Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-28 / 74. szám, péntek
A matematika korszerű oktatásáért V > x VV . -r "ty. v^.V:.A';; . .iS) !ÁZADl! SZÍNVONALÁN VOIT [GY »RENDEZVÉNY«... Manapság sok sző esik a matematikaoktatás korszerűsítéséről. Ez egyrészt a tananyag. másrészt a tanítási módszerek modernizációját jelenti. Szükség van erre? Nézzük csak: Néhány évvel ezelőtt a középiskolai matematika tartalmát (az alapiskolát még most is!) olyan anyagrészek alkották, amelyek már háromszáz évvel ezelőtt is ismeretesek voltak. Képzeljük csak el, mit oktatnánk fizika-, kémia-, biológia- vagy földrajzórákon, ha csak a XVI. — XVII. századi ismeretekre szorítkoznánk és kihagynánk a XIX. — XX. század felfedezéseit! A matematikusok sem hagyhatják a tanításban figyelmen kívül a modern matematika alapjait. Néha olyan nézetekkel is találkozunk, hogy a XX. század matematikája bonyolultsága miatt felülmúlja a középiskolás diákok értelmi szintjét. A modern matematika keletkezése pedig éppen a matematika alapjainak egyszerűsítésével függ össze. Az UNESCO által nyilvánosságra hozott anyagokban a matematika tanításával kapcsolatban bíráló vélemény hangzott el a klasszikus tanítási formákról. Ugyanitt megállapítják, hogy manapság nem lehet művelt embernek tekinteni azt, aki semmit sem tud a számítógépekről, a statisztika alapjairól. A színvonalasabb matematikaoktatás egyik feltétele, hogy leküzd jük a diákokban és a szülőkben is az ellenszenvet a matematikával szemben. Sok diák a szülők és a környezet néma jóváhagyásával azt hiszi, hogy ha a matematikához nincs különösebb tehetsége, akkor már a matematikát sohasem sajátíthatja el. Nem érteni a matematikához nálunk nem szégyen, sőt, némely társaságban még dicséretre méltó erénynek is számít. Emellett senki sem dicsekszik azzal, hogy nem ismeri például a helyesírás szabályait, vagy nem ért az irodalomhoz, a zenéhez. Sokszor még a tömegkommunikációs eszközök is táplálják ezeket a helytelen nézeteket. A bratislavai televízió „Az élet titkai“ című, genetikával foglalkozó sorozatának egyik adásában ilyen kommentár hangzott el. „Ezeket az eredményeket /az orvostudomány terén) matematikai módszerekkel érték el, de nem akarjuk nézőinket untatni e módszerek ismertetésével, mert feltételezzük, hogy nézőinket ezek úgysem érdekelnék.“ Az előítéletekhez ragaszkodni azonban rendszerint kényelmes dolog. Ugyanez vonatkozik a tanulóra is, aki általában így gondolkodik: A matematikához nincs tehetségem. ezért nem tanulhatom meg, tehát nem is tanulom. Ha tehát nem tudom a matematikát, az nem az én hibám. F. cikksorozat is bizonyítéka annak, hogy a matematikatanítás eredményessége a társadalom számára nagyon fontos. A matematikatanításról beszélni kell, mert komoly problémák merülnek föl. A diákok nagy része arra a kérdésre, hogy a középiskolában melyik a legnehezebb tantárgy, azt válaszolja, hogy a matematika. Ezért gondoljuk, helyénvaló a kérdés, hogy miért nem osztják meg az osztályokat matematika- órákon is. illetve miért nincs erre lehetőség ott sem, ahol elegendő tanerő van. Az lenne jó, ha a tanár az eddiginél jóval nagyobb figyelemmel tudná kísérni minden egyes diák gondolkodását és munkáját az óra alatt. Meggyőződne arról, hogy mennyire sajátították el az anyagot, és válaszolni tudna mindenki kérdésére. Ez a ma- tematikatanító részérő! összpontosított figyelmet, jó koordináló képességet, sok energiát követel, különösen a nagylétszámú osztályokban.- A matematikán kívül alig akad más tantárgy, ahol a hangsúly nemcsak bizonyos tények, ismeretek megtanulásán, hanem a „tantárgynak megfelelő) gondolkodásmód elsajátításán is van. Minden tudományágnak vannak sajátos módszerei. Viszont jórészt csak a matematikaoktatásnál követeljük meg a diákoktól, hogy tanuljanak meg matematikailag gondolkodni is. Pedig nem lehet eredményes az olyan matematikaoktatás, amely nem tanít meg gondolkodni is. Nem elég, ha a diákkal csak mereven elismételte! jük azt, amit az órán hallott, vagy a könyvből olva sott. El kell érnünk, hogy a diák aktív résztvevője legyen az órának, önállóan oldja meg a feladatokat, saját maga is „felfedező“ legyen. Egy neves gondolkodó ezzel kapcsolatban ezt írta: „Nem tudom megérteni, hogyan elégítheti ki az emberek tudásvágyát olyan ismeret, amelyet valahol olvastak vagy hallottak és nem saját maguk jöttek rá.“ És ez a matematikaoktatásban is a legnehezebb: elérni azt, hogy annak a diáknak, aki úgy érzi, hogy nincs tehetsége a matematikához, felkeltsük az érdeklődését olyannyira, hogy hajlandó legyen törni a lejét a matematikán, hogy otthon is gondolkozzék a problémákról, hogy eljusson az önálló, számára új felfedezésekig. Ehhez pedig alapjában véve új szemlélet szükséges. Tantervben. tanításban, egyaránt. Végül hadd említsük meg azt, hogy nem érthetünk egyet Znám Istvánnak azzal a megjegyzésével, miszerint „a magyar tannyelvű iskolákon a matematika oktatása eddig ta Ián egy kicsit elmaradt a szlovák tannyelvű iskolák színvonalától“. Igaz, pontos statisztikai adatokkal mi sem, rendelkezünk, de több évtizedes tapasztalataink azt mutatják, hogy tanulóink lemorzsolódása a műszaki és természettudományi jellegű egyetemeken semmivel sem nagyobb, mint a szlovák tannyelvű iskolákból kikerült növendékek esetében. Évről évre nem kevés magyar nemzetiségű mérnök, orvos és más szakképzett fiatal fejezi be sikeresen egyetemi tanulmányait, s ez a tény szerintünk egyértelműen bizonyítja állítá sunk helyességét. * A SOMORJAI GIMNÁZIUM MATEMATIKA SZAKOSAI • Az antwerpeni múzeum már megkezdte az előkészületeket a nagyszabású jubileumi tárlatra, amelyet Rubens születésének 400. évfordulója alkalmából rendeznek. A kiállítást 1977. június 28-án nyitják meg. A múzeum a világ nagy képzőművészeti gyűjteményeitől kölcsönzi a Rubens-képeket. Az elmúlt hét végén Levicén (Léván) rendezték meg az öntevékeny szavalok, prózamondók ás irodalmi színpadok nyugat-szlovákiai kerUleti fesztiválját. Mosolygós arcú, várakozással teli, izgatott fiatalok gyülekeztek a színhelyen. Tehetségükről, tühb hónapos próbák, előkészületek eredményeiről akartak számot adni. Néhány óra telt el, s a mosolyt elkeseredés, elégedetlenség váltotta föl. Volt olyan győztes is, aki sirt és nem akarta átvenni az első helyért járó plakettet, mert sértve érezte magát... Mi is történt tulajdonképpen? Két komoly, sőt, az utóbbi esetben súlyos hiba fordult elő, amely ezt a rangos rendezvényt meglehetősen lefokozta. Az első kifogásunk az, hogy a Kerületi Népművelési Központ illetékesei néhányszor — bizony — enyhén szólva — nem álltak feladatuk magaslatán. Szavalok, irodalmi színpadi tagok járkáltak fel-alá tanácstalanul, senki sem tudta őket felvilágosítani, hogy mikor kerül rájuk a sor, s a kiadott műsorhoz képest miért „csúszik“ több órát például az irodalmi színpadok szemléje. Hibának tartjuk azt is, hogy ezen a rendezvényen a nyugat-szlovákiai két ismert és elismert irodalmi színpada — az ipolysági és a búcsi — nem vett részt. Ezeket a szervezési hibákat talán mindenki elnézte volna, de a zsűri egy részének működéséről sajnos nem lehet beszélni. Az irodalmi színpadok produkcióját értékelő zsűri nevében a rádió egyik rendezője értékelését azzal kezdte, hogy bízzanak a bíráló bizottság szakmai hozzáértésében. Sajnos, értékelése alapján a jelenlévőknek joggal akadtak kételyeik . .. Véleményünk szerint egyetlen egy zsűri sem jelentheti ki, hogy nem ért egy-egy produkciót. Ez ugyanis rögtön kétségessé teszi a bizottság szakértelmét, avagy hozzáállását. A bíráló bizottság alapvető feladata, hogy eszmei és művészi kritériumok alapján konkrétan értékelje — dicsérje vagy elmarasztalja — a látott produkciót. A mellébeszélések s a ki magyarázkodások kultúrpolitikai szempontból, s nem utolsósorban öntevékeny csoportjaink további fejlődését illetűsn is rendkívül ártalmasuk. Az értékelés után valamennyi részt' vevő csoport vezetőjével beszélgettünk. Senki sem kifogásolta azt, miért nem lettek elsők, avagy másodikok, és így tovább, hanem azt fájlalták, hogy munkájukat a szó szoros értelmében néhány közhellyel és általános megállapítással intézték cl. A zsűri egy részének munkájára a „koronát“ a szavalóver- seny telte föl. Itt a III. kategóriában két versenyzű azonos pontszámút ért el, s a bizottság salamoninak éppenséggel nem nevezhető döntése értelmében pénzérme feldobásával döntötte el, hogy ki legyen az első, illetve a második . .. Nem lennénk tárgyilagosak, ha csak a negatívumokról szólnánk, mert az igazsághoz tartozik az is, hogy a két nap során hallottunk politikai és szakmai szempontból egyaránt színvonalas és helytálló értékeléseket is. Ezek csak csökkentették, de nem oszlatták el kételyeinket és a rendezvényről alkotott nem túl kedvező véleményünket. A tanulság egyértelmű: Minden rendezvényen becsülni kell az öntevékeny csoportok munkáját. Ez a megbecsülés elsősorban annyit jelent, hogy felelősségteljesen értékeljük — dicsérjük vagy bíráljuk — a produkciókat. S ez fokozott mértékben vonatkozik olyan bizottságokra, amelynek tagjai országos kulturális intézményeink ismert dolgozói. SZILVÁSSY JÓZSEF Bratislavában is nagy érdeklődés kíséri Jean Éjjel neves francia karikaturista kiállítását. Felvételünk ezen a tárla tón készült. (Z. Repová felvétele) 1/ irályhelmec főutcája nem túlsá- gosun szívderítő látvány a messziről érkezett látogató számára. A házak töppedlek, kopottak, legtöbbjükre bizony rátérne a felújítás. Csak ütött fénylik fel egy-egy újrafestett épület. A könyvesbolt nagy, világos ablakszárnyai szinte lélekderítően hatnak a szürke házsorok között. A tiszta, ragyogó kirakat — jelkép: a kultúra fényének jelképe. S számomra meglepetés is, mert bennem még a régi. töpörödött öregemberre emlékeztető könyvesbolt képe élt. Üt év — nagy idő. De lépjünk be a könyvesboltba! Michalák Júlia vezetőnő harmadmagával dolgozik a könyvesboltban. Egy elárusítólány ós egy propagandista a segítőtársa, kultúrreferensi minőségben. Michalákné 1962 óta vezeti a könyvesboltot. Sok elfoglaltsága mel lelt időközben szakminősítést is szerzett: 1967-ben elvégezte a bratislavai Felépítményi Könyvtáros Iskolát. — Mennyiben veszi hasznát a tanulásnak? — Sok gyakorlati haszna van. Nemcsak a munkaszervezésre tekintek azóta másképpen, hanem a könyvek elhelyezését, csoportosítását is máskép pen oldom meg. A raktárról is jobb az áttekintésem. Megtanultam, hogy nagyobb rendszerességet vigyek a mindennapi munkába. A könyvakciók, kiállítások során szintén érzem a tanulás hasznát. A bolt a terebesi járás egyik legaktívabb, és egyik legforgalmasabb könyvesboltja. Harminchárom falu tartozik a körzetébe és 45 községi könyvtárat lát el új könyvekkel. A könyvesbolt évenként három nagyobb kiállítási és kiárusításí kampányt szokott szervezni. Ezekre mindig valamilyen jelentősebb kulturális eseménysorozat, ünnepség alkalmával kerül sor. — A könyvhónapban milyen akciókat szerveztek? — kérdezem. — Eléggé gazdag a program. Húsz különböző, elárusítással egybekötött kiállítást rendeztünk. Huszonötezer korona értékben vittünk ki könyveket és a terv szerint 20 ezer korona értékű forgalmat szeretnénk lebonyolítani. — Bizonyára iskolákban rendezték meg a kiállításokat. — Többnyire igen, de máshol is. Földm íivesszövel kezetekben, kultúroti- honokban. A múlt év novemberében például a királyhelmeci kórházban nyitottunk kiállítást, elárusítással. — És vásároltak könyvet az orvosok, nővérek? A vezetőnő félrepillant. Látszik rajta, hogy zavarban van. — Nehéz szívvel • kell kimondanom — küzd a szavakkal —, de a könyvek háromnegyed részét vissza kellett szállítanunk . .. — Talán nem voltak egészségügyi könyveik? — De. azok is voltak És különben is egy orvos vagy egy egészségügyi nővér szépirodalmi művet talán nem olvashat? — Miért ne? Sőt! Rájuk is áll: mondd meg, mit olvasol, megmondom, milyen ember (orvos) vagy. Pedig amint látom, sok szép, értékes könyvük van. Az orvosaik talán ide, a boltba járnak vásárolni. — Sajnos, ide sem igen — mondja sajnálkozva a fiatal kolléganő. — Pedig az alkalmazónak számát tekintve a kórház városunk legnagyobb intézménye. — Ki vásárol hát Királyhelmecen könyveket? — teltem fel most már kíváncsian a kérdést. Amint a könyvesbolt dolgozóinak tájékoztatásából kiderült, zömmel a fiatalok, többnyire az alap- és középiskola diáksága az „ügyfél“, rajtuk kívül a tanítók, fiatal nők, nyugdíjasok vásárolnak. — Az iskolák — derül fel a vezetőnő arca — a könyvhónap alkalmából is jelentősen gyarapítják a bolt forgalmát. Ebben nagy szerepük van az önkéntes könyvbizaliniknak. Rácz Gusztáv, a Királyhelmeci Gimnázium magyar szakos tanára igen aktív könyvbizalmi. Egymaga 1765 korona értékű könyvet kért az idei könyvhónapi kiállításra. Amit elvisz, minden évben el is adja. Végig böngészem a kiállításra vitt könyvek listáját. Csupa értéke.s, többnyire a tananyaghoz is kapcsolódó könyv. Rácz tanár például szolgálhat sok kartársa számára. A hozzáértő aktív könyvbizalmi nagy szolgálatot tehet nemcsak az ifjúság, hanem felnőtt lakosságunk egészséges művészi ízlésének pallérozásában is. — Ki érdemel még említést a könyvbizalmiak közül? — Elsősorban Szathmáry tanár Bély- ből, kívüle Kocsis Gézáné Leleszről és Csizmadiáné Nagygéresből. — Milyen írókat keresnek leginkább a felnőtt olvasók? — A legkeresettebbek Jókai, Mikszáth, Berkesi András, Szilvási Lajos és mások. — És a szlovákiai magyar írók kö zül? — Duba Gyula. — És a vers kelendő? — Inkább a klasszikus költők, de azok sem annyira, mint a prózaírók. De az igazság az, hogy az olvasók a könyvnél jobban keresik a magyar hanglemezt. Minden harmadik vevőnk hanglemezt kér. Vásárlóink túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. E tekintetben nagy problémát jelent számunkra, hogy szlovák vásárlóink inkább a könyv iránt érdeklődnek, mint a lemez iránt (egyébként könyvállományunk mintegy 20 százaléka szlovák nyelvű), így a szlovák hanglemezek nem kelnek el. Az 1975. évi pénzügyi tervünk 80 ezer korona értékű forgalmat irányoz elő hanglemezből, és a vállalat igazgatósága — érthetetlen módon — nem biztosít kellő mennyiségű hanglemezt. Úgy is mondhatnám, hogy lehetetlen helyzet elé állít. Ha nincs len • i — a tervet kellene megváltoztatni. jól érzékelteti a helyzetet, hogy az idei I. negyedévben ez ideig 5000 korona a forgalmunk hanglemezből. Hogy legyen ebből év végéig 80 ezer? Átnézem a presovi Slovenská kniha n. v. 1974. évi gazdasági jelentését. A dokumentum megállapítja, hogy az igazgatása alatt álló 16 könyvesboltban csökkent a magyar nyelvű hanglemezek eladása. Ugyanakkor feladatként adja a könyvesboltoknak a lemezeladás emelését. Világos a helyzet. A feladatot csak az igazgatóság segítségével oldhatják meg a boltvezetők. — Ha volna mit eladni, nem okozna problémái a terv teljesítése, hiszen 1973-ban 150 százalékra teljesítettük a hanglemezeladás tervét. — Bizonyára érdekli olvasóinkat, mennyi egy könyvesbolt évi forgalmi terve? — A mienk az idei esztendőre 900 ezer korona. Ha már a számoknál tartunk, az érdekesség kedvéért megemlítem. hogy ez év januárjában mintegy 90 ezer korona értékben adtunk el szépirodalmat (az ifjúsági irodalmat is beleértve). — És mezőgazdaságit? — Csak ezer korona értékben. Pedig Királyhelmec vidéke csaknem teljesen mezőgazdasági jellegű. A vezetőnő közlése szerint a földművesszövetkezetek nemcsakhogy szépirodalommal, de mezőgazdasági szakiroda- lommal sem igen gyarapítják könyvtárukat. (Ha egyáltalán van). A királyhelmeci könyvesbolt (a könyvhónap után is) várja a szövetkezeti könyvtárosokat és természetesen a széles olvasóközönséget. KOVESDI JÁNOS Könyvek a kirakatban PILLANATKÉP EGY KÖNYVESBOLTRÓL
