Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-28 / 99. szám, hétfő

Vázlatok egy balszélsőről

— Gyorsan egy nagy pacsit a bácsinak! És mondd meg, hogy hívnak.

A szőke legényke tenyere ívbe lendül, tenyerembe csap, és a csattanás után szinte kiáltja nevét: Kovács Lacika.

— Hány őves vagy?

— Három — mondja, és elfut az udvar túlsó végébe.

— Nem sokkal voltunk idősebbek, amikor második otthonunk lett a focipálya — mondom a huszonhat éves édesapának, Kovács Józsefnek (Képűn kön).

Bólint és elmosolyodik Az után betessékel a lakásba. Míg megyünk a szőnyeggel borított lépcsőkön fölfelé. váratlanul csend ül közénk. Nem zavar, hát mi sem zavarjuk el. Belül azonban színes és hangos a táj. A képzelet síkján, érzem, ő is visszafut a gyermekkorba: pattog a sok különféle labda — mikor milyen, bőrből vagy gumiból; borzos gyermekfejek, verejtéktől lucskos melegítők; a sok „add már át“, „passzold le“, „ne driblizz“, „taccs“. „henc“. és a gólt üvöltő gyermeki szájak, boldog arcok.

Valamennyiünk közül Jóska volt a legjobb. Tudtuk ezt mindnyájan. Hogy ki kivel „lesz“, általában az ő kezében dőlt el. Háta mögött hol a jobb, hol meg a bal tenyerébe zárta a kavicsot. A másik kapitány hol eltalálta, hol nem. Ha történetesen mások sorsoltak, a nyertes mindig Jóskát választotta elsőnek a hangoskodó, izguló körülállókbóL Mert amelyik csapatban ő játszik, az — majdnem biztosra vehető — győz.

Magam előtt látom akkori magunkat, balszélen a kis szőke srácot, piros kisnadrágban, sárga mezben, hátán vízfestékkel rajzolt számmal. Gólt rúgni csak bal lábbal tudott, de cselezni mindkettővel — úgy, hogy hat „bekket“ is elszédített, mindig más csellel. Lázasan lüktető szfvének minden sarkában boldog volt az, akinek egyszer-egyszer sikerült elvenni tőle a labdát. Sokszor haragudtunk rá, önző —. kiáltottuk a sok cselezés miatt. De ő élvezte, és sem akkor, sem később nem tudott lemondani róla. Igaz, a gólokat sorozatban gyártotta.

A cselezés tudományát volt kitől ellesnie a kilencgyermekes Kovács család legif jabbjának. Három bátyja hosszú éveken át futballozott a királyhelmeci „A“-csapatban. Egyikük, Berti, Trenőín II. ligás csapatában is Játszott. Emlékszem, egyszer megállt mellettünk — a rendelő udvarán, ahol gyakran fociztunk —, és azt mondta öccsé- nek egy rosszul sikerült hátra- emelés után: „Egy jó futballistának mindig tudnia kell. ki áll

a háta mögött, kinek adja a labdát. Akkor is, ha nem lát hátra.“

Amikor leülünk a subától még puhább fotelekbe, szinte magától megszűnik a csend, az emlékidéző kirándulás. Tovább már szavakkal, formáljuk a belső képeket — mondatokká.

— Legtöbbet azért Priam Tibitől tanultam — mondja lóska.

— Főleg azután, iiogy a nagycsapatba kerültem én is. Tibi volt a balösszekötő, én a szélső. Játék közben magyarázott, tanított, hogyan kell egy-egy labdát megjátszani. Már 43 éves, de a labdakezelése még mindig csodálatos. Nemrégen a Slovan Bratislava ellen játszotta búcsúmérkőzését, a ,,B“-csapatnak azonban tagja maradt.

Kovács Jóska „hivatalosan"

1964-ben, tizenöt éves korában kezdett a Královsky Chlmec-1 (királyhelmeci J ificsapatban. Két évvel később már a nagycsapatban futballozott. A szakosztálynak KoSicéről kellett engedélyt kérnie, mivel csak tizenhét éves volt. A közönség csodálta a fiatal balszélső cseleit, elfutásait, pontos beadásait, Lőtt egyszer szabadrúgásból olyan gólt, amilyet csak Sólymositól láttam a bécsi Ausztria elleni mérkőzésen. A tizenhatos bal sarkából külsővel rúgta meg a labdát úgy, hogy az félkörben, „kifliben“, jobbról megkerülte a kaput teljesen takaró sorfalat, és félmagasan bevágódott a bal sarokba.

— Nem sokáig játszhattam a királyhelmeci csapatban, mert megkaptam a katonai behívót. Poprádon katonáskodtam, és kiét évig a nemzeti ligás Iskra Svitben futballoztam.

— Játszottál ott olyan mérkőzésen, amelyre szívesen emlékezel?

— A handlovaiak ellenire, 4:l-re győztünk, és mesterhármast értem el.

Ha már belekevertem személyemet a portréba, megvallom, sokáig reménykedtem, hogy gyermekkori jóbarátom előbb- utóbb Košicén fog játszani, vagy a VSS-ben, vagy a VS2- ben.

— Hívtak Prievidzára és a VSZ-be. Košicén voltam is egy hétig. Két év katonáskodás után nagyon vágytam haza, és feleségem sem akarta itthagyni Királyhelmecet. Ügy határoltam, hogy hű maradok eredeti egyesületemhez.

1970-ben kezdte újra a Slavoj OPP csapatában, amely akkor a kerületi bajnokságban szerepelt. Hetvenkettőben a csapat kiesett, de rá egy évre sikerült visszakerülnie.

— Edzőnk jelenleg a volt VSS-játékos Felszeghy Sándor. Szerintem az eddigi legjobb edző; sok mindent adott a csapatnak. Azelőtt csak ritkán sikerült pontot vagy pontokat hozni idegenből. Most már tudunk. Tavaly megnyertük a sportszerűség! versenyt.

Egy képet húz elő Jóska, amelyen ő, mint a csapat kapitánya, átveszi a díjat.

— Másfél éve már az új pályán játszunk, kitűnő a talaja, Igen örülünk neki. A közönség száma Is emelkedett, 1000 körül mozog. Hogy meni\yi gólt lőttem az őszi idényben? Csak nyolcat, de a csapatból a legtöbbet.

— Nem sok. Azelőtt kétszer annyi volt — Jegyzem meg.

— Tudom, de ma nehezebb a csatár dolga. Nem kímélik.

Švajlennak viszont — ősszel, amikor a VSS Királyhelmecen járt — sikerült gólt lőnie. Nem is láttam, ide is ment, oda is ment a labda, mondta neki a mérkőzés után a volt válogatott kapus.

— Az elmúlt évben kivételesen hátravont csatárt játszottam. így többet találkoztam a labdával. Most ismét a balszélen vagyok. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó balszélső legyen? Labdakezelés, gyorsaság, jól beadni és, ha lehet így mondani, futball-ész.

fóska még nem volt sérült, nem szereti a közelharcot, és nem rúgott meg senkit. Foglalkozása: tévészerelő. Sokszor hívják este és ünnepnapokon, a városban és a környéken, de minden edzésen ott van. „Anélkül nem lehet a formát tartani“.

— Bár a feleségem nem nagyon örül annak, hogy futballozok, addig szeretnék játszani, amíg egészségem megenge'di.

— Lehet, hogy még a fiaddal is fogsz egy csapatban . ..

BODNÁR gyula

Tizenhat vagy húsz?

A nemzetközi labdarúgó-körökben az a legvitatottabb téma, vajon 16 vagy 20 válogatott szerepeljen-e az 1970 bán Argentínában sorra kerülő labdarúgú világbajnokságon.

Ezzel kapcsolatban néhány dologra rá kell mutatnunk. Földrészünk a világ labdarúgó sportjának legfontosabb kontinense. A földkerekség lab- darúgócsapatainak csaknem háromnegyede szere pel Európában Földrészünkön szervezték meg leigjobban a kontinentális bajnokságot, nálunk van a legtöbb néző.

A létszámdöntést a FIFA kedden Dakarban hoz za meg. Az UEFA végrehajtó bizottságának cseh szlovák tagja, dr. Václav |íra e problémával kap csolatban néhány kérdésre válaszolt.

— Az UEFA végrehajtó bizottságának tíz tagja nem hozhat más határozatot, mint amilyet a kongresszus magáévá tett. A világbajnoki létszámról azonban a VB szervező bizottsáiga dönt, amelynek 15 tagja van, közülük csupán hat európai

☆ Az ön véleménye szerint milyen döntés vár bató?

— Föltételezem, hogy húsz lesz a részvevők száma. Valószínű, hogy nem csupán sport-technikai álláspontok jutnak érvényre.

☆ Ez nem Jelent majd szakadást az UEFiA és a FIFA között?

— Addig nem fájni el a dolog, de nem lehet állítani, hogy Európa egységes lesz, mivel a nemzetközi szövetségek szabad kezet kapnak. Azt már ma tudjuk hogy a húszas létszám jóváha gyása esetén két vagy három európai ország szövetsége nem hajlandó csapatát a VB-n indítani Akadnak azonban olyan labdarúgó szövetségek, amelyek örömmel fogadják az esetleges létszámemelést.

☆ Hogyan készítik elő a csoportok beosztását?

— Amennyiben húsz válogatott szerepel, közülük tíz lesz Európából, három Dél-Amerikából, B)jy-egy Afrikából, Ázsiából, Észak-, illetve Közép Amerikából. Erőnyerőként a világbajnoki címet védő NSZK és a rendező Argentína szerez fognt a szereplésre. Európának ez két plusz helyet jelent. A még fennmaradó két helyért selejtezőt játszanának Közép- és Észak Amerika, vala mint Ázsia és Afrika csoportjának második he lyezettjei.

A húsz részvevőt a világbajnokságon négy öt tagú csoportba osztanák, s mindegyikből kettő jutna tovább. Az így továbbjutó nyolc együttest megint két csoportba sorolnák, s úgy folytatódna a világbajnokság, mint tavaly az NSZK-ban.

☆ Ez a terv elfogadhatónak látszik Európának Mi indokolja meg tehát az európai kongresszus más álláspontját?

— Elsősorban technikai szempontok. Az Argen tínában sorra kerülő VB-t öt stadionban rendez nék meg, amelyeket az utolsó pillantig az argentin klubcsapatok vennének igénybe a hazai baj nokság mérkőzéseire. Némelyik játéktéren 15 nap leforgása alatl tíz mérkőzésnek kellene sorra ke rülnie.

— Még ennél is súlyosabb probléma a VB ed diigi tartamának három nappal való meghusszab bítása. Mexikóban 22, az NSZK-ban már 25 volt szükséges a VB megrendezésére. Ha ehhez hozzá számítjuk a legalább egyhetes akklimatizációt és a részvétel előtti egyhetes összpontosítást, a játékosok családjaiktól és klubjaiktól hat, sőt hét hétig lesznek távol Elviselhetetlen módon növekedne a mérkőzések száma. Argentínában a dön tőbe jutóknak rövid időn belül nyolc mérkőzést kellene lejátszaniuk. Ezt sok szakember bírálta, mivel a játékos sem gép, S ki biztosíthatná így, hogy a döntő valóban a VB kicsúcsosodása lesz. Sokkal inkább, két testileg-lelkilcg kimerült együttes találkozója lenne. Az egyes mérkőzések közötti szünet sem lenne azonos. Egyik-másik csapatnak két, a többinek esetleg hat nap is állnak rendelkezésre a pihenésre.

ir Ml történik akkor, ha 20 csapat részvétele tnellett döntenek?

— Valószínű, hogy semmi rendkívüli. A nem zetl szövetségek megfontolják, hogy részt vegyenek-e, s eszerint döntenek. Derűlátó vagyok és bízom abban, ho,gy a világbajnokságot a legjobb összetételben rendezik meg.

SZÜKSÉG VAN A TAMOGATASRA

Évek óta hangoztatjuk, hogy a labdarúgásban Is a klubérdek fölé kell emelnünk, juttatnunk a válogatott érdekót, s már-már azt hittük, hogy ez sikerült Is. A számításba vett játékosok helytállásából erre lehetett következtetni.

Az igazi labdarúgó-küzdelem nélkülözhetetlen velejárója a közönség is. El lehet képzelni, hogyan érzi magát a válogatott csapat tizenegy játékosa, ha országok közötti mérkőzésen alig 3000 néző előtt kell játszania, lelkes, jó teljesítményt nyújtania az országos színek sikeréért.

Gyors egymásutánban Prága kapta azt a megbízatást, hogy a Sparta-pályán egy-egy válogatott labdarúgó-mérkőzés házigazdája lehessen.

Előbb a román válogatott látogatott hozzánk, s akkor talán elsősorban a váratlanul visszatérő tél riasztotta el a nézőket. Persze ludasak voltak a pályáért felelős egyének is, mert a havazás délre elállt, s a pályáról a hlvatl .a fehér vendéget a találkozó kezdetéig el lehetett volna távolítani

Jött a Ciprus elleni Európa-bajnoki csoportmérkőzés. A közönség tudta, az igyekvő ciprusiak úgy szenvedtek Londonban 5:0 arányú vereséget, hogy az angol csapatnak nem ment különösebben a játék. Az angol szurkoló is tudja, mikor, ki ellen, mit várhat az országos válogatottól, s az említett „gyengének ígérkező“ mérkőzésre mégis, ha nem is telt Wembloy- ház, de 70 000 néző volt kiváncsi. Ez a hangerőben félelmetes elem segítette hozzá csapatát a gólarányjavításhoz. Az angol szakértők attól tartottak, hogy Csehszlovákia együttese kihasználja a kedvező lehetőséget $s akár kétszámjegyű vereséget mér a ciprusi legényekre. Ehhez persze kellett volna a hathatósabb támogatás is. A csapatnak éreznie kellett volna, hogy nemcsak a tv készülékek mellett ülők szurkolnak neki, vagy egykedvűen nézik, mire viszi.

Ha Londonban 70 000 néző ment ki az Anglia—Ciprus találkozóra, Prágában is legalább 20 000-es látogatottságot megérdemelt volna az EB csoportmérkőzés.

Meggyőződésünk, hogy szerdán, amikor Portugália lesz az ellenfél, vagyis olyan csapat, amelynek a nemzetközi labdarúgás berkeiben jócsengésű neve van, nem maradnak foghíjasok a Sparta stadion lelátói. S ha nem maradnak Ilyenek, következnie kell a biztatásnak is.

Nem abban bízunk, hogy Portugália ellen a csehsz'ovált együttes pótolhatja, amit a ciprusiakkal szemben elmulasztott, vagyis a jelentősebb gólarányjafítást. Abban azonban föltétlenül reménykedünk, hogy legjobb tizenegyünknek si kerül mindkét pontot itthon tartania, s ezzel éltetnie a reményt az esetleges csoportelsőségre. Ha a végső elszámolásnál a gólarány lesz a döntő, akkor túl sok reményünk nincs, de pontelőnyre szert tenni a közönség támogatásával még mindig van és lesz lehetőség.

(zala)

Az elmúlt síidény az osztrák sízők sikereitől volt hangos. Mint már erről beszámoltunk, először a korszerűsített felszerelésüknek, az osztrák cégek gyártotta síleceknek tulajdonították győzelmeiket. Tény, hogy az elmúlt évtizedek során a Kneisl, Fischer sílécek világhírnévre tettek szert, s az idén ugróleceik is ilyen színvonalat értek el. Azt persze kevesen tudják, hogy például Kodejška csehszlovák gyártmányú „Sokol" síkkel nyerte a sírepülő világbajnokságot és Jindrich Balcar is ilyen sítalpakon repül a levegőben.

Vajon milyenek is a „Sokol“ síugró lecek, ki gyártja azokat? Csehszlovákiában 1950-ben alapították a Sport Praha nemzeti vállalatot, mely sportszereket gyárt immár negyed év százada, s az idén ünnepli fennállásának negyedszázados jubileumát. Amikor megalapították, 600-an dolgoztak az üzemben és 20 millió korona értékben gyártottak sportcikkeket. Az idén, tehát 25 esztendővel később, az üzem dolgozóinak száma 2000, és a termelés meghaladja a 250 millió korona értéket. Érdekes — és ez a korszerűsített munkamódszereknek tulajdonítható —, hogy míg az alkalmazottak száma a háromszorosára szaporodott, a

termelés tizenkétszeresére nőtt.

Azt talán fölösleges hangsúlyozni, hogy évről évre javult a gyártmányok minősége. Az Artis jégkorongbotok üéldául világszínvonalat értek el, és számtalan külföldi országba exportálják nagy mennyiségben. Az ugrósík minőségét Ko- dejSka aranyérme méltatja. Hogy a téli sportoknál maradjunk, a nemzetközi konkurenciában a futósík is megállták a helyüket, akár műanyagból, akár fából készítsék azokat. A Falun, Favorit, Sprint védjegyű futólecekből nem kevesebb mint 110 000 párat exportálnál az idén Norvégiába, Kanadába, Svédországba, Franciaországba, Svájcba és az NSZK-ba. Nem kevesebb, mint 24 millió valutakorona értékben 1950-ben 80 000 pár síléc volt a „termés”, az idén már 31” ezret készítenek, s ami a legörvende- tesebb, ezek kétharmada hazai piacra kerül.

Természetesen nemcsak síle- ceket, hanem teniszütőktől kezdve a sportszerek sokféle fajtáját gyártják és azok minősége eléri a nemzetközi színvonalat, amiről a külföldi rendelések tanúskodnak a legékesebben. Az „Artis“ védjegy ma már az egész világon megfele lő hírnévnek örvend.

(kollár)

ONDRUS (jobbról) érdeklődéssel figyeli, hogyan ment ollózva az egyik ciprusi védő. A jól megtermett csehszlovák középhátvéd egyébként otthonosan mozog a saját kapuja előtt, s az ellenfél hálója közelében is.

Jubil

ál az „ARTIS”