Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-03 / 52. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN A FORRADALMI HAGYATÉK SZELLEMÉBEN Az elmúlt héten — immár hagyományosan — ország­szerte megemlékeztek az 1948 februári győzelem évforduló­járól. Ezúttal huszonhetedszer elevenítettük fel azokat az ese­ményeket, amelyek hazánk­ban lehetővé tették a szocia­lizmus, az ember javát szol­gáló új rend, ha nem ís za­vartalan, de a háború utáni első évekhez képest mégis­csak nyugodtabb és tervsze­rűbb építését. Nem vitás, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztály és az egész dolgozó nép 1948 feb­ruári győzelme a magát puccskísérletre elszánó bur­zsoázia felett tette lehetővé azoknak az eredményeknek elérését, amelyekre ma jog­gá! büszkék vagyunk. Az idei ünnepségeken el­hangzó beszédek szónokai azonban ezekkel a valóban történelmi jelentőségű sike­rekkel kapcsolatban nem vé­letlenül hivatkoztak Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tavaly novemberi ülésére, s ennek az ülésnek arra az intelmére, hogy az eredmények és sike­rek mellett látnunk kell a fo­gyatékosságokat és a hibákat is. Karéi Hoffmann elvtárs, a CSKP KB Elnöksé*gének tagja, a prágai ünnepi ülésen mon­dott beszédében a többi kö­zött hangsúlyozta, hogy nap­jainkban a feladatok és a problémák új szinten, új mi­nőségben jelentkeznek és sokkalta igényesebbek, mint bármikor a múltban voltak. Viszont rendelkezünk annak minden feltételével, hogy megbirkózzunk velük. Hazánk dolgozóinak tapasztalatai és általában erőnk jóval na­gyobb, mint mondjuk húsz­egynéhány évvel ezelőtt. Fej­lett szocialista gazdaságunk van, amelyben a termelőerők magas szintet értek el, úgy­hogy képesek vagyunk követ­kezetesen felhasználni a tu­dományos-technikai forrada­lom által nyújtott lehetősége­ket. Rendkívül sokat nyom a latba az, hogy bátran támasz­kodhatunk barátainkra és szövetségeseinkre, elsősorban a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Ez külö­nösképpen fontos manapság, amikor a tőkésországokat az elmélyülő válság és az inflá­ció valóban nehéz helyzetbe juttatta. Ez a nehéz helyzet ott elsősorban a dolgozókat sújtja, akiknek viselniük kell a gazdasági fejlődés megtor­panása és hanyatlása minden terhét, elsősorban a milliókra rázuhanó munkanélküliséget. Mennyivel más a helyzet ná­lunk, ahol — jóllehet a világ­piaci árak emelkedése kedve­zőtlenül hat a mi gazdasá­gunkra is — főleg a terme­lésben foganatosított pozitív lépésekkel, aktív intézkedé­sekkel, igyekszünk kiegyenlí­teni a veszteséget, és meg­akadályozni azt, hogy élet- színvonalunk csökkenése le­gyen a nehezebbé vált külső körülmények következménye. Ellenkezőleg, a párt az egész társadalom, az állami és a gazdasági apparátus, a nem­zeti bizottságok és valameny- nyiünk tevékenységét, mun­káját úgy ösztönzi és irányít­ja, hogy a társadalom további fellendülése érdekében eleget tegyünk minden követelmény­nek, teljesítsük elsősorban az 5. ötéves tervidőszak záróévé­nek feladatait. Ez az a döntő fontosságú arcvonal, amelyen kell, hogy mindannyian helyt- álljunk, s akkor senkinek sem kell aggódnia valamiféle visszaeséstől, hanyatlástól. Akkor azután elmondhatjuk, hogy e tekintetben is méltó örökösei vagyunk a februári győzelem forradalmi hagyaté­kának. AZ NDIK KÜLÜGYMINISZTERÉNEK LÁTOGATÁSA Három napig tartózkodott hazánkban — Prágában és Bratislavában — Oskar Fi­scher, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. Lényegében bemutatkozó lá­togatás volt ez, hiszen Oskar Fischer csak nemrég került erre a fontos posztra, miután elődje egészségi okoknál fog­va kérte nyugdíjaztatását. Az NDK külügyminiszterét prágai látogatása során fogadta Gus­táv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, to­vábbá Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Szlo­vákia fővárosában pedig Jozef Lenárt, az SZLKP KB első tit­kára és Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke, vala­mint Ján Stencl, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. Természetesen a Bohuslav Chfioupek, csehszlovák kül­ügyminiszter meghívására megvalósult látogatásnak nem a bemutatkozás volt a kizá­rólagos célja. Az Oskar Fi­scher itt-tartózkodásáról ki­adott közlemény hangsúlyoz­za, hogy a két külügyminisz­ter megvitatta baráti orszá­gaink kölcsönös kapcsolatai fejlesztésének kérdéseit és fontos nemzetközi kérdéseket Is. A közlemény rámutat ar­ra, hogy kapcsolataink elmé­lyítéséhez jelentősen hozzájá­rult a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság, illetve a Né­met Demokratikus Köztársa­ság párt- és kormányküldött­ségének 1975 októberében megtartott tanácskozása. Az Itt kötött megállapodásokat a két ország népének vállvetett igyekezetével sikeresen meg­valósítják. Különben a közleményben a két ország külügyminisztere nyomatékosan felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az euró­pai feszültség további enyhí­tése szempontjából elsőrendű fontosságú a szocialista álla­mok és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött egyezmények, továbbá a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos megállapodások szigorú be­tartása. A két fél egybehang­zóan arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az európai feszültség enyhülését semmi­képp sem szolgálják az NSZK kormányának arra Irányuló kísérletei, hogy beavatkozzon a Német Demokratikus Köz­társaság és más államok köl­csönös kapcsolataiba. A NEMZETKÖZI DIÁKSZÖVETSÉG TITKÁRSÁGÁNAK FELHÍVÁSA Korunkban nem csekély szerepe van a diákságnak. Főleg annak a részének, amely sok országban pártjára áll a haladás ügyének, harcol a forradalomért, a reakció el­len, illetve a szocializmus or­szágaiban felkészül hivatása teljesítésére, az idősebb nem­zedékektől a váltóbot átvéte­lére. A Nemzetközi Diákszövet­ség, ez a haladó szervezet, amely hű a diákság antifa­siszta harcának dicső hagyo­mányaihoz, ezekben a napok­ban felhívást intézett az egész világ diákszervezeteihez, diák­ságához, mégpedig a fasizmus fölötti győzelem közelgő 30. évfordulója alkalmából. Fel­szólítja őket arra, hogy vi­lágszerte hatványozzák meg a béke, a biztonság és az együttműködés megszilárdítá­sát célzó igyekezetüket, s így tegyék tartóssá — az egész emberiség javára — a feszült­ség enyhülésének folyamatát. A felhívásban továbbá szó esik arról, hogy feltétlenül szükséges elmélyíteni az an­tiimperialista szolidaritást a demokratikus jogokért és a nemzeti függetlenségért har­coló valamennyi néppel. Ugyanakkor több országban továbbra is időszerű feladat küzdeni a fasiszta elemek, a fasizmus mételye ellen. fgály) Arcképek munkahelyekről N egyvenéves múlt, ami­kor 1964-ben. átvette az „Építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést. A nagy ed- ismerést a fűrész-üzemegység átépítésében végzett kiváló szervező munkájával, és egész addigi tevékenységével érde­melte ki. A gépi berendezés átépítését végző százhúsz tagú kollektíva Stefan Lakatos veze­tésével nagy feladatot oldott meg sikeresen, a kitűzött ha­táridőn belül a fűrész-üzemegy­séget — a fafeldolgozó kombi­nát szívét — hazánk, sőt Euró­pa egyik legnagyobb ilyen üze­mévé építették át. Az alkalmi munkás családjá­ból származó Stefan Lakatos a polgári iskola elvégzése után Léván tanulta ki az autómecha­nikus mesterséget, majd mint segéd egy kisiparosnál dolgo­zott. Az akkor iparilag teljesen fejletlen vidéken azonban vaj­mi kevés munkaalkalom volt. A fiú a megélhetést keresve ke­rült a közép-szlovákiai Zvolen- be. Katonáskodás után a felsza­badulás után épült nagy faipari kombinátban, a Bucinában vál­lalt munkát, s azóta egyfolytá­ban a vállalatban dolgozik. Stefan LakatoS, az első szá­mú üzemegység karbantartás­vezetője dióhéjban így foglal­ta össze életútját. Egy mon­datban csaknem három évtized gazdag, alkotó munkáját sűrí­tette össze. Pályafutását a vállalatban la­katosként kezdte. Aztán egy üzemegységbe küldték ki sze­relési munkákra. Az ottani ve­zetőnek megtetszett a szorgal­mas, ügyes fiatal munkás és kérte: maradjon ott továbbra is. Gépész, majd mester, később pedig részlegvezető lett. Ak­kor történt, hogy a poros mun­kakörnyezetben tűzvész ütött ki, és ellene ís eljárás folyt. A bírósági tárgyaláson azonban kiviláglott ártatlansága, és fel­mentették. Az események nem törték meg munkakedvét. Egy ideig még a bontási munkálatoknál tevékenykedett, aztán a fűrész- üzemegységbe irányították, ahol előmunkás, majd mester lett, 1954-től pedig mindmáig a kar­bantartó részleg vezetője. Már az 1948—1954-es évek­ben több' újítási javaslatot nyúj­tott be. Egyik újítása, melyet a ragasztóanyag-főzőben valósítot­tak meg, félmillió korona meg­takarítást eredményezett. Amint kijelentette: „Belekóstoltam az újítómunkába, és ennek az Izét azóta is mindig érzem.“ Abban az időben Klement Gottwald vezetésével kormányküldöttség látogatott a vállalatba. Stefan LakatoS kapta a megtisztelő feladatot, hogy a magas rangú vendégeket fogadja. A fiatal munkás hosszasan elbeszélge­tett első munkáselnökünkkel, aki nagy érdeklődést tanúsított az újítómozgalom, az új mun­kamódszerek iránt. Ez a feled­hetetlen beszélgetés még in­kább a technika fejlesztésére, az új keresésére irányította ér­deklődését. T evékenységére, magatar­tására felfigyeltek a pártszervezet tagjai. Az elvtár­sak elbeszélgettek vele a kom­munista párt céljairól, felada­tairól. „Nem kellett sokáig keresnem a pártba vezető utat, hiszen szegény munkáscsalád­ból származom, korán rájöt­tem, hogy csakis a kommunis­ta párt vezetésével lehetséges a munkásosztály felemelkedé­se“ — vallja. 1950 óta tagja Csehszlovákia Kommunista Párt­jának. Kommunista. Ehhez tart­ja magát munkájában és azon kívül is, mindenkor és minde­nütt. Nemcsak a békés, nyu­godt időkben, hanem akkor ís, amikor a válságos években szem­be kellett szállni a szocializmus felszámolására törő ellenforra­dalmi erőkkel. Az összüzemi pártbizottság és a népi milícia járási törzskarának tagjaként tántoríthatatlanul kitartott a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei mellett. Több mint száz újítójavaslat bevezetése igazolja, hogy Laka­tos elvtárs következetesen hű maradt az újítómozgalomhoz. „Főképpen a meglevő gépek és más berendezés tökéletesítésére törekedtem, hogy megkönnyít- sem a dolgozók munkáját. Biz­tonsági berendezéseket készí­tettem azokra a helyekre, ahol ŠTEFAN LAKATOS balesetek fordultak elő. Módo­sításokat gondoltam ki az el­avult gépek korszerűsítésére. Nagy kedvem telt ebben a mun­kában, szívből örültem minden sikernek“ — összegezi újítási munkájának indítékait Stefan LakatoS. A karbantartók öttagú kollek­tívája LakatoS elvtárs vezetésé­vel versenyt indított a szocia­lista munkabrigád címért. Ami­kor értesültek MarSálek elv- társ „százezres“ megtakarítás elérése mozgósító felhívásá­ról, a brigádtagok összeültek és megbeszélték a lehetősége­ket és a feladatokat, elgondol­kodtak, milyen célokkal kap­csolódjanak be a versenymoz­galomba. Lehetőség, alkalom bőven akadt, csak szét kellett nézni a munkahelyeken. Laka- toSék vizslaszemmel tekintettek körül „portájukon“, sorba vet­ték a feladatokat, majd mun­kához láttak. Saját kószítésűek- kel helyettesítették az addig importált alkatrészeket, újítá­saik eredménye energia és nyersanyag megtakarításában nyilvánult meg. A felhívásra adott válaszuk értékelése adott szavuk megvalósításáról tanús­kodott. A technikai fejlődés egyre nagyobb követelményeket támaszt, az eddiginél magasabb színvonalat követel a munka­formák tekintetében. Felmerült a racionalizációs brigád meg­alakításának szükségszerűsége. LakatoS elvtárs ezt a munkát így summázza: „összehoztuk a brigádot, melyben helyet kap­tak a karbantartó munkások és vezetők, a konstruktőrök és az ellátási osztály dolgozói —, vagyis olyan kollektíva léte­sült, amelyben együtt van a gyakorlati és az elméleti tudás. Ez képessé teszi igényes műsza­ki feladatok megoldására is.“ A céltudatos munka érdekében kidolgozták a feladatok meg­oldásának tervét. S ez a mun­katerv nem maradt papíron, hanem következetesen, pontról ponitra megvalósították. A mi­napi értékeléskor megmutat­kozott, hogy az eredeti elkép­zelésnél lényegesen többet vál­tottak valóra. Egyebek között a fűrészgépek gömbfával való ellátásánál egy újabb szállító- berendezés elkészítésével ki­küszöbölték az addig nagy gon­dot okozó gyakori idővesztesé­get. Egy jelentős .exportfeladat teljesítése érdekében sikerült megoldaniuk a termelési kapa­citás lényeges növelését. Bo­nyolult, nagy felkészültséget igénylő munkába is belevágtak, és sikeresen megoldották a vállalat alapvető nyersanyaga — a bükkfa — védelmét szol­gáló permetszóró berendezés automatizálását. Ezáltal jelentős munkaerő-megtakarítást értek el, ami pedig a legfontosabb: megszüntették az eddigi meg­erőltető munkát, a munkások gombnyomással irányítják az automatikus gépet. „Ha elgondolkodom a mun­kám felett, azt mondhatom, hogy a fűrészmunka valóban a szívemhez nőtt, örülök, hogy itt dolgozhatom. Csak azt sajná­lom, hogy már elmúltam ötven­éves ... jó lenne ma harminc­évesnek lenni, már csak azért is, mert az ember azt látja, hogy a mi mukaszakaszunk egy­re nagyobb társadalmi megbe­csülést élvez, a régebbinél sok­kal nagyobb lehetőség nyílik például a termelés korszerűsíté­sére.“ Kimeríthetetlen energia fűti, hogy a szorosan vett köteles­ségénél többet adjon a társada­lomnak és a pártnak. Ez nyil­vánult és nyilvánul meg párt- tisztségeinek teljesítésében is. Sok évig volt alapszervezeti el­nök, jelenleg az összüzemi pártbizottság és a népi milícia járási törzskarának a tagja. Ez utóbbi tisztségét 1953 óta tölti be. Fáradhatatlanul törő­dik a fiatalok, az utánpótlás nevelésével, igyekszik bekaj> csolni őket az alkotó munkába. „Segítünk nekik, átadjuk a ta­pasztalatokat és ötleteket ve­tünk fel előttük, hogy kedvet kapjanak az új keresésére“ — mondja. ... És műszak után ...? K edvtelésem nekem is van, szeretek horgászni, szí­vesen elüldögélek odahaza a sze­relőasztalomnál, tranzisztoros rádiókat meg televíziókat sze- relgetek össze... egyszóval a gyengeáramú technika érdekel. Nagy örömöm van benne, ha a magamcsinálta készülékek imitt-amott „megcsikordulnak“ — mondja tréfásan. — A leg­fontosabb pedig a családom — feleségem meg négy gyerekem van — két fiú meg két lány —, van kikkel eltölteni az időt... Akkor örülök igazán, amikor együtt van a család. Mert a ki­sebbik fiam most a prágai ipar- művészeti iskolában tanul, az idősebbik pedig a katonásko­dás után Mostban nősült meg, ott él... Éppen most írta, hogy párttagjelöltneik készítik elő... A lányommal, aki nővér a kórházban, már szintén be­széltek az elvtársak ... Ogy neveltem a gyerekeket, hogy szocialista emberhez méltóan él­jenek, és magatartásukkal, munkájukkal bizonyítsanak ...“ GÁL LÁSZLÓ MESTERSÉGES GYÉMÁNTOK A SZOVJETUNIÓBÓL1 A moszkvai „Gyémánt ’75“ kiállításon a szovjet külkeres­kedelmi szervezetek 26 millió rubelért kötöttek szerződéseket. A Szovjetunió jelenleg 30 or­szágba, köztük a KGST-álla- mokba, továbbá Angliába, az USA-ba, Franciaországba, az NSZK-ba, Svédországba és Svájcba exportál mesterséges gyémántot és szuperkemény anyagokat. A külföldi vállalatok erősen érdeklődnek az üj szuperke­mény anyagokból: a kompozit- ból és az elborból készített bet- rendezések iránt. Az új anya­gok egyes tulajdonságaikban a gyémántot is felülmúlják, a kompozitból készült berendezé­sek például acéllemezek meg­munkálása esetén tízszereséra emelik a munka termelékenysé­gét. A Szovjetunió az első he­lyen áll a világon a szuperke. meny anyagokból készült be­rendezések gyártásában és al­kalmazásában. A BOLGÁR VEGYIPAR EREDMÉNYEI A bolgár statisztikai hivatal adatai szerint 1974-ben a cel­lulóz-, a gumi. és a vegyipar termelése gyors ütemben nőtt. Ezek az iparágak az ország ipa­ri termelésében a negyedik he­lyet foglalják el, és a múlt év folyamán 14,5 %-kal növelték termelésüket 1973-hoz képest. 1974-ben 230 %-kal növeke­dett a műszál, 160 %-kal a kal- cinált szóda termelése; a műse­lyemé 23,7, az autóabroncsoké pedig 11,1 %-kal nőtt. Jelentő­sen több műtrágyát és kénsavat ámítottak elő. A vegyipari ter­mékek gyártásában szerkezeti változások Is történtek, különö­sen a szintetikus termékek elő? állítását növelték.

Next

/
Thumbnails
Contents