Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám, szombat

MÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK EGY FÖLDRÉSZ VÁDOL m mexikóvárosi Del Prado szálló mostanában igen élénk. XM. A latin^amerikai államo k haladó közvéleményének kép­viselői és mintegy 35 nemzetközi tudományos szervezet meg­bízottai vizsgálják azokat a körülményeket, amelyek közepet­te a reakciós chilei junta külső imperialista támogatással 1973 októberében megdöntötte Salvador Allende kormányát s azóta börtönné, nagy megsemmisítő táborrá változtatta az országot. A chilei junta bűntetteit vizsgáló bizottság újabb té­nyeket terjeszt elő, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a junia gyilkosságokat követett el, az észak-amerikai monopó­liumok és a CIA amerikai hírszerző szolgálat konkrét és kiter­jedő támogatásával kényszerítette rá véres fasiszta rendszerét a chilei népre. A mexikóvárosi összejövetel azonban nemcsak erkölcsi törvénykezés Pinochet juntája fölött; a latin-amerikai közösséget képviselő küldöttek számára ez arra is fórum, hogy ismét napirendre tűzzék a szó legszorosabb értelmében emancipálódni akaró latin-amerikai országok és az észak­amerikai monopóliumok érdekeit képviselő washingtoni kor­mány viszonyát, azaz a függetlenség, a szuverenitás tisztelet­ben tartása alapján rendezni a kapcsolatokat. Gelbart volt argentin gazda- $ágügyi miniszter annak idején varsói látogatása alkalmával azt * találó kijelentést tette, hogy a latin-amerikai országok „szí­vesebben függnének három és lél milliárd embertől, mint 200 milliótól“. Ezzel félreérthetet­lenül arra utalt, hogy a latin­amerikai országok zöme, a leg- reakciósabb diktatúrák kivéte­lével, arra törekszik, hogy meg­szabaduljon az észak-amerikai monopóliumok nyomásától, gaz­dasági zsarolástól és politikai aknamunkájától, ugyanakkor az elszigeteltségből kitörve fej­lessze együttműködését a szo­cialista országokkal, valamint más földrészek országaival, köz­lük a fejlődő országokkal, amelyekével közös problémái vannak. A néhai Kennedy elnök által meghirdetett gazdasági prog­ram, a Szövetség a Haladásért csúfosan megbukott. Buktatói­ra egyébként az elnök még éle­tében felhívta a figyelmet. Ken­nedy utódai különleges megbí- íottak kőrútjait felhasználva a „mézesmadzag“ meglobogtatá- sával próbálták csillapítani a latin-amerikai közvéleményt, de a másik kezükben azért a „nagy furkósbotot“ is ott szo­rongatták arra az esetre, ha a partnerek „makacskodnak“. Nixon volt elnök felismerte ennek a módszernek a tartha­tatlanságát s ezért meghirdet­te a maga „új partnerségét“, amely a valóságban nem is volt új, nem is volt partnerség, ha­nem az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok kö­zötti régi viszony, azaz a mo­nopóliumok érdekeit érvényesí­tő politika újszerű, jobban lep­lezett megfogalmazása. Ennek a politikának a folytatására vállalkozott Gerald Ford elnök is.; éppen úgy, mint elődei, ő sem ért el még látszateredmé- nyeket sem a viszony javítá­sában. Sőt, az új kereskedelmi törvény elfogadása végleg be­rekesztette az „új párbeszéd" folytatásának útját. A márciusra tervezett Buenos Aires-i Kissin^er-látogatás el­halasztása is ennek a politi­kai irányzatnak a csődjét je­lenti. Latin-Amerika népei szuveré­nen akarnak rendelkezni ter­mészeti kincseikkel, független külpolitikát kívánnak folytatni, külkapcsolataikban egyenlő az egyenlővel elv alapján tárgyal­ni. Washington erre egy csep­pet sem hajlandó, s itt van a fő ütközőpont az imperialista nagyhatalom és a földrész or­szágai között. A másik oldalon ugyanakkor annak a tanúi vagyunk, hogy mind több latin-amerikai ország veszi fel a kapcsolatokat és fejleszti együttműködését a szocialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval. Az em­lített bizottságot vendégül látó Mexikó például már 50 éve tart fenn kapcsolatokat a Szovjet­unióval, tavaly létesített vele diplomáciai kapcsolatokat a 16. latin-amerikai ország — Trini­dad és Tobago. „ÜJ PARTNERSÉG" HELYETT KONFRONTÁCIÓ A Nixon és Ford által elkép­zelt „új partnerség“ politikája tehát megbukott. A latin-ameri­kai országokban mind erősebb az a felismerés, hogy meg kell valósítaniuk politikai és gazda­sági integrációjukat, hogy így kivédhessék az észak-amerikai monopóliumok támadásait. Ilyen célból jött létre az ECLA, a SECLA regionális gazdaság­ügyi szervezet, valamint újab­ban az energetikai kérdésekkel foglalkozó OLADE. Napjainkban — a keserű politikai tapaszta­latok és felismerés alapján — tért hódít az a gondolat is, hogy a Washington akaratát végrehajtó Amerikai Államok Szervezete helyett hozzanak létre egy új, progresszív latin­amerikai tömörülést, amelyben a forradalmi Kuba is elfoglalná méltán megillető helyét. A haladó politikát folytató országok közeli célkitűzései között szerepel a világbéke elő­mozdítása, az imperializmus utolsó gyarmati vagy félgyar­mati enklávéinek (Puerto Rico) megszüntetése és a földrész né­peinek és országainak együttes fejlődését elősegítő intézkedé­sek foganatosítása. A latin­amerikai egyesülési folyamat abból Is ered, hogy ezeknek az országoknak az exportja zömé­ben, 85 százalékban energiahor­dozókból tevődik össze. Az Egyesült Államok a világpiaci árnál jóval alacsonyabban akar­ja ezt megszerezni tőlük, ugyanakkor a feldolgozott ter­mékek sokkal drágábban kerül­nének vissza az egyes orszá­gokba. Ez a neokolonialista po­litika megnyilvánulásának leg­kirívóbb példája. Az objektív konkrét fejlődés a függetlenségre törekvő latin­amerikai országoknak kedvez. Bár mindegyikük a múltból örö­költ és a tőkés világ objektív helyzetéből adódó nehézségek terhét nyögi, a szociális és egyéb ellentétek nagyon kirí­vóan jelentkeznek éppen azok­ban az országokban, amelyek a washingtoni zsoldban álló junták uralma alatt sínylődnek. Ezt bizonyítják például az inf­láció alakulására vonatkozó adatok, öt év alatt Uruguayban 54,9, Brazíliában 151, Chilében pedig 5562 (!) százalékkal fo­kozódott. WASHINGTON ELSZIGETELŐDIG A chilei események különö­sen kihatottak az Egyesült Ál­lamok és a latin-amerikai or­szágok kapcsolatainak gyengü­lésére. Hisz Mexikóvárosban most Is bebizonyosodott, hogy az ITT társaság és a CIA mi­lyen szennyes szerepet játszott a chilei reakcióval közösen ki­dolgozott Contingency Plán (lehetőség-terv J kidolgozásá­ban és megvalósításában, majd az Unitas haditerv kivitelezé­séljen, amely a chilei drámát okozta. A Pinochet-junta hóhé­rai mellé törvényszerűen a vád­lottak padjára kellene ültetni az amerikai kémszolgálatot és a monopóliumok bizonyos szer­vének embereit is és így az amerikai Daily World „Wanted murder“ (gyilkosokat köröz­nek) lapban közölt Pinochet- galéria további fényképekkel bővülne. A latin-amerikai helyzetre na­gyon jellemző Frank Church- nek, az amerikai szenátus ál­landó latin-amerikai bizottsága elnökének találó megállapítá­sa: „Erjedés és változás folya­mata tapasztalható egész Latln- Amerikában. A földrész erősödő nacionalista szellemben és bal­oldali irányban fejlődik ...“ L. L. A palesztin nép kivívja önállóságát JASSZER ARAFAT NYILATKOZATA CSEHSZLOVÁK 0JSÁGÍRÖKNAK Bejrút — Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet elnöke Bejrutban nyilat­kozott Václav Jíleknek, a Cseh­szlovák Távirati Iroda tudósító­jának, és Zdenék Kropáőnak a Rudé právo kiilöntudósítójának, a palesztin ellenállási mozga­lom és a jelenlegi közel-keleti helyzet időszerű kérdéseiről. interjú keretében Arafat az utóbbi időbon egyre gyako­ribbá váló, ismétlődő libanoni területek ellen végrehajtott iz­raeli provokációkról a követke­zőket mondotta: „Az 1973 as októberi háború óta Izrael nem hagyott fel agressziós akcióival, sőt a napokban egyre sűrűbben intéz hasonló akciókat Dél-Liba non békeszerető lakossága és a palesztin partizánok állásai el­len. A legutóbbi provokációk során Arkuba térségében az iz­raeliek nehézfegyvereket is be^ vetettek, többek között 175 mm- es kaliberű ágyúkat, föld-föld típusú rakétákat és repülőbom- bákat. Az izraeli akciók célja, hogy Dél-Libanonban szakadást idézzenek elő a palesztin és li­banoni nép között, megsemmi­sítsék a palesztin felszabadítá­si mozgalom állásait és így kedvezőbb feltételeket teremt­senek a szíriai fegyveres erők körülzárásához. Napjainkban Iz­rael arra készülődik, hogy ka­tonai csapást mérjen a palesz­tin fegyveres erőkre és ezzel egyidejűleg széles körű PFSZ- ellenes kampányl folytat a Kö­zel-Keleten.“ Jasszer Arafat az Izrael által megszállt területeken uralkodó állapotokról így nyilatkozott: „1973 után a megszállt terüle­teken egyre fokozódott a pa­lesztin ellenállás. Azóta ezt a tagadhatatlan tényt már több­ször maga az izraeli agresszor is kénytelen volt beismerni. A megszállt területekre Izrael több rendőralakulatot küldött, ennek ellenére nem tudta megakadá­lyozni a palesztin ellenállás fo­kozódását. Ez több, általunk szervezett Izrael-ellenes tünte­tésen, sztrájkon is megnyilvá­nult. Múlt óv novemberében 23 napig tartó nagy népi felkelés tört ki, melyet a PFSZ vezető­sége irányított. Én annakidején mondtam el New Yorkban az ENSZ-közgyűlés közel-keleti vi­táján beszédemet és ez a népi felkelés felszólalásom tartal­mának támogatását jelentette. Valóban tömeges, százakat meg­mozgató akciókról volt szó, mely nemcsak katonai, hanem poli­tikai jelleggel is bírt és egyben éles hangú tiltakozás voit a tartós izraeli megszállás ellen. Valamennyi hasonló akció egy­értelmű bizonyítéka annak, hogy a palesztin nép bízik egyedüli törvényes képviselőjé­ben, a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezetben. Az izraeli agresszor megpróbálta legalább népünk egy részét a maga ol­dalára állítani, ezek a kísérle­tek azonban nem jártak ered­ménnyel. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy PFSZ-küldöttség uta­zik az ENSZ-közgyűlésre, Izrael azon mesterkedett, hogy egy palesztin bábküldöttséget me- nesszünk New Yorkba, amely azonban Izrael érdekeit védte volna. Izraelben egyébként a lakosság helyzete egyre rosz- szabbodik. Az utóbbi időben mintegy 37 000 lakos emigrált külföldre.“ A Palesztin Felszabadítási Szervezet feladatáról szólva Arafat elmondotta, hogy inten­zív politikai tevékenységet fejt ki a megszállt területeken. Ki­emelte a Palesztin Nemzeti Front szerepét, amely annak ellenére, hogy csak a közel­ELŐKÉSZÜLETEK AZ MSZMP KONGRESSZUSÁRA Budapest — Az elmúlt hetek­ben a fővárosi kerületi, városi, járási, illetve járási jogú párt- értekezletek zajlottak le Ma­gyarországon, amelyek az MSZMP XI. kongresszusának újabb fontos előkészítése. Feb­ruár végétől március 9-ig kerül sor a megyei szintű tanácsko­zásokra és itt választják meg a XI. kongresszus küldötteit. A tanácskozásokon a magyar kommunisták számot adtak a X. pártkongresszus óta elért ered­ményekről, s megvonták mun­kájukat. A pártértekezletek be­töltötték hivatásukat. A váro­sok, járások kommunistáinak tanácskozásai híven demonst­rálták, hogy a párttagság egyetért az MSZMP-nek a szo­cialista társadalom továbbfej­lesztése érdekében kifejtett te­vékenységével, helyesli az ed­digi politikai irányvonalat s a kommunisták eredményesen hajtották végre a X. kongresz- szus határozatait. A járási pártértekezleteken számos felszólalásnak a magyar társadalom viszonyainak alaku­lása volt a témája. A vélemé­nyek megegyeztek abban, hogy jelentős előrelépés történt a szocialista nemzeti egység kia­lakításában, a szocialista de­mokrácia fejlesztésében. Az utóbbi években erőteljesen nö­vekedett a dolgozók politikai és közéleti aktivitása, javult a párt- és a társadalmi szervek, valamint a tanácsok tömeg­kapcsolata.- A pártértekezleteken kifeje­zésre jutott az egyetértés a XI. kongresszus irányelveivel, s az az elhatározás, hogy a kommu­nisták a következő évek fela­datainak megvalósításáért ké­szek öntudattal, felelősséggel dolgozni. VITA A SZOVJET—AMERIKAI KERESKEDELEMRŐL Washington — Henry Kissin­ger, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere csütörtökön a szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács végrehajtó bizottságának ülésén kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok kormánya síkraszáll a Szovjet­unióhoz fűződő kereskedelmi­gazdasági kapcsolatok normali­zálásáért és ennek érdekében megteszi a szükséges intézkedé­seket. Az ülésen, amelyen részt vettek a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttei, va­lamint a nagy amerikai társa­ságok képviselői, megvitatták a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak hely­zetét és fejlesztési perspektí­váit. Az Egyesült Államok kormá­nyának képviselői felszólalá­sukban biztosították a Vlagyi­mir Alhimov külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette szov­jet küldöttséget arról, hogy to­vábbra is érdekeltek a Szov­jetunióval folytatott kereskede­lem további fejlesztésében és igyekeznek elérni majd a kong­resszusnál a Szovjetunióval szembeni diszkriminációs jelle­gű kereskedelmi és hitel-törvé­nyek módosítását. Mint Donald Kendáll, a tanács amerikai társelnöke kijelentette, a kong­resszus döntése nem tükrözi az múltban alakult, máris jelentős politikai erővé fejlődött és si­keresen szervezi a népi töme­gek harcát az izraeli megszál­lók ellen. A PFSZ minden se­gítséget megad a Palesztin Nemzeti Frontnak ebben a mun­kájában. A továbbiakban Jasszer Arafat megemlékezett arról, hogy a palesztin felszabadítási mozga­lom idén emlékezik arra, hogy tíz évvel ezelőtt indította meg a fegyveres harcot az izraeli megszállók ellen. „A tíz éves harc legfőbb eredményének azt tartom, hogy a palesztin felsza­badító mozgalomnak sikerült el­érnie, hogy a menekült-csoport­ból valódi forradalmárokat ne­velt. A palesztin nép napjaink­ban haladó, avantgard szerepet játszik az arab nemzeti felsza­badító mozgalomban, szorosan együttműködik a világ többi felszabadító mozgalmaival és szoros baráti kapcsolatokat tart fenn a szocialista országokkal." — mondotta Arafat. Arafat a genfi közel-keleti békekonferencia felújításáról és a PFSZ esetleges részvételéről a konferencián a következőket mondotta: „Ogy vélem, hogy Kissinger amerikai külügymi­niszter napokban befejeződött közel-koleti látogatásának fő célja az volt, hogy rábírja a közel-keleti konfliktus rende­zésében érdekelt országokat az USA által szorgalmazott ún. lépcsőzetes rendezés elfogadá­sára. Nézetem szerint az USA ezzel a politikájával időt szeret­ne nyerni Izrael számára, hogy az izraeli agresszor újabb tá­madásra készülhessen az arai) országok ellen. Jasszer Arafat végezetül ki• emelte azt a támogatást, me* lyet a szocialista országok, élű- kön a Szovjetunióval nyújtanak a Palesztin Felszabadítási Szer- vezetnek. Befejezésül Arafat el­mondotta, hogy kedves emlé­kek fűzik Prágához, hiszen diákévei idején mint a Palesz­tin Diákok Szövetségének elnö­ke többször járt hazánk fővá­rosában. NÉHÁNY SORBAN amerikai nép többségének han* gulatát. Sőt, már magában a kongresszusban is sokan meg­értik, hogy ez helytelen döntés volt. • Az Egyesült Államok üzleti körei határozottan állástfoglal- nak a szovjet—amerikai keres­kedelem kiszélesítése mellett — mondotta Kendall. Előrehaladás Genfben Genf — Genfben újabb ülést tartott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet má­sodik szakaszának irányító tes­tülete, a koordinációs bizottság, melyben a 35 részvevő ország küliőttségének vezetői foglal­nak helyet. A bizottság ülésén széles kö­rű támogatásra talált a svéd küldöttség vezetőjének felhívá­sa, hogy a közeljövőben alakít­sanak munkacsoportot az érte­kezlet zárószakasza összehívá­sával és lebonyolításával kap­csolatos kérdések tanulmányo­zására. A konferencia köreiben ezt újabb olyan jelnek tekintik, amely arra mutat, hogy Genf­ben halad a munka, készülnek a záródokumentumok, és a még tisztázatlan kérdéseket belátha­tó időn belül sikerül megolda­ni. MOSZKVÁBAN szovjet—cseh­szlovák mezőgazdasági egyez­ményt írtak alá a növényter­mesztésben és a tudományos kutatásban való kölcsönös együttműködésről. BECSBEN nemzetközi idegen- forgalmi kiállítás nyílt meg. A csehszlovák pavilont meglátó* gatta Staribacher osztrák ke* reskedelemügyi miniszter is. CEAUSESCU főtitkár elnökle­tével ülést tartott a Romárt Kommunista Párt Politikai Vég­rehajtó Bizottsága, amelyen a legutóbbi bolgár-román csúcsta­lálkozó eredményeit és időszerű kérdéseket vitatták meg. LENINGRÁDBAN folytatják Vlagyimir Maranzin ügyének bí­rósági tárgyalását, aki ellen a szovjet állam és társadalmi rend ellen irányuló, hazugsá­gokat tartalmazó anyagok ké­szítéséért és terjesztéséért emeltek vádat. EDWARD GIEREK, a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára fogadta a Varsóban tar­tózkodó Oskar Fischert, az NDK külügyminiszterét. A LAOSZI békemegállapodás aláírásának második évforduló­ja alkalmából a hazafias front köszönetét mondott a Szovjet­uniónak és a többi szocialista országnak a Laosznak nyújtott segítségért és támogatásért. BESZÜNTETTE megjelenését a Praxis című zágrábi folyó­irat, amely az utóbbi időben számos anarchista és ultrabal­oldali álláspontot közölt. NAGY-BRITANNIÁBAN az el­múlt három hónap során több mint 20 százalékkal növekedett a munkanélküliek száma. AZ ÁZSIAI Fejlesztési Bank tervet hagyott jóvá, amelynek értelmében 30 millió dollár kedvezményes hitelt nyújtanak Bangladeshnek. GENSCHER nyugatnémet és Rumor olasz külügyminiszter befejezte tárgyalásait Rómában, amelynek során elsősorban a Földközi-tenger térségének helyzetéről és az energiavál­ságról tárgyaltak. KENlNEDYTÖL FORDIG

Next

/
Thumbnails
Contents