Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám, csütörtök
A matematika korszerű oktatásáért Melyik pedagógus tud gondolkodásra nevelni? „Minél többet tanít a tanító, annál kevesebbet tanul meg a tanulói“ J. A. KOMENSKY A tudományos-technikai forradalom napjainkban gyors ütemet diktál. A rohamosan fejlődő tudományok egyre több matematikához értő, jól képzett szakembert igényelnek. Ezért hazánkban és külföldön is széles körben foglalkoznak a matematikatanítás színvonalának emelésével, a matematikaoktatás korszerűsítésével. Óriási hibát és pótolhatatlan mulasztást követünk el, ha a matematikaoktatás reformmozgalmáról nem veszünk tudomást, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy „gyermekeink, akik most és ezután kerülnek majd az isko lába, az eddigieknél jóval ma- tematizáltább világban fognak élni, dalgazni és alkotni.“ Mostanában sokat hallunk, beszélünk és a CSKP XIV. kongresszusának, majd 1973. évi júliusi plenáris ülésének oktatásügyünkre vonatkozó határozatai óta egyre gyakrabban és szenvedélyesebben vitázunk is az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséről, a matematikaoktatás korszerűsítéséről. Már az eddigi vitákból is leszűrhető néhány tanulság, alapvető igazság. 1. Ma már tudjuk, hogy a matematikatanítás fő célja a korunk igényeinek megfelelő gondoskodásra nevelés, elsősorban a problémamegoldás nem gépesíthető részeiben való jártasság és az ehhez szükséges készségek kialakítása. Gyermekeink jövője érdekében el kell érni a problémamegoldásban való jártasságot; ezt semmi sem helyettesítheti. Ez az eddigi célkitűzésekhez képest lényegesen nehezebb és igényesebb feladat. A problémamegoldásban való jártasság eléréséhez több lépcsőn át juthatunk. 2. A gondolkodásra nevelés egyik, semmivel sem pótolható lépcsőfoka, eszköze a rutin-, sablonfeladatok bizonyos szinten való végzése. A rutin- feladatok megoldásában mutatkozó hibák ■ ugyanis fékezik, lehetetlenné teszik a problémamegoldást, elterelik róla a figyelmet, részletproblémákba fulíasztják az egyént, mert Mit is vásároljunk? Tóthpál Gyula felvétele nincs mivel megoldania a problémát. Tehát az eredményes gondolkodásra nevelés elengedhetetlen előfeltétele az, hogy az adott emlékezeti elemek kezelését, rutinfeladatok alkalmazását tanulóink bizonyos szinten végezzék. A rutin, emlékezetbeli teljesítmények tervszerű fejlesztését pedig nem lehet az otthoni tanulásra bízni, módszeres fejlesztése az iskola jeladata. Ám ennek túlbecsülése is nagyon káros. A tanulókat nem elegendő csak emlékezetbeli teljesítmények nyújtására ösztönözni, meri a rutin- feladatok megoldásának tudása csupán kezdet, lépcső, elengedhetetlen előfeltétel, csak jogosítvány a magasabb szintű munkához. A rutin, emlékezetbeli teljesítmények módszeres fejlesztéséhez és szükséges szinten tartásához a galántai járás iskolái — a járási oktatásügyi szakosztály jóvoltából — már eddig is hathatós segítséget kaptak. Az 1—9. osztályok ösz- szeadásból, kivonásból, pótlásból, bontásból tudásszintjelző lapokhoz és táblázatokhoz jutottak. A további rutinműveletek táblázatainak kidolgozása folyamatban van. 3. Az eredményes matematika- oktatás egy másik, semmivel sem pótolható lépcsőfoka a pedagógus tantárgyi és módszertani felkészültsége, munkaerkölcse, az