közvetlenül 1938 kritikus napjaiban tanúsított, hanem egyidejűleg kifejezte az ítéletet is egész addigi politikája felett. A cseh és a szlovák nép egy pillanatig se nyugodott bele a náci önkényuralomba és az elnyomásba. Az ez ellen kialakult ellenállási mozgalomban a barikád egyik oldalán találkoz tak a kommunisták, a szocialisták és a haladó demokraták, a munkások, a parasztok, az értelmiség tagjai, férfiak és nők. Jelentős szerepe volt az Ifjúságnak. Történelmi tény és az is marad, hogy Csehországban és Szlovákiában is Csehszlovákia Kommunista Pártja és a párt illegális vezetősége volt az, amely a moszkvai vezetőség irányelvei alapján arra törekedett, hogy a nácik és a hazai csatlósaik elleni küzdelemben egyesítse az összes hazafias és antifasiszta erőket. A második világháborúban egyetlen olyan harctér sem volt, amelyen ne állt volna fegyver rel a kezében a cseh vagy a szlovák hazafi. Hitlert verni minden lépésben és mindenütt, ahol a hitleri Wermacht állt, ez a néptömegek akaratának spontán megnyilvánulása volt, és kötelező erkölcsi parancs lett minden becsületesen gondolkodó csehszlovák állampolgár számára. A cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának történelmébe örök időkre beírta magát a Szovjetunióban megalakult katonai egységünk. Ez elválaszthatatlanul az alakulat legendás hírű parancsnokának, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hősének, köztársasági elnökünknek, Ludvík Svoboda hadseregtábornoknak a nevétől, aki ott állt, a születendő alakulat bölcsőjénél. A szovjet hadsereggel szilárd és testvéri szövetségben, a szovjet katonák harci tapasztalatait és hadiművészetét felhasználva dicső és győzelmes utat tett meg Buzuluktól egészen Prágáig. Hazai ellenállási harcunkat a cseh kerületekben a legdur* vább gyarmatosító diktatúra feltételei között vívtuk, tudva, hogy e diktatúra célja a cseh nemzet erőszakos germa- nizálása. A cseh országrész a megszállás kezdete óta olyan terület volt, amelyet a nácik gazdasági és katonai stratégiai szempontból is nagyon fontosnak tartottak. Ezért elnyomó gépezetük nagy erőit összpontosították Ide. Éppen ezek a feltételek befolyásolták nagymértékben a cseh ellenállás formáit és módszereit. Az össznemzeti ellenállás fejlődött és terebélyesedett a tiltakozás nyilvános kifejezésétől a pasz- szív rezisztencián át a szabotázsakciókig és a diverzáns tevékenységig. Az ellenállás erejét és terjedelmét bizonyítja az a tény, hogy elnyomására Hitler a náci népirtás szakembereit rendelte ki. A szovjet hadsereg győzelmes előnyomulásának hatására a cseh és a morva területen az ellenállási mozgalom a növekvő terror ellenére szervezett partlzánmozgalommá nőtt, amelynek tömegjellege egyre erősödött és végül a cseh nép májusi felkelésében tetőzött. A cseh ellenállási mozgalom egyidejűleg szilárd kapcsolatban állt a szlovák nép küzdelmével. Igaz, hogy Szlovákiában kezdetben a helyzet némileg másként alakult, mint a cseh országrészekben. Ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy az antifasiszta ellenállás objektív lényege és célja a köztársaság mindkét részében azonos volt. Szlovákia Kommunista Pártja növekvő befolyása és a klerofasiszta rendszer egyre mélyülő válsága következtében az ellenállási mozgalom erős partizánmozgalommá terebélyesedett, amely népeink leghatalmasabb fegyveres felkelésében, a dicsőséges Szlovák Nemzeti Felkelésben tető zött Ha a Szlovák Nemzeti Felkelés népi és demokratikus forradalmunk kezdete, akkor a cseh nép májusi felkelése ennek logikus folytatása és *né- !>eink nemzeti felszabadító harcának betetőzése Hála a kommunistáknak, ez a prágai egyszerű emberek tízezreinek valóban tömegjellegű fegyveres és forradalmi fellépése volt, amely átterjedt számos más városra és falura is. Ezzel sikeresen ért el a csúcshoz az a történelmi küzdelem, melynek során munkásosztályunk bebizonyította érettségét, és igazolta, hogy mint a nemzéti fel szabadító küzdelem vezető erejének joga van a hegemón szerephez. Azért lehetett ezzé, mert olyan forradalmi pártja volt amely az akkor létező politikai pártok közül egyedül nem ismerte el soha Münchent, és nem szakította meg tevékenységét a náci önkény és üldözés legnehezebb időszakában sem. Népeink nemzeti felszabadító harcának egész folyamata kifejezően megmutatta e nép nagy belső forradalmi erejét, azt az eltökélt szándékot, hogy felújítja az egységes államot és biztosítja új, szociális szempontból igazságosabb jellegét. Újkori történelmünk e jelentős szakaszát értékelve azonban tudjuk, milyen alapjelentőségű az a tény, hogy népünknek ez a küzdelme lényéből eredően összefüggött a szovjet hadsereg felszabadító szerepével. A Szovjetunió sokoldalú és önfeláldozó segítsége nélkül népünk harca nem végződhetett volna győzelemmel. A dolgozó nép céljainak megfelelően Elvtársnők és elvtársak! Az antifasiszta küzdelem során fokozatosan polarizálódtak az elképzelések a felszabadított Csehszlovákia viszonyainak háború utáni elrendezéséről. Beneá és a londoni kormány burzsoá koncepciójának képviselői arra törekedtek, hogy lényegében megőrizzék a kontinuitást a München előtti köztársasággal, vagyis ott akarták kezdeni, ahol 1938-ban befejezték. A párt moszkvai vezetősége, élén Gottwald elvtárssal, egészen eltérő koncepcióért harcolt. Ez a koncepció népünk történelmi tapasztalataiból, vágyaiból és óhajaiból indult ki. Emelett abból a tényből is, hogy a háború után egyre világosabbá vált a Szovjetunió döntő szerepe a fasizmus elleni harcban és a fasizmus elháríthatatlan vereségében. Ugyanakkor egyre jobban láthatóvá váltak a háború eredményei és a Szovjetunió szerepe a háború utáni világban. Ezért a hazai és a külföldi ellenállás burzsoá körei is fokozatosan kénytelenek voltak a kommunistákkal megvitatni a program kérdéseit. A Nemzeti Front, amely a CSKP vezetésével a megszállás első éveiben alakult meg, ekkor kezdett bizonyos szilárdabb szerkezetet kapni az ellenállás vezető szerveiben is. A kommunisták m'ndenek- előtt azt tartották szükségesnek, hogy a Nemzeti Front, amely a csehszlovák népnek az idegen megszállás ellen vívott nemzeti felszabadító harca folyamán alakult ki, folytatódták a felszabadult hazában az új élet építésében és kialakításában is. Magától értetődőnek tartották, hogy a felszabadult köztársaság alapvető pillére a széles körű demokrácia és a Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetség legyen, valamint azt is, hogy a felszabadult Csehszlovákia állami és társadalmi rendszerének végső formáját és tartalmát demokratikus úton maga a csehszlovák nép határozza meg. A jövendő kormányprogram befejező tanácskozásait Moszkvában tartották. A program alapvelő követelményeiről és konkrét kérdéseiről folytatott tanácskozás páratlanul szívós volt, mivel itt osztályszempontból két ellentmondó koncepció találkozott. Az objektív feltételek, valamint az a tény, hogy a burzsoázia képviselői semmi újjal nem jöhettek, vé gül ís arra kényszerítették őket, hogv elfogadják a kommunisták javaslatait. Végső formában e tanácskozások eredményeit abban a dokumentumban rögzítették, melyet mint KošiCfM Kormányprogramot ismer a történelem. jelentőségét Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a követ kező szavakkal jellemezte: „A Kosicei Kormányprogram, amelynek gerincét Csehszlovákia Kommunista Pártja javaslata képezte, a mélyreható forradalmi változások eszköze lett. Azokból a tapasztalatokból indult ki, melyeket a nép az antifasiszta küzdelemben szerzett és kifejezte a nép céljait. Tartalmazta a politikai és a szociális-gazdasági változások olyan alapvető feladatait, amelyek teljesítése nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy további lépést tegyünk előre a szocializmus irányában.