Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-12 / 60. szám, szerda

..JuuJWjUPf Belpolitikai komr SOKRÉTŰ TEVÉKENYSÉG IPARI TANULÓK A HONVÉDELMI SZÖVETSÉGBEN FRANTlSEK LABANC, ;i Ko­márnói Szakmunkásképző Inté­zet igazgatóhelyettese, a Hon­védelmi Szövetség alapszerve­zetének elnöke így kezdte be­számolóját szervezetük életé­ről: — A Honvédelmi Szövet ség más szervezeteihez viszo­nyítva reánk egy problémával több nehezedik. Tagságunk ál landóati változik. Á szervezet tagjai ipari tanulók, az intézet­ben eltöltött tanulási idő után a munkahelyekre távoznuk ... Ezért a szervezetet mindig újabb tagokkal kell feltölteni. Ez nem könnyű feladat. A tanintézetben az egész járásból, sőt még a Nővé Zámky-i (ér­sekújvári j és a dunaszerdahelyi járásból is bejárnak a tanu­lók, közülük néhányan 30, sőt 40 kilométeres utat tesznek meg. Az egyik héten a munka­helyen, a másik héten az in­tézetben vannak, s az iskola tu­lajdonképpen az egyetlen hely, ahol valamennyien találkoznak. Vannak itt pincérek, szakácsok, lakatosok, villanyszerelők, autó­mechanikusok, leányok és fiúk azokból a vállalatokból, ame- lyeknek nincs saját szaktanin­tézetük. Ennek ellenére azon bán a Honvédelmi Szövetség komárnói járási bizottsága ép­pen ezt a szervezetet állítja példaképül. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának al­kalmából indított szocialista munkaversenyben a második legjobb alapszervezetként érté­kelték. Az egyik fontos felaján­lás a tagság létszámának to­vábbi bővítése. Hogy ez mi­lyen nehéz feladat, arról leg­jobban az tanúskodik, hogy ta­valy a tanév végén a szervezet­ből 50 harmadikos távozott. Nem elégszenek meg a formá­lis tagsággal, el akarják érni, hogy a tagoknak legalább 70 százaléka aktívan dolgozzon az egyes érdekkörökben. Labanc elvtárs folytatja a szervezet bemutatását. „Három évvel ezelőtt alakult a szerve­zet a motorizmus, a céllövészet, az úszás és a búvárkodás iránt érdeklődő tanulókból. Egy évig az ejtőernyős-sport elmé­leti alapjaival is foglalkoz­tunk.“ Az iskola alagsorában céllö­völdét létesítettek. A falakon körös-körül feljegyzések a cél­lövészet szabályairól és a lö­vés közben elkövetett leggya­koribb hibákról. A hátsó zöld falon függnek a célpontok. A vastag fába bevésődött jelleg­zetes lyukak tanúskodnak a legjobban arról, hogy a szak­tanintézetben milyen gyakran használják a légpuskákat. PAVOL KOBOLKA, a szaktan- intézet igazgatója elmondja, hogy rövidesen nem ez lesz az iskola egyetlen céllövöldéje. Végigkísér az iskolaudvaron, ahol tornaterem és két salak­pálya van. — Ma már senki sem mondaná meg, hogy a ta­nulók mennyi szemetet hordtak el innen — mondja az igazga­tó. A volt szemétdomb helyén, ma gyepes labdarúgó-pálya, körülötte már majdnem készen áll a könnyűatlétikai-pálya és ezek mögött épül a lövölde és egy olyan akadálypálya, ami­lyen a katonáknak van. Az erők és a feladatok jó elosztása, ez az iskolában fo­lyó honvédelmi nevelés legjobb jellemzője. A Honvédelmi Szö­vetség tagjai szorosan együtt­működnek az iskola vezetősé­gével, a SZISZ- ós a CSSZBSZ szervezettel. A Honvédelmi Szö­vetség fiataljai az iskolában segítenek a sportterek, a lövöl­de és a gátfutópáílya építésé­ben, ott találhatók a sparta- kiádra készülő fiatalok között, a szaktanintézet pedig sokat segít a rendszeres honvédelmi tanfolyamok megrendezésében. A tavalyi honvédelmi tanfo lyamon 160 fiatal Honvédelmi Szövetségi tag vett részt. Sá tortáborban voltak, tájékozódá si és honvédelmi versenyen vet­tek részt. Rövidesen elkészül az iskolában a honvédelmi szak- tanterem, amely nagy segítsé­get jelent majd. A tanintézet­nek és a Honvédelmi Szövet­ségnek segítséget nyújt a ha­tárvadászokkal ós a Csehszlo­vák Autóközlekedési Vállalattal kötött védnökségi szerződés is. — Ebben a tanévben — mond­ja a Honvédelmi Szövetség alapszervezetének elnöke — megrendezzük a lövészen ver senyek első fordulóit, a duklal honvédelmi versenyeket, s a tanév végéig a Szlovák Nem­zeti Felkelés és a felszabadítá­si harcok színhelyeire autó­buszkirándulásokat szervezünk. [AN BLAŽEJ Ha bezárják az ajtót... EGY GYERMEKVÉDELMI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL Három tagja van a Veiké Blahovó-i (Nagyabonyi) Hnb mellett működő gyermekvédel­mi bizottságnak. Merva József- né, tanítónő, Kucman Ilona, a baromfifeldolgozó Üzem cso­portvezetője, aki a jnb képvi selője, és Écsi Erzsébet, aki a Vöröskereszt helyi szerveze­tének elnöke. A bizottság tag­jainak száma három. — Annál több a problémák száma — mondja mintegy be­vezetőül Merva józsefné tanító­nő, de mindjárt hozzá is fűzi: — Viszont nem egyedül mi oldjuk meg a problémákat, mert tevékenységünket segíti, támogatja Pósa Móric elvtárs, a hnb elnöke, a nemzeti bizott­ság tanácsa, és végső soron mögöttünk állnak az állami szervek is. AZ ÁRVA GYERMEKEKRŐL való gondoskodás első rendű feladata a bizottságnak. Három árva gyermek él a faluban. Kö­zülük kettő teljesen árva, a nagyszülők nevelik. Rendszere­sen látogatják a gyermekeket. — Ez már amolyan rutin­munkának számít — magyaráz­za, — hisz a nevelő szülők na­gyon rendesek, mi csak segí­tünk amikor lehet, ahogy lehet. A szociális bizottsággal együtt­működve gondoskodunk arról, hogy bizonyos alkalmak esetén segélyt, esetleg még rendkívüli segélyt is kapjanak az árvák. A problémák tömkelege más té­ren mutatkozik. Kérdésemre egyszerű tény­megállapítással válaszol: — Közel ezerötszáz a község lakosainak száma, melynek ti­zede cigányszármazású. Még mielőtt megszólalnék, megelőz: — Tisztelet és becsület azok­nak, akik már megértették szándékainkat. Egyre többen vannak ilyenek, de önmagunkat és őket is becsapnánk, ha nem mondanánk ki nyíltan, hogy közülük még sokan okoznak problémát. Főleg a gyermek­védelem terén. NÉGY ESETBEN olyan hatá­rozatot hoztak a felsőbb szer­vek jóváhagyásával, hogy a gynrmekeket állami gondozásba kell venni. — .Szükség volt erre az in­tézkedésre — mondja, — de ugyancsak szükségből, kevés a férőhely az állami intézetek­ben, még itthon vannak ezek a gyermekek. Látszik, hogy mindegyik ese­tet alaposan, jól ismeri, mert néhány pillanat múlva már magyarázza is: — Az egyik maholnap felnőtt lesz... Nem tudom hogyan alakul majd a sorsa. Talán előbb kellett volna közbelép­nünk1. .. Nem látványos a gyermekvé­delmi bizottság munkája. A te­vékenységet nem mindig kíséri könnyen kimutatható siker, hi­szen ilyen furcsa módon jel­lemzi az eddig elért eredményt: — Tavaly nyolc rendszeresen hiányzó tanulót tartottunk szá­mon. Az idén már csak ötöt. JÓL BEVÁLT módszerük a családlátogatás. A problémákat rendszerint helyben igyekeznek megoldani. Okos, meggyőző szóval már többször is sikerült eredményt elérni. — Ezek a családok szinte várnak bennünket. Ha az utcá­jukban járunk, elénk jönnek és megkérdik: Hozzánk nem jönnek be? Ilyenkor úgy érez­zük, mintha jutalmat, dicsére­tet kapnánk munkánkért. Bi­zalmat a bizalomért. Amilyen lelkesedéssel mond­ja ezeket, olyan lehangoltan, szomorúan állapítja meg: — Néhány helyen azonban bezárják előttünk az ajtót. Még csak szóba se állnak velünk. És kérdez: — Hogyan mondjuk meg, hogy jót akarunk, ha bezárják az ajtót? Választ nem vár, mert önma­gának felel a kérdésre: — Nem is az ajtó fontos, ha­nem az, hogy az értelemhez, a szívhez szólhassunk. És bizakodva mondja: — Megtaláljuk majd ennek a módját is! HAJDtJ ANDRAS A fogyasztók védelmében Az elmúlt három évtized alatt hazánkban a kiskereske­delem hatalmas utat tett meg a fejlődés terén. Új üzle­tek százai épültek fel, és lényegesen megnnvekedett a kiskereskedelmi forgalom, ami részben a kereskedelmi dolgozók érdeme is. Több száz kollektíva a szocialista numkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért versenyez, ame­lyek azt tűzték ki célul, hogy a vásárlók igényét a lehe­tő legjobban kielégítik, növelik a vásárlás kulturáltságát és öregbítik a szocialista kiskereskedelem jó hírnevét. A kereskedelemben az eredmények ellenére azonban fogyatékosságok is akadnak. Az itt dolgozók között van­nak olyanok, akik rendszeresen megkárosítják a vásárlót azért, hogy jogtalan és becstelen jövedelemhez jussanak. Vízzel hígítják a gyümölcsleveket, a bort, a szeszesitalt, drágábban számolják a vásárolt árut. Nem egy esetben olyan árut árusítanak, amelyeket másutt vásároltak. Egy­szóval — becsapják a vásárlókat. A/. SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának elemzése sze­rint az utóbbi tíz évben a vásárlók megkárosítása 37,1 százalékról 34,2 százalékra csökkent. Az ellenőrző bevá­sárlások alapján ítélve a 100 koronánkénti megkárosítás azonban megmaradt ugyanolyan szinten, vagyis 5,40 koro­nát tesz ki. Ebből az következik, hogy bár rosszabbodás nem történt, de javulás -sem olyan méretben, mint ahogy az kívánatos lenne. A múlt évben végzett ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a vásárlók megkárosítására leginkább a vendéglátó- iparban, a hentesüzletekben, a zöldségkereskedelem te­rén és az üzemi büfékben kerül sor. Az évi elemzés alap­ján az ellenőrző bevásárlások 33,6 százalékban árdrágí­tásról, 29,7 százalékban nem megfelelő súlyegységről, 6 százalékban pedig a minőségi osztály felcseréléséről stb. volt szó. Előfordultak olyan esetek is, amikor az üzletek­ben olyan élelmiszert árusítottak, amelyek szavatolási ha­tárideje lejárt. A vendéglátóiparban végzett ellenőrzés szerint a feketekávé 41,8, az alkoholmentes italok 57,5, a bor 32,8 és a fagylaltok 25,7 százaléka nem felelt meg az előírt normáknak. Vannak elfogadható érvek, „tévedések“. Az viszont, hogy víz kerül a borba, a gyümölcslébe, hogy a kávé is inkább a vízhez hasonlít, ez már készakarva történik. Az ilyen kereskedelmi dolgozókat ideje a kiskereskedelemből száműzni. Mi mást is érdemel az olyan ember, aki az étel előkészítésénél nem tartja be a normákat, vagy az, aki a saját maga vásárolt árut vendéglátóipari felárral adja el. Főleg kávéról, szeszesitalról és nem egy esetben hentesáruról van szó. A CSKP XIV. kongresszusának határozata feladatul tűz­te ki a vásárlók érdekvédelmét, tehát ez a fontos párt­feladatok közé tartozik. Ezért szükséges, hogy a keres­kedelemben levő párt- és ifjúsági szervezetek az üzemi szakszervezeti bizottságokkal együtt legalább évente két­szer foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és a tagsági gyű­léseken bírálatban részesítsék azokat, akik a vásárlókat ilyen vagy olyan módon megkárosítják. A szocialista mun­kaverseny feltételeit is úgy kell felállítani, hogy az elő­segítse a becstelenség elleni harcot. Javítani kell a ter­melőüzemekkel való együttműködést is, főleg azon a té­ren, hogy az árucsomagolás megjavuljon, az árun az árat és a szavatossági határidőt jól látható helyen tüntessék rel. Az állami ellenőrző szervek nem juthatnak el mindenü­vé. Ezért a nemzeti bizottság feladata, hogy létrehozza, illetve aktivizálja a fogyasztói ellenőrzést, amelynek mun­kájába vonják be a Nőszövetség tagjait. Az ellenőrzésre szükség van éppúgy, mint a kihágást elkövetők szigorú bírságolására, de ugyanakkor a kereskedelmi dolgozókat is érdekeltté kell tenni a fogyasztók védelmében. NÉMETH jANOS NEVELI A FIATALOKAT Martin Zmeko alezredes sze­rény, csendes ember, kitűnő dolgozó és kommunista. Általá­ban nem beszél sokat, de azért sikerült megtudnom egyel és mást az életéből. Gyermekkora óta a mezőgaz daságban dolgozott. Apja kis- paraszt volt, és nem csoda, hogy a földet ő is nagyon meg­szerette. Tizenkét éve« korában elvesztette édesanyját. Renge­teget kellett dolgozniuk, hogy meglegyen a mindennapi bete­vő falatjuk. Az iskola befeje zése után egy nagybirtokosnál A brnói Chemont vállalat dolgozói a bratislavai Slovnaftban épülő első petrokémiai komplexum szerelését végzik. Tavaly nemcsak igényes tervfsladataikat, de kötelezettségvállalásukat is teljesí­tették. Felvételünkön: Vlastimil Krška, a csövezet megmunkálása közben. (Felvétel: j. Lolaj, ČSTK} vállaK munkát. Itt is sok igaz­ságtalanságot látott. Időközben egyetlen nővére férjhez ment, és így kétszeres munkát kellett végeznie; a nagybirtokosnál és otthon az apja mellett. Már a negyvenes években kezdte fel­fogni a rendszer igazságtalan­ságait. Nővére és sógora már akkor a CSKP tagjai voltak és nagymértékben hatottak Mar­tin világnézetének kialakításá­ra. 0 is megértette a CSKP küldetését és programját. Az SZNF kitörése után né­hány barátjával önkéntesként harcba vonult. Selpicéből Kö­zép Szlovákiába ment. A fegy­vereket és a lőszereket Zvolen- ben és Budtfán kapta. Egységük megalakulása után harcostár­saival a Zarnovicei-völgy kör­nyékére vonult. Egységük Kremnica és Dőlné Hámre kör­nyékén harcolt. Elsősorban azo­kat a német telepeket támad­ták, amelyekbe a Horthy—Ma­gyarországból katonaság, fegy­verek és hadianyagok érkez­tek. Egyik harci élményére így emlékezik vissza: „1944 októbe­rében történt. Egy este egysé­günk azt a feladatot kapta, hogy támadja meg és foglalja le a németek Trnava Hora-i lő­szerraktárát. A feladatot a 2. ejtőernyős brigáddal karöltve kellett végrehajtanunk. Miután a feladatot jól megmagyaráz­lak és fegyvereinket előkészí­tettük, parancsnokunktól meg­kaptuk az indulásra szóló pa­rancsot. Egész éjszaka menetel­tünk, és még sötétben a raktár közelében elfoglaltuk állásain­kat. Amikor virradni kezdett, kirohantunk. Támadásunk el­söprő voll, és a semmit sem sejtő ellenséget rövid idő alatt legyőztük. Legtöbbjük elesett a harcban, néhányan pedig meg­adták magukat. A zsákmányolt fegyvereket és lőszereket a to­vábbi harcokban a partizánok használták fel a fasiszták el­len“. A felszabadulás után Zmeko elvtárs ismét a mezőgazdaság­ban vállalt munkát. Felvették a pártba, és a pártszervezet az zal a feladattal bízta meg, hogy szervezze meg a nemzeti bizolt. ságot. A nemzeti bizottságban mezőgazdasági szakemberként dolgozott, tevékenyen részt vett a földreform végrehajtá­sában. 1946-ban a párt felhívására bevonult a hadseregbe, és elvé­gezte a katonai akadémiát. Az- tól kezdve néphadseregünk tag­ja. Több kitüntetés és érem tu­lajdonosa. Martin Zmeko mér­nök a közelmúltban töltötte be 55. életévét. Jelenleg is tevé­kenyen dolgozik, neveli ifjúsá­gunkat.-gf-

Next

/
Thumbnails
Contents