Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám, szerda
POLITIKAI ENYHULES UTÁN KATONAI ENYHÜLÉST NÉHÁNY SORBAN KÖZÖS KÖZLEMÉNY GROMIKO ÉS KISSINGER TÁRGYALÁSAIRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) Icentik csapataik létszámát a közvetlen résztvevők. E javaslat kompromisszumos jellegű, mert tekintetbe veszi a nyugati álláspont több szempontját, annak elérésére törekedve, hogy megfeleljen minden közvetlen résztvevőnek, ugyanakkor egyetlen esetben sem téveszti szem előtt a végső lényeges csökkentést. A nyugati államok anélkül, hogy ennek alapján megkísérelnék velünk a megfelelő megoldás megtalálását, elhamarkodott elutasító álláspontra helyezkedtek vele szemben. A szocialista államok ettől az állapottól nyugtalanítva további lehetőséget kerestek a tárgyalás aktivizálására. Ennek a törekvésnek konkrét kifejezője volt az az 1974. november végén született további javaslat, amelyben a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK és a Lengyel Népköztársaság felszólította a közvetlenül részt vevő többi államokat, hogy együttesen vállaljanak kötelezettséget: a tárgyalások folyamán nem növelik fegyveres erőik létszámát. Kérdés: Részletezhetné-e ezt az utóbbi fontos javaslatot, amely nemrégen oly élénk visszhangot keltett a világsajtóban? Válasz: A szocialista államok javasolták, hogy Belgium, Csehszlovákia, Hollandia, Kanada, Luxemburg, az NDK, az NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia együttesen jelentse ki, hogy elő akarja segíteni a tárgyalás konkrét eredményeit, nem akar megengedni olyan akciókat, amelyek ezt megakadályozhatnák és kötelezik magukat, hogy a tárgyalás folyamán nem növelik közép-európai fegyveres erőik létszámát. Egy ilyen kötelezettségvállalás megmutatná a részvevők akaratát, hogy hatásosan gátat vetnek a folytatódó fegyverkezési hajszának, aminek nagy jelentősége volna az általános európai légkör és a bécsi tárgyalások légkörének megjavulá- sára nézve. A részvevő államok a kötelezettség vállalása után természetesen tovább keresnek a fegyveres erők és a fegyverzet lényeges csökkentéséhez vezető utakat, de már sokkal kedvezőbb helyzetben, kölcsönös gyanúsítgatás, bizalmatlanság nélkül. Ez az egyszerű kötelezettség elősegíthetné a tárgyalások haladását és meggyorsíthatná azoknak az eredményeknek elérését, amelyeket az európai népek tanácskozásainktól elvárnak. Eben az értelemben a hadseregek létszámának nem növelésére vonatkozó nyilatkozat logikus láncszem az enyhülés folyamatában, főként olyan helyzetben, amikor még mindig oly nagy különbségek vannak konkrét megvalósításának megközelítésében. Elfogadását nem kötik valamilyen előzetes feltételekhez. Sem az államok biztonságát, sem tárgyalási alappozícióikat nem veszélyezteti és egyik felet sem részesíti előnyben. Sőt, ideiglenes jellegű, mert az első csökkentési egyezmény elfogadásával érvényét vesztené. A jóakarat ilyen közös megnyilvánulása, különösen fontos nemzetközi tanácskozásokon, már bevált a gyakorlatban. így például az 196ö. évi atomso- rompó-szerződés kidolgozásánál hasonló kötelezettségvállalás kétségtelenül pozitív szerepet játszott és elősegítette a fegyveres erők létszámcsökkentésére vonatkozó egyezmény megkötését. Mivel a bécsi tárgyalások egyetlen résztvevőjének sem szándéka, hogy növelje középeurópai csapatainak létszámát, mi sem állhatna az útjában annak, hogy a közvetlen résztvevők Ilyen értelmű hivatalos közös nyilatkozatot adjanak ki. Az a kötelezettség, hogy a tárgyalások idején nem növeljük csapataink létszámát, nemcsak nem térítene el bennünket a fő feladattól, amely a szocialista államok számára továbbra is a fegyveres erők és a fegyverzet állományának csökkentése, hanem ellenkezőleg, közelebb hozza és megkönnyíti elérését. Ezért csak sajnálhatjuk, hogy a NATO-államok elutasítják kölcsönösen hasznos kezdeményezés megvitatását és vele szemben elfoglalt negatív álláspontjukat minden alapot nélkülöző különféle formális fenntartásokkal leplezik. A szocialista államok a tárgyalás aktív és rugalmas megközelítésével, amely az összes említett javaslatokban nyert kifejezést, igazolják, hogy tartós érdekük olyan reális eredmények elérése, amelyek az európai politikai enyhülés folyamatát katonai enyhülésre irányuló fontos intézkedésekkel egészítenék ki. OTAKAR SVERClNA, a Csehszlovák Sajtóiroda központi igazgatója a Prensa Latina dél-amerikai hírügynökség meghívására Havannába érkezett, ahol a Prensa Latina képviselőivel a két hírügynökség közötti kapcsolatok további elmélyítéséről tanácskozik. GERALD GÖTTING, az NDK Népi Kamarájának elnöke Edgár Faure-nak, a francia Nemzetgyűlés elnökének meghívására hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. GEOFFREY RIPPON, a brit konzervatív árnyékkormány külügyminisztere bejelentette, kérelmet terjesztett Margaret Thatcher új konzervatív pártvezér elé, hogy mentse fel tisztségéből. A közelmúltban lezajlott konzervatív-párti elnök- választások során Rippon That- cher-ellenes magatartást tanúsított. MOSZKVA melletti Podolszk- ban a Klement Gottwald kábelüzemben nagygyűlést rendeztek a csehszlovák dolgozók februári győzelme 27. évfordulója alkalmából. Az összejövetelen megjelent Ján Havelka, hazánk moszkvai nagykövete is. GENFBEN kedden hivatalosan bejelentették, hogy március 4-én felújította munkáját a leszerelési bizottság. Az időpontban a bizottság tagjaival folytatott konzultációk után a bizottság szovjet és amerikai társelnöke állapodott meg. A JAPÁN külügyminisztérium bejelentette, hogy február közepén jegyzéket kapott Franciaországtól, amelyben a francia kormány felkéri a japán hatóságokat, hogy tartsák távol hajóikat és repülőgépeket a Mururoa és Frangataufa zátonyok körül vont 55 kilométer sugarú kör területéről. A PLANGER amerikai atomtengeralattjáró kedden kikötött Japán Yokosuka kikötőjében. A Planger 1966 óta a 112- ik amerikai atomtengeralattjáró, amelyik japán kikötőbe látogatott. TÖBB MINT SZÁZ személyt tartóztattak le Kelet-Törökor- szág sok városában a múlt hét végén kirobbant zavargásokban. Két személy életét vesztette — jelentette kedden a török rádió. A letartóztatottak között terroristák is vannak, akik az infláció és a fasiszta eszmék terjedése miatt tüntető tömegre rálőttek. Genfben közös közleményt hoztak nyilvánosságra Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter február 16— 17-i genfi tárgyalásairól. A közlemény szerint Gromiko és Kissinger ismételten hangoztatta, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok további javításának eltökélt híve. A külügyminiszterek kijelentették: rendkívül fontosnak tartják a hadászati támadó fegyverek további korlátozásával kapcsolatos megállapodási, amely Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke 1974. novemberi vlagyi- vosztoki találkozójának eredményeként jött létre. A felek további határozott erőfeszítésekre készek annak érdekében, hogy a folyó évben megfelelő megállapodást dolgozzanak ki hosszabb távra. A Szovjetunió és az Egyesült Államok továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbb s.keresen befejeződjék. A felek abból indultak ki, hogy az értekezlet eddigi eredményei lehetővé teszik az értekezlet zárószakaszának legmagasabb szinten való megtartását. A tárgyaló felek egyetértettek abban is, hogy a középeurópai kölcsönös haderőcsökkentés területén elérendő pozitív eredmények érdekében erőfeszítéseket kell tenni azon elvek alapján, amelyeket az 1974. november 24-i közös szovjet-amerikai közlemény fejt ki. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kész további erőfeszítésekre, hogy előmozdítsa a Közel-Kelet igazságos és tartós békéje kulcskérdéseinek megoldását az ENSZ Biztonsági Tanácsa 338-as számú határozata alapján, továbbá figyelembe véve e térség valamennyi népének törvényes érdekeit, így a palesztin nép törvényes érdekeit is, és tiszteletben tartva a szőbanforgó térség valameny- nyi állama független létezésének jogát. A feleknek az a véleménye, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi konferencia fontos szerepet tölt be a Közel- Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésében, s ezért a konferenciának mielőbb fel kell újítania munkáját. A ciprusi kérdéssel kapcsolatos véleménycsere eredményeként Gromiko és KxSSinger kijelentette: szilárdan támogatja Ciprus függetlenségét, szuverenitását és területi integritását. A Ciprusi Köztársaság törvényes kormányaként a jelenlegi kormányt ismeri el. A tárgyaló feleknek továbbra is az a véleménye, hogy a ciprusi kérdés igazságos megoldása alapját a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés ide vonatkozó határozatainak szigorú végrehajtása képezi. Az amerikai külügyminiszter folytatja körútját London — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, aki hétfőn érkezett Londonba, kétórás megbeszélést folytatott Harold Wilson miniszterelnökkel és James Callaghan külügyminiszterrel, majd James Callaghan társaságában részt vett az Amerikai—Angol Társaság díszvacsoráján. Kissinger állítólag óvatos derűlátással nyilatkozott a közel-keleti helyzet rendezésének kilátásairól. Erről londoni tárgyalásait megelőzően Andrej Gromikóval, a szovjet diplomácia vezetőjével folytatott Genfben eszmecserét. Kissinger kedden Margaret Thatcher asszonnyal, a brit Konzervatív Párt újonnan megválasztott vezérével költötte el reggelijét egy előkelő londoni szállodában. Ezután — a déli órákban — Kissinger Zürichbe repült,- ahol a nap folyamán Pahlavi iráni sahhal találkozott, majd Párizsba utazott tovább. Párizs — Kissinger kedden délután érkezett Párizsba s este többórás megbeszélést folytatott a külügyminisztériumban Sauvagnargues francia külügyminiszterrel, aki vacsorát is adott tiszteletére. Giscard D’ Estaing köztársasági elnök ma reggel fogadja az amerikai külügyminisztert és „munka- reggeli“ keretében folytat eszmecserét vele. Francia hivatalos források szerint Kissinger párizsi megbeszélésein elsősorban az energia-problémáról és a francia elnök által javasolt nemzetközi energia-értekezlet előkészítéséről van szó, továbbá megvitatják a közel-keleti helyzetet és a ciprusi kérdést is. Harold Wilson éppen tizenkilencedik alkalommal járt Moszkvában, igazolva, hogy ez a szám nemcsak a kártyában, de a politikában is szerencsés lehet. A brit munkáspárti kormányfőnek ez a látogatása ugyanis az ösz- szes rendelkezésre álló dokumentumok és vélemények alapján meghozta az évek óta ké- sedelmeskedő fordulatot a két ország viszonyában. Igaz, már az előjelek kedvezők voltak. A látogatás előkészületeit nem zavarták meg a szokásos szovjetellenes sajtókirohanások és incidensek, s érezni lehetett a munkáspárti kormány igyekezetét, hogy a korábbi tory tüskéket valahogy kihúzzák a szovjet—brit viszonyból. Amióta Wilsonék kiléptek az árnyékból, számítani lehetett arra is, hogy Nagy-Britannia kormánya többé-kevésbé pozitív álláspontot foglal el a nemzetközi helyzetet és a békét veszélyeztető konfliktusok kérdéseiben. A brit—szovjet gazdasági kapcsolatok területén pedig London egész egyszerűen lépés- kényszerben volt. A tavalyi hat- milliárd fontos horribilis külkereskedelmi mérleghiány után többé egyetlen felelős politikus sem vállalkozott rá, hogy a szocialista országokkal való előnyös gazdasági együttműködés ellen szónokoljon. Ráadásul tarthatatlan egyensúlyhiány lépett fel magában a brit—szovjet kereskedelemben is. 1974- ben a szovjet szállítások értéke körülbelül négyszerese volt a szovjet import értékének. Nagy-Britannia ugyanis növekvő értékben vásárolta a szovjet gyémántot, szőrmét, faanyagot és iparcikkeket, miközben a Szovjetunió a saját fejlesztési terveihez szükséges külföldi technikát magától értetődően azokból az országokból igyekezett beszerezni, melyekhez addigra már hosszúlejáratú megállapodások fűzték, s ametatlan pipájával és joviális nyugalmával saját honfitársaiban is sokszor azt a benyomást kelti, hogy ettől a kedves, de túlságosan óvatos úriembertől sok újat várni már nem lehet, most csak ki kellett nyújtania a kezét, hogy Nagy-Britannia számára leszakítsa az enyhülésnek azokat a gyümölcseit, melyek Átütő siker a szovjet-angol csúcstalálkozón lyeknek termékei a hitelfeltételeket is beleértve versenyképesebbek voltak a brit termékeknél. Ehhez persze hozzá kell számítani azt is, hogy azonos feltételek mellett a versenyképesség kérdése politikai kérdéssé válik, s a hetvenes évek elejének elhidegülési periódusa után ez a körülmény nem Anglia javára szólt. Moszkvában is tekintetbe vettek viszont a brit —szovjet kereskedelem negyvenéves jó hagyományait, azt a tényt, hogy a Szovjetunió legnagyobb tőkés partnere még öt évvel ezelőtt is Nagy-Britannia volt, s azt a tényt, hogy közvetlenül Wilson érkezése előtt a legnagyobb vetélytárs, az Egyesült Államok, ha átmenetileg is, a diszkriminációs kereskedelmi törvény elfogadásával és a vásárlási hitelnyújtás erőteljes korlátozásával önmagát diszkvalifikálta a szovjet piacért vívott versenyben. Ilyen előzmények után Harold Wilsonnak, ki elmaradhaugyan brit közreműködés nélkül érlelődtek eddig Európában, de melyek azért természetesen mindenki számára elérhetők. Wilson tagadhatatlanul megtette ezt a mozdulatot az enyhülés felé, Moszkva felé. Megtette a maga mozdulatait a szovjet fél is, bizonyítva, hogy valóságosan kölcsönös érdekeltségek játszanak közre európai politikájában. Ha szovjet részről nem helyeztek volna különlegesen nagy súlyt a szovjet— brit tárgyalások sikerére, aligha lehetne megérteni, miért éppen ezt az alkalmat választotta Brezsnyev, hogy többhetes influenzával kapcsolatos közéleti távoliét után ismét a nyilvánosság elé lépjen, s leüljön a Kreml Katalin-termének híres fehér tárgyalóasztalához. Az SZKP főtitkára csak abban a biztos tudatban cselekedhetett így, hogy Wilson és kísérete, a brit Munkáspárt, s Nagy-Britannia egész népe gesztusnak tekinti megjelenését. A csúcstalálkozó „kézzelfogható“ eredményeit, melyek hat terjedelmes dokumentumban öltöttek testet, a látogatás utolsó napján, amikor elérkezett a nyilatkozatok, az aláírások és az első értékelések ideje, mindkét fél felsőfokú jelzőkkel illette. Wilson a szovjet—brit kapcsolatokban bekövetkezett „nagyon-nagyon nagy előrehaladást“ emlegette, s kijelentette, hogy 28 év alatt, amióta személyes kapcsolatok fűzik a Szovjetunióhoz, ezt a látogatást ítéli a legsikeresebbnek. Koszigin szovjet kormányfő „történelmi jelentőségű, konstruktív, messzemenő hatású“ okmányoknak nevezte a Kremlben aláírt dokumentumokat — a közös nyilatkozatot, a konzultációs jegyzőkönyvet, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló jegyzőkönyvet, a kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés programjait, az orvostudományi együttműködési megállapodást. A közös nyilatkozatból kitűnik, hogy Wilson meghívta Nagy-Britanniába a szovjet vezetőket, s azok elfogadták a meghívást. A politikai konzultációs jegyzőkönyvből hozzáolvashatjuk ehhez, hogy e látogatásoknak a két kormány elképzelései szerint ugyanolyan rendszeresekké kell válniuk, mint szovjet—francia, vagy szovjet—nyugatnémet viszonylatban. Az európai biztonsági értekezletről folytatott eszmecserék végig a figyelem egyik középpontjában álltak. Az eredmény ebben a tekintetben is kellemes csalódás volt. Wilson és Callaghan állásfoglalása a biztonsági konferencia közeljövő- beli csúcsszintű összehívása mellett oly határozott volt, hogy moszkvai megfigyelők most úgy vélik: ez lehet az a súly, mely végleg elmozdítja a mérleg nyelvét az értekezlet sikere irányába. A közel egymilliárd fontos vásárlási hitelmegállapodás, mely a moszkvai szovjet—angol gazdasági eszmecserék egyik kivételesen figyelemreméltó eredménye, ma meg beláthatatlan pozitív következményekkel járhat a szovjet—brit együttműködés fejlődésében, s mint Wilson hétfői sajtóértekezleten megnyerő nyíltsággal beismerte: Szorosan összefügg a szovjet piacért folytatott versennyel. Másrészt viszont szovjet és brit részről egyaránt hangsúlyozták, a szovjet piacért folyó verseny a maga részéről szorosan ősz- szefügg a brit foglalkoztatottsággal. Emellett, tekintve, hogy a Szovjetunió a maga részéről nem kevésbé érdekelt az európai gazdasági, s ezáltal a politikai kapcsolatok szorosabbra fűzésében, szovjet megfigyelők elégedetten beszélnek arról, hogy ha ez — a szovjet piacért való versengés — lesz a következő időszakban az európai tőkés hatalmak versengésének tárgya, azon mindenki csak nyerhet. BOKOR PÁL Moszkva, 1975. február 18. ■