ügyért való lelkesedése és állandó önművelése. Gondolkodásra, problémamegoldásra ugyanis csak az a pedagógus tud nevelni, aki rendszeresen gyarapítja ismereteit és tudását, aki nem tekinti fegyelmezetlenségnek, ha tanulóinak önálló, vagy más véleménye van. Csak az bízhat mások fejlődésében, aki önmagát is képes nevelni és lépést tud tartani a gyorsan fejlődő, változó kor követelményeivel. „Mindenki elmaradhat a gyorsuló világban, de a pedagógus nem1“ Az eredményes pedagógiai munka alapfeltétele a korszerű módszerek egész skálájának ismerete, a hatékony munkaeszközök gazdag tárában való biztos eligazodás. Természetes, hogy a hatékonyabb módszerek, eljárások sem csodaszerek, a gyengén és felületesen felkészült pedagógusok munkáját ezek alkalmazása sem képes eredményesebbé tenni. 4. Egy-egy iskolában a matematikaoktatás színvonalának jelentősebb emelkedése nagymértékben függ az iskolaigazgatótól, az iskolavezetőségtől. Az igazgató támogatása, pártfogása, ilyen irányú módszeres törekvései nélkül nincs előbbre- lépés. Az Iskolaigazgatónak kell tehát a reform megvalósításának élén állnia, neki kell az újat, az eredményesebbet pártfogolnia, felkarolnia, s az iskolájában olyan légkört, helyzetet teremtenie, hogy az egész kollektíva szükségesnek tartsa az állandó és rendszeres önművelést, az eredményesebb eljárások keresését. De az igazgatónak kell ügyelnie arra is, hogy a korszerűsítési törekvésekre csak az eredményesség, a színvonal állandó emelkedése, a szükséges jártasságok és készségek kialakulása, a teljesítményképes tudás (az eredményesség szintje méréssel, ösz- szehasonlítással, például didaktikai tesztekkel megállapítható) legyen a jellemző, és ez semmi mással ne legyen helyettesíthető, például nyüzsgéssel, agyon- szervezéssel stb. Ma már az is tisztázódott, hogy az óvodásokkal és az 1 —5. osztályosokkal való törődés a leggazdaságosabb befektetés, mert később óriási kamattal térül meg. Sajnos, ma még nem minden igazgató, óvónő és 1—5. osztályban tanító pedagógus tudatosította, hogy milyen pótolhatatlan mulasztást követ el, ha elszalasztja ezt a lehetőséget. Minden egészséges gyermek ugyanis érdeklődik a környező világ iránt, akadnak ugyan fásult, közömbös, nem kérdező gyermekek is. Az ilyen fásult gyermeket az életkornak megfelelő kíváncsisághoz visszavezetni még nem késő, bár nagyon nehéz. Legtöbbször a türelem, a biztatás hiánya vagy a sorozatos elmarasztalás, a közöny győzi meg az ilyen gyermeket arról, hogy „kár a gőzért“, ne ki úgy sem sikerül semmi. Bízni kell minden egyes gyermekünkben, mert mindegyik szeretne jó lenni, többet nyújtani, de nem tehet róla, ha szűkebb környezete más irányba vezeti őt. A gondolkodásra nevelés kéz dete, a gondolkodáshoz szók tatás, a gondolkodni akarás alapjainak lerakása, kialakítá sa és kellő fejlesztése éppen erre az időszakra esik. Szinte pótolhatatlan mulasztást köve tünk el, gyermekeink érvényesülését akadályozzuk már kicsi korban, ha nem fordítunk kellő figyelmet a gondolkodásra nevelésre, az önállóságra, a a matematika alapjainak lerakására. Tehát az óvodának és az 1—5. osztályoknak óriási a szerepe az alapozásban, a szükséges jártasságok és készségek kialakításához, és bizonyos szintre hozásában. Sajnos, legtöbb iskola és óvoda között szinte nincs is kapcsolat, vagy az óvodások egyszeri iskolalátogatásával kimerül az együttműködés. Hasonló a helyzet az 1—5. és a 6—9. osztályokban tanító pedagógusok között is. Pedig mennyi, mennyi oktató-nevelői, tantárgyi, tudásszinti problémában, szoktatási kérdésben lehetne szót érteni, ha személyi sérelmeinket, hiúságunkat félretéve csak gyermekeink jövőjét tartanánk minden másnál fontosabbnak. Bármilyen szokásról is legyen szó, lényege a nagyon kicsi korban kezdett és tudatos, határozott, rendszeres, következetes gyakoroltatás. A játékos, versenyszerű és változatos gyakorlás, produktív cselekedtetés, ismeretszerzés és teljesítménynyújtás sorozatát kell nap mint nap módszeresen, kihagyás nélkül biztosítani, úgy, hogy a tanulók kényszer nélkül ma, holnap, holnapután, állandóan eleget tegyenek a pedagógus által teremtett helyzetnek, kérésnek. 6. A matematikaoktatás problémáival foglalkozva a felsorolt néhány észrevételen kívül még szükségesnek tartom azt is megemlíteni, hogy iskolai matematikaoktatásunk színvonala csak akkor emelkedik majd számottevően, ha a pedagógu sok a tengernyi útmutatáson, határozaton kívül több és konkrétabb, a tanító és tanuló munkáját is könnyítő segítséget kapnak. Manapság elég gyakori ugyanis, hogy a pedagógusnak a tanításon kívül sok egyébbel is foglalkoznia kell, s így nem mindig sikerül a határozatokban rögzített sokrétű és igényes pedagógiai feladatokat nap mint nap megvalósítania. Több és hathatósabb segítségre lenne szükség például módszertani kérdésekben, a szakköri foglalkozások, az olvasástanítás és olvasóvá nevelés terén, az önművelés és továbbképzés irányításában stb. Az eddigieknél jóval többet kellene tenniük kiadóvállalatainknak is. Ezek a kérdések szerintem fokozatosan megoldhatók lennének, és emelkedne Is a matematikaoktatás színvonala, ha egy bizottság központilag irányítva törődne a fogyatékosságok felszámolásával. PAPP ENDRE galántai gimnázium A bussai férfi éneklőcsoport. A szerző felvétele A krónikát tovább írják Jó hangulatban kezdődött a CSEMADOK busincei (bussai) helyi szervezetének évzáró gyűlése. A fiatalok és az idősebbek szemében egyaránt ott ragyogott az év kimagasló eredményeinek öröme. Az elért eredmények értékét növeli, hogy a szervezet azokat az SZNF harmincadik, valamint a CSEMADOK megalakulásának hiuwonötödik, jubileumi évében érte el. A bussai CSEMADOK-tagok komolyan készültek a „Tavaszi szél vizet áraszt“ versenyeire. Ezt igazolta a Zsélyen megrendezett középdöntő is, ahonnan továbbjutott a női- és a férfi éneklőcsoport, a szólóénekesek közül pedig Bombór Gáborné, Bombór Ferencné, Adám l,ászióné és Pisák Pál. Az elért eredmények további munkára ösztönözték a csoportot, és szaporították Fajcsilc János munkáját, aki az éneklők mestere. Meghívást kaptak a folklóregyüttesek fesztiváljára, melyet Nagycsalomiján tartottak. A bussaiak régi hagyományok alapján összeállították a Fonót. Ebben elsősorban Vámos Gézáné, Nagy Tiborné és Vámos Lászlóné segített sokat. Fellépésüket siker koronázta. Ugyancsak eredményesen szerepeltek a zselízi Országos Nép- művészeti Fesztiválon, ahol az asszonyok népviseletét nagy tetszéssel fogadták. Következett a „Tavaszi szél vizet áraszt“ kerületi döntője. A férfikórus Garamkálnán is a legjobbnak bizonyult. Bejutottak az országos döntőbe, ahol a harmadik kategória győztese a bussai férfi éneklőcsoport lett. Ugyancsak szép eredmény Fajcsik János harmadik helyezése, melyet a népdalgyűjtők versenyében ért el. A bussaiak ezen kívül egész estet betöltő műsort állítottak össze és színvonalas vetélkedőt rendeztek „Ki tud többet az SZNF-ről“ címen. A siker minden elismerést megérdemel. Egyszerű emberek sikere, akik továbbra is lelkesen, fáradságot nem ismerve dolgoznak. NAGY LÁSZLÓ ÚJ BORÁSZATI ÜZEM Az „Aranyfácán“ védjeggyel ellátott húrba- novói (ógyallai) sörről Gambri- nus, a mondabeli flandriai király, a sör állítólagos feltalálója is elismeréssel szólna — ha élne. A közel hétezer lakosú kisváros a jövőben nemcsak a sörivók táborában akarja népszerűségét növelni. 1971. őszén megkezdték egy új borászati üzem építését, megközelítőleg 24 millió koronás beruházással. Ján Medek elvtárs, az üzem vezetője elmondta, hogy a tervek szerint még a múlt évben át kellett volna adni az üzemet, de az építési munkálatok késése miatt még csak a prés és a töltőrész van üzemképes állapotban. Körutunk során először az irodaépületet tekintettük meg, az üvegfalakkal borított helyiségekben áprilisban már megkezdődhet a munka. Itt kaptak helyet az öltözők, mosdók, zuhanyozók, valamint egy konyha. Dél-Szlovákia egyik legnagyobb borászati üzeméről van szó, s a dolgozók száma mindössze csak tizenhat lesz. Ez a teljes gépesítésnek és automatizációnak köszönhető. A szőlőt az udvaron elhelyezett hídmérlegről a szállítóeszközök a darálókésekkel felszerelt csúszdába szórják, ahonnan a présgépbe kerül, innen a must az erjeszt ótartályokba jut, ahonnan a nagy, műanyaggal bélelt betontartályokba kerül a bor. Az egész folyamat gépesített, emberi kéz nem érinti a termést. A préselésnél visszamaradt törkölyt a mezőgazda- sági üzemek takarmányozásra használják fel. — Mennyi szőlőt dolgoznak fel az idén? — A préselőgépeken már tavaly megkezdtük az első próbákat, összesen 76 vagon szőlőt dolgoztunk fel. Többet szerettünk volna, de a gyenge termés miatt csak 54 százalékra Ezekben a fémtartályokban erjed a bor. (Németh István felvétele) teljesítettük felvásárlási tervünket. Az idén 790 vagon szőlőt kell feldolgoznunk, ebből mintegy 150—200-at a komárnói részlegünkön. — Az „öregek“ ma is azt ál lítják, hogy az „igazi bor csak fahordókban terem“. Mi erről a véleménye? — A beton és acéltartályok nem mai keletűek, már a negyvenes években is alkalmazták. Borkövet ezekben is használunk, akárcsak a fahordókban. A jó bor titka: jó szőlő és hozzáértő bánásmód. A nagyüzemi termelésben nem fizetődik ki „pancsolt“ bort készíteni, ez csak a mi kárunk lenne. Először is a szigorú ellenőrzés miatt (ez havonta történik), s ha a bor a lehetséges 100 pontból nem ér el legalább 80 at, akkor az ellenőrző szerv leértékeli, s nem utolsósorban pedig azért, mert nem lenne kinek eladni. Amint megtudtam, a komárnói járás mezőgazdasági üzemei 1100 hektáron termesztenek szőlőt. Négy üzem — a területi és szállítási szempontokat figyelembe véve — továbbra is Gbelcére (Köbölkút) szállítja a termést, viszont a Nové Zámky-i járásból (Tvrdošovce, Palárikovo stb. 100 vagon szőlőt szállítanak majd a hurbano vói üzembe. (malinák) 5.