“ A Kosicei Kormányprogram követelményei A Kosicei Kunuányprugram tartalmazta as olyan követelményeket, mint a fasiszta diktatúra, az áruló nagyburzsoázia hatalmának fejszámolása, a régi államgépezet likvidálása, és «ij forradalmi hatalmi szervek megalakítása. Ennek kifejezői voltak a nemzeti bizottságok, mint a nép hatalmi és közigazgatási szervei, a szlovák nemzeti szervek, az új cseh szlovák néphadsereg és a biztonsági szervek is. A Kosicei Kormányprogram követelte az árulók és a kollabo- ránsok megbüntetését. A közélet következetes megtisztításáért folytatott küzdelem az osztályharc része lett, amely közvetlenül is nagyon érezhetően érintette a burzsoáziát, valamint politikai és gazdasági pozícióit. A program nagyon jelentős pontja — amiért a kommunisták Gottwald elvtárs vezetésével még az utolsó pillanatokban is szívós küzdelmet vívtak a burzsoázia képviselőivel — a nemzetiségi kérdés megoldása volt. A program egészen egyértelműen úgy fogalmazta meg a csehek és a szlovákok kapcsolatait a felújított közös államban, mint egyenjogú nemzetek kapcsolatait. A Košicei Kormányprogram ejő- re jelezte az új korszakot szociális-gazdasági téren is. Követelte, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom keretében kobozzák ei és adják népi igazgatásba nemcsak az árulók és a kol- laboránsok vagyonát, hanem mindnzokét, akik segítettek a köztársaság szétzúzásában és lehetővé tették Csehszlovákia megszállását. Egyidejűleg követelte a pénzügyi rendszer, a kulcsfontosságú ipar, a természeti kincsek és az energetikai források államosítását, valamint a földreform megvalósítását. E kulcsfontosságú intézkedésekben összegezték a jövendő politikai-gazdasági változásokat, amelyek hivatottak voltak kialakítani az új társadalom fokozatos megszületésének feltételeit. A Košicei Kormányprogram teljesítésére ünnepélyesen kötelezték magukat a Nemzeti Frontban tömörült összes cseh és szlovák plrtök képviselői. Ha ma fontolóra vesszük, mi vezette az akkori londoni emigráns kormány képviselte burzsoáziát, hogv a végtelen huzavona ellenére végül mégis aláírják azt a programot, amellyel saját osz- fálvérdekeik szempontjából számom pontban nem érthettek egyet, szükségszerűen arra a következtetésre futunk, hogy ennek néhány áthidalhatatlan oka volt: el- sffcorban a széles néptömegek nyomosa, amely néptömegek űj rendet Rkartak és elutasítotok a kapcsolatot a München előtti burzsoá állammal. Mindnyájan élénken emlékezünk arra a forradalmi izzású légkörre, amely a szovjet hadsereg által fokozatosan felszabadított területeken uralkodott, és amely növelte a nép eltökéltségét, hogy az ügyek intézését saját kezébe vegye.. Ezért természetesen és ösztönösen itt önöknél, Kelet-Szlovákiában vette át a hatalmat, megalakította a forradalmi nemzeti bizottságokat, s nem egy tettével és döntésével már akkor előre jelezte a további politikai fejleményeket. A nap parancsa akkor az volt: verni a nácikat. Ezért a felszabadított területeken megalakult néphatalmi szervek úgyszólván azonnal elrendelték a mozgósítást, s rövid idő alatt az új, szabad csehszlovák hadsereg mintegy 20 000 katonája állt fegyverben. Ugyancsak elbocsátották a régi rendőrtestületeket és megalakították a Košicei Kormányprogram elveinek szellemében épített, a nép iránt odaadó új Közbiztonsági Testületet. Ebben az időben Szlovákia Kommunista Pártja a felszabadított területeken tevékenykedett és a párt, amely a szeptemberi kongresszuson egyesült a szociálde mokráciával, az egyedüli szerv« zett vezető politikai erőt képvi Kelte, melynek vezetésével a felszabadított területen a CSKP KB Gustáv Husák elvtársat bízta meg. A továbhi ok, amely arra kény- szerítette a burzsoáziát, hogy leüljön a tanácskozóasztalhoz, az a cáfolhatatlan tény volt, hogy a fasizmus vereségéről a szovjet—- német fronton határoznak. Ez a történelmi tény olyan helyzetet alakított ki, hogy a CSSZK új állami és politikai reprezentációjának képletesen és ténylegesen is Moszkván át kellett a felszabadított Koslcére érkeznie. Kiéleződött a politikai és osztáiyösszecsapás A burzsoáziának le kellett ülnie tanácskozni a CSKP képviselőivel, mivel nélkülük nem kormányozhatott a felszabadított köztársaságban Sőt közismert, bogy csak a kommunisták ajánlhatták az új állam egységes programját, mivel a burzsoázia üres kézzel jött ugyan, de azzal a ki nem mondott meggyőződéssel, hogy a háború előtti Időkhöz hasonlóan az ígérgetés még nem je lenti az ígéret teljesítését. Azonban a Nemzeti Frontnak a Kosicei Kormányprogramról folytatott tanácskozásai, dokumentu- mai beszámolnak egy, a mi sxá* munkra ma is időszerű összefüggésről. Nevezetesen arról a módľfľV0«1^ amivel a Program egyes tételéiért Gottwald elvtárs, valamint cseh és szlovák munkatársai harcoltak. Gottwald elvtárs széles körű marxista—leninista műveltsége és az a nagyszerű képessége amivel e/t gyakorlatilag alkalmazta, a sokévi osztályharcban szerzett tapasztalatai nem enged ték meg a politikai ellenfélnek a diplomáciai huzavonát. Az élet egyre gyakrabban bizonyította, hogy a többi politikai párt képviselői valóban a há- ború előtti burzsoá koalíciós politikai gyakorlat felújítására törekedtek. Ahogy a múltban nemegyszer, ismét láthatóvá lett hogy a burzsoázia számára a demokrácia, a törvényesség és a szabadság csak üres jelszó, ami teherré válik számára abban a pillanatban, amikor a nép a jogait követeli, amikor veszélybe kerül a kapitalizmus uralma. Amilyen ütemben kezdtek gyülekezni világméretekben a kommunistaellenes erők, amilyen ütemben bomlott fel a nemzetközi antifasiszta koalíció és kezdett kibontakozni a hidegháború, olyan ütemben nőtt a cseh és a szlovák burzsoázia bátorsága. Abban az dőben, amikor következetesen teliesíteni kellett a közösen elfogadott programot, a cseh és' a szlovák burzsoázia a szabotázs és az obstrukció útjára lépett, hogy visszafordítsa az eddigi fejlődést. A kommunisták jelszavával „A ml agitációnk — több munkát a köztársaságnak“ szembeállította az ellenforradalom bevált módsze- rét: „Minél rosszabb a népnek, annál jobb nekünk“. A politikai és az osztálykonfliktus fokozatosan akörül az alapvető kérdés korül élesedett ki, hogy milyen lesz társadalmunk további fejlődési iránya. Ezért törvényszerűen sor került a döntő összecsapásra. Éspedig 1948 februárjában, amikor a munkásosztály erélyes fellépése meghiúsította a burzsoáziának azt a kísérletét, hogy erőszakkal döntse meg a népi demokratikus rendszert. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető- sévol szétszórták a hazai reakciós erőket és külföldi segítőiket Is. 1948 februárja véglegesen igazolta a munkásosztály és a többi dolgozók döntő többségének azt az eltökélt szándékát, hogy a szocialista úton halad tovább. Ez a kommunisták egyenes, egyértelmű, felelősségteljes és becsületes politikája volt, azoké a kommunistáké, akik következetesen álltak az egyszerű dolgozó nép vágyainak és óhajainak megvalósításáért folytatott küzdelem élén. Máig Is csodálattal emlékezünk azokra az Időkre. Népünk elhatározta, hogy nem enged! meg a korhadt kompromisszumokat, halogatást, a további okoskodást. A* igazságos társadalmi rend építésére törekvő népeink erkölcsi-politikai ereje volt a harcnak az a platformja, amelyen a munkásosztály és a többi dől- gőzé összecsapott a burzsoáziával. Nem volt ez sem könnyű, sem egyszerű harc. A haladás erőinek oldalán állt a köztársaság érdekében végzntt becsületes munkii, a tiszta politikai pajzs, az építők százezreinek áldozatkészsége és lelkesedése, valamint a csehszlovák testvéreit soha el nem áruló nagy szovjet ország önzetlen, sokoldalú részvétele és segítsége. Ezzel kapcsolatban teljes joggal megállapíthatjuk, hogy a csehszlovák népi demokrácia egész kezdeti korszakát túlzás nélkül úgy jellemezhetjük, mini Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája nagy győzelmeinek korszakát, amely korszak történelmünkben örökké összefügg központi egyéniségével, a feledhetetlen Klement Cnttwald elvtárssal. Népünk a CSKP vezetésével nagy forradalmi feladatot teljesített Elvtársnők és elvtársak! A dicsőséges februári győzelem a munkásosztályt a szocializmus építésének nagyon bo nyolult és felelősségteljes feladata elé állította. Az elmúlt 30 év mérlege bizonyítja, hogy népünk a CSKP vezetésével képes volt ezt a hatalmas forradalmi feladatot teljesíteni. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség kitartó és önfeláldozó munkájából született meg az a mű, amely népeink történelmében a legdi- csőségesebbe>k közé tartozik. Nagyságán és jelentőségén semmit nem változtat az a tény, hogy a belső és a nemzetközi fejlődés bonyolult feltételeivel átszőtt évek során hibák és tévedések is előfordultak. Ezekre maga a párt mutatott rá és becsületesen felszámolta őket. Ezért nem vezethettek sikerre a jobboldali és az ellenforradalmi erők olyan kísérletei sem, amelyek ezeket a közelmúlt években a szocializmus alapelvei ellen indított támadásra akarták felhasználni. Az elmúlt 30 évben elért eredmények több mint nyilvánvalóak. A szocialista termelési viszonyok győzelme lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyreható szociális-gazdasági változásokat valósítsunk meg társadalmunkban; a termelőerők, az anyagi és a kulturális színvonal dinamikus fejlődésének, a társadalmi tudat alapvető változásainak a bázisa lett. Teljes joggal és megelégedéssel mondhatjuk, hogy a szocialista építés eddigi folyamatában a legnagyobb változás a dolgozók helyzetében történt. Azzal az alapvető elvvel összhangban, amely csak a szocializmusnak sajátja, a nép lett minden hatalom forrása és valódi hordozója ebben az államban. Azt az elvitathatatlan jogát, hogy részt vehet az állam igazgatásában, hogy dönthet a közügyekben, alkotmányosan rögzítettük, és az egész politikai rendszerben kialakultak a feltételek e jog teljes és szakszerű gyakorlására. Erre lehetőséget nyújt a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek széles hálózata, de mindenekelőtt a nemzeti bizottságok, a forradalmi változások jelentős eszközei. A Košicei Kormányprogram történelmünkben első ízben oldotta meg a valódi néphatalom kérdését. A nemzeti bizottságokban kifejezésre jut a néptömegek kezdeményezése, és a munkásosztály ezeken át reálisan befolyásolja az állam igazgatását és irányítását. Éppen a nemzeti bizottságok váltak az állami és a közügyek igazgatása tömegjellegű iskoláivá. Három évtizede részt vesznek a bonyolult feladatok teljesítésében a politikai, a gazdasági, a kulturális-nevelő és közigazgatási szakaszon is. Ezeken a területeken tiszteletre méltó művet alkottak, amivel hozzájárultak eddigi fejlődésünk sikereihez. Pártunk és az egész társadalom nagyra értékeli a nép- képviseleti testületek sok százezer kéoviselőjének és a nemzeti bizottságok különféle bizottságai tagiainak fáradhatat/Folytatás a 3. oldalon)
