Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-21 / 68. szám, péntek

Űj versek, regények, tanulmányok A MADÁCH KIADÓ IDEI TERVEIRŐL Spanner Edit kiállítása Más kulturális intézményeink­hez hasonlóan a Madách Kiadó is készül felszabadulásunk har­mincadik évfordulójának méltó megünneplésére. Márciusban, a könyv hónapjában különösen időszerű e tényt aláhúzni, első­sorban azért, mert a nemrég megnyílt Könyvszemle ’75 című kiállításon az érdeklődők meg is tekinthetik a jubileumra ké­szült kiadványok egy részét, így a Madách eddigi kiadvá­nyainak egyik legszebbikét, az „Ec&e homo" című albumot, Szabó Gyula grafikai sorozatai­nak gyűjteményét. A harmin­cadik évfordulóra jelent meg egy Fábry-gyűjlemény is, Du- ba Gyula előszavával és válo­gatásában, mégpedig Fábry an­tifasiszta írásaiból. A címe Vi­gyázzatok a sirázsán. De ott szerepel az ünnepi listán Fu- Fik halhatatlan remekének, a „Riport az akasztója tövéből“ című kötetnek az új magyar kiadása is, továbbá Jan Otőe- náőek Romeo, Júlia és. a ség című kisregénye és Lóska Lajos Tábortűz a Vöröskőn ok- mű regénye. A többi új kiadvány között is akad számos érdekessége s az olvasók bizonyára érdeklő­déssel forgatják majd az új verseskönyveket, regényeket, elbeszéléseket, tanulmánygyűj­teményeket is. Lássuk mit ígér az idei terv. Ami a verseskönyveket ille­ti, különösen felfigyeltető a fiatalok gyakori jelentkezése. Nem egy-két kötetről van szó, mint eddig, hanem szó szerint egy egész sorozatról, az „Egy- szemű éjszaka“ annak idején sok vitát kiváltott, de végül is eredményesnek bizonyult nem­zedékéről. Különösen érdekes­nek ígérkezik közülük Varga Imre Crusoe-szaltók című köte­te, amely az egész nemzedék legkiforrottabb gyűjteményé­nek mutatkozik, továbbá Tóth László Ithakából Ithákába és Kulcsár Ferenc: Edennek ne­veztem kötetei (ez utóbbi két szerző immár második gyűjte­ményét kínálja az olvasóknak). De megjelenik Szitási Ferenc és Zirig Árpád verseskönyve is, míg az idősebb nemzedéke­ket Szabó Béla Kenyér és tej című kötete képviseli. Új kö­tettel jelentkezik L. Gály Olga is. * Jó eredményeket ígér szép­prózánk is. Az íróként rég nem jelentkező Rácz Olivér elbeszé­léseket kínál az olvasóknak Álom Tivadar hadparancsa cím­mel. A „Megtudtam, hogy élsz“ szerzője e kötetével elbeszélő­ként is elfoglalja helyét szép­prózánk legjobbjai mellett. Du- ba Gyulának ,,Ángyai vagy ma- dárijesztő? címmel ugyancsak válogatott novellái jelennek meg, s így felmérhetjük: hol is tart tulajdonképpen novellisz- tikánk. Zs. Nagy Lajos elbeszé­léseket és szatírákat tartalmazó gyűjteménye is az idén lát nap­világot. Emberke, küzdj! cím­mel. Nem hiányzik az idei ter­mésből az utóbbi években jelen­tősen megszaporodott tanul­mány és esszéirodalom, vala­mint a publicisztika sem. „Az éhség legendája“ címmel a harmincas évek valóságirodal- mának legjobb írásait olvashat­Juraj Krén kiállítását nyi­tották meg a Dunamenti Mú­zeumban. Festmények és raj­zok sajátos módon tükrözik életművét és jól dokumentál­ják Krén illusztráló, jelképek­ben gazdag természetmegfigye­lő képességeit. Mégis a mo­numentális igényű szgrafittó- és mozaiktervek, lírai színeze­tű falikárpit- és gobelin javas­latok kerülnek az előtérbe. Mintegy százhúsz eredeti al­kotás bizonyítja a Nővé Mesto nad Váhom-i születésű Juraj Krén tehetségét, aki a figurá­lis alkotó művészek sorába tartozik. Olyan művésztípus, akinek