Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-02 / 77. szám, szerda

A VEZETÉS SZÍNVONALA Teljesítik a párt határozatát ® Takarékoskodnak a nyersanyaggal A burzsoá köztársaság idején üres telkek, rétek, mezők vol­tak ázon a területen, ahol ma Prága egyik legkorszerűbb üze­mének épületei vonják magukra a figyelmet. Ezt a valamikor kihalt vidéket mindössze egyet­len alacsony gyárépület tette élénkebbé, az, amelyet a fran­ciaországi Michelin gumiab­roncsgyár tulajdonosai — zsíros bevételeik reményében — épít­tettek. — Kifizetődő vállalko­zás volt — vélik az azóta ki­épített és továbbfejlesztett MI- TAS üzem dolgozói, akik közül többen is tanúi voltak munkahe­lyük fokozatos átalakulásának. Azt is elmondják, hogy a fa­siszta megszállás idején a volt Michelin-gyár a Veritas nevet vette fel és hogy a mai Mitas elnevezés a két név összevoná­sának az eredményeként szü­letett meg. Összeforrtok munkájukkal Az autóbuszok és a tehergép­kocsik részére gumiabroncso­kat gyártó nemzeti vállalat prágai üzemének sikereiről és problémáiról Premysl Vandro- veccel, az üzemi pártbizottság elnökével beszélgetünk. — Tervfeladatainkat rendsze­resen teljesítjük — utal ven­déglátóm az üzem tevékenysé­gére. A múlt évben a bruttó terme­lési tervet 101,4 százalékra, az exporttervet a szocialista orszá­gokba 101,7, a kapitalista or­szágokba pedig 114,3 százalékra teljesítették, ám az egyre fo­kozódó kereslet kielégítése így ís sok nehézséggel jár. Ezért az idei terv a megnövekedett Igényekhez alkalmazkodva a tartalékok további feltárását, a technika korszerűsítésével pe­dig a villanyárammal és a nyersanyagokkal való még na­gyobb takarékoskodást irányoz­za elő: A dologzók a még nagyobb mennyiségű, még jobb minősé­gű áru előállítását célzó köve­telményeknek megértéssel igye­keznek eleget tenni. Nem is. maradt el jutalmuk: az Ipar­ügyi Minisztérium vándorzászla­ját a napokban veszik át. Ez a kitüntetés elsősorban a pártbizottság körültekintő gon­doskodásának, a funkcionáriu­sok lelkiismeretes politikai te­vékenységének, osztályöntudatá­nak az érdeme. Az életben és a munkában szerzett tapaszta­lataik, ismereteik és képessé­geik jóvoltából elsajátították az irányítás művészetét, összeforr­tak a dolgozókkal, munkájuk­kal. Lelkesedésükkel és kezde­ményezésükkel befolyásolják és kezdémériyezésre bírják a töb­bieket, hogy teljesítsék köteles­ségeiket, sőt ennél valamivel többre törekedjenek. 1973 óta 17 munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád címé­ért, s kettő már elérte célját. Az idén a vulkanizációs osztá­lyon további 8 csoport, a nem­zetközi nőnap tiszteletére pe­dig a konfekcióosztályon dol­gozó nők 12 tagú kollektívája is bekapcsolódott a versenybe. A szocialista munkabrigádok ö munkával kapcsolatos kötele­zettségeiken kívül széles körű társadalmi tevékenységet fejte­nek ki. A közös kirándulások és üdülés, a kulturális akciók együttes látogatásának megren­dezését is vállalták. Tisztában vannak azzal, hogy azoknak a kollektíváknak a tagjai, akik a magánéletben is összetartanak, otthono'sabban érzik magukat munkahelyükön, s ezért na­gyobb kedvvel és lelkiismei*ete- sebben dolgoznak. Ezzel meg­magyarázható, hogy üzemük jó gazdáiként takarékoskodnak a nyugati országokból behozott nyersanyagokkal, melyeket igyekeznek hazaiakkal pótolni s hogy a legnagyobb figyelmet a selejt kiküszöbölésének szen­telik. A jóindulat — fél siker — A villanyárammal is gaz­daságosabban bánunk — utal a pártelnök az energia megtaka­rítására irányuló éjszakai mű­szakok bevezetésére. Ennek az intézkedésnek több előnyét is látják. Elsősorban elkerülhető általa a munka­csúcs idején bekövetkező te­temes áramfogyasztás, de az üzemeltetés is biztonságosabb. Ha ugyanis csak egy fél órára kapcsolnák ki minden nap a villanyt — és ez a téli időszak­ban nem megy ritkaságszámba —, akkor a számítások szerint a 30 perces kiesés következté­ben naponta mintegy 50 gumi­abronccsal állítanának elő ke­vesebbet, ami kb. 50 000 koro­nás, fél éven belül pedig több mint milliós kárt jelentene. Az anyagmegtakarításra irá­nyuló verseny keretében főleg a külföldről behozott szinteti­kus kaucsukkal és a többi, a gumiabroncs gyártásához szük­séges vegyszerekkel kell elővi­gyázatosan bánniuk a dolgozók­nak. Akik pontosan megtart­ják az előírásokat, azok tapasz­talatból tudják, hogy fáradozá­suk nem hiábavaló. A múlt év végén például a legjobb dol­gozó címét 16-an érdemelték ki, de az üzemanyag megtakarítá­sáért legalább háromszor eny- nylen részesültek pénzjutalom­ban. Kik ezek a kitüntetettek? Ter­mészetesen nemcsak kommunis­ták. A pártonkíviíliek sem von­ják ki magukat a közös ügy­ből. Nekik is érdekük a felada­tok pontos teljesítése, s ezt ötleteikkel, javaslataikkal is ki­fejezésre juttatják. — A pártonkíviiliek elkötele­zettségéről először a CSKP KB novemberi plénumát követő gyűléseiken győződtünk meg, amelyeken a VIII. szakszerve­zeti kongresszus ránk vonatko­zó határozatainak megvalósítá­sáról volt szó — mondja Vand- rovec elvtárs. Ezeken az együt­tes értekezleteken azóta is min­denki nyíltan beszél, véleményt mond és rámutatva a problé­mákra a megoldásukhoz vezető utat keresi. Egyesek tanácsot kérnek, mások vitáznak, sokan az üzem korszerűsítésének a le­hetőségeit fejtegetik, s nem­egyszer kiderül, hogy ésszerű javaslatuk különösebb anyagi áldozatok nélkül is könnyűszer­rel valóra váltható. — Aranyat érnek ezek a megbeszélések az olyan üzem­ben, mint a mienk, ahol napon­ta majdnem egymillió korona értékű nyersanyagot dolgoznak fel — jelenti ki vendéglátóm. Büszkeségük az ifjúsági brigád A Mitas-üzem dolgozói sike­reiket sokban a munkásokból, a konstruktőrökből és a techniku­sokból álló két komplex racio­nalizáló brigádnak köszönhetik. Egyikük kizárólag SZISZ-tagok- ból áll. A brigádok a munka- erő-, az energia- és az anyag­megtakarításon kívül a terv tel­jesítését ellenőrzik és különös gondot fordítanak az általuk ki­fejlesztett, a jelenlegieknél 50 százalékkal hosszabb élettarta­mú kombinált gumiabroncsok gyártásának a bevezetésére. A pártelnök szerint főleg az ifjúsági brigáddal vannak kedve­ző tapasztalataik. Kezdeménye­zéséért és kiváló eredményeiért a prágai üzemek racionalizáló brigádjainak a versenyében a brigádot a moszkvai Komszo­mol vándorzászlajával tüntették ki. — Nagy volt az örömünk — mondja —, amikor a Komszo­mol küldöttsége néhány héttel ezelőtt felkereste üzemünket, hogy átadja a brigádnak a zász­lót. A fiatalok munkájára tehát nincs panasz. A párt funkcio­náriusai egyenjogú félként ke­zelik, öntudatosságra, köteles­ségtudásra nevelik a fiatalokat. Megszerettetik velük a munkát és a kollektív életet. A fiata­lok természetesen meghálálják ezt a minden dicséretnél többet jelentő — ifjúsági klubhelyisé­gek, pingpongterem stb. létesíté­sében, kirándulások és más fi­gyelmességek formájában meg­nyilvánuló — gondoskodást. A pártbizottság és az üzem vezetői azonban nemcsak a fia­talokkal törődnek. A levegő tisztántartását célzó intézkedé­seikkel, vagy akár a fodrász- és kozmetikai szolgáltatásokkal ugyanolyan örömöt szereztek a női dolgozóknak, mint például a legszükségesebb élelmiszerek bevásárlási lehetőségének az üzemben való biztosításával. Ez a — párt tekintélyének megszi­lárdítását eredményező — fára­dozásuk sem tévesztett célt. A dolgozók a munkaidő pontos megtartásán kívül értékes kö­telezettségekkel válaszolnak az irántuk tanúsított jóindulatra. Vandrovec elvtárs a pártszer­vezet és a vezető gazdasági dol­gozók szoros együttműködésére is kitér, ami — véleménye sze­rint — a zavartalan, zökkenő- mentes munka egyik legfőbb feltétele. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek köztünk véleményeltérések — mondja. Korántsem, hiszen a közös ügy érdekében elkerülhetetlenek a viták, sőt az összezördülések sem mennek ritkaságszámba, így ellenőrzik nézeteik igazát, és végül is azzal a jóleső ér­zéssel egyeznek meg, hogy he­lyesen döntöttek. Pártélet \ Az üzemi pártoktatásba a dolgozók 80 százaléka kapcso­lódott be. A többiek mint lek­torok és propagandisták érvé­nyesítik ismereteiket. De mert az előadókból soha sincs elég, örömmel fogadják a városi párt- bizottság Politikai Nevelés Há­zától kapott segítséget. Az elő­adások átlagosan 70 százalék­ban látogatottak, ami — tekin­tettel a három műszakra — ki­elégítő eredménynek tekinthető. A távolmaradók részére termé­szetesen — ugyanazzal a témá­val — megismétlik a pártokta­tást, melyet — az üzem aján­déka — a hangos filmvetítőgép, a magnó és a kikölcsönzött tananyagok segítségével tesz­nek még élénkebbé. Ez a mód­szer a tapasztalatok szerint ugyanis jobban leköti a hallga­tók figyelmét, akiknek azonban több időt kellene szánniuk a tanulásra, hogy az előadásokat követő vita is élénkebb legyen. Az üzemi ideológiai bizottság és a propagandisták feladata ennek a fogyatékosságnak a sürgős kiküszöbölése, mert köz­tudomású, hogy a dolgozók ideológiai színvonalának emelé­se is hozzájárul a jobb munka­eredmények eléréséhez. Nehézségek Vandrovec elvtárs nem hall­gatja el a vagonhiány miatti gyakori nehézségeiket. Leg­utóbb a múlt év decemberében voltak hasonló gondjaik. Több mint 7000 gumiabroncsot nem tudtak határidőben eljuttatni rendeltetési helyére. Míg a megrendelők kétségbeesetten sürgették az árut, az üzem rak­tárai, sőt a garázsok is színül» tig megteltek vele. Amerre lép­tek, mindenütt gumiabroncsok­ba botlottak, mert a még na­gyobb károk megelőzése érdeké­ben nem hagyhatták abba a termelést. Végül a CSAD válla­lat mentette meg őket, no meg a megrendelők, akiknek teher­gépkocsijaik éjjel nappal az áru elszállításával voltak elfoglal­va. — A további, a nyersanyagok behozatalával kapcsolatos prob­léma sem lebecsülendő — mu­tat a pártelnök az üzem hibá­ján kívül gyakran bekövetkező fennakadásra. Az utánpótlás a nyugati országokból, sajnos, nem mindig folyamatos. Noha megszokták, mégis többnyire sok izgalommal jár ez a késés. — Annál örvendetesebb a moszkvai gumiabroncsgyárral fenntartott kapcsolatunk — folytatja vendéglátóm. — A korszerű szovjet gépek és az értékes tapasztalatcsere a szov­jet elvtársakkal, s példamuta­tásuk nagy segítségünkre van munkánkban és sokban hozzá­járul ahhoz, hogy a dolgozók még lelkiismeretesebben, még öntudatosabban teljesítsék év­ről évre Igényesebb feladatai­kat. Ennek a ténynek a tudato­sítása — a pártelnök szerint — különösen az 5. ötéves tervidő­szak utolsó, döntő fontosságú esztendejében és felszabadulá­sunk 30. évfordulójának alkal­mából nemcsak időszerű, hanem elengedhetetlen követelmény, és szilárd támaszunk: a Szov­jetunió iránti hálára kötelezi a Mitas dolgozóit. KARDOS MÁRTA VAROSUNK SZABADSAGUNK A CSKP VEZETÉSÉVEL Bratislava, a Duna menti város történelmi szerepe, — évszázadokra visszame­nően — jelentős helyet foglal el az európai ese­mények közel ezer eszten­dős sodrásában. A város gazdag és tarka történel­mének legjelentősebb dátu­ma — minden fontos törté­nelmi dátumot felülmúlva — mégis 1945. április ne- gyedike, a felszabadulás napja. E dátum történelemmeg­határozó szerepe mindennél nagyobb. A béke, a szabad­ság, az újjászületés napja volt — se napot olyan harminc esztendő követte, melynek leforgása alatt életünk gyökeresen emberi­vé, szabaddá, és boldoggá formálódott. A Slavínon hétezer hősi halált halt szovjet katona nyugszik. Emléküknek és hősiességüknek örök idők­re kegyelettel adózunk, hi­szen a legdrágább kincsért, a szabadságunkért áldozták életüket. Síremlékük a vá­ros és a szabadság, a hő­siesség szimbólumává nőtt. A sírjaikon virító virágok ezrei üde vörös színben pompáznak, — mintha tud­va tudnák: a föld, amely­ből táplálkoznak s nedvei­ket szívják — pékünk a legdrágább. A csend, melyben a Sla- vínra látogatók döbbenete megtestesül — a hála és emlékezés csendje. A felszabadulás esztende­jében Bratislavának 134 000 lakosa volt, s ez a szám napjainkban jóval megha­ladja a háromszázezret. Az ősi, sok százesztendős kö­veket őrző város hazánk egyik legfiatalosabb városa s egyben Európa legifjabb fővárosa. Kevesen tudják, hogy a mai lakosság egy- harmadának életkora a har­minc évnél alacsonyabb, s hogy ez a fiatalodás állan­dó és folytatólagos. E tény a város gyors fejlődésének és átalakulásának egyik legfontosabb tényezője s a további fejlődés gazdag bá­zisa, markáns meghatározó­ja is egyben. Az 1945-től számított évi lakosságszapo- rulat átlaga hatezer fő. E szám az utóbbi évek folya­mán észrevehetően emel­kedni kezdett s az előzetes számítások szerint az ezred­fordulóig Bratislava lakos­ságának száma így közel hatszázezerre emelkedik. A város további fejlődésének perspektivikus terve — ter­mészetes módon e fontos tényező figyelembevételével alakul. Milyen volt a városkép a felszabadulás előtt? A maival tulajdonképpen ösz- szeliasonlíthatatlan. A kö­zel nyolcezer épületben csupán harmincegyezer la­kás volt. A háború során 805 épület könnyebben, 370 súlyosan megrongálódott. A város egykori és mai terü­leti kiterjedése ugyancsak összehasonlíthatatlan. Van­nak olyan városrészek, mint például a rózsavölgyi lakótelep — amelyek ma csaknem a város szívében fekszenek, harminc évvel ezelőtt pedig a városszéli szántóföldeket képezték. A példa természetesen nem egyedi. A város északnyu­gati fekvésű területein, a Kis Kárpátok völgyeiben alig néhány esztendővel ez­előtt még óriási lakatlan területek, erdőségek állot­tak — ma modern lakóhá­zak sorakoznak, s biztosí­tanak otthont több tízezer embernek. Természetesen az új lakótelepekkel párhuza­mosan iskolák, üzletek, napközi otthonok, szolgál­tatási létesítmények épül­nek, s ezzel párhuzamosan fejlődik a közlekedés. Az új lakótelepek elkészültük­kel egy időben harmoniku san épülnek be a teljes városképbe, a város egyre jobban lüktető vérkeringé sébe. A lakótelepek neveit hosszan sorolhatnánk, hi szeri Bratislavában a fel- szabadulás óta több mint hatvanezer lakás épült fel Gyakorlatilag ez azt jelenti hogy minden második em­ber űj, a felszabadulás óta épült lakásban lakik. A la kásépítés rendkívül gyors tempójának ellenére is egyelőre még húszezer kö rül mozog a lakásra várók száma, ami nem alacsony szám ugyan — de ha fi gy elembe vesszük a lakás­igény és lakásépítés közti fáziseltolódás körűimé nyeít — látnunk kell, hogv a fenti számadatok egyér telműen rendkívüli eredmé­nyességről tanúskodnak. Hadd tegyük hozzá, hogy csupán az ötödik ötéves tervidőszakban több mint 20 000 lakás épült — nem is beszélve arról, hogy az ötéves terv utolsó fázisá bán kezdték meg a petr 2alkai lakótelep építését A 41000 lakásból óriási és modern lakótelepen össze sen 150 000 ember talál majd otthonra. Bratislava hazánk leglá­togatottabb városa. Az or­szág más területein s a szomszédos országokban élő emberek tíz- és százezrei, — kisebb nagyobb időkö zökben — újra és újra el­látogatnak Szlovákia fővá­rosába. Nehezen akadna köztük olyan, aki ne cső dálkozna el a napről-napra bekövetkező folyamatos vál­tozás és átalakulás tüne­tein, s ne nyilatkozna azok­ról az elismerés hangján. Az utóbbi esztendők min den igyekezete arra irá­nyult, hogy Bratislava Szlo vákia fejlett iparának és kultúrájának metropolisává nője ki magát, s méltón reprezentálja hazánk szo­cialista fejlődésének ered­ményeit. Természetesen a város nem csupán ipari és kulturális, hanem politikai centruma is Szlovákiának Nagyon nehéz lenne fel­sorolni, leltárba venni mindazt, ami világszerte terjeszti és öregbíti a vá­ros jó hírnevét, s igazolja a törvénnyé szilárdult va­lóságot s azt, hogy mindez csakis a szocialista építő munka feltételei között, a harminc esztendeje szabad hazában élő, szabad nép al kotómunkájának révén jö­hetett létre. Mindaz, ami mai valóságunkat képviseli csakis a CSKP vezető sze­repének érvényesítésével, a Szovjetunióhoz és a baráti szocialista országokhoz fű­ződő kapcsolatok folyama­tos elmélyülésével, a szo­cialista tábor ideológiai egységének talaján, a szo­ros gazdasági és kulturális együttműködés feltételei között alakulhatott ki. Az első és legjelentősebb lépés hazánk felszabadítá sa volt. A szovjet nép iránt érzett hálánk ezért örök és megbonthatatlan. Szlovákia fővárosának la­kossága mindennél többre becsüli ezt a szabadságot. A város él, fejlődik, erősö­dik. A szabadságban eltelt három évtized a város fennállásának csupán kis töredéke, mégis a legfonto­sabb és legtörténelmibb szakasza. A harminc sza­bad esztendő az életet em­berivé tette és ebben a vá rosban is megváltoztatta a munka és a pihenés örö mét, az emberek gondolko dását. Az új életet hozó ta vaszt sohasem feledjük. RESZELI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents