Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám, péntek
TÖBB NYELVEN AZONOS ÉRZÉSEKRŐL Lelet e az énekesnő feleség és édesanya? (A hanglemezjátszó tűje ismeri dallamokat varázsol elő a fekete hanglemezről. Magyar csárdásokt kelet-szlovákiai por gö ritmusok, orosz melódiák és szerb népdalok váltakoznak. A lemezborítón egy mosolygós arc, s alatta nagy betűkkel: Z'atica Lamos-Durovic. Magyarul ennél sokkal „egyszerűbb“ a neve: nálunk „Csöpilcént“ ismerik és kedvelik...} — Pozsonyban születtem, s más gyermekekhez hasonlóiul én is sokat álmodoztam, csodás terveket szőttem. A különbség talán (.sa'í annyi, hogy nem mesebeü hősnő akartam lenni hanem táncosnő, vagy énekesnő. Éde apám erről hallani sem akart, s így később az ő ked véért jelentkeztem egyetemre, s elsősorban az ő kívánságára lettem gyógyszerész. Közben íuért terveimről sem mondtam le. A Kultúra és Pihenés Park jában rendezett tehetségkutató versenyen első lettem, majd szóló Ülőkésként szerepeltem az Operett verázsa című műsorban neves színészekkel és énekesekkel egyött. Hát körülbelül így kezdődött . . /...Es a folytatás? Ügy tudom, az som volt problémamentes .. ,J — A hatvanas évek derekán férjhez mentem. Férjem jugoszláv állampolgár, s az ottani hajózási vállalat egyik tisztviselője. Két évig Bécsben éltünk, majd utána Belgrád következett. Bécsben kislányom született, s az éneklésről megint le kellett mondanom. Persze, csak ideiglenesen ... Bécsben is rendszeresen gyakoroltam, új dalokat tanultam be és birkóztam a szerb nyelvvel. Érdekes, hógy én elsősorban a komoly zenét kedvelem, mégis idáig főleg a népdalokkal arattam nagy sikert. Belgrádban aztán rendszeresen felléptem a televízióban. Különösen a magyar és a szlovák csárdásokkal arattam nagy sikert. A jugoszláv hanglemezkiadó rövidesen megjelentette kislemezen a legismertebb magyar csárdásokat. Érdekességként jegyzem meg, hogy ez volt az első magyar nyelvű hanglemez, amelyet a Jugoton ' :íiri''tt a fe'szabadulás óta. /... ujsagkioágásokat, fényképeket nézegetünk. A televíziós fellépések, belgrá di és vidéki hangversenyek kifejező dokumentumai. Az énekesnő kérdés nélkül folytatja ...) — Tulajdonképpen a népdalok is nagyon a szívemhez nőttek. Elsősorban melódiagazdagságuk, tisztaságuk és őszinte hangvételük miatt. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy több nyelven énekelek ugyan és mégis ugyanazokat az érzéseket tolmácsolom: az egyszerű emberek örömét és bánatát. Leírhatatlan érzés látni, hogy a szerb néző nem érti és mégis érti a magyar népdalokat, s mondjuk a magyar ajkú közönség fülében sem cseng idegenül egy orosz, vagy egy szlovák népdal. Ilyenkor érzem, hogy sokszor nem is tudatosítjuk, mennyire és mennyiben hasonlítanak egymáshoz a közép-eu rópai nemzetek. (... Belgrád után újra a szlovák főváros következett ...) — Igen, a szolgálati utak és kötelességek is kiszámíthatatlanok. Belgrádi éveimre nagyon szívesen emlékszem vissza. Hálával gondolok Zdenka Ziková- Uimitrijevicsre, akinél korrepetáltam. S nem tudom elfelejteni a belgrádi gyermekeket sem, akiket táncolni tanítottam a Velko Dugosics balettiskolábnn Szülővárosomban szinte mindent kezdhetek elölről. Több szlovák lap ugyan néhányszor beszámolt jugoszláviai sikereimről, de a közönségnek ez kevés. A néző csak akkor tart számon, ha lát és hall, hiszen nálunk is nagyon sok a jobbnál jobb énekes. Most Belő Turbóhoz járok hang képzésre, szerepeltem az Ifjú Szívek A népdaltól az áriáig című műsorában, s előreláthatólag az új összeállításban is fellépek majd ' Miskovics Lászlóval, a bratislavai Oj Színpad művészével. Nagyon sokat gyakoiiok, inért szülővárosában még az énekesnő is nagyon nehezen lehet „próféta“. (Feleség, édesanya, énekesnő. Hogy lehet ezeket a felelő 'i.séii / eljes szerepeket egyeztetni?) — Nehezen, s különösen ak kor, ha férjemben is megtalálható egy csipetnyi édesapám nézeteiből ... Ami az egyezte tést illeti, mondok egy aránylag friss történetet. A Csehszlovák Rádió magyar adásának szilveszteri műsorát mentünk fel játszani Csallóközaranyosra. Reggel fél hétkor indultunk. Férjem éppen Becsbe utazott, s ezért a húgomat kértem meg, hogy vigyázzon második gyér mekemre. Ö azonban valamiért késett, az autóbusz nem várba tolt, mit tehettem, egyedül hagytam az egyéves kisfia mát. A próbák szünetében idegesen telefonáltam haza, nem is ebédeltem, mert sokáig nem kaptam vonalat. Végre valamivei az esti fellépés előtt sikerült a kapcsolás, s megtudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Idegileg teljesen kimerül tem, de nevetnem kellett, pattogós csárdásokat énekeltem, s a közönség az „előjátékról*1 mit sem tudott. (Annak alapján, amit idáig elmondott, azt hiszem, hogy ennek ellenére sem .../ — Pontosan azt mondja, amit érzek. A különböző nehézségek ellenére sem szakítom meg énekesnői pályámat. Szeretnék most már végleg megkapaszkodni a komoly zene területén. Életem nagy álma a Carmen. Eddig még csak addig jutottam el, hogy részleteket énekeltem Bizet operájából különböző hangversenyeken. Ez is fontos lépcsőfok a csúcsig. Lehet, hogy túlzottnak tűnik a tervem, de én eddig nem álmodoztam irreális dolgokról, s gyermekkori álmomat is nagyrészt megvalósítottam. Egyszóval: meg próbálom. Sok sikert. Zlatical SZILVÁSSY JÓZSEF NAGVBÍNÍA PRÁGÁI PREMIERJE ízléses, de szófukar plakát jelezte a hirdető táblákon, hogy ismét magyar festők képeit láthatjuk Prágában. A nagybányai (Baia Mare-i] művésztelep megalapítóinak és folytatóinak — későbbi negálóinak — művei sorakoznak fel ezúttal a prágai Národní trida egyik szép, sajnos kevésbé látogatott tárlat- termében. A plakát a modern magyar festészet kezdeteiről szól. S az emberben akaratlanul is felvetődik a kérdés: valóban a modern magyar festészet kezdetét jelenti Nagybánya? Aztán felelevenítve a milléniumi dínom- dánnmos úri Magyarország hivatalos festészetét, ha némi habozás után is, el kell ismernünk, hogy a „magyar Barbi- zon“ valóban lépést jelentett előre. Meg akkor is, hogyha ez a lépés bátortalan volt és alig egy arasznyi. Legalább is az alapítókról, az első generációról mondhatjuk ezt, akik nem az akkor már diadalmaskodó impresszionizmus esztétikáját vallották és hirdették, hanem Manet-ék egyik szürke kortár- sának, a ma' már alig ismert Bastien-Lepage-nak úgynevezett finom naturalizmusára esküdtek fel. Igaz, a plen-air festészethez és a kevésbé hivatalos témákhoz, a táj és az egyszerű népi motívumok ábrázolásához így is eljutottak. Münchenben kezdődött minden. Kát nagybányai festőfióka. Réti István és Thorma János felhívta Hollósy Simon figyelmét a E’ernezely patak kies völgyében fekvő erdélyi bánya- városkára, melynek vezetősége 1890-ban meghívta Hollósy Simon müncheni magániskoláját Nagybányára. A tisztaszívű vendéglátók ösztöndíjat ugyan nem adhattak vendégeiknek, de vasúti jegyeiket az akkori magyar határtól Nagybányáig majd onnan vissza nyaralóiknak megtérítették és számukra műtermet is biztosítottak. így jött tehát 1890-ban létre az egykori erdélyi Nagybányán a „magyar Barbizon“, a hivatalos akadémizmusnak hátat fordító magyar festőiskola. Holló- sy Simon, Réti István és Thorma János voltak az alapítók, s csatlakozott hozzájuk Iványi Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Csók István és mások. Későbben Ferenczy Károly is letelepedett ott családjával és végül is ő lett a művésztelep szellemi vezére, noha a festő ekkor már munkásságában Benedetto Croce és Henri Bergson filozófiájából indul ki és lényegében a lárt pour lárt-nak a híve. Bizonyítja ezt különben a tárlaton látható „önarcképbe, valamint Malonyai Dezső portréja, s mindennek nem mond ellent a Favágók hazatérése (1899) című vászna sem. Nagybányának Idővel rangja lelt, ellenfelei és ellenségei •egyformán elismerték. És itt konfrontálták az új idők új igéit a tegnappá váló nagybányai piktúrával, a Párizsban tanuló fiatalok: Czóbel Béla, Per- lott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Cigány Dezső és társaik, akik a nagybányai második nemzedék zömét alkották. A víz a tűzzel sohasem fér össze és a két egymással szembekerült nemzedék szükségszerűen összecsapott. A párizsi igéket ugyanis az öregek nem kedvelték. Főleg Réti István támadta az úgynevezett „neóso- kat“, akik a neoimpresszioniz- mus, helyesebben és pontosabban Paul Cézanne művészetéért lelkesedtek és későbben ki is vonultak Nagybányáról. Majd számosán közülük a híres NYOI.CAK csoportjának leltek alapító tagjai. Nem érdektelen, hogy a nagy összecsapás idején Lukács György Az utak elváltak című cikkében a fiatal ueósok mellé állt, s írásában ezeket mondotta: „Az új művészet architekto- nikus a régi, az igazi értelemben. Színei, szavai és vonalai csak kTfejezői a dolgok lénve- gének, rendjének és harmóniájának. súlyainak és egyensúlyainak ...“ Ügy vélem, hogy Lukács Györgynek ez a fiatalok címére szóló elismerése elsősorban mégiscsak Paul Cézanne művészetének szól. Ez a lég szebb elismerés és a legtalálóbb, legpontosabb definíció, amelyet eddig a művészet!ürté- netl cikkekben és könyvekben olvastam. No de talán térjünk vissza a tárlat anyagához, amely e térben felnőtt prágai nézőnek... Kár, hogy Hollósy Simont nem éppen a legjobb képei reprezentálják ezen a kiállításon. Véleményem szerint a Söntésben és a Zászlós című vásznai helyett inkább az expresszív és szug- gesztíven ható „Rákóczi indu- ló“-t kellett volna a prágai közönségnek bemutatni. Míg Glatz Oszkár Román nők című festménye kissé egzotikusán hat, szem- és szívderítő Iványi Grünwald képe, az „Itatás“, amely Ferenczy Károly vásznaival együtt az első nemzedék legvdnzóbb alkotásai közé tar- tozi k. Nem véletlen, hogy a táriat legszebb és legértékesebb képeinek a sokat csúfolt „neó- sok“ az alkotói. Tihanyi Lajos „Nagybányai utcája“, Perlott- Csaba Vilmos Ziffer Sándorról készült portré je, a tüdő vészben alig húszéves korában elpusztult Maticska Jenő Téli falu című kepe, csakúgy mint Ziffer Sándor vászna, a „Táj palánkkal“, de elsősorban Cigány Dezső Magános fa című alkotása, értékes és rangos modern mű. Ezeken a képeken az európai modern festészet vívmányai nyerték el a magyar honpolgárságot! És éppen e tárlat ellentmondásai igazolják Nagybánya történelmi és művészettörténeti fontosságát, jelentőségét! Mert a „magyar Barbizon“, illetve ennek második nemzedéke nélkül aligha jöhetett volna létre 1908 bán a NYOLCAK nagyszerű és forradalmi csoténelmi differenciálódást na- gyau is érzékelteti! Ferenczy Károly alkotásáról már szó tam, Thorma János vásznai a plen-air festészetnek naturalizmussal átszőtt állagát képviselik és Réti István müvei sem jelentenek újat az urbanisztikus festészet légköréAZ ÍRÁS NEM TERMÉKETLEN JÁTÉK FÖLDES SÁNDOR ÉLETMŰVÉRŐL A két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomban Földes Sándor Fábry Zoltánnal, Forbáth Imrével és másokkal együtt a haladó szel lemű írókhoz tartozott. Sokol dalú tevékenysége szép és Ili teles bizonyítéka elhivatottsá gának, kiállásának a széles néptömegek mellett. Földes ak tív munkatársa az első kommunista újságnak, a Kassai Munkásnak, továbbá a Kassai Naplónak, valamint a Tűz című tudományos folyóiratnak. Később részt vállalt a Barta Lajos által szerkesztett Új Sző és más folyóiratok szerkesztésében is. Földes életszemléletének elsősorban a költészet a hű kifejezője. Verseit kezdetben az expresszionizmus hatotta át. Kassák Lajos szerint az expresszionizmus két irányú: az egyiket a geometriai egyszerűsítések, az absztrakció és a teoretizálás, a másikat a nyers indulatok, az érzelmek szenvedélyessége, a „romantika“ jel lemzi. Ez utóbbihoz soroljuk Földes Sándort. ,,A toll nem kiváltság jelvénye, de munka szerszám, mint a kalapács: az írás hiteles cél, és nem terméketlen játék.“ Ez a költő ars poeticája. És Földes ezt a tartalmat öntötte a fent említett formába. Legfontosabb célja, hogy a dolgozó tömegek érzéseit és gondolatait fejezze ki. Verseit könnyedén írta. Szinte mindegyik önfeledten áradó; az életerőtől, a „pirosabb“ jövőbe vetett hittől duzzadó sorok mozgósítanak. Nézzük csak meg a Májusi menet című versének felkiáltásait: ö embert, Szín!, l<iazság!, Szeretet!, Májust, Tör vény!, Szépség!, Egészség!, El ni!, Üti, Kiálts!, Rohanj! A nagybetűs szavak szenvedélyes felkiáltások, s egyúttal tipikus expresszionista jegyek is. Hasonlóan erős érzelmi színezetűek igéi: fűtik, mosolyognak, lombosodnak, szétpattannak, tárul, integetnek, piperézik, vibrál, csillog, lobban, rohanj stb., valamint szimbólumai: Fény, Ember, Szeretet, Május, Testvér ... Földes a kívülről jövő hatásokat asszimilálja. így történhetett meg, hogy habár a legfrappánsabb szókapcsolatokkal, metaforákkal fejezi ki a vers té máját, egy bizonyos fokú mono tonitás és tematikai egyoldalú ság is észlelhető költészetében Földes korai költészetének darabjai harsogó pattogó moz galmi dalokra emlékeztetnek, kései verseit azonban már nem jellemzi a rikoltó színű képek sokasága. Költészete lehalkult, a költő mélyebbre és önmagában a világban egyaránt. Témaköre forró szenvedélyű szerelmi tárgyú versekkel bővül. Bár még mindig egynek érzi magát a sok millióval, verseiben több az önkivetítés. F.z a költészet megfontoltabb, higgadtabb é‘= csendesebb. Földes hangvételi változását magánéletében bekövet kezeli változások okozták. A két világháború közötti mozgalmas évek után a költő visszavonul a közélettől. Születésének 80. évfordulóján nemcsak verseit érdemes újraolvasni, hanem emberként és költőként is ismét fel kell fedeznünk őt. S. KARSAY KATALIN portja, amely valóban a modern magyar festészet kezdetét jelentette, s amellyel a „neó- sok“ festészete Ady Endre európai és nemzetmentő költészete. no meg Bartók Béla modern és mégis nemzeti zenéje mellé sorakozott fel! BARSI IMRE KULTURÁLIS HlREK ♦ Felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére új műsort készít a Lúčnica népművészeti együttes. Műsoruk zenei részét Dezider Kardoš, Zdenek Mikula, lvan Hrušovský, Ladislav Burlas, valamint cseh és szovjet zeneszerzők műveiből állították össze. A tánckompozíciók betanítására egy szovjet koreográfust hívnak meg. Az új műsor bemutatójára májusban kerül sor a prágai felszabadulási ünnepségek keretében. Júliusban a Szovjetunióba utazik az együttes. Ez évi terveik között szerepel egy belgiumi vendégszereplés is. ^ A berlini Union Verlag kiadónál két kötetben megjelent A japán művészet története. A könyv átfogó képet ad többek között Japán építőművészetéről, iparművészetéről és festészetéről a kőkorszaktól napjainkig. + Kél eleddig ismeretlen szöveget fedezett fel és közölt a Siempre című mexikói folyóirat Traventől. Az írások valószínűleg 1926-ból származnak, amikor Traven a mexikóiak életével és művészetével kezdett foglalkozni. A berlini Volk und Welt kiadó a két kéziratot az író összegyűjtött cikkeivel és leveleivel együtt szándékozik kiadni. n 1975. I. 31. 6 Ziffer Lajos: Táj palánkkal