elkötelezettsége és személyes hozzájárulása főleg a metaforák gazdagságával és népiés kompozícióival, olykor szokatlannak is tűnő színes­ségével és költői töltetű gon­juk újra. Egri Viktor publicisa- tikai írásainak harmadik köte­te „Kilátó" címmel jelenik meg. Bábi Tibor Patak és forrás Cím- mel közli újabb és régebbi ri­portjait, Párkány Antal pedig San Andorról írt monográfiát. S itt említjük meg az egyik műfajcsoportba sem skatulyáz­ható köteteket, a már megjelent és nagy sikert aratott palóc népdal-gyűjteményt, az Ág Ti­bor gyűjtötte „Édesanyám ró­zsafáját', a Jakab István-szer- kesztette nyelvművelő kötetet, a ..Hogy .is mondjuk?“ című gyűjteményt, Gyimesi György második vadászkönyvét, mely­nek címe „A Meru lankáin“, valamint Schiller Lívia és Schiller György „Mindenki sza­kácskönyvének“ második kiadá­sát. Gyarapszik ifjúsági irodal­munk is. Gál Sándor Csikótán­ca, Moyzes Ilona Szél herceg szerelme című mesegyűjteménye igazolja, hogy eredményes kez­deményezés volt ifjúsági iro­dalmunk fokozottabb istápolása kiadónknál. Azt persze még a jubileumi esztendőben sem feledhetjük, hogy a Madách Kiadó-tervének csak az egyik részét tölti ki az eredeti, csehszlovákiai ma­gyar művek kiadása. A másik nem kevésbé jelentős hánya­dát a cseh és szlovák irodalom klasszikus és kortárs műveinek a magyar nyelven való megje­lentetése jelenti. ,,Egy hazában“ címmel Fó- nod Zoltán szerkesztésében je­lenik meg új kötet, amely a hazánkban élő cseh, szlovák, magyar, ukrán és lengyel szer­zők írásait tartalmazza a fel- szabadulás és a szocializmus építésének nagy élményeiről. A szlovák szerzők kötetei kö­zül említsük meg Pavel Bun- Cák válogatott verseit, Margi- ta Figuli novelláit /Egy korty mámor), Alfonz Bednár regé­nyét (Egy marék aprópénz a szerencsekutyában), Vladimír Miro (Tüzes égbolt/ és Vincent Sikula (Nyár derekán/ alkotá­sait. A szlovák klasszikusok közül már megjelent Fraíio Král „Találkozás“ című regé­nye és Timrava: „Hősök“ című gyűjteménye, s rövidesen nap­világot látnak Hviezdoslav Vé­res szonettjei Rácz Olivér tol­mácsolásában. Érdekes színfol­tot jelent Bohuá Chnoupek két kötete, az „Oroszlános tábor­nok“ és a „Mérföldkövek“. A cseh irodalmat most is a klasszikus trió reprezentálja elsősorban. Jirásek jKutyafejű- ek), Hasek (Dekameron) és Capek (Kulisszatitokj neve ez évben is méltóképpen képviseli a cseh kultúrát. De megjelenik Václav Rezáö nagy regénye, a „V ál ászt ó vonal“, Jan Kozák két könyve (Szent Mihály, A tajgán vadásztam) és Karéi Krejőí ki­tűnő gyűjteménye, a „Prága le­gendái“ is. A fordításban megjelenő if­júsági és gyermekkönyvek cím­listája is ígér jónéhány megle­petést. Navrátil (Az igazi nagy szív), Béhounek /Brent ezredes osztaga), Harcíková j Boldog vagyok), Ryskw /Nagypapa, Ki­lián és én), Ríha /Öt isten száll a tengeren} és Souöek (A vak madarak titka, 2. ki­adás} könyvei biztos sikerre dolat-variánsaival hat. Mérle­gelő figyelmének következmé- nyelíént a látottak mindig mű­vészileg átírtan, egyéni cso­portosításban jelennek meg kompozícióiban, amelyek így a pillanatnyi impressziók rögzí­tésén túl az általánost, az örök érvényűt is felvillantják. Nevét eddig is ismerték a komáromiak, hiszen 1963-ban két freskót is készített a Szak- szervezetek Háza részére. Az egyik a Bábteremben, a másik falikép a tanácsteremben lát­ható. Ha élne, az idén lenne 50 éves. Értékes hagyatéka ma­radandó nevet biztosít számá­ra. Ezt bizonyítja a bratislavai Városi Képtár komárnói ven­dégkiállítása is, amelyet az érdeklődők április 2-ig tekint­hetnek meg. — szem— számíthatnak hazai és magyar- országi olvasóink körében egy­aránt. Hosszan sorolhatnánk a kiadd többi tervét is. Azt, hogy az idén ís kiadunk néhány világ- irodalmi klasszikust (Kipling, Bronte, lolsztoj, Dumas, Zola regényeit), hogy a közös könyv- kiadási egyezmény . keretében ez évben is több, mint százöt­ven kötetet hozunk be a buda­pesti könyvkiadók terméséből s hogy az „Iskolások Könyvtá­ra“ ismét bő választékot kínál a középiskolások tízezreinek. Ám a sok-sok megírnivaló kö­zül említsünk meg még két ese­ményt, két kiadói jubileumot. Ugyanis felszabadulásunk 30. esztendejében ünnepeljük a Magyar Könyvbarátok Körének 25. és a Versbarátok Körének 10. jubileumát. A MKBK az elmúlt negyed­század alatt a magyar, a cseh, a szlovák, a csehszlovákiai ma­gyar és a világirodalom száz kötetét juttatta el a sorozat olvasótáborának, az úgynevezett kötelező sorozat keretében, a további kötetek százait a vá­lasztható sorozaton belül, a VBK pedig ugyancsak többoz- res példányszámban juttatta el a verseket a csehszlovákiai magyar olvasóknak, a hazai és a világirodalom ötven jelentős remekét Dante Isteni színjáté­kától és Villon verseitől kezd­ve Weöres Sándor és Ladislav Novomesky, Jevtusenko és Ju­hász Ferenc, Miroslav Válek és Milán Rúfus verseiig. E tények, úgy hisszük, többet mondanak minden méltatásnál, s talán a Madách Kiadó idei programját ismertető írásunkat se zárhat­nánk méltóbban, mint e tények megállapításával. CSELÉNYI LÁSZLÓ O A katowicei Zeneművésze­ti Főiskolán megtalálták Franz Schubert egy eddig ismeretlen szerzeményének kéziratát, amelyet 3 3 éves korában ve­tett papírra a zeneszerző. Ed­dig úgy tudták, hogy Schu­bert első szerzeményét 16 éves korában alkotta. A nők nemzetközi évében, közvetlenül a nemzetközi nő­nap előtt nyílt meg a bratisla­vai Városi Galéria új tárlata, amely nemcsak azért időszerű, mert asszony a kiállító festő­művész, hanem főképpen azért, mert Spanner Edit finommívű alkotásaiban a nő lelki éle­tének bonyolult sokrétűségét váltja látvánnyá. Sejtelmes lelkivilágú piktorunk 1919-ben született a kulturált, művészet­tel telített légkörű Prešovon és itt nőtt fel. Budapesten, az Iparművészeti Iskolában vég­zett tanulmányai után 1943-ban Koffán Károly festőművész magániskolájában fejlesztette tovább tudását. Pályakezdő éveit a művészetek iránt fogé­kony kelet-szlovákiai metropo­lisban töltötte, ahol férjével: J. Nemeikkel együtt tevéke­nyen vett részt a háború utá­ni képzőművészeti élet fellen­dítésében. Itt érlelődött művé­szete. Ekkor ihletik a közeli Szepesség népművészeti ele­mei, s termékenyítő hatással vannak rá a régi szepességi mesterek gótikus és reneszánsz alkotásai. A csehországi egy­korú művészi áramlatok: a poetizmus és Jan Zrzavý cso­dás képzeletű költői világa is sugalmazói. Spanner Edit érzékeny szem­mel és elmélyülten figyeli az élet valóságát is és gazdag él­ményanyagot gyűjt. Első alko­tó korszakában sok családi és baráti arcmást vesz ecsetjére. A jelen tárlat 1947-től 1974- ig terjedő évjelzésü, már fő városunkban született vásznai majdnem három évtizednyi fej­lődését, szimbólumokban gaz­dag, összegezésre törekvő fes­tészetét jelzik. Figuráinak a fi­noman átírt magas, nyúlánk, légies nőalakoknak rajza tisz­ta. Tojásdad arcuk, elmélyült tekintetük, tartásuk, hosszú ujjú kezük mozdulata élő ér­zések kifejezői. Központi mo­tívumai a nő és a fa, a foly­vást megújuló élet jelképei. A dekoratív fogalmazású fák tör­zse bonyolultan csavarodott, ágaik összefonódnak. Érzés su­gárzik belőlük, mintha embe­rek lennének. Alakjait gyak« ran állítja tájba, ami termé­szetszeretetére utal. A táj sti­lizált, szelíden hullámzó hal­mai, a dombok a sárosi ki­aludt vulkánok kúpjaira emlé­keztetnek. A holdkorong ezüs­tös fényében lenge felhők úsz­nak az égen. A semleges hát­terek hol áttetsző, hol meg párás zöldek, sárgák, világos­pirosak. Palettájának szépen összehangolt színei az érzel­mi sűrítés fel fokozását szol­gálják és szuggesztíven hatnak a szemlélőre. Csupán három képén látni férfi alakot: a lerongyolódott, Spanner Edit: Női arc (olaj, 1973) mezítlábas, szánalmat keltő Vándort, a díszítményező mo­dorban festett tanyai környe­zetben, s a nő és a férfi első kapcsolatát érzékeltető sze­mérmes Hívásban. A Májusi este kék hátteréből, rügyező fák közül fiatal, falusi pár tű­nik elő, akiknek egymás kö­zelségére vágyó testtartásuk, gyöngéden összefogódzó kezük, ruhájuk rózsaszínje is a sze­relem tavaszának kifejezői. A hatvanas évek táján Span­ner Edit az érzelmek változa­tos, gazdag skáláját szólaltat­ja meg. A lázas gyermeke ál­mát vigyázó, aggódó anyai sze­retet az Átvirrasztott éjszaká­ban jut kifejezésre. Az Irtózat a humánum képviselőjeként jeleníti meg az anyát, aki az emberirtó háború borzalmai­ban, a vörös izzásában szorít­ja magához veszélyektől fe­nyegetett gyermekét. Az Ösz- szel, két összehajló fa íve alatt álló, lilafátyoloa lányalak a bús lemondás megszemélyesí­tője. Nagy erejű jelkép a ko­pár ágú, rozsdaszínű leveleit hullató *Fa. Filozofáló kompo­zíció az Élet hajója, az áram­ló folyó kezdetben még bizony­talanul, de bátran lebegő, új­ságpapírból formált kis csó­nak. Az 1970-es Madarak fel­hőszerű sűrű raja röpköd egy törékeny nő körül, aki tenyé­rén egy kis virágot tart. A Bűvös tükörben egy hervado­zó asszony letűnt fiatalságá­nak üde képe villan fel. Meg­indító a botra támaszkodó im­bolygó léptű Vak nő és az Elégia fekete fátyolba burkolt asszonya, aki drága emlékeket rejtő dobozt fog kezében. Mélységes együttérzés csendül föl az Elhagyottan özvegyi bá­natából. S lehetne még mél­tatni a különböző lelki tartal­mak. képi formálását, az ihle­tett alkotásokat. A befejezés egy derűs, önéletrajzi vonat­kozású triptichon: az Anya­ság, a Barátnők és a Szerelem, az anyának és leányának az életkorral változó, egymáshoz való viszonyát érezteti. Termékeny festőnk müveivel számos hazai, külföldi egyéni és közös kiállításon vett részt. 1968 bán Clermont-Ferrand-ban (Franciaország) a VII. Nem­zetközi Tárlat Nagy Díját nyerte el két képével. Szere­pelt még Leningrádban, Moszk­vában, Stettinben (NDK), Bu­dapesten és a bulgáriai Rusze- ban. 1974-ben a Szövetségi Munka és Szociálisügyi Mi­nisztérium elismerő oklevéllel tüntette ki művészi alkotá­sáért. Spanner Edit költői hangvé­telű, magas szintű festői meg­nyilatkozásai mély és magával ragadó élményt nyújtanak a kiállítás látogatóinak. SÁRKÁNY JENÖNÉ A felhők felé. (Az osztankinói tv-torony.) (Molnár János felvétele] Juraj Krén emlékkiállítása a Dunamenti Múzeumban ÉRZELEMMEL ÉS ÉRTELEMMEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents