Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-01 / 76. szám, kedd

Egy hét a belpolitikában KORMÁNYUNK ÄLLJA A SZAVAT Az elmúlt hét derekán két­napos ülést tartott a Szövet­ségi Gyűlés. Legfontosabb na­pirendi pontja a kormány­program teljesítésében elért eredmények felmérése volt. Ezzel kapcsolatban Lubomír Štrougal szövetségi miniszter- elnök terjesztett elő jelentést. Az elért eredmények, sikerek józan, tárgyilagos ismertetése mellett rámutatott azokra a jelenségekre is, amelyek elő­rehaladásunk kerékkötőt. A beszámoló és a tartalmas vita alapján mégis bátran le­szögezhetjük, hogy a szövet­ségi kormány állta a szavát és teljesíti azt, amit kormány- programjában teljesíteni meg­fogadott. Ez örvendetes körül­mény, hiszen lecsapódása a gyakorlatban, valamennyiünk életében nem jelethet és nem jelent sem többet, sem ke­vesebbet, mint azt, hogy vi­szonylag nehéz időkben, ami­kor a tőkés világban számos válságjelenség tapasztalható, létbiztonságunk szilárd és életszínvonalunk alakulására sem lehet panaszunk. Ezzel kapcsolatban szeret­nénk felhívni a figyelmet né­hány erről tanúskodó tény­re. Például arra, hogy az öt­éves tervidőszak négy évében a lakosság átlagos pénzjö­vedelme évente 5,5 százalék­kal növekedett és a bérek több mint 15 százalékkal. Ez természetesen egyben a reál­bérek növekedését is jelen­tette, hiszen kormányunk sta­bilizálta a kiskereskedelmi árszintet. Többek között en­nek köszönhető, hogy jelen­leg — becslés szerint — a háztartásoknak mintegy 70 százalékában az egy főre jutó havi jövedelme 1000 koronán felül van. Ugyanakkor ez az arányszám az ötéves tervidő­szak kezdetén hozzávetőleg 50 százalék volt. Az életszínvonal emelkedé­séről tanúskodó további tény, hogy az utóbbi években a lakosság már többet fordí­tott az Iparcikkek, mint az élelmiszer vásárlására. Konk­rétan tavaly az iparcikkek el­adása az áruforgalom 52 szá­zalékát tette ki. Rendkívül nagy jelentőségű dolog, hogy a szóban forgó Időszakban 469 000 új lakás épült, ame­lyekbe több mint másfél mil­lió lakos költözött. Államunk nagy gondot fordít a gyerme­kes családok és a fiatal háza­sok megsegítésére. Erre a cél­ra jelenleg a nemzeti jövede­lemnek 7 százalékát fordítjuk. Magas szintet ér el a lakos­ság társadalmi fogyasztása is, vagyis mindaz, amit a bére­ken és a fizetéseken kívül, más formában juttat az állam a lakosságnak. Tavaly az egy főre eső társadalmi fogyasz­tás már 6150 koronát képvi­selt, vagyis havonta több mint 500 koronát. Sokat mondó to­vábbi tények, hogy manapság Csehszlovákiában már a csa­ládok 75 százalékának van hűtőszekrénye, majdnem 100 százalékának mosógépe, 93 százalékának tévé-készüléke és 10 lakosra jut egy sze­mélygépkocsi. Strougal elvtárs a vita zár­szavában szintén megemlített néhány érdekes adatot. így például azt, hogy 1974-ben 86 ezer automatikus mosógépet vásároltak s ez idén 105 000 darab kerül a piacra. Nagy volt a lakosság érdeklődése a bútor iránt, amely 6 milli­árd korona értékben kelt el. Ez idén több mint 7 milliárd koronás értékesítési szinttel számolnak. Végül pedig ta­valy nálunk 150 000 személy­gépkocsi talált gazdára, s ez idén 172 000 kerül eladásra. KÉT LÁTOGATÁS MARGÓJÁRA A tőkésországok egyikében, a szomszédos Ausztriában te­vékenységét kifejtő testvér­pártunknak, az Osztrák Kom­munista Pártnak a küldöttsé­gét fogadtuk az elmúlt na­pokban hazánkban. A CSKP meghívására, Franz Muhrinak, az OKP elnökének vezetésé­vel hivatalos baráti látogatás­ra érkezett küldöttség, ame­lyet különben Husák elvtárs is fogadott, mindenütt tapasz­talhatta a valóban baráti, elv­társi szeretet megnyilvánulá­sait. Ennek szelleme hatotta át a látogatásról kiadott köz­leményt is. Persze, ebben nincs semmi különös, hiszen a kommunista pártok kölcsönös kapcsolata­it kell hogy az ilyen baráti szellem jellemezze, mert ez — bárhol is fejtik ki tevékeny­ségüket — egységünknek alapvető feltétele. Sokkal bonyolultabb kérdés már az államközi kapcsolatok területe, főleg ha eltérő tár­sadalmi-gazdasági alakulatot képviselő államokról van szó. Jelen esetben Hans Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszteré­nek csehszlovákiai látogatásá­ra célzunk. Az NSZK külügy­miniszterét Bohuslav Chftou- pek, csehszlovák külügymi­niszter hívta meg hivatalos látogatásra. Aki csak kissé járatos a nemzetközi kapcso­latok területén, az tisztában volt vele, hogy a látogatásnak s az ebből az alkalomból sor­ra kerülő tanácskozásoknak tétjük, jelentőségük van. A látogatásról kiadott köz­lemény alapján leszűrhető az a vélemény, hogy a külügy­miniszteri eszmecserének po­zitív volt a tartalma, konst­ruktív a szelleme. Több jel is arra utal, hogy az NSZK kormánya folytatni kívánja keleti politikáját, amely hoz­zájárult és a továbbiakban is hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhülési folya­matához, a különböző társa­dalmi rendszerű államok együttműködésének megszilár­dításához és elmélyítéséhez. Erre utal többek között az is, hogy a tárgyaló felek azonos pozitív álláspontra helyezked­tek több rendkívül időszerű és fontos külpolitikai kérdésbon, pl. az európai biztonsági és együttműködési konferencia tanácskozásaival, a fegyveres erők és a fegyverzet csökken­téséről folytatott bécsi ta­nácskozásokkal kapcsolatban, továbbá közös nevezőre jutás a közel-keleti konfliktus meg­oldása módjában és a cipru­si kérdésben. Nem kevésbé fontos, hogy a közlemény alapján levon­hatjuk a további következte­tést: az 1973. december 11-i szerződés alapján tovább ja­vítható a két ország politi­kai, gazdasági és egyéb kap­csolata. ELKÉSZÜLT LEGNAGYOBB VILLANYERÖMÜVÜNK Nagykaposon tartották meg a Vojanyi fVajáni) Hőerőmű építőinek aktívaértekezletét. Ehhez az alkalmat az adta, hogy felépült ennek a hőerő­műnek II. szakasza is. Az egész építkezést 1970 szep­temberében kezdték el s má­ig két szakaszban felépült köztársaságunk legnagyobb energetikai centruma, amely­nek kapacitása 1320 mega­watt. Sok olvasónknak ennél a számnál talán többet mond az, hogy ez az egyetlen hő­erőmű állítja elő hazánkban a villanyenergia 10 százalé­kát. Az építkezés során ter­mészetesen voltak nehézsé­gek. Elég megemlítenünk, hogy változtatni kellett a ter­veket, hiszen eredetileg az­zal számoltak, hogy a hőerő­mű tüzelőanyaga a szén lesz, de később a szovjet kőolaj lett. A nehézségekkel az épí­tők megbirkóztak s az aktíva- értekezleten számos dolgozó­nak átadott kitüntetések ép­pen azt nyugtázták, hogy ez a hárommilliárd korona érté­kű építkezés viszonylag gyor­san elkészült. (gáiyf Lehet huszonhat vagonnal több? Borongós szürke az ég, gyen­gén szemerkél az eső. A hideg és meglehetősen erős szél átsu­han a melegágyak üvegteteje felett, majd beleütközik a fó­liasátrakba. Az erősen kifeszí­tett fólialepedő ellenáll a szél­nek, csak enyhén hullámzik. Más a helyzet azzal a fóliá­val, amelyet csak most helyez­nek rá a vasbordákra. A fóliát húzó asszonyoknak bizony ala­posan meg kell markolniuk a hatalmas lepedő széleit, ha nem akarják, hogy a szél elkapja és zászló gyanánt ineglebegtes se a magasban. — Nem lenne tanácsosabb holnapra hagyni? — indítvá­nyozom, mint kívül álló szem­lélő a fóliát markoló asszo­nyoknak. — Ezt már befejezzük — fe­leli a csoport „főhúzója“, aki az egyre hosszabbodó fóliasá­tor tetejét feszíti. — Csak négy sátor van hátra, nem érdemes holnapra hagyni, és a salátát is ideje már szétpalántázni. Közben a hatalmas fóliale­pedő teljes egészében a vasbor­dákra került. Először hosszá­ban, majd szélességében jól megfeszítették, nehezékül pedig földet hánytak az aljára. A cso­port két tagja közben felszerel­te az ajtót, és talán fél óra sem telt bele, már állt az újabb sátor. Az elkészült fólia alagútban már elfogadhatóbb volt az idő. Nem lehetett érezni a kinti szelet, és a levegő is kelleme­sen enyhe volt. A földet ka­páló és gereblyéző asszonyok- némelyike még a fejkendőjét is levetette. — Itt már valóban kelleme­sebb a munka — értettek egyet a véleményemmel —, de a föld azért hideg és a lábunk bi­zony fázik. Két-három nap be­letelik, míg a föld is felme­legszik, és bepalántázhatjuk sa­látával. A kinti hideg és a benti me­legebb levegő következtében a nedvesség lecsapódott, és a fó­lialap belsejében hatalmas víz- cseppek keletkeztek. A legkö­vérebbek a földre hulltak. Az egész a nyári zivatart megelő­ző másodpercekre emlékezte­tett, mikor hatalmas és ritka cseppekben kezd esni az eső. — Itt bizony esik, főleg ha könyökünkkel véletlenül meg­lökjük a sátor oldalát — kap­tam a magyarázatot, szemlél­tetéssel egybekötve, mivel egy „véletlen“ bökés után pillana­tokig valóságos záport éreztem a nyakamban. A kertészet szíve a palánta­nevelő telep. Asszonyok, lá­nyok hajladoznak a meleg­ágyak fölött. Gyomlálják, pikí- rozzák a fiatal palántákat, ki guggolva, ki térdelve, vagy ül­ve. Nehéz és fontos munka az övéké. Nekik kell biztosítani, hogy a fóliával befedett fél hektárnyi rész, majd a szabad­téri kertészet számára megfe­lelő mennyiségű és minőségű palánta álljon rendelkezésre. Ez nem kis feladat, hiszen a tervek szerint az idén 10—10 hektáron fognak paprikát, illet­ve paradicsomot termeszteni, további 20 hektáron pedig salá­tauborkát, sárgarépát, petre­zselymet és hagymát. — Az idén különösen nagy gondot fordítottunk a palánta- nevelésre, hiszen mint monda­ni szokás, „A jó kezdet már fél siker“, és a kertészetben a jó kezdethez megfelelő palánta mindenképpen hozzá tartozik — mondja Marcso Barnabás kertész. — A tervek szerint 86 vagon zöldséget kell megter­mesztenünk, de az itt dolgozó kollektíva vállalta, hogy hazánk felszabadulása harmincadik év­fordulójának tiszteletére ugyan­akkora területen 26 vagonnal több zöldséget fog termelni. Nagy feladat az igaz, de szi­lárd elhatározásunk, hogy ma­radéktalanul teljesítjük. Rövid szünetet tartott, elgon­dolkodott, majd folytatta. — Jobban, korszerűbben és olcsóbban fogunk termelni. Szö­vetkezetünk vezetőségétől inesz- szemenő támogatást kapunk. Annál inkább, mivel olyat csi­nálunk, aminek eredményeként kétszeresen többet teszünk az asztalra. Több zöldséget a la­kosság, és több pénzt a szö­vetkezet asztalára, hisz*i a 26 vagon zöldség értéke mintegy 600 000 korona lesz. Több új gépet kapott a kertészet, tudo­mányos alapon használjuk fel a tápanyagokat és a vegyszere­ket. A kertészetnek legalább a felén kétszer fogunk termeszte­ni, egy korai és egy késői zöldségfélét. A gondosabb és pontosabb vetéssel, elsősorban a sárgarépánál és a petrezse­lyemnél nagyobb hektárhoza­mokat érünk el. Még többet is mondana, de mennie kell, Brnóba utazik, fi­át akarja meglátogatni, és a vonat nem vár. így birodalmát már helyettesének, Láng Mar- qitnak kíséretében nézzük vé­gig­— Hat éve vezeti a kerté­szetet, de ő egész életében ker­tész volt. Harminc éve dolgozik a szakmában, tudja, hogy mit csinál — mondja a fiatal se­gédkertész, aki négy éve fejez­te be a szakiskolát, és látni, hogy becsüli mesterét. Közben megérkeztünk az üvegházba, ahol a kellemes me­legben cserepekbe kiültetett sok-sok ezer paprikapalánta „fogadott“. Itt lesz otthonuk egészen addig, míg a fóliasát­rakból ki nem kerül a retek és a saláta. A fóliasátrak alatt ugyanis a salátasorok közé retket is ültettek. A sátrak egy részét fűteni is tudják. Ezzel nagyobb a ráfordítás, tehát a helyet és a meleget is maximá­lisan kell hasznosítani. A szabadtéri rész egyelőre még üres, ott nincs sok látni­való. Benézünk még a szociális épületbe, ahol ebédlő, öltözők és zuhanyozók állnak a kerté­szet dolgozóinak rendelkezésé­re. Nagy a „felfordulás“, fes­tik, szépítik a termeket. A szemle mindössze pár percig tart, többre nincs idő. A Ze- lenina dolgozói jöttek, sárgaré­pát, petrezselymet visznek, le kell mázsálni az árut. A termés persze még a tava­lyi, de rövidesen már az ideit vihetik, előbb a retket, majd a salátát és fokozatosan a töb­bit. Lesz áru, termék bőven, hiszen a Rimavské Janovce-i (Jánoki) Egységes Földműves­szövetkezet e negyvenhektáros kertészetében az idén mintegy 2 600 000 korona értékű zöldsé­get fognak termeszteni. EGRI FERENC A SZOVJETUNIÓ CEMENTEXPORTJA A világ legnagyobb cement- termelője és exportőre a Szov­jetunió. Az elmúlt évben az exportált cement mennyisége 20 százalékkal haladta meg az 1970. évit. Termékét számos ország vásárolja: Csehszlová­kia, Magyarország, az NDK, Ju­goszlávia, Líbia, Tunézia, Algé­ria, Guinea, Málta, Olaszország és Brazília. A szovjet cement eljut Szomáliába, Kuvaitba, Nepálba, Bangladesbe, Sierra Leoneba, Irakba stb. is. A Raznoexport külkereske­delmi vállalat a szovjet cement kizárólagos forgalmazója. Több­féle cementet exportál: port- landit, angol standard szerin­tit, fehéret, agyagosat és szul­fáttartalmút. Az első két fajta alkotja a kivitel zömét. A kivitelre gyártott cement legjelentősebb termelői: a no- yorosszijszki cemcntkombinát, a szerbjakovszki, a bjelgorodi, a nyikolajevi és a szpasszki gyárak. A TIZEDIK MAGYAR HÁZGYÁR A hatvanas évektől kezdve Magyarországon is sorozatban épülnek a házgyárak. Túlnyo­mórészt szovjet gépek és be­rendezések felhasználásával ebben az évben már a tizedik objektum kezdi meg az üze­melést. A négy budapesti, a győri, a miskolci, a szegedi, a debreceni és a veszprémi gyár után a tizedik telepítésé­re Kecskeméten került sor. Az 550 millió forintos beru­házás 1965-ben kezdődött. A terveket az Iparterv, a tech­nológiát a szovjet partnerek­kel együttműködve az Építéstu­dományi Intézet dolgozta ki. A kivitelezést a Bács-megyei Állami Építőipari Vállalat vég­zi. A tervek szerint 1975 máso­dik felében 200—250 lakást gyártanak. Az 1976-os évben 1800 lakás elkészítését terve­zik. A felfutás 1977-re várható, a teljes kapacitás évente 2500 lakást jelent. Előreláthatólag tíz különböző alapterületű la­kás szerepel majd a kecskemé­ti házgyár programjában. Szov­jet vezérlési módszerekkel, au­tomata mérlegekkel üzemel majd a betongyár, de a panel­gyártó sor vontató berendezé­sei, a betonbedolgozó gépek és a vasszerelő üzem minden gé­pe is szovjet gyártmányú. A szovjet partnerek összesen 10 millió rubel értékben szál­lítottak berendezéseket a kecs­keméti házgyárhoz. A gyárban a technológiai szerelések szov- let szakemberek irányításával folynak. V. I VISSZATÉRÉS A BÖRCIPÖHÖZ Nagy látogatottság jellemez­te a nemrég lezajlott 32. oszt­rák cipőmintavásárt; a kiállí­tók szerint az érdeklődők szá­ma több mint tavaly. Az ér­dekeltek Igen fontosnak tart­ják a minőségét, különösen a valódi bőr szerepe növekszik. A fogyasztók a kiváló minősé­gű műanyaggal szemLen még akkor is előnyben részesítik a bőrt, ha az csak átlagos. A legutóbb bevezetett megjelö­lés! kötelezettség is hozzájá­rul a szintetikus anyagból ké­szült cipők arányának csökke­néséhez. A FRANCIA KÜLKERESKEDELEM HÍREI Norbert Ségard francia kül­kereskedelmi miniszter kije­lentette, hogy Franciaország minél sokrétűbbé akarja tenni kereskedelmét és fokozni kí­vánja a kereskedelmi kapcso­latokat a szocialista országok­kal is. Ezzel kapcsolatban rá­mutatott annak nagy jelentősé­gére, hogy az elmúlt öt évben sikerült megkétszerezni az áru­csere-forgalmat Franciaország és a Szovjetunió között. A kül­kereskedelem fejlesztésénél különösen nagy súlyt helyez­nek a beruházási javak export­jára. A francia fizetési mérleg de­ficitje 1974-ben húszmilliárd frank volt és 1975 végére elő­reláthatóan eléri a 30 milliár- dot, a külkereskedelmi mérleg deficitje azonban a tavalyi 17 milliárdról valószínűleg 10 milliárdra fog csökkenni. MŰTRÁGYA- FELHASZNÁLÁS 1973/74-BEN A világ műtrágya-felhaszná­lása az 1973/74-es idényben becslések szerint 7,5 százalék­kal növekedett az egy évvel korábbi szinthez viszonyítva. Az előző hat év folyamán az évi növekedést ráta 7 száza­lék volt. Az átlagosnál nagyobb mértékben, 10,7 százalékkal növekedett a kevert műtrágyák felhasználása, s így részará­nyuk 37,1 százalékra emelke­dett. A nitrogénműtrágya felhasz­nálása 1973/74-ben 38,7 millió tonna volt; a felhasználás nö­vekedési üteme az elmúlt évek folyamán átlag 8 százalékot ért el. A legnagyobb termelő országban, az USA-ban 3,9 százalékkal nőtt a termelés, míg az átlagosnál nagyobb mértékű termelésemelkedés mutatkozott a Szovjetunióban (8.3%), Japánban (11,7%), Franciaországban (8,7%) és Lengyelországban (18,9 %].

Next

/
Thumbnails
Contents