Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-06 / 55. szám, csütörtök
HALADÉKTALANUL VÉGRE KELL HAJTANI AZ ENSZ CIPRUSI HATÁROZATAIT NÉHÁNY SORBAN INTENZÍV, BONYOLULT MUNKA GENFBEN New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden az esti érákban folytatta a ciprusi kérdés megvitatását. Belorusszia és Nagy Britannia képviselője felszólalásában csatlakozott azokhoz, akik a vita eddigi során elítélték a ciprusi török közösség vezetőségének egyoldalú, szeparatista lépéseit. Rámutattak, hogy a szigeten kiéleződött a helyzet, és hala- déktalanul végre kell hajtani az ENSZ ciprusi határozatait, Csernuscsenko belorusz küldött felszólalásába n 11 y ug tál anságga I szólt bizonyos erők Ciprus körüli mesterkedéseiről, amelyekkel a nemzetközi enyhülés ellen fellépve, saját, önző érdekeikben kívánják felhasználni a szigetköztársaság helyzetének kiéleződését. Az ENSZ feladata az, hogy keresztülhúzza ezeket a veszélyes terveket, amelyek nemcsak Ciprus népe és államisága számára járhatnak súlyos következményekkel, hanem a nemzetközi béke és biztonság szempontjából is — mondotta. Anglia képviselője, Ivor Ri- chard — aki első ízben szólalt fel a mostani vitában — kijelentette, hogy a Ciprusi Köztársaság úgynevezett török szövetségi államának kikiáltása a két ciprusi közösséget tovább távolítja egymástól, éa megnehezíti a tárgyalásos rendezést. Az angol kormány támogatja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, és a nicosiai kormányt ismeri el az egyetlen törvényes ciprusi kormánynak. A brit delegátus annak a véleményének adott hangot, hogy a Biztonsági Tanácsnak el kell ítélnie minden olyan lépést, amely összeegyeztethetetlen a Ciprusi Kö*- társaság státuszával. A keddi ülésen felszólalt Kleridesz, Ciprus képviselője, aki kijelentette, hogy a kérdés rendezését az ENSZ közvetlen részvételével kell elérni, a Biztonsági Tanács hutározatai alapján. Ezzel összefüggésben Kleridesz javasolta, hogy a Biztonsági Tanács hozzon létre egy bizottságot, amely ellenőriznie az elfogadott határozatok végrehajtását. A Biztonsági Tanács szerdán este folytatja a ciprusi kérdés megvitatását. TISZTOGATÁS A GÖRÖG HADSEREGBEN Athén — A görög kormány határozott lépéseket tett a fegyveres erők megtisztítására. A hadügyminisztérium által kiadott közlemény kedden este hírül adta, hogy nyugállományba helyeztek 22 magas rangú katonatisztet, előléptetéseket hajtottak végre és visszavettek a hadseregbe több olyan tisztet, akiket a megbuktatott katonai junta bocsátott el. A közlemény kifejti, hogy tulajdonképpen egy májusra-jú- llusra tervezett lépés előrehozásáról van szó, amit a közel - múltban leleplezett összeesküvés tett szükségessé. Az államcsínyre szövetkezők feltehetőleg tudomást szereztek tervbe vett eltávolításukról, és annak elhárítására léptek akcióba. A különleges katonai tanácsok folytatják a katonatisztek dossziéinak átvizsgálását, és munkájukat a lehető legrövidebb időn belül befejezik. A hadsereg kötelékéből eltávolított magas rangú tisztek közül kettő altábornagy, öl ve zérőnagy és 15 dandártábornok volt. A döntés meghozatalakor figyelembe vettek szakmai szempontokat, és a demokratikus rendszer iránti lojalitást. AZ EMBERRABLŰK SZABADON BOCSÁTOTTÁK LORENZET . Nyugat-Berlin — Kedden éjfél tájiján elrablói szabadon bocsájtották Peter Lorenzet, a nyugat-berlini CDU elnökét. Miután a hatóságok a „Június 2-a mozgalom“ valamennyi követelését teljesítették, az egyik tévéállomás adásában ismételten felszólították a csoportot, adjon életjelt magáról. Lorenzet ezt követően gépkocsin az egyik városi parkba szállították és magára hagyták. A politikus a legközelebbi telefonfülkéből értesítette feleségét. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban való látogatása során felkereste Pe- csora és Vorkuta városokat és megtekintette Uszinszk — az olajbányászok és geológusok jövendő városa — ipari vállala- latait és építkezéseit, érdeklődött az olajkitermelés helyzete, a dolgozók munka- és életviszonyai iránt. PIERRE TRUDEAU kanadai miniszterelnök szerdán hivatalos látogatásra Rómába érkezett és rögtön megkezdte tárgyalásait Aldo Moro olasz kormányfővel. A megbeszéléseken részt vesz Rumor külügyminiszter is. A fő témák: Kanada és az EGK kapcsolatai, az energia- válság és az európai biztonsági értekezlet. ELKÉSZÜLT a tavaszi NATOtanácskozások menetrendje. Az Atlanti Szövetség tagállamainak hadügyminiszterei és külügyminiszterei a szokásoktól eltérően május végén Brüsszelben, a NATO székhelyén ülnek össze. GISCARD O’ESTAING francia köztársasági elnök szerdán reggel Ganguiba, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába repült. Ott előbb Bokassa köztársasági elnökkel a két ország közötti kétoldalú kapcsolatokról tárgyal, majd részt vesz a ma kezdődő afrikai csúcskonferencián. E konferenciára mintegy húsz államfőt hívtak meg, többségükben a frank övezethez tartozó országok vezetőit. GENFBEN tegnap megtartották a hadászati fegyverzet korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség újabb találkozóját. PÚJA FRIGYEST, az MNK külügyminiszterét, aki hétfő óta hivatalos látogatáson az NDK- ban tartózkodik, tegnap fogadta Horst Sindermann, az NDK Minisztertanácsának elnöke. YVON BOÜRVES francia hadügyminiszter bejelentette, hogy kormánya 1975-ben földalatti nukleáris kísérletek végrehajtását tervezi a Csendes-óceán déli térségében. A robbantások dátumáról és részleteiről nem volt hajlandó nyilatkozni. Genf — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi bizottságában és albizottságában Intenzív és ugyanakkor rendkívül bonyolult munka folyik. A január 20-a óta eltelt hat hétben valamennyi napirendi pont területén további szövegrészeket sikerült regisztrálni. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a haladás nem egyenletes, bizonyos területeken lelassult a munka, egyes „befagyasztott témákat“ illetően az elmúlt hetekben sem sikerült előbbre- jutni. A január 20-a óta eltelt időszak munkáját elemezve megállapítható, hogy az üzem a téli szünet előtti munkatempóhoz viszonyítva lelassult, mindez csak kis mértékben magyaráz ható a munka bonyolultságával, sokkal inkább azzal a nyu gáti törekvéssel, hogy a szocialista országokból megpróbáljanak minél több engedményt kipréselni. Az ilyen erőfeszítések mögött a nemzetközi imperializmus hívei, az enyhülés ellenségeinek szószólói állnak, akik a konferencián is jelen vannak és akik óriási erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megállapítsák az enyhülésre és az együttműködésre való törekvés folyamatát. Mindennek ellenére konstruktív munka esetén, kölcsönös kompromisszumokkal — de csupán akkor, ha ezek beleillenek a nemzetközi enyhülés általános tendenciájába és azt viszik tovább — meg van a lehetőség arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakasza sikeresen, még a nyáron befejezze munkáját és Helsinkiben megtarthassák a harmadik, a zárószakaszt. Az OPEC-csúcsértekezlet vitája Algír — A kőolajexportáló országok algíri csúcsértekezletén a kedd délutáni megnyitást követően, amelyen Bumedien algériai elnök mondott beszédet, a résztvevők este két és fél órás zárt tanácskozást folytattak. Ennek keretében Szenegál képviselője ismertette az OPEC-tagállamok küldötteivel a fejlődő országok februári, Dakarban megtartott konferenciájának eredményeit. Az OPEC- csúcsértekezlet résztvevői meg hallgattak egy másik előterjesztést is: Buteflika algériai külügyminiszter a csúcsértekezletet előkészítő konferencia eredményeit, ajánlásait Ismertette. Az előterjesztés utáni vita az ÜPEC-csúcsértckezlet egyik legfontosabb napirendi pontja körül folyt: „A nemzetközi gazdasági helyzet áttekintése és a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó intézkedések, amelyek arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak a jelenlegi giazdasági válság megoldásához, és bátorítsák a harmadik világ fejlődésének kedvező akciókat". A kedd esti tanácskozáson több államfő felszólalt, és a vitát szerdán reggel — ugyancsak zárt ajtók mögött — folytatják. Amerikai—iráni egyezmény Washington — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és Anszari iráni gazdasági- és pénzügyminiszter Washington bán kedden este műszaki együttműködési és kereskedelmi egyezményt írt alá. Az öt évre szóló megállapodás a két ország eddigi legjelentősebb együttműködési programja, amelynek értéke 15 millárd dollár körül mozog. A megállapodás értelmében Irán mintegy 12 milliárd dollár értékben többek között 8 atomerőművet, tengervíz-sótala- nító gyárakat, házgyárakat, teljes kórházakat és mezőgazda- sági cikkeket vásárol az Egyesült Államoktól. Az amerikai import nem kőolajra vagy kő- olajtermékekre vonatkozik. Az egyezmény aláírása után az iráni miniszter a megállapodás nagyságának érzékeltetésére elmondotta, hogy Iránnak és az Egyesült Államoknak az évtized végéig előirányzott együttműködése, illetve kereskedelmi cseréje körülbelül egy- milliárd dollárral haladja meg az Irán és a nyugat-európai országok között már aláírt megállapodások teljes összegét. A Szadovoje körúton, az Egyesült Államok moszk vai nagykövetsége melletti amerikai üzleti központ ablakaiban e téli késő délutánokon éppoly fényesen ragyognak a neonok, mint három hónappal ezelőtt. A Komszomolszkaja-tér közelében, ha lassan is, elemel- kedtek a földtől az amerikai Armand Hamm&r vállalkozásában épülő világkereskedelmi centrum falai. A Kreml Katalin- termében lezajlott szovjet— angol csúcstalálkozó idején a tárgyalóasztalon a híres kaukázusi Borzsomi-viz, a Bajkai nevű üdítőital mellett most is ott állt a szovjet gyártmányú, de amerikai koncentrátumból készült Pepsi-Cola. E külső jelek ellenére mindenki tudja, hogy a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatok az amerikai kereskedelmi törvény elfogadása után súlyos válságba kerültek, melynek további elmélyülése, vagy sikeres felszámolása március elején még nem eldöntött kérdés. Vlagyimir Alhimov, szovjet külkereskedelmi miniszter- helyettes, aki felelős a szovjet gazdasági vezetők közül elsőként látogatott Washingtonba a kereskedelmi megállapodás felmondása után, a washingtoni Madison szállóban megtartott sajtóértekezletén kénytelen volt nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem szovjet kereskedelmi küldöttség vezetőjeként, hanem egy lényegében társadalmi jellegű szerv — a Szovjet—Amerikai Kereskedelmi és Gazdasági Tanács szov1975. jet társelnökeként utazott Washingtonba. A félreértések III. 6. elkerülését célzó megjegyzést minden bizonnyal az tette szük- *5 ségessé, hogy Alhimov korábban több alkalommal járt Washingtonban, mint a Kámai Autógyár berendezéseinek vásárlásával foglalkozó szovjet főmegbízott. Ezúttal viszont vásárlásokról nem igen lehetett szó, hiszen az amerikai Export-import Bank hitelkeretét nős előnyös kereskedői mi-gazdasági kapcsolatokat tart fenn. Donald Kendall, a tanács amerikai társelnöke ugyancsak figyelmeztette honfitársait, hogy miután az amerikai kongresszus törvénybe iktatta, hogy nem hajlandó megkülönböziteSZOVJET—AMERIKAI KERESKEDELEM: Elszalasztott lehetőségek összesen 300 millió dollárra korlátozták a következő három évre. Nyugat-Németország és Japán nem korlátozza a bankok és üzleti vállalkozások hitel- nyújtási tevékenységét. A Wilson »brit miniszterelnök által legutóbb Moszkvában aláírt megállapodás értelmében az angol bankok a következő öt évben több mint 2 milliárd dollár hitelt biztosíthatnak konkrét szovjet vásárlások finanszírozására. A hitelkeretek nagyságának jelentősége távolról sem eszmei. Egyedül a kámai tehergépkocsi-üzemelc „valuta-igénye“ felülmúlja az egy- milliárd dollárt, s milliárdos nagyságrendűek Japán hozzájárulásai is a közös szibériai erdőipari, szénbányászati és földgáz-megállapodások realizálásához. Mi mást mondhat ebben a helyzetben egy szovjet külkereskedelmi miniszter- helyettes, mint azt, hogy a két kormányban megvan az akarat a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, megvan a lehetőség is, mindez nagyon örvendetes, de... de az adott pillanatban nem az Egyesült Államok az egyetlen nyugati gazdasági hatalom, amellyel a Szovjetunió kölcsötés nélküli kereskedelmet folytatni a Szovjetunióval és megtagadja a hitelnyújtást, félő, hogy Nyugat-Európa és Japán elszipkázza Amerika elől a szovjet üzleteket. A szovjet és az amerikai nyilatkozatban, beleértve Ford elnöknek és Kissinger külügyminiszternek a kongresszus címére intézett szemrehányásait, nyoma sincs semmiféle kötelező optimizmusnak a gazdasági együttműködés jövőjét illetően. Moszkvában és Washingtonban egyaránt abból a reális valószínűségből kénytelenek kiindulni, hogy az amerikai kereskedelmi törvény felülvizsgálása és egy újabb szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás kimunkálása évekig is elhúzódhat. Közben pedig — noha a szovjet külkereskedelem végleges adatait még nem tették közzé, moszkvai brit kereskedelmi diplomaták már arról beszélnek, hogy Nagy-Britannia Szovjetunióval lebonyolított tavalyi kereskedelmének értéke, hacsak néhány millióval is, meghaladja az amerikai—szovjet forgalmat. A „hogyan tovább?“ kérdése ugyan még nem dőlt el, magának a továbblépésnek a szükségességében úgy látszik teljes az egyetértés a két kormány között. Rendkívül nagy horderejű politikai érdekek diktálják a fiaskó kiküszöbölését, s elvileg a feltételek is adottak ehhez. Alhimov utazása, melyre az amerikai üzleti élet képviselőinek indítványára került sor, talán egy „új nyitás“ első konkrét lépéseként is felfogható. Bár a kereskedelmi-gazdasági tanács ülésén konkrét tervekről nem volt szó, az amerikai politikai és üzleti élet vezetői alaposan kezelésbe vették a szovjet delegációt. Ennek ellenére a Szovjetunió hivatalosan egyelőre csupán annyi kötelezettséget vállalt magára, hogy folytatják az üzleti tárgyalásokat azokkal az amerikai cégekkel (Gulf Oil, El Paso, Tenneco, Armco Steel, IBM), melyek korábban már felvették a kapcsolatot a szovjet vállalatokkal, de közös elképzeléseik egyelőre az amerikai kongresszus által elhelyezett zátonyon vesztegelnek. Amerikai részről számos javaslat hangzott el ezeknek a zátonyoknak a megkerülésére, addig is, amig mód nyílik teljes eltávolósításukra. Indítványozták például a kereskedelmi magánbankok bevonását a hitelügyek lebonyolításába. Az Izvesztyija tudósítójának adott nyilatkozatában Alhimov miniszterhelyettes felhívta a figyelmet az ilyen jellegű tüneti kezelés elégtelenségére. Tekintetbe kell venni — mondta, hogy az üzletek finanszírozásának ez a nehézkessége egy olyan pillanatban, amikor az egész tőkés világban hiánycikk a külföldi megrendelés, csökkenti az amerikai verseny- képességet, valamint azt, hogy az 1976—1980 évi szovjet tervek kidolgozása befejezéséhez közeledik, a szovjet ipar pedig olyan megbízható külföldi partnereket keres, akik hosszútávra is garantálni tudják az együttműködésben való részvételt. Konkrét pozitív fejlemények azért akadnak. A közelmúltban például létrejött egy olyan szovjet—japán megállapodás a Szahalin körüli olaj kitermelésében való együttműködésről, melyben csendestársként részt vesz egy amerikai olajipari tröszt — a Gulf Oil Corporation .is. És noha a megállapodásban az amerikai cég aláíróként nem szerepel, részvételét Moszkvában nyilvánvalóan nem nézik rossz szemmel, különben Alhimov aligha tárgyalt volna a Gulf Oil képviselőivel. Mi marad hátra? Céltudatos, kemény munka az elszalasztott lehetőségek újbóli megteremtésére. Áprilisban Moszkvában megtartják a szovjet- amerikai kormányközi kereskedelmi bizottság ötödik ülését, melyen William Simon amerikai pénzügyminiszter és Frederick Dent iparügyi miniszter is részt vesz, s melyen hivatalos keretek között újratárgyalják a Washingtonban megvitatott problémákat. Nem változott a szovjet magatartás vezérelve: a szovjet— amerikai gazdasági kapcsolatok helyzete egyáltalában ntun közömbös a béke sorsa szempontjából. Ez az oka Innak, hogy Moszkvában a Illetőségekhez képéist támogatnak minden amerikai kezdeményezést, s hogy mindkét fél erős impulzust vár az olyannyira szükséges újrakezdéshez Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni látogatásától. Moszkva, 1975. március BOKOR PÁL
