Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-11 / 59. szám, kedd

Az elkötelezett közíró

BALOGH EDGÁR ÜJ KÖNYVÉRŐL

AZ ASSZONY ÚTJA (szlovák)

A

z első köztársaság idején, a húszas évek végén és a harmfhcas évek első felében Fábry Zoltán mellett Balogh Edgár volt a szlovenszkói magyar publicisztika legjelentő sebb művelője. Neve összeforrott a Sarló-mozgalommal, amelynek ő a fő ideológusa, szellemi irányítója.

Az elmúlt esztendő végén a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában Duna-völ- gyi pártbeszéd címmel egy hat- száz oldalas gyűjtemény jelent meg, amely Sándor László rendkívül gondos válogatásában Balogh Edgárnak 1929— 1972 között írott cikkeit és tanulmányait tartalmazza. Nem véletlen a kötet címe: szerzője tipikusan Duna-völgyi ember, akinek munkássága meg győzőén példázza, hogyan alakult, változott és fejlődött — a dialektika törvénye szerint — a változó világgal, a Dunavöl gyével együtt. „Egyben tanúsítja azt is — írja Sándor László a számunkra különösen nagy jelentőségű gyűjtemény kitűnő előszavában —, „hogy kezdeti, ösztönös népi szemléletén túljutva, fokozatosan magáévá tette a tudományos szocializmus tanítását, amellyel jelvértezve később már marxistaként reagált az eseményekre és szólt bele a Duna medence sorsdöntő kérdései be.“

Balogh Edgár 1906 szeptemberében Temesváron született, de már négy esztendős korában Pozsonyba került, ahol elvégezte a gimnáziumot, majd Prágában folytatta tanulmányait, s ott az akkor oly népszerű cserkészmozgalom refor- mátorjává vált, meghirdetve, hogy „az új utakon járó magyar cserkészmozgalomnak meg kell termékenyítenie a Kárpát-medence népeinek cserkészetét.“

Hamarosan levetve fiatalos lelkendezését, národnyík tipu- sú falurajongását, létrehozza Prágában a fiatal magyar értelmiségiek közösségét, a Szent György kört. (Sándor László a már idézett előszavában figyelmeztet, hogy a közösségnek a szenthez csak annyi köze volt, hogy a nevet a Kolozsvári testvérek Prágában levő Szent György-szobortől vette.) A falubarát mozgalom, a regősjárás, a népi cserkészet, majd a sarlómozgalom ebből a körből eredt. Szociográfiai felméréseivel, szemináriumok, szakelőadások rendezésével, a független csehszlovákiai magyar diáksajtó létesítésével és a szláv- rnagyar kulturális kapcsolatok hangoztatásával a mozgalom közéletünk leghaladóbb tényezője lett, s ugyanakkor ter- mékenyítően hatott a magyar- országi és romániai falukutatókra, valamint a népi írók tevékenységére is.

A Sarlósok Balogh Edgár vezetésével 1931 szeptemberében megtartották, első, Öt napig tartó kongresszusukat, amelyen a cseh munkások és forradalmi értelmiségiek képviseletében Július Fuüík is al- kotóan részt vett. Ezen a kongresszuson hangzottak el azok a beszédek, amelyek a maradi erők elleni összefogásra intet- tek, szembehelyezkedtek a magyar irredentizmussal és az úgynevezett utódállamok nacionalizmusával. A Sarló vezető tagjai beléptek a kommunista pártba, a következetesen marxista Balogh Edgár azonKULTURÁMS HlREK

• Hazánkban 23 000 öntevé kény művészeti csoportot tartanak nyilván. Számuk különösen az 1971—1973-as években emelkedett. Legnagyobb az érdeklődés a tánc-, a színjátszó-, a film-, a fényképészeti és a képzőművészeti szakkörök iránt.

• A bagdadi Al-Aklám legújabb különszámát az arab országok költészete fesztiváljának szentelték. A fesztiválon a szocialista országok képviselői is jelen voltak.

• Érdekes könyv jelent meg Bulgáriában. A kötet olyan kritikai írásokat tartalmaz, amelyeket az utóbbi tíz esztendőben Dlmitrov-díjjal jutalmaztak.

bán, rendezetlen állampolgársága miatt, nem követhette társai példáját.

Köztudomású, hogy a kisebbségi magyar forradalmi értelmiségnek ez a rendkívül termékeny hatású mozgalma 1933 nyarán gyakorlatilag megszűnt; Balogh Edgár, aki akkoriban Az Üt szerkesztője volt, n folyóirat 1934. 8. számában megírta, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók harca a nemzetiségi elnyomás ellen „nem enyészik el a Sarlóval, mert ennek a harcnak minden előjeltétele az egyre követelőd- zöbb történelmi szükségszerűségből jakad, s elválaszthatatlan a magyar dolgozók forradalmi harcától.“ Szerinte új nemzeti mozgalmat, új Sarlót kell toborozni, új gárdát, mely ,,társadalmi helyzetében eredményesen és szélesvonalúan kiáltja meg a harcot a fasizmussal és imperialista háborús előkészületekkel szemben.“

Néhány hónapig még értékes munkát tudott kifejteni Az Ut szerkesztőségében, azután nézeteltérései támadtak a pártnak Rotor (Rotli Imre) körül csoportosuló tagjaival, és felmentették a folyóirat szerkesztői tisztjétől. Átmenetileg Prágába költözik, ahol — úgy hitte — megszabadul a rendőrség zaklatásai elől. Egy időre visz- szatér még Bratislavába, újra szerkeszti Az Ütut, ám üldöztetése nem szűnik meg balol- dalisága miatt. 1935 májusában a rendőrigazgatóságon közlik vele, hogy két héten belül el kell hagynia az ország területét.

Ha nem megy, kitoloncolják

— írja Sándor László. Rendőrségi felügyelet alá helyezik, felmegy a prágai román követségre, s miután kiderül, hogy temesvári születésű, katonaszökevénynek minősítik. Útlevél helyett valami papírt kap, melynek birtokában „katonai ügyei rendezése végett“ Románia területére léphet.

Korábban azt hitte, hogy a Sarlót teljesen új formában feltámaszthatja, most azonban látnia kell, hogy ez a szándéka megvalósíthatatlan. Egy Fábry- hoz intézett levelében különben már korábban megírta, hogy a Sarló, amely szerinte szellemi élcsapat volt és sohasem tömegmozgalom, eljutva a marxizmushoz a munkásmozgalomban „teljesen belső szükségből likvidálta magát.“

R

omániában, katonai szolgálata letelte után, merőben más környezetben, folytatja nálunk megkezdett munkáját, mindig a néphez közel. A bécsi döntés után magyar állampolgárrá válik; a Magyar Nemzet, a Szép Szó, a Kelet népo közli cikkeit, amelyek elítélik a háborút, Magyarország német megszállását. Állandó életveszélyben él, falun bujdosik családjával. A felszabadulás után közéleti pályája felfelé ível, öt esztendeig a kolozsvári Világosság főszerkesztője, alelnöke 4a Magyar népi közösségnek, a román nemzetgyűlés tagja, 1948 októberétől 1949 októberéig pedig a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem történelmi tanszékének rendes tanára, s egyben az egyetem rektora.

Sok megpróbáltatással járó, viharos életútjából elsősorban azt kell kiemelnem, hogy a legnehezebb életkörülmények között is szilárdan hű maradt eszményeihez, a már fiatalságában megnyilatkozó marxista

— leninista magatartásához, írásaiban és tanításaiban mindig következetes, elvhű, semmiféle dogmatizmus, túlzott bal- oldaliság nem vethető a szemére. Példakép volt és példakép maradt.

Bennünket az elkötelezett publicistának azok az évei érdekelnek a legjobban, amelyeket itt töltött, közéleti tevékenységének azok a tényei, amelyek ifjúságunk szellemi életét irányították, és tanulmányaiban, cikkeiben ma is frissen, időszerűen hatnak közvéleményünkre. Ebből a szempontból már a gyűjtemény első, nagy érdeklődést kiváltó tanulmánya, Az új nemzedék szava (1929) dokumentum erejű. „Az új nemzedék a kispolgári ideologia primitivitásá- val indult el — írja cikke befejező részében —, és a néppel való azonosodáson keresztül érkezett el az érzelmi szocializmushoz. Míg végre tisztázta a maga reális helyzetét, és megtalálta a maga szocialista lelkiismeretét a tudományos szocializmus társadalomszemléletében, 'valamint a magyarság védelmének és haladásának legteljesebb biztosítékát a szocializmusért folyó világharcban.“

Ebben a korszakában írott szociográfiai riportjai közt a legjelentősebb a Tíz nap Szegényországban, amelyben az 1930 nyarán végzett falukutatása eredményeit foglalta ösz- sze. Nem érdektelen megemlítenünk, hogy az első öt nap anyagát a Prágai Magyar Hírlap közölte, a folytatás ke resztényszocialista körök nyomására már nem jelenhetett meg. Hasonló jelentőségű Az t/íban megjelent Galántai kistükör, amely a kosuti véres pünkösd gazdasági-társadalmi hátterét világítja meg, s amelynek adataira Steiner Gábor a kosuti sortűzről mondott beszédében támaszkodhatott. A CSKP kiadásában megjelent Munkás és parasztnaptár (1932) közölte Harcos proletárok kultúrája című tanulmányát, amelyben munkások és diákok színjátszásáról, szavaló- kórusokról és a proletár nótakincsről közli benyomásait.

Valóság és kultúra a cseh szlovákiai magyarság életében című tanulmányát már a köztársaságból való kiutasítása után írta. Ez a Korunkban megjelent, sok polémiát kiváltó írás a Masaryk Akadémiával foglalkozik, amelynek munkamódszere és ideológiája ellen sok kifogással élt, kijelentve, hogy magatartása a ,,feltárandó magyar valósággal szem ben nem pusztán fejetlenség, hanem tudatos regresszió."

I

rodalomtörténészeinknek, akik eddig már sokat foglalkoztak Balogh Edgár munkásságával, e gyűjtemény megjelenése után újabb értékelésnek kell sorát ejteniük. Szükség lesz erre főképpen azért, mert a kötet számos munkája szlovákiai vonatkozású. Az 1929. évi Győry-esten tartott megnyitó beszéde, amelyben az Üjarcú magyarok és a Kisebbségi Géniusz költőjéről azt állította, hogy az egyetemi hallgatóknak „életirányt és generációs öntudatot“ adott, Fábry Zoltán hagyatékában találtatott. A Kortárs 1971. 11. számában Balogh Edgár sok új adat közlésével pillant vissza a Sarlósok 1931. évi kongresz- szusára.

A gyűjtemény Duna völgyi párbeszéd című ciklusából ki kell emelnem a csehszlovákiai magyar közélettel is foglalkozó Emigránsok és újarcú magyarok című igen érdekes cikkét, valamint a felszabadulás alkalmából a bratislavai munkásokhoz, harcos diáktársaihoz intézett lelkes üdvözletét. (Világosság, 1945, április 6.)

A Felelős irodalom fejezetben a kötet válogatója beiktatta a bennünket közelebbről érintő Népeink szép találkozása című meleg hangú tanulmányát (1956) és az Irodalmi Szemle Fábry-számában megjelent szívbéli szép köszöntését, amelyben az Európa elrablását Anti mein Kampfnak mondja.

„A mi nyelvünkön, a mi témaköreinkben Stósz a lángostor, amely katarzisra késztet minden — akár leghalványabb

— macionálista önzéssel, faji elfogultsággal, kalandoremlékkel és katasztrófafelelötlen- séggel szemben, s ugyanekkor, egyben és elválaszthatatlanul fel is bátorít a magunk teljes emberségére, amivel egyenrangúan be tudunk állni más népek közé, alkotó együttesben békéért és szocialista humánumért“ — írja.

Örvendetesnek tartom, hogy a nagybecsü gyűjtemény — a csehszlovákiai magyar olvasónak címzett utószóval — a közös könyvkiadási egyezmény keretében nálunk is megjelent.

EGRI VIKTOR

A nagy évfordulók magukban hordozzák a számvetés lehetőségét is. Hazánk felszabadulásának 30. jubileuma jó alkalom arra, hogy politikai, gazdasági és kulturális életünk valameny- nyi területén felmérjük: honnan indultunk és hová jutottunk. Nincs szándékunkban az olvasókat megtéveszteni; az alábbiakban nem a harminc év eredményeit kívánjuk értékelni, nem is a szlovák filmművészet fejlődését, hanem „csak“ egy asszony útját követjük nyomon Pontosabban nem is

mi, hanem Pal’o Gejdoá és Stefan Zúber forgatókönyvírók, valamint Dusán Kodai rendező, akik arra vállalkoztak, hogy filmjükben a nő, a vidéki asz- szony életútját mutassák be, a felszabadulástól napjainkig.

S ezzel tulajdonképpen vázoltuk is, miről szól az új szlovák film. Alkotói egy asszony sorsán keresztül tárják elénk az elmúlt harminc év fejlődését, a falu életében történt mélyreható változásokat, az eseményeket azonban az asszony szemével láttatják. Anka, a film központi szereplője ugyan nem az egyetlen főhős, férfi partnereinek legalább olyan nagy vagy helyenként még talán nagyobb is a szerepük, de magatartásukat, emberi helytállásukat a sorsdöntő napokban Anka révén kísérhetjük figyelemmel. Ez a „nő-központúság lényegében meghatározta, de legalábbis befolyásolta a film stílusát

— lírai hangvételt és erős érzelmi töltést adott a filmnek. Ily módon az egyén életén, sorsán keresztül lehetünk tanúi a történelmi változásoknak, a felszabadulást követő fejlődésnek; ezek az események visz- szatükröződnek az asszony életében is.

Az alkotók a harminc év előtti eseményeket, a történelmi átalakulást, a falu kollektivizálását teljes összetettségében ábrázolják. Pozitív és negatív hősöket sorkazotatnak fel, bemutatják a habozókat, akik nem tudják hol a helyük. A sorstorA nyugati filmgyártások „iparosai“, tehát a kommerszfilmek alkotói már évek óta a különféle katasztrófák, elemi csapások megfilmesítésében élik ki magukat. Egyetlen céljuk, hogy a nézőket ne csak izgalomban tartsák, hanem félelemben, rettegésben is, s ily módon minél több embert csábítsanak moziba, ami természetesen nagyobb bevételt, nekik pedig több nyereséget jelent.

Számukra nem fontos, hogy megtörtént, vagy kitalált eseményt visznek-e vászonra, a lényeg, hogy sokkolják a nézőt. Ezt a célt tartotta szem előtt

Filmvilág

□ A legnagyobb elismeréssel

fogadták a kritikusok Ruj Gere brazil rendező Istenek és holtak című filmjét, amelyben az 1920. évi brazíliai gazdasági és társadalmi helyzet ábrázolásával azt igyekszik bebizonyítani, hogy hazájában 1970-ben sem változott meg semmi. Hogy ezt a helyzetet minél plasztikusab- ban érzékeltesse, egy olyan drámái szőtt, amelyben ügyesen ötvözte n kakaóftltetvények kődulóval, a szövetkezetesítéssel párhuzamosan a habozók mellett szükségszerűen megjelennek a szkeptikusok, a születő újjal szemben bizalmatlan egyének, sőt a gáncsoskodók, a kollektivizálás esküdt ellenségei is.

Az asszony útja a felázabadu- lást, majd a szövetkezetesítést követő nyugtalan napok okát, miértjeit felderítve a cselekményt sokszálú, epikusán áradó történetbe ágyazva beszéli el, úgy, hogy az alkotásban az nmberek közötti és a családon

belüli konfliktusok, szerelmi vonatkozások is helyet kapnak. Kétségtelen, hogy törtnelmünk bonyolult eseményeinek, összefüggéseinek feltárása óhatatlanul is a konfliktusok leegyszerűsítésének, a szereplők vázlatos jellemzésének, a felületes lélektani elemzésnek a veszélyét rejti magában. Ezeket a buktatókat, sajnos, a szlovák film alkotóinak sem sikerült elkerülniük. A kisebb-nagyobb hibák ugyan csökkentik a film hatását, hitelességéből, meggyőző erejéből azonban mit sem vonnak le.

A színészek jók. Dušan Kodaj rendező helyesen választott, amikor a főbb szerepeket kevésbé ismert cseh színészekre bízta. Lorna Homoláfiová, a kissé halványan megrajzolt Anka alakját önmagával tette teljessé. A többi szereplő közül említést érdemel Jan Kaöer, Hana Kováčiková, Elena Rampáková és Eva Kristinová.

Az új szlovák film a nézők fokozott érdeklődésére tarthat számot, nemcsak azért, mert legújabbkori történelmünk egyik jelentős eseményéről vall, hanem, mert hosszabb szünet után ismét ún. falusi témát dolgoz fel, olyat, melynek cselekménye az idősebbeket saját életükre, sorsukra emlékezteti. Az asszony útja című film alkotóit a februári győzelem 27. évfordulója alkalmából Antonín Zá- potocký-díjjal jutalmazták, s az elismerés mindennél ékesebben bizonyítja az alkotás jelentőséi gét.

s az új divatirányzatot követ* te Dániel Petrie kanadai rendező is, aki filmjében egy tenger alá süllyedt laboratórium megmentéséért vívott drámai küzdelmet jeleníti meg. A történet azonban csak keret, a tartalom tulajdonképpen az izgalom fokozása, az idegek borzolása. A rendező természetesen hidegvérrel, matematikai kiszájnított- sággal adagolja a feszültséget. Szakmai szempontból talán kifogástalan A Neptunus jegyében, ám kevés köze van az igazi művészethez, mégha alkotója ennek igényével lépett is fel.

—ym—/

rüli botrányokat, a föld kisajátításának, a megrendezett választásoknak, a börtönbeli tortúráknak a módszereit és a gyilkosságokat.

□ Maria Schneider alakítja Michelangelo Antonioni Foglalkozása riporter című művének női főszerepét. Alig fejeződött be a film forgatása — amelyben Jack Nicholson a partnere

— máris újra kamera elé állt René Clément most készülő Ba- by Sitter című művében.

Jelenet Az asszony útja című szlovák filmből; balra Lorna Horno- láftuvá.

A NEPTUNUS JEGYÉBEN (kainadoi)

0j filmek