Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-17 / 90. szám, csütörtök

SZAKMÁJUK MESTEREI

Beszélgetés közben szerények, a munkában viszont serények. így is jellemezhetnénk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának Üzeme nevet viselő koltai szövetkezet tehéngondozóit. Ez a mezőgazdasági üzem már évek óta a Nové Zámky-i járás és az egész nyugat-szlovákiai kerület legjobb tejtermelői közé tartozik. Ladislav Pekárik mérnök, az állattenyésztés vezetője, látogatásunk alkalmával igyekezett is hangsúlyozni, hogy a tejhozamban elért jó eredményeket elsősorban a gondozók és a fejők lelkiismeretes munkájának és a takarmányozási technikának köszönhetik. „A mi gondozóink — folytatta — a reájuk bízott tehenekről példásan gondoskodnak, és ez a döntő. Gyakran fontosabb is minden más tényezőnél/1

Jozef Vrzala gazdasági zoo- technikus és Tibor Fialka csoportvezető kíséretében az istállókba is betekintettünk, amelyek semmiben sem különböznek a többi hagyományos típusú istállótól, esetleg csak a tisztaságban és az állomány minőségében.

A jelenlegi szövetkezet a Koltai Efsz és a Cechyi Efsz egyesülésével 1974 elején jött létre. A tejtermelés mellett marha- és sertéshústermeléssel fs foglalkoznak, amiben szintén íó eredményeket érinek el. A szarvasmarha-hizlalásban például naponta 1 kg-os a darabonkénti súlygyarapodás. A marhahús felvásárlási tervét az elmúlt évben 101 százalékra teljesítették, összesen 2264 mázsa húst adtak el. A sertéshizlalásban naponta 0,58 kg-ot vesznek fel a hízók, az elmúlt évben 6122 mázsa sertéshúst ér tékesítettek, ami 272 mázsával több a tervben előirányzott mennyiségnél. A legjobb eredmények a tejtermelésben születnek. 1971-ben 4180 liter tejet fejtek átlagosan egy tehéntől, 1973-ban pedig már 4582 litert, ami abban az évben a nyugat-szlovákiai kerületben a legjobb eredménynek számított.

,,Az elmúlt évben is teljesítettük a tejtermelés tervét —

— mondja Pekárik mérnök. — összesen 2 millió '63 ezer liter tejet értékesítettünk, ami 87 ezer literrel több a tervezettnél. Egy tehéntől átlagosan 3773 liter tejet fejtünk. A csökkenés azért következett be, mert a volt Cechyi szövetkezetben nem volt olyan jó állomány, mint Kol- tán. Ezzel a körülménnyel számoltunk is, ezért az elmúlt évben csak 3600 literes fejési átlagot irányoztunk elő. A rossz minőségű takarmány és az emésztési zavarok a koltai teheneknél is csökkentették a

Jozef Sáfár munkacsoportja értékes kötelezettségvállalásokkal köszönti hazánk felszabadításának 30. évfordulóját

hasznosságot, így a megelőző évi csúcseredménnyel szemben itt is csak 3938 literes átlagot sikerült elérni.“

A koltai gazdaságban négy hagyományos tehénistálló van, ezek mindegyikében körülbelül 100—100 tehenet helyeztek el. Az egész állományról 25 gondozó és fejő gondoskodik. Az 1-es számú istállóban Jozef Sáfár hattagú kollektívája, a másodikban Ondrej Gulbiš ugyancsak hattagú kollektívája gondoskodik az állatokról. Ezek a munkakollektívák az elmúlt évben versenyezni kezdtek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A szövetkezet legjobb eredményeit Gulbiš emberei nyújtják. Az elmúlt évben 385 000 liter tejet fejtek ki, a napi fejési átlag elérte a 10,91 litert. A munkacsoport tagjai, Ľudovít Tomašek, Balog István, Nagy Gyula és Ottó Bartek, már nyolc éve dolgoznak együtt. Csak a fiatal Gejza Cimbulák számít újoncnak a csapatban. A csoport vezetőjével, Ondrej Gulbiššal nem találkozhattunk, mert éppen tátrai üdülésen tartózkodott. A többiekkel munkájukról beszélgetünk. Ľudovít Tomašek, aki a távollevő brigádvezetőt helyettesíti, a következőket mondta: „Ebben az évben, ahogy azt a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is hangsúlyozta, igényes feladatok várnak a mezőgazdaságra. A mi gazdaságunkban 34-gyel növeljük a tehenek számát, emelett 3800 liter fejési át* lagot irányoztunk elő. Árutermelési tervünkben 2 millió 20 ezer liter tej szerepel, ami 40 ezer literes növekedést jelent a tavalyi tervhez viszonyítva. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az idén is a legjobbak között végezzünk a tejtermelésbe«. Nagyobb figyelmet szentelünk a takarmányok ízesítésének, az állatok ápolásának és a takarmányozási technikának. Az előírt feladatok túlszárnyalásához nagyban hozzájárulna, ha a szövetkezet növénytermesztési dolgozói elegendő és jó minőségű szálas takarmányról gondoskodnának. Ez csupán rajtuk múlik. Ilyen feltételek mellett eredményesen csökkenthetnénk az abraktakarmányok adagolását. Úgy gondolom, hogy az idei tervünkben számolunk is ezzel a követelménnyel.“

Az 1 számú istállóban jozef Šafár emberei a takarmányt készítették elő. A brigádvezető 19 éve dolgozik a szövetkezetben. Itt voltak valamennyien, Imrich Matej, Stefan Kiimák, Ondrej Garaj, František Melichar és Karol Kopár. Mindannyian szakmájuk mesterei. Ezt tavaly is bebizonyították, amikor 371 ezer liter tejet fejtek ki. Az idei termelési feladatokról Jozef Sáfár, a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest volt harcosa így nyilatkozót: „Feladataink igényességét az is növeli, hogy az elmúlt évben nem sikerült elegendő és jó minőségű siló- és szálas takarmányt kitermelni. Ám így is 100 literrel több tejet akarunk kifejni minden tehéntől, mint amennyit a terv előír. Száz tehéntől kereken száz borjút akarunk elválasztani, ami három darabbal több, mint amennyi a szövetkezeti tervben szerepel. Mindez természetesen sok munkát igényel, de ez már a mi dolgunk. Az említett feladatok kollektívánk kötelezettségvállalásában is szerepelnek, s ezek sikeres teljesítésével mi is hozzá aakrunk járulni hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának jubileumi ünnepségeihez“.

JOZEF SLUKA

ÚJ ÉLET SZÜLETETT A HARCOKBAN

Sokan vannak, akik a megérdemelt pihenés helyett a politikai munkát részesítik előnyben. Václav Stétka isi azoknak a

nyugdíjasoknak | a sorát szapo- j

rítja, akik a —-------Cs

ehszlovák Antifasiszta Szövetség Központi Bizottsága tag. jaként a proletár internacionalizmus eszméit és az ellenállási harcok hagyományait terjesztik.

Mit tart jelenlegi munkája legnagyobb sikerének?

Nem sok fejtörést okoz neki a válasz: — Jan Zikát mindig meggyőződéses, szerény, önfeláldozó és művelt kommunistának ismertem. A párt és a forradalom katonája volt, aki megérdemelte, hogy példaképünknek tekintsük. Ezért örülök, hogy ifjúságunk sikeresen bekapcsolódott a Jan Zika vándorzászlajáért folyó versenybe.

1939-et mutatott a naptár, amikor Václav Stétka, a CSKP első illegális központi bizottságának instruktora kapcsolatot teremtett a České Budéjovice-i kommunisták és a pártközpont között. A dél-csehországi járásokban a pártmunka irányítására háromtagú sejteket szervezett. Az egyik a kerülettel, a másik az üzemekkel és a községekkel, a harmadik pedig a sajtóval tartotta fenn a kapcsolatot. Az elvtársak tevékenységüket többnyire a borbély-, a cipész-, vagy a szabómesterek, esetleg más megbízható iparosok műhelyeiben vagy bolthelyiségeiben folytatták. Az előre megbeszélt jel: a kirakat jobb sarkában elhelyezett két virágcserép volt, ami azt jelentette, hogy minden rendben van, az elvtársak az üzletben egy alkalmas pillanatban átvehetik a Rudé právo vagy a tábori Pálcát illegális példányait és a kommunista röplapokat.

Václav Stétka, Krížek és Ak- samit elvtárssal, a párt központi bizottságának illegális dolgozóival is rendszeresen találkozott. A tőlük kapott utasításokat a járásokban működő háromtagú sejteknek továbbította és az „Obrana národa“ néven ismert szervezetben tömörült pártonkíviili ellenállási harcosokkal is gyakran érintkezett.

— Állandóan úton voltam — mondja —, hogy segítsem és ellenőrizzem a pártmunkát, főleg a nagyobb üzemekben és a vasúti csomópontokban. Illegális tartózkodási helyeimet is gyakran változtattam. Egy időben a Strougal családnál laktam. Mai szövetségi miniszterFiatalok az egyesült szövetkezetekben

Nemrégiben Rozűaván (Rozsnyó) a SZISZ járási bizottságának vezetőivel a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetéről beszélgettünk. Amint azt a funkcionáriusok elmondották, a SZISZ-tagok közül a mezőgazdasági munkák végzéséből és a szervezeti teendőkből a fiatal kommunisták és az ifjú párttagjelöltek vállalják magukra a legnagyobb feladatokat, de a többi fiatal tevékenysége is figyelemreméltó.

Hogy ezek a szavak mit jelentenek a gyakorlatban, arról helyszínen a legjobb meggyőződni. Látogassunk el ezért most a pleáiveci (pelsőci) Vörös Csillag EFSZ-be, ahol a 3200 hektáros egyesített szövetkezetben több mint 120 fiatal dolgozik.

» # #

A vezetők közül csupán Jab- lonci Lajcs személyzeti előadót találtuk az irodájában.

A fiatalok felkarolására mindig nagy gondot kell fordítani

— kezdi a beszélgetést Jablon- ci elvtárs. — Véleményem szerint szembetűnő fejlődés csak ott érhető el, ahol ésszerűen érvényesíteni tudják a fiatalok tenniakarását s ezt párosítják az idősebbek tapasztalataival. Két éve öt kisebb szövetkezet egyesítésével azzal a céllal alakítottuk meg ezt a nagy gazdaságot, hogy a haladás érdekében Alkalmazni tudjuk a tudomány és a technika legújabb vívmányait, hogy a kor igényeinek megfelelővé tegyük a mezőgazdasági termelést. Szövetkezetünk vezetősége két évvel ezelőtt elsősorban a fiatalok minél nagyobb számú bekapcsolásával kezdte meg fejlődésének új fejezetét.

« • •

Az irodában ezzel be is fejeztük a beszélgetést. Utunkat a közel két kilométerrel távolabb levő szövetkezeti udvar felé vettük, ahol megismerkedtünk néhány fiatallal.

Reggel még esett az eső, de dél felé ismét kisütött a nap. Ha nem is hullott annyi sok csapadék, ahoz mégis elegendő volt, hogy a határban megszűnjön a munka — bár ebben a szövetkezetben ez nem okozott nagy kiesést, hiszen a tavaszi gabonák vetését még húsvéti előtt elvégezték. A gazdasági udvarra érve a műhely körül találtuk a legtöbb embert. Az egyik fiatal szerelő éppen egy pótkocsi alvázát hegesztette, tőle nem messze a műhelyben, közvetlenül a bejárat mellett egy szemüveges fiatalember esztergályozott. Pásztor Jancsi, a SZISZ üzemi szervezetének az elnöke. Mellette az idősebb

Pásztor Jancsi az esztergapad mellett (Zolczer János felvétele)

Barna Károly éppen egy vascsövet fűrészelt.

— Mi a véleménye a fiatalok munkájáról? — kérdeztük a tapasztalt szakembert.

— Ügyesek ezek a fiatalok. Munkájukat azért tudják jól végezni, mert ismerik és szeretik a gépeket.

Pásztor Jancsi is nagyon komoly, becsületes gyerek. Már kiskorától ismerem. Legjobban a rendszere tétéért kedvelem. Nemrégen párttagjelöltnek javasoltuk, én voltam az egyik ajánlója.

Jancsi elmosolyodott, mert észrevette, hogy róla hangzanak el az elismerő szavak. Közelebb jött hozzánk, s így már

tőle érdeklődünk a szövetkezetben dolgozó fiatalok helyzetéről.

— Még csak az út kezdetén járunk — kezdi a SZISZ-elnök —, a nagyobbik része még előttünk kanyarog. Fiataljainkban nagy az akaraterő. Látjuk és érezzük, hogy számítanak ránk, megbíznak bennünk, ezért munkánkat igyekszünk a lehető legtökéletesebben végezni.

— Elsősorban a fiataloknak köszönhetjük — szólt közbe Jablonci elvtárs —, hogy szövetkezetünkben tavaly idejében sikerült elvetni az őszieket, s az idén a tavaszi munkákkal is jó ütemben haladunk.

SZÁSZAK GYÖRGY

elnökünk, Lubomír Strougal édesapja akkoriban a Veselí nad Lu2nice-i 3-tagú sejtet irá- nyitotta. Művelt ember, önfeláldozó kommunista volt. Öt is kivégezték a fasiszták. Strou- gai elvtárs édesanyja is részt vett a mozgalomban. Az illegális Rudé právo példányait terjesztette a dél-csehországi járásokban.

Václav Stétkát nem törte meg a CSKP első illegális központi bizottságának a felszámolása sem. 1941 végéig Prágában teljesítette feladatait, majd a párt utasítására Dél-Morva- országba ment, hogy felvegye a kapcsolatot a felbomlott illegális szervezetek töredékeivel.

1942 májusáról, illetve a Heydrich elleni merényletet követő izgalmas időkről beszél. A legkegyetlenebb rémuralom korszaka volt az, a- melyben a CSKP második illegális központi bizottságát is felszámolták. Akkoriban Stétka elvtárs több mint öt hónapon keresztül bujdosott a brdyi erdőkben. Trachtová elvtársnő segítségével sikerült fenntartania a kapcsolatot a berouni illegális párszervezettel.

Visszatérve Prágába, a Mold. ván egy lakócsónak volt a rejtekhelye. De azért innen is megtalálta a PIUS illegális kommunista szervezethez vezető utat, amely a termelőüzemek bevonásával a párt egységes irányításának felújításán fára. dozott.

Stétka elvtárs abban az időben — 1943-ban történt — egyike volt azoknak, akik a Predvoj illegális ifjúsági kommunista szervezet megalakításában is részt vettek.

Azon a napon, amelyre élete végéig emlékezni fog, véletlenül nem a lakócsónakon, hanem egy bérház pincéjében töltötte az éjszakát. Noha két pisztolya is volt, a Gestapo kopóinak váratlan rajtaütése folytán nem gondolhatott a védekezésre.

— Téged már nem szabadít fel a Vörös Hadsereg — nevetett gúnyosan az egyik náci ka- tona.

— Ha engem nem is, de népemet, hazámat biztosan felszabadítja — válaszolta meggyőződéssel a kommunista harcos.

V. Stétka ezután több mint egy évig kínlódott a Gestapo karmai között, majd a terezíni koncentrációs táborba került, ahol halálos ítélete végrehajtását várta. Ám az illegális párt- szervezet ott is szilárd támasza volt az üldözötteknek. Addig- addig ügyeskedett, míg Stétka elvtársat Is sikerült behoznia abba a csoportba, amely 1945. április 19-én az angol—amerikai légitámadás után fel nem robbant bombákat takarította el a lovosicei pályaudvarról. A tíztagú csoportban néhány kommunista is volt. Ök segítették bajtársukat a szökésben, aki — átúszva az Ohfe folyót

— két napon és két éjszakán keresztül Libochovice környékén bújdosott. A brdyi erdőségbe igyekezett, a partizánokhoz, akik az agyongyötört, legyengült embert gondozásukba verték.

Csak a cseh nép májusi felkelése és Beroun felszabadulása után került az ottani kórházba.

Václav Stétka felgyógyult. Harminc év telt el azóta, de ő még mindig a pártot szolgálja. Értékes tapasztalatait megosztja a fiatalokkal. Feleleveníti előttük a múltat, a komraun nista hősöknek a burzsoá köztársaságban a kapitalisták, majd a náci gyilkosok elleni harcát, a bajtársak összetartását.

— Egyikünk sem kímélte erejét, egyikünk sem féltette az életét — emlékezik. Noha mind a három illegális központi bizottságot felszámolták, nem ismertük a kishitűséget, rendíthetetlenül folytattuk a földalatti munkát. Egyre újabb és újabb elvtársak kapcsolódtak be harcunkba, mert egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy legyőzzük a fasizmust. Meggyőződésünk volt, hogy a felszabadító szovjet hadsereg segítségével a munkásosztály veszi át a hatalmat hazánkban. Tudtuk, hogy nem tévedhetünk.

Feldolgozta: KARDOS MÁRTA