Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-17 / 90. szám, csütörtök

SZAKMÁJUK MESTEREI Beszélgetés közben szeré­nyek, a munkában viszont seré­nyek. így is jellemezhetnénk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának Üzeme nevet vi­selő koltai szövetkezet tehén­gondozóit. Ez a mezőgazdasá­gi üzem már évek óta a Nové Zámky-i járás és az egész nyu­gat-szlovákiai kerület legjobb tejtermelői közé tartozik. La­dislav Pekárik mérnök, az ál­lattenyésztés vezetője, látogatá­sunk alkalmával igyekezett is hangsúlyozni, hogy a tejho­zamban elért jó eredményeket elsősorban a gondozók és a fe­jők lelkiismeretes munkájának és a takarmányozási techniká­nak köszönhetik. „A mi gondo­zóink — folytatta — a reájuk bízott tehenekről példásan gon­doskodnak, és ez a döntő. Gyakran fontosabb is minden más tényezőnél/1 Jozef Vrzala gazdasági zoo- technikus és Tibor Fialka cso­portvezető kíséretében az is­tállókba is betekintettünk, ame­lyek semmiben sem különböz­nek a többi hagyományos típu­sú istállótól, esetleg csak a tisztaságban és az állomány minőségében. A jelenlegi szövetkezet a Koltai Efsz és a Cechyi Efsz egyesülésével 1974 elején jött létre. A tejtermelés mellett marha- és sertéshústermeléssel fs foglalkoznak, amiben szintén íó eredményeket érinek el. A szarvasmarha-hizlalásban pél­dául naponta 1 kg-os a dara­bonkénti súlygyarapodás. A marhahús felvásárlási tervét az elmúlt évben 101 százalékra teljesítették, összesen 2264 má­zsa húst adtak el. A sertéshiz­lalásban naponta 0,58 kg-ot vesznek fel a hízók, az elmúlt évben 6122 mázsa sertéshúst ér tékesítettek, ami 272 mázsával több a tervben előirányzott mennyiségnél. A legjobb ered­mények a tejtermelésben szü­letnek. 1971-ben 4180 liter te­jet fejtek átlagosan egy tehén­től, 1973-ban pedig már 4582 litert, ami abban az évben a nyugat-szlovákiai kerületben a legjobb eredménynek számí­tott. ,,Az elmúlt évben is teljesí­tettük a tejtermelés tervét — — mondja Pekárik mérnök. — összesen 2 millió '63 ezer liter tejet értékesítettünk, ami 87 ezer literrel több a tervezett­nél. Egy tehéntől átlagosan 3773 liter tejet fejtünk. A csökkenés azért következett be, mert a volt Cechyi szövetkezetben nem volt olyan jó állomány, mint Kol- tán. Ezzel a körülménnyel szá­moltunk is, ezért az elmúlt év­ben csak 3600 literes fejési át­lagot irányoztunk elő. A rossz minőségű takarmány és az emésztési zavarok a koltai te­heneknél is csökkentették a Jozef Sáfár munkacsoportja értékes kötelezettségvállalásokkal köszönti hazánk felszabadításának 30. évfordulóját hasznosságot, így a megelőző évi csúcseredménnyel szemben itt is csak 3938 literes átlagot sikerült elérni.“ A koltai gazdaságban négy hagyományos tehénistálló van, ezek mindegyikében körülbelül 100—100 tehenet helyeztek el. Az egész állományról 25 gon­dozó és fejő gondoskodik. Az 1-es számú istállóban Jozef Sá­fár hattagú kollektívája, a má­sodikban Ondrej Gulbiš ugyan­csak hattagú kollektívája gon­doskodik az állatokról. Ezek a munkakollektívák az elmúlt év­ben versenyezni kezdtek a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért. A szövetkezet leg­jobb eredményeit Gulbiš embe­rei nyújtják. Az elmúlt évben 385 000 liter tejet fejtek ki, a napi fejési átlag elérte a 10,91 litert. A munkacsoport tagjai, Ľudovít Tomašek, Balog István, Nagy Gyula és Ottó Bartek, már nyolc éve dolgoznak együtt. Csak a fiatal Gejza Cimbulák számít újoncnak a csapatban. A csoport vezetőjével, Ondrej Gulbiššal nem találkozhattunk, mert éppen tátrai üdülésen tar­tózkodott. A többiekkel munká­jukról beszélgetünk. Ľudovít Tomašek, aki a távollevő bri­gádvezetőt helyettesíti, a kö­vetkezőket mondta: „Ebben az évben, ahogy azt a CSKP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülése is hangsúlyozta, igényes feladatok várnak a mezőgazda­ságra. A mi gazdaságunkban 34-gyel növeljük a tehenek szá­mát, emelett 3800 liter fejési át* lagot irányoztunk elő. Áruter­melési tervünkben 2 millió 20 ezer liter tej szerepel, ami 40 ezer literes növekedést jelent a tavalyi tervhez viszonyítva. Min­dent elkövetünk annak érdeké­ben, hogy az idén is a legjob­bak között végezzünk a tejter­melésbe«. Nagyobb figyelmet szentelünk a takarmányok íze­sítésének, az állatok ápolásá­nak és a takarmányozási tech­nikának. Az előírt feladatok túlszárnyalásához nagyban hoz­zájárulna, ha a szövetkezet nö­vénytermesztési dolgozói ele­gendő és jó minőségű szálas ta­karmányról gondoskodnának. Ez csupán rajtuk múlik. Ilyen feltételek mellett eredménye­sen csökkenthetnénk az abrak­takarmányok adagolását. Úgy gondolom, hogy az idei ter­vünkben számolunk is ezzel a követelménnyel.“ Az 1 számú istállóban jozef Šafár emberei a takarmányt ké­szítették elő. A brigádvezető 19 éve dolgozik a szövetkezetben. Itt voltak valamennyien, Im­rich Matej, Stefan Kiimák, Ond­rej Garaj, František Melichar és Karol Kopár. Mindannyian szakmájuk mesterei. Ezt tavaly is bebizonyították, amikor 371 ezer liter tejet fejtek ki. Az idei termelési feladatokról Jo­zef Sáfár, a Szovjetunióban alakult első csehszlovák had­test volt harcosa így nyilatko­zót: „Feladataink igényességét az is növeli, hogy az elmúlt év­ben nem sikerült elegendő és jó minőségű siló- és szálas ta­karmányt kitermelni. Ám így is 100 literrel több tejet aka­runk kifejni minden tehéntől, mint amennyit a terv előír. Száz tehéntől kereken száz bor­jút akarunk elválasztani, ami három darabbal több, mint amennyi a szövetkezeti tervben szerepel. Mindez természetesen sok munkát igényel, de ez már a mi dolgunk. Az említett fel­adatok kollektívánk kötelezett­ségvállalásában is szerepelnek, s ezek sikeres teljesítésével mi is hozzá aakrunk járulni ha­zánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának jubi­leumi ünnepségeihez“. JOZEF SLUKA ÚJ ÉLET SZÜLETETT A HARCOKBAN Sokan van­nak, akik a megérdemelt pi­henés helyett a politikai mun­kát részesítik előnyben. Vác­lav Stétka isi azoknak a nyugdíjasoknak | a sorát szapo- j rítja, akik a —-------­Cs ehszlovák Antifasiszta Szö­vetség Központi Bizottsága tag. jaként a proletár internaciona­lizmus eszméit és az ellenál­lási harcok hagyományait ter­jesztik. Mit tart jelenlegi munkája legnagyobb sikerének? Nem sok fejtörést okoz neki a válasz: — Jan Zikát mindig meggyőződéses, szerény, önfel­áldozó és művelt kommunistá­nak ismertem. A párt és a for­radalom katonája volt, aki megérdemelte, hogy példaké­pünknek tekintsük. Ezért örü­lök, hogy ifjúságunk sikeresen bekapcsolódott a Jan Zika ván­dorzászlajáért folyó versenybe. 1939-et mutatott a naptár, amikor Václav Stétka, a CSKP első illegális központi bizottsá­gának instruktora kapcsolatot teremtett a České Budéjovice-i kommunisták és a pártközpont között. A dél-csehországi járá­sokban a pártmunka irányítá­sára háromtagú sejteket szer­vezett. Az egyik a kerülettel, a másik az üzemekkel és a községekkel, a harmadik pe­dig a sajtóval tartotta fenn a kapcsolatot. Az elvtársak tevé­kenységüket többnyire a bor­bély-, a cipész-, vagy a szabó­mesterek, esetleg más megbíz­ható iparosok műhelyeiben vagy bolthelyiségeiben folytatták. Az előre megbeszélt jel: a kirakat jobb sarkában elhelyezett két virágcserép volt, ami azt jelen­tette, hogy minden rendben van, az elvtársak az üzletben egy alkalmas pillanatban átve­hetik a Rudé právo vagy a tá­bori Pálcát illegális példányait és a kommunista röplapokat. Václav Stétka, Krížek és Ak- samit elvtárssal, a párt köz­ponti bizottságának illegális dolgozóival is rendszeresen ta­lálkozott. A tőlük kapott uta­sításokat a járásokban működő háromtagú sejteknek továbbítot­ta és az „Obrana národa“ né­ven ismert szervezetben tömö­rült pártonkíviili ellenállási harcosokkal is gyakran érint­kezett. — Állandóan úton voltam — mondja —, hogy segítsem és el­lenőrizzem a pártmunkát, fő­leg a nagyobb üzemekben és a vasúti csomópontokban. Illegá­lis tartózkodási helyeimet is gyakran változtattam. Egy idő­ben a Strougal családnál lak­tam. Mai szövetségi miniszter­Fiatalok az egyesült szövetkezetekben Nemrégiben Rozűaván (Rozs­nyó) a SZISZ járási bizottságá­nak vezetőivel a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok helyzeté­ről beszélgettünk. Amint azt a funkcionáriusok elmondották, a SZISZ-tagok közül a mezőgaz­dasági munkák végzéséből és a szervezeti teendőkből a fiatal kommunisták és az ifjú párt­tagjelöltek vállalják magukra a legnagyobb feladatokat, de a többi fiatal tevékenysége is fi­gyelemreméltó. Hogy ezek a szavak mit je­lentenek a gyakorlatban, arról helyszínen a legjobb meg­győződni. Látogassunk el ezért most a pleáiveci (pelsőci) Vö­rös Csillag EFSZ-be, ahol a 3200 hektáros egyesített szö­vetkezetben több mint 120 fia­tal dolgozik. » # # A vezetők közül csupán Jab- lonci Lajcs személyzeti elő­adót találtuk az irodájában. A fiatalok felkarolására min­dig nagy gondot kell fordítani — kezdi a beszélgetést Jablon- ci elvtárs. — Véleményem sze­rint szembetűnő fejlődés csak ott érhető el, ahol ésszerűen érvényesíteni tudják a fiatalok tenniakarását s ezt párosítják az idősebbek tapasztalataival. Két éve öt kisebb szövetkezet egyesítésével azzal a céllal ala­kítottuk meg ezt a nagy gaz­daságot, hogy a haladás érde­kében Alkalmazni tudjuk a tu­domány és a technika legújabb vívmányait, hogy a kor igé­nyeinek megfelelővé tegyük a mezőgazdasági termelést. Szö­vetkezetünk vezetősége két év­vel ezelőtt elsősorban a fiata­lok minél nagyobb számú be­kapcsolásával kezdte meg fej­lődésének új fejezetét. « • • Az irodában ezzel be is fe­jeztük a beszélgetést. Utunkat a közel két kilométerrel távo­labb levő szövetkezeti udvar felé vettük, ahol megismer­kedtünk néhány fiatallal. Reggel még esett az eső, de dél felé ismét kisütött a nap. Ha nem is hullott annyi sok csapadék, ahoz mégis elegen­dő volt, hogy a határban meg­szűnjön a munka — bár ebben a szövetkezetben ez nem oko­zott nagy kiesést, hiszen a ta­vaszi gabonák vetését még hús­véti előtt elvégezték. A gazdasá­gi udvarra érve a műhely körül találtuk a legtöbb embert. Az egyik fiatal szerelő éppen egy pótkocsi alvázát hegesztette, tő­le nem messze a műhelyben, közvetlenül a bejárat mellett egy szemüveges fiatalember esztergályozott. Pásztor Jancsi, a SZISZ üzemi szervezetének az elnöke. Mellette az idősebb Pásztor Jancsi az esztergapad mellett (Zolczer János felvétele) Barna Károly éppen egy vas­csövet fűrészelt. — Mi a véleménye a fiatalok munkájáról? — kérdeztük a ta­pasztalt szakembert. — Ügyesek ezek a fiatalok. Munkájukat azért tudják jól vé­gezni, mert ismerik és szeretik a gépeket. Pásztor Jancsi is nagyon ko­moly, becsületes gyerek. Már kiskorától ismerem. Legjobban a rendszere tétéért kedvelem. Nemrégen párttagjelöltnek ja­vasoltuk, én voltam az egyik ajánlója. Jancsi elmosolyodott, mert észrevette, hogy róla hangza­nak el az elismerő szavak. Kö­zelebb jött hozzánk, s így már tőle érdeklődünk a szövetkezet­ben dolgozó fiatalok helyzeté­ről. — Még csak az út kezdetén járunk — kezdi a SZISZ-elnök —, a nagyobbik része még előt­tünk kanyarog. Fiataljainkban nagy az akaraterő. Látjuk és érezzük, hogy számítanak ránk, megbíznak bennünk, ezért munkánkat igyekszünk a lehető legtökéletesebben végezni. — Elsősorban a fiataloknak köszönhetjük — szólt közbe Jablonci elvtárs —, hogy szö­vetkezetünkben tavaly idejében sikerült elvetni az őszieket, s az idén a tavaszi munkákkal is jó ütemben haladunk. SZÁSZAK GYÖRGY elnökünk, Lubomír Strougal édesapja akkoriban a Veselí nad Lu2nice-i 3-tagú sejtet irá- nyitotta. Művelt ember, önfel­áldozó kommunista volt. Öt is kivégezték a fasiszták. Strou- gai elvtárs édesanyja is részt vett a mozgalomban. Az illegá­lis Rudé právo példányait ter­jesztette a dél-csehországi járá­sokban. Václav Stétkát nem törte meg a CSKP első illegális köz­ponti bizottságának a felszámo­lása sem. 1941 végéig Prágá­ban teljesítette feladatait, majd a párt utasítására Dél-Morva- országba ment, hogy felvegye a kapcsolatot a felbomlott ille­gális szervezetek töredékeivel. 1942 májusáról, illetve a Heydrich elleni merényletet követő izgalmas időkről be­szél. A legkegyetlenebb rém­uralom korszaka volt az, a- melyben a CSKP második ille­gális központi bizottságát is felszámolták. Akkoriban Stétka elvtárs több mint öt hónapon keresztül bujdosott a brdyi er­dőkben. Trachtová elvtársnő segítségével sikerült fenntarta­nia a kapcsolatot a berouni il­legális párszervezettel. Visszatérve Prágába, a Mold. ván egy lakócsónak volt a rej­tekhelye. De azért innen is megtalálta a PIUS illegális kommunista szervezethez vezető utat, amely a termelőüzemek bevonásával a párt egységes irányításának felújításán fára. dozott. Stétka elvtárs abban az idő­ben — 1943-ban történt — egyike volt azoknak, akik a Predvoj illegális ifjúsági kom­munista szervezet megalakításá­ban is részt vettek. Azon a napon, amelyre éle­te végéig emlékezni fog, vélet­lenül nem a lakócsónakon, ha­nem egy bérház pincéjében töl­tötte az éjszakát. Noha két pisztolya is volt, a Gestapo kopóinak váratlan rajtaütése folytán nem gondolhatott a vé­dekezésre. — Téged már nem szabadít fel a Vörös Hadsereg — neve­tett gúnyosan az egyik náci ka- tona. — Ha engem nem is, de né­pemet, hazámat biztosan fel­szabadítja — válaszolta meg­győződéssel a kommunista har­cos. V. Stétka ezután több mint egy évig kínlódott a Gestapo karmai között, majd a terezíni koncentrációs táborba került, ahol halálos ítélete végrehajtá­sát várta. Ám az illegális párt- szervezet ott is szilárd támasza volt az üldözötteknek. Addig- addig ügyeskedett, míg Stétka elvtársat Is sikerült behoznia abba a csoportba, amely 1945. április 19-én az angol—ameri­kai légitámadás után fel nem robbant bombákat takarította el a lovosicei pályaudvarról. A tíztagú csoportban néhány kommunista is volt. Ök segí­tették bajtársukat a szökésben, aki — átúszva az Ohfe folyót — két napon és két éjszakán keresztül Libochovice környé­kén bújdosott. A brdyi erdőség­be igyekezett, a partizánokhoz, akik az agyongyötört, legyen­gült embert gondozásukba ver­ték. Csak a cseh nép májusi fel­kelése és Beroun felszabadu­lása után került az ottani kór­házba. Václav Stétka felgyógyult. Harminc év telt el azóta, de ő még mindig a pártot szolgálja. Értékes tapasztalatait meg­osztja a fiatalokkal. Feleleve­níti előttük a múltat, a komraun nista hősöknek a burzsoá köz­társaságban a kapitalisták, majd a náci gyilkosok elleni harcát, a bajtársak összetartá­sát. — Egyikünk sem kímélte ere­jét, egyikünk sem féltette az életét — emlékezik. Noha mind a három illegális központi bi­zottságot felszámolták, nem ismertük a kishitűséget, rendít­hetetlenül folytattuk a föld­alatti munkát. Egyre újabb és újabb elvtársak kapcsolódtak be harcunkba, mert egy pilla­natig sem kételkedtünk abban, hogy legyőzzük a fasizmust. Meggyőződésünk volt, hogy a felszabadító szovjet hadsereg segítségével a munkásosztály veszi át a hatalmat hazánkban. Tudtuk, hogy nem tévedhetünk. Feldolgozta: KARDOS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents