Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám, kedd

A szocialista nemzetiségi iskola hídépítő szerepe Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumit és a Nitrai Pedagógi­ai Fakultás a közelmúltban tudományos értekezletet tartott Tálén. A szakemberek az állami kutatási terv keretén belül a nemzetiségi Iskolák terén végzett kutatások eredményeiről számoltak be a pedagógusoknak. Az alábbiakban dr. MÖZSl FERENCNEK, a neveléstudományok kandidátusának bevezető előadását közöljük, kissé rövidítve. Az elmúlt években az okta­tásügyi szervek jelentős intéz­kedéseket leitek az oktató-ne velő munka tartalmának kor­szerűsítése érdekében. Szakéin berelnk a párt 1973 júliusi ple­náris ülésének határozatai alapján sarkították a teendőket. 1975-ben — a társadalmi igé­nyeknek megfelelően — gyor­sítanunk kell a korszerűsítési törekvések ütemét, ami egyben azt is jelenti, hogy határozot tabban fel kell lépnünk a kor­szerűsítést akadályozó tényezők és nézetek ellen. Ennek az ösz- szefüggésnek a vetületiben ve­tek fel néhány gondolatot. Elsősorban harcolnunk kell a problémákat leegyszerűsítő, nem egyszer a csupán jelszavakban való gondolkodás ellen. Mai tartalommal kell megtöltenünk az olyan kifejezéseket, mint a műveltségre ösztönzés [motivá­ció, nyelvi képzés, vagy az ifjúság szocialista nevelése. Tudatosítani kell, hogy a kor­szerű nevelésközpontú iskolá­ban az oktatás eredménye a ta­nulásra nevelés, azaz a tanulás­nak, mint a többé, a jobbá vá­lás eszközének egy egész élet­re szóló igénnyé tétele. A nevelésközpontú iskola lé­nyegesen igényesebb oktatási- tanulási formákat és módsze­reket igényel, mint a tananyag- központú iskola. Az elmondot­tak illusztrálására a következő példát említem: a tananyagköz­pontú iskolában a tanulók az irodalomoktatás keretében a té­nyek, az adatok halmazával is­merkednek meg. A nevelésköz­pontú iskolában értő, irodalmat igénylő olvasóvá kell nevelni az ifjúságot..A tananyagközpontú iskola a „mennyiség“, a neve­lésközpontú iskola pedig a „mi­nőség“ szintjét jelenti. A nemzetiségi iskolák egyik legjellegzetesebb és legsajáto­sabb kérdése a tanulók nyelvi képzése. Ezzel a kérdéssel, melynek tartozéka például a szövegértés, de az olvasóvá nevelés is, foglalkozik az álla­mi kutatási terv keretén belül a Nitrai Pedagógiai Fakultás kutatócsoportja. A kutatás so­rán bebizonyosodott, hogy a továbblépés az alapfogalmak pontosabb körülhatárolását fel­tételezi. Ezért az alábbiakban erre térek ki. A nyelv olyan eszköz, mellyel az egy nyelven beszélők tudat- tartalmaikat közölhetik kör­nyezetükkel, sőt amellyel gon­dolataikat saját tudatukban ön­maguknak is rendezett formába önthetik, megformálhatják, vilá­gosan kifejezhetik, lévén ez maga „a gyakorlati“ valóságos tudat. A „nyelv“ absztrakt fo­galom, csak valamilyen formá­ban fanyanyelv, idegen nyelv, első, második, harmadik stb. nyelv, nemzeti nyelv, világ­nyelv) létezik. Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember leg­jobban és legszívesebben beszél, s rendszerint az, amelyet gyer­mekkorában tanult Mivel az anyanyelv a Kelet , Közép-Euró- pában élő népeknél rendszerint a nemzetiségi hovatartozás is­mén/e is, a nemzetiségi nedagó- gusnak a nyelv társadalmi sze­repét is ismernie kell. Nemze­tiségi körülmények között külö­nös gondot kell fordítani az anyanyelv fejlesztésének kér­déseire az fskcftában. Hiszen az emberi tudattartalom megfor- máltsáqa a kifejezés, a gondol­kodás és a nyelv szoros kap­csolatára utal. Az elnyúlt hónapokban több gyakorló pedagógus kifogásolta, liogy egyes kutatók „mellőzik“ az anyanyelv kifejezést. Ügy vélem, erről szó sincs, hiszen tankönyveink ríme, a bevált ,, Anya nyel vünk“-sorozat számos más, nem egy esetben továbblé­pést jelentő tanulmánnyal bi­zonyítja: az anyanyelvű tanítás- tanulás elsődlegességének va­gyunk hívei. Egyszerűen csupán arról van szó, hogy kutatóink a tudományos nyelvhasználatnak megfelelően nem az anyanyelv — szinte minden nyelvben is­mert és a köznyeivben haszná­latos — kifejezését használják. A kontrasztív nyelvészet példá­ul az első, második stb. nyelv­ről beszél, melyben a jobban, szívesebben beszélt nyelv kap­ja mindig az „elsőbbséget". Az idegen nyelvoktatásban a szak­emberek viszont a megtanulan­dó célnyelvről beszélnek. Ez is a mi tételünket igazolja; a nyelvi képzést mindig valami­lyen konkrét nyelvi közegben végezzük (pl. egynyelvűen ma­gyar, magyar—szlovák stb.) és erre tekintettel kell lennünk. Lenin fejtette ki: minden mun­kás egy valamilyen körülmény között ól, egy nyelvet beszél, egy valamilyen nemzetisége van. Ezért az osztályharcban a nemzetiség nem elhanyagolható attribútum. Hasonlóan nem el­hanyagolható attribútum a ta­nuló nyelvi környezete, anya­nyelve és az iskola tanítási nyelve sem. A tanítási nyelv a gondolko­dásra nevelésnek, a valóság je­lenségei megismerésének, a va­lóság fogalmi tükrözésének és feldolgozásának az eszköze. En­nek alapján megállapíthatjuk: a nyelvi képzés korszerűsítésének elsődleges feltétele, hogy a gyermek anyanyelvét, a nyelvi környezeteit, az iskola tanítási nyelvét az egyes nyelvek taní­tásának koordinál tságát és in­tenzitását, formáit és módsze­reit, valamint a társadalom többsége nyelvének összefüggé­seit egy koordináta-rendszerben kell vizsgálnunk. A nyelvi képzésnek egységes koncepciójával a nemzetiségi Is­kolák egy központi tevékenysé­gi formáját emeljük ki, amely pozitívan hat a gyermek, az if­jú egész fejlődésére. Mert va­lamely tevékenység kiemelt alakítása az iskolai (pl. a nyel­vi és más szakosított tanítás­ban) lehetővé teszi e tevékeny­ség transzferhatását a gyerme­A nitrai Kerületi Képtár győri vendégkiállítása „A Szlovák Nemzeti Felkelés a képzőművészetben“ címmel gyűjteményes kiállítást rendez­tek a közelmúltban a győri Xantus János Múzeum Képtá­rában. A nitrai Kerületi Képtár vendégkiállításának értékes anyagát dr. Stefan Válent, a képtár igazgatója állította ösz- sze. Szobrok, domborművek, festmények és grafikai lapok képviselték itt az elkötelezett szlovákiai képzőművészetet. Drámai erejű alkotások: fájdal­mas, harcos, hősi témák — tör­ténelmünk tényrögzítő motívu­mainak tartalmi-formai meg­nyilatkozásaiban. Jankó Alexy, Bártfai Gyula, Benka, Bednár, Cemicktj, Gibala, F. Hloíník, KudláC, Kulich, Lazinovská, Lőrincz Gyula, Majerník, Mai- 1$, Medvecká, Mudroch, Julo Nemőík, PribiS, Stefunko, Stur- dík, Iván Schurmann, Szabó Gyula, Trizuljak, VestenickQ, Zelibskt) és még Jőnéhányan képviselték rangos képzőmű­vészetünket ezen a tárlaton. A kiállítás Győr—Sopron me­gye és a nyugat-szlovákiai párt­ós állami szervek közötti egyre gyümölcsözőbb együttműködés­ről tanúskodik. A Szlovák Nemzeti Felkelés antifasiszta, forradalmi harcát érzékelteti, a művészet nyelvén szól né­pünknek erről az önfeláldozó harcáról, a szabadságért, a ha­ladásért folytatott küzdelmé­ről. Az alkotások felidézik a harminc év előtti idők törté­nelmi légkörét és arról valla­nak, hogy az SZNF nemcsak ma, hanem a jövőben is a kép­zőművészek állandó ihletője lesz s kiapadhatatlan forrás marad azok számára, akik a szabadságért, a haladásért, a békéért szállnak síkra a szo­cializmus győzelmét hirdető fórumokon. —szem­ki fejlődés különböző más te rületeire is. Ezért a magyar ta­nítási nyelvű iskolában egy jól koordinált, egységesített kon­cepciójú magyar, szlovák, orosz és más idegen nyelv tanítása az újabb feladatok elsajátításá­ban sokoldalú, bőven kamatozó előnyt jelent. A nemzetiségi is­koláknak ez a többlete a két­nyelvű és bikultúrájú ifjúság nevelése több figyelmet érde­mel mind a kutató, mind a gya­korló pedagógusok részéről is. Ma már elmondhatjuk: min den magyar tanítási nyelvű is­kola közepes szintű szlovák nyelvi tudással vértezi fel ta­nulóját. Ha ez a tanuló szlo­vák környezetije kerül, néhány hónap alatt olyan szlovák nyel­vi készségre tesz szert, hogy szlovák beszédén alig lehet ész­revenni magyar anyanyelvűsé- gét. Iskoláinkban ezért szinte állandóan, minden tanítási órán, mihelyt a gyermekek anyanyel­vükön megértették s a gyakor­ló foglalkozások során megsze­rették a tananyagot, szlo­vákul is megtanulják ezt inter­pretálni. Csak az ilyen, a konk­rét ismerettől az elméletig az anyanyelven, de az elmélettől a gyakorlati alkalmazásig már két nyelven folyó munkával le hét kiépíteni a gyermekben a két nyelv viszonylag egyenlő mértékű és azonos értékű hasz­nálatát, a gyermek korának megfelelő, az anyanyelven meg szerzett, biztos fogalmakra épülő, szervas kétnyelvűségeit. A nyelv — ablak a világba. Ha ez az ablak nem olyan kicsi, hogy éppen csak kileselkelőd- hetünk rajta, hanem olyan nagy, hogy magunkat is megmu­tathatjuk, adhatunk is valamit egyéniségünkből. Szlovák nyelv­tudásunk csak így válhat egyen- rangűsításunk eszközévé. A fej­lődésnek elérkeztünk ahhoz a fokához, amikor felül kell vizs­gálnunk: milyen fokú kétnyel­vűséget adunk az ifjúságnak, s ez elég-e ahhoz, hogy nyelvi- nemzetiségi sajátosságaink meg­őrzésével és a szlovák nyelv és az arra épülő kultúra ismereté­vel az egész csehszlovák szo­cialista társadalmat gazdagít­hassuk. Mindez persze megkö veteli a két nyelv egyenrangú és teljes tudását, mert ma már teljes emberi érzéseket, értéke két kell hitelesen tolmácsolni mindkét irányba. Az ellentétes osztályokra ta­golt társadalomban ,a nemzeti­ségi „kérdésben“ és ennek kö­vetkeztében legtöbbször a nem­zetiségi iskola tartalmában is a burzsoázia osztályszempont­jainak megfelelően a nemzete­ket szembeállító elemeket hang­súlyozzák. Ebben a „politiká­ban“ a „kisebbség“ *a viszály alfája. A szocializmusban a nem­zetiségi iskolák (hasonlóan, mint a nem nemzetiségi kérdést, hanem kapcsolatokat tanulmá­nyozó tudományos dolgozók) a tananyagban a nemzetek és a nemzetiségi csoportok közötti közeledés elemeit hangsúlyozzák. Minden fogalom lényeges je­gyei körül határolásához a dön­tő kritérium a bennük tükröző­dő objektív valóság. Fontos, hogy a népek közötti közele­dést életünk szocialista reali­tásai és a szovjet valóság alapján a jövőben még árnyal tabban értelmezzük. Mert a szo­cialista nemzetiségi iskola hi­dakat épít a nemzetek közé, míg a burzsoá iskola árkokat ás. A mi feladatunk a „szlová­kiai és a magyar“ haladó ha­gyományokat is megőrizve meg­haladni és a két- nyelv és két kultúra ismeretéből-igényéből fakadó többletet felhasználva ta­nítványainkban nagy transzfer hatású ismereteket kialakítani. Az egész életre kiható önfej­lesztő igényt kell meggyökerez tetnünk tanítványainkban. Töb­bek között tehát azt is, hogy tanítványainkat ne a té­vedhetett enség jeli emezze, hanem az önmagát vizs­gáztató, állandóan többre, jobbra törő igazságkeresés. Ez az egyik legjobb biztosítéka a korszerűnek, az intellektuális igényszint állandó emelésének, és alapvető feltétele a marxi— lenini világnézet elsajátításának és a szocialista internacionaliz­mus tudatosításának. Ezen mun­kálkodnak a nemzetiségi okta­tásügyi elméletével foglalkozó tudományos dolgozók. 0 i FILMEK A HÁZMESTER (froincia) Nem is olyan régen az embe­rek vakon hittek azokban a daj­kamesékben, miként válik röp­ke pá.r év alatt milliomossá az üres zsebbel valamelyik nyugati nagyvárosba érkező hetyke le­gényke. Változnak az idők, s változnak az emberek elképze­lései is; az álmok világát ma már senki sem látja olyan ró­zsaszínűnek, s az emberek a meztelen, lakkozatlan valóság­gal szembekerülve vagy az ot­tani élet kegyetlen realitásáról értesülve kénytelenek tudomá­sul venni, hogy a közhiedelem csupán csalóka ábránd volt. Az egyszerű embernek nincs ideje vagyonról, gazdaságról álmo­dozni, mert a puszta megélhe­tésért kell küzdenie, ha egyál­talán van munkája, nem pedig a munkanélküliek sorát gyara­pítja. Hány főiskolát végzett diplomás fiatal is kénytelen ok­levelét sutba dobni, mert nincs különösebb esélye az elhelyez­kedésre, ha csak a szülei nem pénzmágnások, vagy befolyásos valakik. A kapitalista társadalom vál­ságjelenségeit gyakran állítják pellengérre különösen az írók és a filmrendezők. Jean Girault, a sikeres francia vígjáték-ren­dező A házmester című filmjé­ben bemutatja az érvényesülés iskoláját. Alkotásának hőse két­féle főiskolát is elvégzett, mégis csak házmesterként ke­resi kenyerét. Ennek ellenére szerencsés embernek mondhat­ja magát, mert nagyurak lakta házba sikerült elszegődnie, ahol magára vonja a szépasszonyok és fiatal hölgvek figyelmét, s egy kis ügyeskedéssel valamire viheti... A bevezetőben elmondottak alapján arra következtethet­nénk, hogy a francia film ko­mor hangvételű és sötét színek­kel ecseteli a nyugati társada­lom viszonyait. Ám nem is Jean Girault lenne, ha a filmje ezt a tónust pendítené meg. A ren­dező az egész történetet humo­rosra hangolta (bár humora meglehetősen kesernyés, fa­nyar), a remek alapötletből szó­rakoztató komédiát kreált. S nem is akármilyet. Míg hősei a történetet végigbolondozzák, a rendező tulajdonképpen bemu­tatja a valóságos helyzetet. A nézőt így fosztja meg a burzsoá társadalomról alkotott illúziói­tól; meggyőzően, a mesterkélt­ség nyoma nélkül érzékelteti a hős sanyarú életét. Eképpen rombolja szét a közhiedelmet a látványos karrierről. Sajátos stílussal és eszközökkel leplezi le a mítosz hazugságait, s kü­lön érdeme, hogy mindezt ejjy vígjáték keretében tette. LADY ÉS A CSAVARGÓ ___________________________(amerikai) Walt Disney ismét visszatért a filmvászonra; jóllehet a hol­lywoodi nagymester már több mint nyolc éve távozott az élők sorából, világhírű rajzfilmjei to­vább élnek, az idő vasfoga nem koptatta meg fényüket és vará­zsukat. Filmszínházaink csaknem 20 év múltán tűzték műsorra a Lady és a Csavargó című Walt sok kedves lakója, „akik“ ked­vességükkel, bájukkal, az igazi mesehősökre jellemző tulajdon­ságaikkal elkápráztatják a né­zőt. A film varázsa abban rej­lik, hogy a Jó szükségszerűén, győzedelmeskedik a Rossz fe­lett, akárcsak minden igazi me­sében. A Walt Disney műhelyében készült animált film szerkezett­A Lady és a Csavargó című rajzfilm egyik kockája Disney-produkciót, mely a világ élvonalába tartozó művész első szélesvásznú rajzfilmje. A mű­faj kedvelői számára valóságos csemege ez a naivan, kedvesen szőtt történet, mely két kutya (Lady és Csavargó) barátságát meséli el — színesen, ötlete­sen, hagyományos-realista mó­don. Bár a mese főszereplője a két kutya, a vásznon felsorako­zik előttünk az állatvilág sok­leg egységes, friss tempójú, rendkívül ötletgazdag és fantá;- ziadús. A népes alkotógárdának remek összhangot sikerült te­remtenie a cselekmény, a raj'* zok és a zenei aláfestés között. Az ő jóvoltukból a nézők ezrei, illetve milliói szórakoztak és szórakoznak világszerte Lady és a Csavargó magával ragadó történetén. —ym~* Marié Majerová népszerű regényéből készült A kis Robinson című cseh ifjúsági film. A Karéi Kachyha rendezte alkotás hőse egy tizennégy éves serdülő leány, aki anyja halála után egyedül gon­doskodik az apjáról és a háztartásról. A lélektani film a leány sorsát, megpróbáltatásokkal teli küzdelmes életét követi nyomon. A cselekmény a harmincas években, a gazdasági válság időszaká­ban játszódik. A tanulságos és érdekes film főszerepét Miroslava Safránková, a bfnői textilipari szakközépiskola tanulója (a képen) játssza,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents