Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-13 / 61. szám, csütörtök
A matematika korszerű oktatásáért KOSZO DZSE NÉL CIGÁNY SZÁRMAZÁSÚ FIATALOK VETÉLKEDŐJE Ne az osztályzatért tanuljunk! Köztudott, hogy a matematika és az anyanyelv kiemelt tantárgy az alapiskolában. Ennek megfelelően mindkét tantárgy tanítására, ismereteinek átadására a tanterv megfelelő óraszámot ír elő. Ennek ellenére időszerű az a kérdés, hogy a tanulók önálló munkáját, a belső motivizáció mozgósítását, a differenciált foglalkozások megvalósítását tekintve a mai alapiskola mennyiben tesz eleget a társadalmi elvárásoknak, a korszerű igényeknek. Véleményem szerint a pedagógusok, az igazgatók és a tanfelügyelők vizsgálódásaik tárgyává tehetnék e fontos kérdéseket. Sok még a tennivaló a frontális osztálymunka, az osztályközpontúság domináló szerepének a felszámolása terén; nem kis gondot okoz a tanulmányi átlag „döntő“ tényezőként való felfogása is. A cikksorozat eddigi írásai kivétel nélkül hangsúlyozták a természettudományok gyors fejlődését és azt a tényt, hogy az utolsó másfél-két évtizedben mennyire kiszélesedett a matematika alkalmazási köre. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fontos tényt, hogy iskoláinkban ma készítjük fel a jövő társadalom tagjait az életre. Ezért nem meglepő, hogy napjainkban és a jövőben egyre jobban növekszik a kereslet a korszerű matematikai műveltséggel rendelkező értelmiségiek iránt, akik hol szerezzék meg ezt a korszerű alapműveltséget, ha nem az iskolában, a főiskolán. Az iskolában azonban bizonyos ellenszenv tapasztalható a tanulók részéről a matematika iránt. A tanulók többsége ezt a tantárgyat tartja a legnehezebbnek, sőt egyesek megtanulha- tatlannak vélik. Hovatovább a szülők körében is kialakult az a nézet, hogy a matematika elsajátításához különleges képességek szükségesek, erre születni kell. Sajnos, még ma is gyakori az az eset, amikor a szülők részvéttel veszik körül a matematika házi feladattal bajlódó gyereküket és a tanítót szidják, aki úgymond „rafináltabbnál rafináltabb példákkal kínozza a szegény tanulókat“. Segíteni nem tudnak, mert számtantudásuk sok esetben a négy alapművelet ismeretében merül ki. Csemetéjüket pedig azzal vigasztalják, hogy ne törje magát, elvégre nem születhet mindenki matematikusnak, lám ők is milyen jól megvannak matematika nélkül. így azután érthető, hogy a gyerek, aki ilyen és hasonló biztatást kap szüleitől, eleve viszolyog a tantárgytól. Ezért kétszeresen is nehéz a tanító munkája, mert sok esetben nemzedékek Ihelytelein előítéletét kell leküzdetnie. A matematika iránti érdektelenséget igazolja az elég magas bukási arány. A matematikai alapozás elégtelensége a későbbiek során mutatkozik meg teljes egészében. A főiskolai, egyetemi továbbtanulásra jelentkezőknek csak kis hányada választ műszaki pályát, vagy természettudományi szakot, közülük viszont majdnem mindenki felvételt nyer, esetleges gyenge felvételi vizsgaeredménye ellenére is, mert csak így érhető el a tervezett létszám. Ilyen esetben hogyan biztosítható a megfelelő színvonal? Bizony csak rendkívüli nagy erőfeszítések árán vagy még így sem. Hiszen a főiskolai hallgatók (itt főleg az 1—5 osztályok tanítására készülő hallgatókra gondolok) matematikai ismerete annyira hiányos és olyan felületes, hogy szinte mindent teljesen elölről kell kezdeniük, ami ilyenkor már igen nehéz és általában a főiskolai tanulmányok rovására megy. Egyébként sem lehet sok évi mulasztást ilyen rövid idő Alatt pótolni. Mint ahogy a ház építésekor sem lehet addig a falakat és a tetőt felhúzni, amíg nincs alap, így a felsőfokú matematikát sem lehet a megfelelő elemi matematikai alapismeretek nélkül eredményesen, élményszerűen tanulni. A matematikaoktatás reformja mostanáig inkább a felsőfokú oktatási intézményekre és a gimnáziumokra korlátozódott, pedig a tapasztalat naponta megerősíti azt a nézetet, miszerint bizonyos ismeretanyagot annál könnyebben és eredményesebben lehet bevezetni, minél korábban kezdjük. Ez nem azt jelenti, hogy az adott tantervet és a tanítási módszereket egyszerűen fiatalabb életkorban kell alkalmazni, hanem, hogy valamely ismeret- anyagot már a vele való első ismerkedéskor úgy kell bemutatni, hogy lényeges vonásai változatlanul megmaradjanak. Például egyesek azt szokták tanítani, hogy ha egy számhoz egy másikat adok, akkor nagyobb számot kapok. Ha egy számot egy másikkal szorzok, egy nagyobb számot kapok. Ennek alapján a tanulókban kialakulhat olyan nézet, hogy a kivonás és az osztás minden esetben ún. „csökkentő“ művelet. Ez pedig téves következtetés a továbbhaladás szempontjából. Az előbb említett „általános szabályokat“ konkrét esetekre szabad csak megfogalmazni. Vagyis ha valamilyen meghatározást megfogalmazunk, akkor ügyeljünk annak pontosságára. Például ha egy számhoz 9-et adok, akkor a számnál 9-cel nagyobb számot kapok. Vagy: ha egy számból 6-ot elveszünk, akkor 6-tal kisebb számot kapunk stb. Mondjunk egy-egy ellenpéldát is: 18 + 0 = 18, tehát nullát hozzáadva valamely számhoz, nem kapunk nagyobbat. 32 .1 = 32, tehát valamely számot 1-gyel szorozva, szintén nem kapunk nagyobbat, sőt 15 . 0 = 0 esetben még kisebb számot is kaphatunk. Az említett helytelen meghatározások sok bojt okoznak, főleg a felsőbb osztályokban a nullával végzett műveletek során. A matematikatanítás során az oktatók eddig azt tartották a legfontosabbnak, hogy bizonyos ismeretanyagot nyújtsanak, amire a tanulóknak életük folyamán a leginkább szükségük lesz. Ez többek között a számolási készség megkövetelését jelentette, például az egyszeregy biztos ismeretét, gyakorlatot a négy alapművelet írásbeli elvégzésében stb. Az életkori sajátosságokkal indokolják, hogy az alsó tagozaton minden magyarázat nélkül, csupán némi tapasztalatra hivatkozva, közölnek ismereteket. Igen keveset hallanak a tanulók arról is, hogy mit miért tanulnak, *ha elő is fordul egy-két, a gyakorlati alkalmazhatóságra utaló megjegyzés. Így a tanulásra ösztönző legfőbb tényező az osztályozás, vagyis a külső motiváció. A tanítói munka módszerei azonban gyökeres átalakuláson mennek át. A módszerek terén talán a tanulók elbírálásának a céljában és módszereiben várható mélyreható változás. A pedagógusok előtt régóta ismert az osztályzatért való tanulás. Az osztályzat bármiféle fetisizálása viszont gátolja a tanulók fejlődését, s ellentétben van a társadalom fejlődésével. Mégis sok az olyan tanuló, aki az alkalmazásokra érett ismeretek szerzését, a teljesítményekre való képességek gyarapítását az osztályzat elérésének a céljával keveri össze. Ezért a zavarért nemcsak a tanuló a felelős, hanem mindazok, akiket nem a tanuló tényleges eredményei, hanem csak az osztályzat érdekel. A matematika eredményes oktatásakor gondolni kell arra, hogy nem egy kész tudomány tanításáról van szó, hanem egy gondolkodásmód kialakításáról. Tudatosítani kell, hogy a feladatmegoldás a logikus gondolkodásra való nevelésnek a legjobb módszere, hiszen kihatással van a tanulók személyiségének a fejlődésére. Ezáltal fejlődik a diák helyzetfelismerő képessége és önállósága. A tanulókat soha nem szabad megfosztani a „matematizálás“ lehetőségétől. Éppen ezért kész ismeretek közlése helyett állandóan problémahelyzet elé kell őket állítani, ahol az ösz- szefüggéseket, törvényszerűségeket saját maguknak kell felismerniük és megoldaniuk. A tanulók önállóságra, probléma- megoldó gondolkodásra való nevelésében döntő szerepe van a tanító jó szaktudásának, s annak, hogy ő maga is problémakereső, a feladatok megoldásában jártas legyen. Fontos, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson az önálló gondolatoknak, az önálló feladatmegoldásoknak, s az osztályközösség felfogását is ebbe az irányba formálja. Nem lényegtelen, hogy így a tanulók sikerélményhez jutnak, s ez erős motiváló tényező. Ösztönzőleg hat a tanulók aktivitására, egészséges versenyszellemet alakít ki és ami a legfontosabb, felkelti az érdeklődést az alkotó tevékenység iránt. Tagadhatja-e bárki az érdeklődés fontosságát? Általában minden tanulónak van kedvenc tantárgya (esetenként több is) és rendszerint ebből éri el a legjobb osztályzatot. Kétségtelen tehát, hogy akinek sikerül tanítványai érdeklődését felkelteni a matematika lránt, nyert ügye van. Ugyanakkor nem sok értelme van az olyan tanítási órának, amely az érdeklődés hiánya miatt a teljes közönybe fullad, s amelyről egyértelműen megállapítható, hogy nem éri el célját. Mennyivel eredményesebb az a matematikaóra, amely az öröm, a kölcsönös bizalom, az érdeklődés, a felszabadult- ság légkörében zajlik, mint az, amelyet feszültség, bizalmatlanság, félelem jellemez. Éppen ezért a korszerűbb, s eredményesebb matematikaoktatás érdekében a legmegfelelőbb módszerek és eszközök megválasztása mellett, a lehető legnagyobb mértékben kell élni a tanterv nyújtotta lehetőségekkel s ezeknek megfelelően tág teret kell biztosítani a tanulók alkotó gondolkodásának. Ha a cikksorozat tanulságait az illetékesek számba veszik és következetesen munkálkodnak a hibák kijavításán, mind a minisztériumban, mind a tanfelügyelőségeken, akkor remélhetőleg előbb-utóbb megváltozik a tanulók matematikához való viszonya; megkedvelik ezt a kulcsfontosságú tantárgyat, felismerik játékos jellegét, mert játék a matematika (persze nemcsak játék), amelyet lehet unalmasan, de lehet érdekesen is „játszani“, s emellett nem tévesztik szem elől, sőt egyre inkább tudatosítják a mindmáig érvényes alapigazságot: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk“. TELEK JÖZSEF, füleki alapiskola KULTURÁLIS HÍREK • Allende utolsó napjai címmel könyv jelent meg az Egyesült Államokban. A munka főként az 1973 szeptemberi chilei államcsínyt megörökítő fényképdokumentumok és a szemtanúk elbeszélései révén aratott nagy sikert. Szerzői Florencio Varas, a londoni Sunday Times című hetilap riportere és fosé Vergara, latinamerikai író. ® Az antwerpeni Múzeum megkezdte az előkészületeket arra a nagyszabású jubileumi kiállításra, amelyet Rubens születésének 400. évfordulójára rendez és 1977. július 28-án nyit majd meg. A múzeum a világ nagy képzőművészeti gyűjteményeiből kölcsönöz Rubens- képeket a tárlatra. Az elmúlt héten nagy volt a sürgés-forgás a légi művelődési házban. Ez már lassan természetes is, hiszen már megszoktuk, hogy idestova fél éve, amióta átadták ezt a korszerű kulturális létesítményt, itt gyakran „történik valami“. Péterfi Györgynek, a művelődési ház igazgatójának és más illetékes személyeknek aktív munkája révén Légen jól kihasználják a lehetőségeket, s ez az épület valóban a kultúra és művelődés hajléka. A műsorkezdés előtti zslvaj- gásban számunkra csak az volt szokatlan, hogy a színfalak mögött sok cigányszármazású fiatal készülődött izgatottan.a fellépésre. — A dunaszerdahelyi járásban aránylag sok cigányszármazású. fiaiul él — tájékoztat Péteri! György. — Szerettük volna számukra is lehetővé tenni, hogy közönség előtt bizonyítsák be: közöttük is nagyon sok tehetséges ember él, s közülük is egyre többen használják ki értelmesen a szabad időt. A munka után különböző szakkörökben énekelnek, táncolnak, szavalnak. Ápolják sajátos és rendkívül gazdag népművészetüket, de nem idegenkednek, sőt kedvelik a modern zenét, s a mai verseket is. További munkára ösztönözzük őket, s egyúttal másokat is szeretnénk megnyerni e nemes tevékenységre. Elsősorban ezért hirdettük meg a Koszo dzse nélt, vagyis a cigány származású fiatalok járási ki mit tud vetélkedőjét. Mi is meglepődtünk azon, hogy felhívásunknak milyen nagy volt a visszhangja. A vetélkedőn 8 és 20 év közötti fiatalok vehettek részt. Nagyon sokan, pontosan 188-an jelentkeztek. A színvonalas elődöntők és a döntök után, amely nagy közönségsikert aratott, ma rendezzük a győztesek gálaestjét. Néhány perc múltva elsötétült a nézőtér, Horváth Ferencnek, a Dunaszerdahelyi Jnb al-4 lnökének megnyitója után színpadra léptok a szereplők. Felcsendültek a melodikus cigánydalok, pengtek a gitárok, ropták a táncot. Részlet hangzott el Petőfi Apostolából, hallhattuk Vörösmarty Vén cigányát, s voltak, akik prózarészleteket adtak elő. Aztán újra szállt az ének, s a nézők szinte vörösre tapsolták a tenyerüket. Ritka élményben volt részünk. Mert néha hibás volt a verssorok hangsúlyo. zása, itt-ott disszonáns hangok is megütötték a fülünket, avagy a tánclépések nem jöttek ki egyszerre, de mit számít ez akkor, amikor a szereplők tiszta szívvel, őszinte örömmel énekelnek, táncolnak, szavalnak. Nagy sikert aratott a légi Rajkó-csoport, ütemes taps kísérte a nagymagyari Roma-táncegyüttest is. A megyeriek saját kincsükből merítettek: úgy énekeltek és táncoltak a színpadon, ahogy odahaza apáiktól és nagyapáiktól látták. A közönség alig akarta leengedni a színpadról a Bihari-Danis duót, azt a két bátor kislegényt, aki minden lámpaláz nélkül gitározott és énekelt. Hasonló elismeréssel szólhatunk a többi szereplőről is. A jól sikerült est nemcsak a nézőket, de a szereplőket is a szó szoros értelmében lázba hozta, örültek egymásnak, s boldogok voltak, hogy közönség: előtt szerepelhettek. Már régen véget ért a műsor, de a dal nem fogyott ki az ajkukról. A színfalak mögött, s az előcsarnokban énekeltek, táncoltak tovább. — Nagy öröm számunkra, hogy ilyen jól sikerült ez a ki mit tud vetélkedő — mondja Hodossy Erzsébet, a jnb mellett működő, cigányszármazású polgáraink életével foglalkozó bizottság titkára. Jövőre szeretnénk kibővíteni a korhatárt, igyekszünk az idősebb cigányszármazású polgárainknak is lehetőséget nyújtani a szereplésre. Tóth Zsuzsanna egyike azoknak a pedagógusoknak, akik több hónapos munkával készítették föl a fiatalokat erre a vetélkedőre. — A nagymagyari alapiskolába sok cigányszármazású gyermek jár. A tanítás után is sokat foglalkozunk velük. Tehetségesek ezek a fiatalok. Semmivel sem rosszabbak, mint a többiek, csak lehetőséget kell biztosítanunk számukra, hogy vágyaikat valóra válthassák. Szeretnek énekelni, táncolni. Olyanok is vannak, akik az ismert táncdalokhoz saját szöveget írtak, s ezzel léptek föl a vetélkedőn. Örömmel foglalkozunk a cigányszármazású fiatalokkal, mert a közös szereplés, a rendszeres munka nemcsak élményt jelent számukra, hanem életszemléletüket, viselkedésüket és pozitívan befolyásolja. A Koszo dzse nél tehát általános sikert aratott. Elismerés illeti ezért a szervezőket, s mindazokat, akik hozzájárultak e kezdeményezés sikeréhez. Ogy tűnik, olykor a jó példa is hamar terjed. A légi gálaesten ugyanis ott voltak a Nitrai Járási Népművelési Központ dolgozói Is. Nekik is nagyon tetszett ez a gálaest. Ezért biztosra vehető, hogy a dunaszerdahelyi járás kezdeményezése hamar követőkre talál. ~v-1 A legifjabbak is lámpaláz nélkül léptek föl. (Kontár Gyula felvételei |- Így táncoltak őseink is — mondták a megyeriek.
