Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-04 / 53. szám, kedd

VALASZ OLVASÓINKNAK A dóügyeik bem Csalódott jeligére: A munka­béradóról szóló 1952/76 SZ. tör­vény 16. §-a szerint, ha a mun­kaadó vállalat nem vonta le dolgozójától a munkabéradót, azt utólag a munkabér kifize­tésétől számított három hóna­pon belül vonhatja csak le. Ab­ban az esetben, ha az adóle­vonás helytelen összegét az adóköteles dolgozó okozta (pl. az eltartott személyekre vonat­kozó bejelentés elmulasztásá­val, vagy annak helytelen beje­lentésével), akkor a hátralékos, vagy az utólag megállapított adót a bérkifizetéstől számí­tott három éven belül lehet le­vonni. Ha az első esetről len­ne szó, akkor az 1973. évi adót, amelyet három hónap után vontak le, visszakövetelheti. A rokkanttá nyilvánításával kapcsolatos többszöri különbö­ző orvosi vizsgálat idejére igé­nye van a munkaadó vállalattal szemben szabad időre, de mun­kabérmegtérítést az illetékes egészségügyi szervezet nyújt­hatna. Cz. T.: A szemételhordásí dí­jat az erre vonatkozó irányel­vek értelmében a helyi nem­zeti bizottság jogosult megál­lapítani. A közölt összeg nem aránytalan. H. A.: Az ingatlanokra vo­natkozó örökösödési illeték Ma­gyarországon is különböző a rokoni fokozat és az ingatlan- érték szerint. Ennek összeg- szerűségét illetően magyaror­szági ügyvédtől, vagy állami közjegyzőtől kérhetnek ponto­sabb tájékoztatást. Az illeték az értéknél bizonyára alacso­nyabb lesz, de egy négylakásos bérház eladása ott is proble­matikus. R. K.: A földadó nem a lakos­ság számától függ. A helyi nem­zeti bizottságon, illetve a járá­si nemzeti bizottságon kérhet pontosabb tájékoztatsát. Betegbiztosítási ügyekben Tanácstalan jeligére: Első gyermekét 1973. szeptember 13-án szülte. A 26 hetes szülési szabadság idejére megkapta a szülési segélyt, majd a meg­hosszabbított fizetetlen szülé­si szabadság idejére, mivel fér­je tényleges katonai szolgála­tot teljesített, havi 500 korona összegű gyermekgondozási se­gélyt kapott. Az első gyermek születése után 13 hónapra új­ból terhes lett. Kérdi, milyen segélyre és kivel szemben lesz majd igénye? Mivel az előző szülés után több mint egy év telt el és aztán lett újból terhes, nem igényelheti a 26 hetes fizetett szülési szabadságot az 1973-ban született gyermekére megálla­pított "összegben. Fizetett szü­lési szabadságra munkaadó vál­lalatával szemben csak akkor lenne igénye, ha a szülésig, kb. 1975 júliusáig meglenne a 270 biztosított napja. Ezt a feltételt valószínűleg nem teljesíti (meg­hosszabbított, fizetés nélküli szabadságon van), és így az 1971/107 sz. törvény értelmében a munkaadó vállalata KNP bi­zottságánál az előírt nyomtat­ványon igényelheti a gyermek születésétől kezdve a gyermek- gondozási segélyt, feltéve, hogy egésznapos gondoskodással sa­ját maga fog az újszülöttről és idősebb gyermekéről is gondos­kodni. Amíg kettő, két évnél Takács József és Vandák Ká­roly Sókszelőcén gyümölcsfá­kat oltanak. (Álexy felv.) fiatalabb gyermekéről gondos­kodik (1975. szept. 13-ig) havi 800 korona, majd havi 500 ko­rona összegű gyermekgondozá­si segélyre lesz majd igénye. A. I.: A lapunk december 8-i számában említett havi 3000 korona magában foglalja a köz­vetlenül folyósított 1280 koro­na összegű, négy gyermekre já­ró családi pótlékon kívül a közvetve juttatott szolgáltatá­sok ellenértékét is. A családi pótlék összege nem változott, egy gyermekre 90, kettőre 430, háromra 880, négyre 1280 ko­rona s minden további gyer­mekre plusz 240 korona. Nyugdíjügyekben M. I. Várgede: Az 1971/2 sz. kormányrendelet 5. §-a vonat­kozik az efsz-nyugdíjasokra is, ha az efsz és a nyugdíjas tag olyan megegyezést kötött, hogy a naptári év folyamán ideig­lenesen legfeljebb 180 munka­napon át dolgozik. Az ilyen esetben a tagoknak igényük van a teljes nyugdíj folyósítá­sa mellett a végzett munka szerinti jutalomra. Lehetséges, hogy az efsz, illetve ön helyte­lenül jelentették a Nyugdíjigaz­gatóságnak (Správa dôchod­kov) a munkatevékenység jelle­gét. Ha a tévedés a Nyugdíj- igazgatóság részéről történt, kérheti az 1000 korona össze­gen felüli — visszatartott nyug­díja — utólagos folyósítását. Kérvényéhez csatolja az efsz igazolását arról, hogy csupán az idézett rendelet szerinti ideiglenes munkatevékenységről volt szó. Cs. M.: Az 1961/101 sz. nyug­díjtörvény 164/102 sz. végrehaj­tási rendeletének 15. §-a 2. bek. értelmében az átlagos havi ke­reset kiszámításakor nem ve­szik figyelembe az abban az év­ben elért alkalmazási időt és keresetet, amelyben a dolgozó először lépett munkaviszonyba és amelyben a dolgozónak já­radékigénye keletkezett, vagy amelyikben a járadékigény ke­letkezése után tényleges nyug­díjba lépett. E rendelkezés alapján, mivel a részleges rok­kantjáradékáról szóló igénye 1974-ben keletkezett, ezt az évet nem vehették figyelembe a havi átlagkereset kiszámítá­sánál. Az idézett végrehajtási rendelet 12. §-ának 1. bek. ér­telmében ahhoz az időhöz, amelyből a havi átlagkeresetet kiszámítják, hozzá kell számí­tani azt az időt is, amikor a dolgozónak nem volt keresete (az ön esetében az 1969. év). Nem lehet azonban beszámítani és így a járadékigény keletke­zése előtti 5 vagy 10 év átla­gát rontani, ha a járadékigény­lő a kérdéses időben azért nem dolgozott, mert a törvény által elismert pótidőről volt szó (pl. az anyák esetében, amíg gyer­mekükről azok hároméves ko­ráig gondoskodtak, tovább az olyan időt, amikor a dolgozó komoly ok alapján volt kény­telen munkaviszonyát megsza­kítani). A törvénymagyarázatok szerint ilyen komoly oknak szá­mít a nők,‘illetve anyák eseté­ben, ha beteg családtagot kel­lett ápolni, vagy kiskorú gyer­mekről kellett gondoskodni (nem volt a faluban óvoda). Arról a kérdésről, hogy az igénylő a munkaviszonyát ko­moly ok alapján szakította-e meg, az 1964/101 sz. törvény 8. §-ának 2. bek. értelmében a J nb járadékosztálya dönt. Ha )n is hivatkozhat ilyen ko­moly okra, akkor utólag ad­jon be kérvényt a jnb járadék­bizottságához és kedvező elin­tézés esetében az Állami Tár­sadalombiztosító Hivatal (Štát­ny úrad. soc. zabezpečenia) részleges rokkantjáradékát ked­vezőbb feltétellel, az 1969. év, illetve a megszakítás idejének figyelmen kívül hagyásával szá­mítaná ki. Sz. J.: Csehországi munkavi­szonyát illetően kérjen a Štát­ni úrad soc. zabezpečení, Pra­ha hivatalától igazolást a ná­luk nyilvántartott biztosítási időről. Levélben okvetlen tün­tesse fel a személyi igazolvá­nyának 14. oldalán beírt sze­mélyi számát is. Az igazolás pótolja a közben megszűnt munkaadó vállalatának igazo­lását. Dr. F. J. A SZOCIOLÓGIA A VÁROSÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN A szociológia a társadalom életének jelensé­geit vizsgáló, törvényszerűségeit kutató tudo­mány. így jelentősége különösen nagy a jelen történelmi korszakában, amikor társadalmunk po­litikai-gazdasági rendszere alapvető változáson megy át, vagyis, amikor megteszi a kapitaliz­musból a szocializmuson keresztül a kommuniz­musba vezető utat. Még jobban növeli jelentősé­gét korunk másik nagy változása, az urbanizá* lódás, amelynek folytán egyetlen évszázad alatt Földünk népességének mintegy 60—70 százalé­ka lesz városi lakos, miközben lélekszámú is 1,6 milliárdról előreláthatóan 6—7 milliárdra növekszik. Bár hazánk lakosságának természetes szapo­rulata csekély, ebből a szédítő ütemből annyi kötelezettség mégis hárul ránk, hogy például ebben az ötéves tervben félmillió, az utána kö­vetkező évtizedekben pedig ennél is több lakást kell megépítenünk, mégpedig jelentős hányadát a jelenlegi lakáshiány megszüntetésére, a to­vábbiakat pedig a „növekmény“ befogadására, az elavult lakások pótlására, és az egyre növek­vő fajlagos (mennyiségi és minőségi) igények kielégítésére. A tudományosan megalapozott városépítés mar kezdettől fogva igyekezett igénybe venni mind­azokat a társtudományokat, amelyeknek kutatási eredményei együttesen képesek biztosí­tani a lakosság minden irányú és magas szín­vonalú ellátásához szükséges műszaki feltétele­ket. így a település-higiénia, a hidrológia, kli­matológia és még számos más tudományág után — nem érdemben, csak időrendben — utolsó­ként kerül sor a szociológiai kutatások igénybe­vételére. Ennek a késői bekapcsolásnak szubjektív — a szociológia tudományát általánosságban nem helyesen értékelő — indokain kívül több objek- tívnek tekintendő oka volt. Ilyen pl. az, hogy a nagyobb arányú lakásépítés megindulásakor a lakáshiánynak bármilyen módon való csök­kentése is már olyan nagy eredménynek számí­tott, amelynek árnyékában még nem is látszott ildomosnak vizsgálni, hogy a megépült új lakó­telepek műszaki megoldása, beépítési módja és számos sajátossága, ulennyire van összhangban a lakosság objektív szükségleteinek megállapí­tását szolgáló ún. „elvárásvizsgálatok“ eredmé­nyeivel. Időközben azonban súlyos kérdések váltak időszerűvé. Az adott, viszonylag szerény lakás­beruházási keretből több lakást produkáljunk-e kisebb alapterülettel és szerényebb felszerelés­sel, vagy pedig inkább kevesebb, de „igényesebb“ egységet? Kisebb vagy nagyobb épülettömbökbe foglaljuk-e össze azokat? Milyen szintszámot fogadjunk el alapvető városi magasságnak: a már megszokott 3—5 emeletet, vagy inkább az ún. „középmagas“ 6—12, esetleg a 20 emelet körüli „magasházakat“? Ilyen és ehhez hasonló kérdések százainak eldöntésétől függ, hogy a rendelkezésünkre ál­ló pénzügyi keretek és műszaki feltételek fel- használásával lehetséges, sokfajta változat kö­zül a lehető legjobbat — vagyis a lehető leg­kisebb ráfordítás árán a társadalmi igényeket legmagasabb szinten kielégítő megoldást — meg; állapíthassuk. Ebben várunk különösen nagy ser gítséget a szociológiától, amely — ugyancsak felismerve a vele szemben támasztott követeiméi nyék indokoltságát — „városszociológia“, illetve „településszociológia“ címen külön ágazatot hí­vott életre e problémakör sajátos összefüggé­seinek vizsgálatára. Az eddigi eredmények is már számos jelen? tős támpontot adnak a vázolt kérdések tisztár zására, mégis többé-kevésbé csupán bevezető lér pés egy olyan, szakadatlan és tartalmában is egyre bővülő akciósorozat megszervezéséhez, amely folyamatosan, és hosszú évek eredményei alapján, egyre használhatóbb adatok szolgálta? tásával fogja szolgálni a városépítés objektív társadalmi igényeinek felderítését. A mai, látszólag óvatos prognózisokat teljes mértékben alátámasztja a problémakör sajátos? sága, amely az előirányzott kutatásokat a lég? bonyolultabb, és egyben a legtöbb bizonytalan­ságot magában rejtő feladattá teszi. A városépí? tés legújabb produktumai: a most épülő lakóte? lepek — az épületek, utak, közművek és egyéb létesítmények gazdaságos élettartalmát figye? lembe véve — legalább 50—100 évig kell, hogy szolgálják a közben jelentős társadalmi, gazd*a? sági és kulturális fejlődésen átmenő, és ennek folytán egyre nagyobb követelményeket támasz? tó lakosság igényeit. Nyilvánvaló, hogy ezeket az igényeket ma még nem ismerhetjük olyan alaposan, hogy annak megfelelően építsünk —• de ha módunkban volna is megismerni, jelen? légi anyagi kereteink akkor sem tennék lehe? tővé, hogy már ma törekedjünk azok kielégíté­sére. Arra azonban mindenképpen törekednünk kell, hogy ne akadályozzuk meg, illetve ne te­gyük feleslegesen gazdaságtalanná a ma épülő objektumokat. Ehhez azonban mindenképpen szükség van egyrészt az igények fejlődését a lehető legjobban megközelítő prognosztikára (ezt segíti elő a szociológia), másrészt pedig a prognózisra is erősen támaszkodó városépítési elméletre. Itt most csak az előbbivel foglal» kozunk. Ezzel kapcsolatban pedig máris felmerül az a bonyodalom, hogy a közeljövőben már dön­tően városban élő és életformájában, igényeiben egyaránt városi lakosság mai „elvárásainak“ fejlődését kellene extrapolálnunk, holott a ma megfigyelhető városi lakosság egyik jelentős hányada nemrégiben vándorolt fel, és még félig- meddig vidéki; másik hányada — a kapitaliz­mus maradványaként — az elavult városrészek lakója, aki nem is tudja, mit jelentenek a kor­szerű lakásviszonyok; az új negyedek lakói pe­dig csak fokozatosan szoknak bele az építőipari, házkezelési és lakáselosztási „tünetekkel* amúgy is erősen megzavart helyzetükbe. Mind­ezekből azonban nemcsak a probléma bonyo­lultsága válik ki, hanem az is, hogy mindazok a használható eredmények, amelyeket a város­szociológiai kutatásoktól remélünk, számos — igen nagy társadalmi-gazdasági jelentőségű — műszaki kérdésben hozzá fognak járulni a dön­tések fokozottabb megalapozásához. MÜFÜL és muszáj A műfül és a műszáj, amiről alább szó lesz, nem fantáziaszülte robotlények érzékszerve és beszélőszerve, nem is emberi fogyatékosságok pótlására szolgál. Ezek használatban levő elektroakusztikai szerkezetek, amelyek ma már szinte nélkülözhetetlen segédeszközök a jó te- lefonkonstrukciőhoz. E holt eszközök megszer­kesztését élő embereken végrehajtott vizsgála­toknak és méréseknek kellett megelőzniük. A műfül tervezése során néhány meglepő mozza­nat is felmerült, mintha a holt anyagnak a hal­ló ember tudattevékenységéből is részt kellene vállalnia. A mesterséges szervek létrehozása nem egy ponton a természetes emberi hallás és be­széd mechanizmusának a megértéséhez is köze­lebb vitt. Amikor a mesterséges fülről beszélünk, senki se képzeljen el valamiféle, a valóságos ftilhöz hasonló szerkezetet. A legfontosabb, amit meg­kívánnak tőle, hogy a telefonhallgatő számára ugyanolyan akusztikus terhelést képviseljen, mint a természetes fül. Ilyen módon a benne keletkező hangnyomások is pontosan egyeznek a valóságban létrejövőkkel, és ezáltal megnyí­lik a lehetőség arra, hogy objektív mérésekkel minősítsék a telefonhallgatót. Az akusztikus ter­helés éppen olyan teherpróbája egy elektro­akusztikus készüléknek, mint ahogy a motort a fékpadon vizsgálják. És a próba akkor ad iga­zán jó tájékoztatást a vizsgált műszaki beren­dezésről, ha a mérést normális üzemi feltételek között tudják végrehajtani. Esetünkben a vizsgált tárgy elektroakusztikus átalakító, amely a bemenő villamos jelektől függő hangenergiát szolgáltat. Hogy a terhelés­nek milyen jelentősége van, azt egy egyszerű kísérlettel be tudjuk mutatni. A normális módon a fülre szorított fejhallgatóból a megszokott be­szédhangot halljuk. Tartsuk a hallgatót vala­mivel távolabb, és akkor egyszerre valami vé­kony, fémes, sipító hang sugárzik szét belőle. A hangterhelés éppen úgy impedancia, mint a villamos terhelés. Míg ez utóbbi a feszültség és az áram viszonya, a hangterhelés impedanciáját a hangnyomás és a téráram viszonyaként hatá­rozhatjuk meg. A telefon akusztikus impedan­ciáját a fejhallgató kupakja, a fül alakja és a kettő közti légrés hozza létre. A mesterséges füllel végzett kísérletek egyik célja éppen en­nek az impedanciának a pontos meghatározása. Már közel negyven éve folynak próbálkozások megfelelő mesterséges fül kialakítására és an­nak szabványosítására is. Végül 1960-ban a Nem­zetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) munka- bizottságot hozott létre e célra és ennek kap­csán megindultak a kutatások a valóságos fül impedanciájának a meghatározására. E vizsgálatok során egy sajátságos anomáliára bukkantak. A fülnek az akusztikus impedanciát megszabó térfogata 600 és 2000 Hz közötti frek­venciákon — a fül anatómiájából adódó vára­kozásoknak megfelelően — körülbelül 3 köbcen­timéternek bizonyult. A frekvencia csökkené­sével azonban ez a látszólagos térfogat fokoza­tosan növekszik, hogy azután 200 Hz alatt a 7 köbcentiméteres értéken megállapodjék. A je­lenség oka mind ez ideig nem tekinthető tel­jesen tisztázottnak, talán a fül külső részeinek a mechanikai rezgései a felelősek érte. A süketség klinikai diagnózisához használt au­diométer szabványos módon kialakított fülhall­gatót kíván. Ez a mesterséges füllel együtt már csaknem az egész rendszert reprodukálja. Ogy, ahogy a fülhallgatók objektív vizsgálata megköveteli a mesterséges fül létrehozását, a mikrofonok szerkezeti és működésbeli sajátsá­gairól egyértelműen a mesterséges szájjal vég­zett mérések tájékoztathatnak. Megalkotásához sok személyen kellett méréseket végezni, hogy fel tudják térképezni a hangnyomás-eloszlást, amely beszéd közben a száj előtti térben fel­lép. A feltérképezést kiegészítették arra az eset­re is, amikor a száj előtt valamilyen akadály van, mint például a kézi beszélő mikrofonja. A mérések arra az egyszerű és meglepő ered­ményekre vezettek, hogy a beszéd rendkívül hí­ven modellezhető egy közvetlenül az ajak mö­gött elhelyezkedő, pontszerű hangforrással. Ez annál érdekesebb, mert tudjuk, hogy az emberi beszéd hangképző rendszere mennyire összetett. A mesterséges száj hangforrása egy kis négy­szögkeresztmetszetű csövön keresztül bocsátja ki a hangot; ez biztosítja a kívánt sugárkép ki­alakulását. A műszáj félgömbforma felülete az arc akusztikus szerepét hivatott utánozni. (dl)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents