Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám, kedd

Levicéhen (Léván) gomba módra szaporodnak az új lakóházak. (Foto: Tóthpál Gyula) ELLENŐRZÉS - JÁRÁSI SZINTEN 517 ALKOHOLISTA, 535 HIÁNYOSAN TÁPLÁLT GYEREK • DRÁGÁK AZ ÜDÍTŐ ITALOK • EZ IS CEMENT, AZ IS CEMENT . .. A CSKP XIV. kongresszus ónok határozatai, a Központi Bizottság novemberi plénumának dokumentumai mind fo­kozottabb igényeket támasztanak az ellenőrzéssel megbí­zott szervek tevékenységével szemben. Kétségtelen, hogy a szóban forgó határozatok teljesítésében rendkívül fontos szerep hárul a népi ellenőrzés szerveire valamennyi szin­ten. Eredmények, tapasztalatok bőven akadnak a levicei (lévai) járásban is. Éppen ez a tény indokolja a népi el­lenőrzés járási bizottsága munkájának az ismertetését. Julián Souc elvtárs, a népi el­lenőrzés járási bizottságának elnöke tények felsorolásával kezdi beszámolóját. — Az elmúlt esztendőben 36 ellenőrzést hajtottunk végre és további 6 hasonló jellegű jelen­tést dolgoztunk ki. Aktivistáink bekapcsolásával 372 különböző helyre látogattunk el, hogy meggyőződjünk a szocialista törvényesség betartásáról, a fel-felbukkanó hibák eltávolítá­sának a menetéről. Többek kö­zött megállapítottuk, hogy a né­pi ellenőrzés üzemi bizottságai­nak a tevékenysége esetenként sok kívánnivalót hagy maga után. Figyelmünk az elkövetke­ző időszakban éppen erre irá­nyul, hiszen az ellenőrzésnek ezt a szintje, formája rendkívül fontos láncszeme ellenőrzési rendszerünknek általában. Ar* ról nem is szólva, hogy a no­vemberi plénumot követően még szigorúbban, még keményebben kell fellépnünk a szocialista törvényesség megszegői, a szo­cialista vagyon megkárosítói­val szembeni... Az ellenőrzés szervei figyel­mének a központjában, többek között az alkoholizmussal ösz- szefüggő problémák, állanak. Igaz ugyan, hogy az elért ered­mények ebben a vonatkozásban Is figyelemreméltóak, az elmúlt esztendőben végzett felmérések eredménye mégis lehangoló. A lévai járásban mind a mai na­pig 493 alkoholista családot, te­hát 517 alkoholistát tartanak nyilván. Az említett családok gyermekei (535 gyermekről van szó) javarészt alultápláltságban szenvednek. Összesen 101 sze­mélyt jelöltek ki az utóbbi idő­szakban elvonókúrára, amely­nek eddig 60 személy vetette magát alá. S itt feltétlenül szólnunk kell arról a tényről is, hogy a járásban bizony ke­vés a hasonló rendeltetésű egészségügyi intézmények, ta­nácsadók száma! Ám éppen ezzel a kérdéssel függ össze egy további problé­ma is. A népi ellenőrzés szer­vei megállapították, hogy az üdítő italoknak (pl. Pepsi-Cola, gyümölcslevek) túlságosan ma­gas az ára, főleg a diákság, az ifjúság számára hozzáférhetet­len! Ugyanakkor olyan esetek is előfordulnak, hogy a falato­zókat, boltokat, kávéházakat, éttermeket nem látják el kellő mennyiségben és választékban üdítő itallal. — A bizottság munkája ma­gától érthetően nem merül ki az alkoholizmus elleni harcban — kapcsolódik a beszélgetésbe Ondrej Ďurina mérnök, a bi­zottság alelnöke. — Továbbra is figyelmünk homlokterében áll a szocialista törvényesség és a szocialista vagyon védelme. Sőt, elmondhatom, hogy az el­következő időszakban még na­gyobb gondot fordítunk ezekre a kérdésekre. Hát igen!... Nehogy megis­métlődjék például a žemberov- cei eset, ahol a helyi gazdálko­dási üzemben a tufacement- blokkok gyártásához darabon­ként 5 kilogramm cementet számoltak el, függetlenül an­nak minőségétől. Valóban kirí­vó a Veľké Ludince-i (nagyöl- vedi) téglagyár esete. Történt ugyanis, hogy az üzemet még 1971-ben lezárták. Kiderült azonban, hogy a csak hiányo­san bekerített téglagyárat sen­ki sem őrizte. így történhetett meg, hogy lába kelt két vil­lanymotornak, amelyek értéke 8800 korona!... Mindössze néhány példát so­rolhatunk fel, amelyek azonban valóban szemléltetően bizonyít­ják: mekkora szerep hárul a népi ellenőrzés szerveire. Ugyanakkor a rendszeres ellen­őrzéssel párhuzamosan foglal­kozniuk kell a lakosság pana­szaival, amelyekből szép szám­ban étkeznek a járási bizott­ságra. — Gyakorta elszomorít ben­nünket — jegyzi meg Souc elv­társ —, hogy a panaszos leve­lek írói névtelenségbe burko lóznak. Ezeknek a panaszok­nak a kivizsgálása sokkal bo­nyolultabb! ... Akadnak, akik gyakorta apró-cseprő panasszal egyenest a köztársasági elnök irodájához, a kormányhoz for­dulnak. Ez utóbbi a helyi nem­zeti bizottságok hibája is, hi­szen az ilyen panaszok legna­gyobb részét egy kis rugalmas­sággal a helyszínen is el lehet­ne intézni. A népi ellenőrzés járási bi­zottsága mindent megtesz an­nak érdekében, hogy fokozza tevékenysége hatékonyságát, növelje aktivistáinak szakkép­zettségét. A helyi népi ellen­őrzési szervek vezetői számára lehetővé tették, hogy Prágában vehessenek részt iskoláztatá­son. A legutóbb jó együttmű­ködést alakítottak ki a Szocia­lista Ifjúsági Szervezettel. Kü­lön megállapodásban rögzítet­ték, hogy az „Ifjúsági Fényszó­ró“ őrjáratai és a népi ellenőr­zés szervei az elkövetkező idő­szakban miként működnek együtt. Követésre méltó példa ez, azt bizonyítja, hogy a járási bizottság egyre bővíti hatósuga­rát a társadalmi szervezetek irányába is. A pártszervekkel, a különböző fokozatú népbíró­ságokkal, a közbiztonsági szer­vekkel egyébként szoros kap­csolatot tartanak fenn. S a tervek? Az ellenőrzést megszigorít­ják, tovább bővítik a társadal­mi és a gazdasági élet vala­mennyi területén. Szükség, múlhatatlanul nagy szükség van erre, ha tovább szeretnénk lép­ni, ha kemény szigorral aka­runk fellépni mindazok ellen, akik a törvényesség megsértése árán is őnős céljaik elérésére törekednek csupán. BALOGH P. IMRE MEGJEGYZÉSÜNK h/Iegörültem, amikor beléptem 'V' Centrál-átjáró alatti ru­hagyűjtőbe, mert csak hárman álltak a pultnál. Nem kell so­káig sorban állnom — gondol­tam. Az örömből azonban csak­hamar üröm lett. Hogy miért? Elmesélem: Amikor már csak ketten álltak előttem, kiégett a pult fölött levő lámpában a körte. A gyűjtő alkalmazottja pedig kereken kijelentette, hogy addig nem vesz át és nem ad ki ruhát, amíg „világos“ nem lesz a helyiségben. Délután fél egykor — a bo­rongás idő ellenére — kielégí- tőek voltak a látási viszonyok. Reménykedtünk tehát és vár­tunk, talán az átvevő idővel belátja ezt. Ö azonban csak azt hajtogatta, hogy nem lát jól. — Kérem, vegye át tőlem ezt a szoknyát kérlelte egy fia­talasszony. — A munkahelyem­ről jöttem el öt percre... Az átvevő azonban hajthatatlan maradt. — Sötétben nem vagyok haj­landó dolgoznil — De hiszen nincs is itt sö­tét — jegyezte meg az asszony­ka, most már erélyesebben. — Ha ön tényleg nem lát, cserélje ki az égőt egy újjal — tanácsoltam neki. — Mit képzel? Mi vagyok telefonhoz és megpróbálta fel­hívni a szerelőket. Ez a kísér­lete azonban nem járt ered­ménnyel. Ekkor újabb indítvány szüle­tett: — Ha valóban nem lát, folytassa a munkát egy másik helyiségben, ahol legalább szá­zas égő ontja a fényt. De hiábavaló volt minden. Kiégett egy villcsnykörte én? Még mit nem kívánnak tő­lem? — Kérem, — mondtam még mindig türelmesen — ha nehe­zére esik ez a művelet, leg­alább annyit tegyen meg, hogy hozzon egy hibátlan villany- körtét s a többit bíiza rám, majd én kicserélem. A válasz csupán az volt, hogy végigmért. Bizonyára nem talált alkalmasnak a művelet elvégzéséremert odalépett a Ahhoz, hogy bezárja a gyűjtőt, egyéb oka nem volt, mint mun­kaundor. — A Bratislavai Komunális Üzem a Munkaérdemrend tulaj­donosa. Önkényeskedéssel, a munkához való rossz viszony­nyal, — amit a szóbanforgó al­kalmazott tanúsított —, sokat lehet ártani az üzem hírnevé­nek. Pedig a jó hírnév kötelez. KOVÁCS ELVIRA Ű J FILMEK NINCS VISSZATÉRÉS (szovjet) A szovjet falu életét tükrözi Alekszej Szaltikov legújabb filmje, a Nincs visszatérés, jól­lehet az alkotó érdeklődésének középpontjában a mai asszo­nyok sorsa áll. A történet fa­lusi környezetben, egy Don menti faluban játszódik. Itt él­nek, dolgoznak a film hősei, akik szeretik a földet, a vidéki életet, ezt az életmódot. A film központi alakja Anto- nyina asszony, életerős, kisebb- nagyobb gondokkal küzdő kol­hozelnök. Antonyina nem pla­káthőssé magasztosult teremtés, aki sikeresen teljesíti a tervet és felhőtlen az élete. Számos megpróbáltatáson megy át, sa­ját bőrén kell éreznie a sors kegyellenségét... (A második világháború idején Antonyina megmentette egy sebesült szov­jet hadnagy, Nyikityin életét. Az asszony a mozgalmas évek­ben valóban becsületesen helyt­állt, áldozatkészségről és em­beri nagyságról tett tanúbizony­ságot. A háború befejezése után Nyikityinnel közös életet kez­denek. Antonyina szeretete, sze­relme a férfi iránt határtalan. Az energikus asszony lemond a tisztségéről is, hogy nagyobb érvényesülési teret hagyjon a férfinak. Boldogságuk zavarta­lan, s ekkor a férfi váraltanul beleszeret a városból hazatérő nevelt fiának a feleségébe, aki vakon viszonozza is Nyikityin szerelmét. Antonyina megseb­zetten, megtörten magára ma­rad; ám erős egyéniség, a nagy csolódást is túl kell élnie...) Antonyina sorsában asszony­sorsok sűrűsödnek, a szenvedő, gyötrődő anyák fajtájából való ő s talán éppen ezzel magya­rázható, hogy közelférkőzik a nézők szívéhez. Ez elsősorban az Antonyinát megszemélyesítő Nonna Morgyukova érdeme, aki kitűnően megbirkózott az igé­nyes feladattal és mélyen át­élt játékával magával ragadja nézők szívéhez. Ez elsősorban paraszti figurák alakítójaként él emlékezetünkben (többek közt az Orosz mező, a Szerel­mesek, az Elnök, az Asszonyok egyedül maradtak című filmek­ben láthattuk). Jó alakítást nyújtahak partnerei is: Vla- gyiszlav Dvorzseckij, Nyikolaj Jeremenko, Olga Prohorova és Tatjana Szamojlova. ROY BEÁN ÉLETE ÉS KORA _____________________(amerikai) A Nincs visszatérés című film egyik kockája. Meséje szerint nem több ez a film, mint a századeleji Vad­nyugat híres „bírájának“, Roy Beannak (az egykori mesterlö­vész önmagát nevezte ki a Langtry-település bírájának) az életettörténete, illetve a nagy „romantika“ korának a bemu­tatása. S mégis már a film első képkockáitól kezdve nyilván­való, hogy az előttünk megele­venedő western nem hagyomá­nyos, sőt a műfaj keretében ki­mondottan rendhagyó. Elsősor­ban azért, mert a mese hőse történelmi személy, másrészt az alkotó szakított a történel­mi mítosz megjelenítésének ha­gyományos formáival s a jól bevált kliséket szétzúzva — a cselekmény fokozatos kibonta­kozása során —, elénk vará­zsolja a rettegett bíró emberi arcát is, mégpedig sajátos mó­don. A hős életét, környezetét és korát ábrázolva a valóság­elemeket stilizálja, a történetet némi nosztalgiával és jó adag iróniával átszőve, humorosra hangolja. A rendező, Jhon Huston öt* letességére és tehetségére vall a film humoros, ironikus beál­lítása, az események szellemes bonyolítása és eleven tempója. A film egészében jó, s néhány önmagában is remek képsora emlékezetessé teszi. A rendező a lényegében drámai, sőt he­lyenként drasztikus jelenetek ábrázolásánál kerülte a bruta­litást, ehelyett finom iróniá­val, játékos komolysággal fű­szerezte a mondanivalót. A főszereplő, Paul Newman — az egyik legtehetségesebb jellemábrázoló amerikai színés2 — valósággal éli szerepét. Alakí­tására az elmélyült lélekábrá- zolás jellemző. Meggyőző, érett s rendkívül árnyalt és kidol­gozott játéka révén még inkább kidomborodtak a film kvalitás sai. John Huston a többi szere^ pet egyébként olyan hírességek­re bízta, mint Anthony Perkins* lacqueline Bisset és Ava Gard* ner (a hajdani nagy filmcsil­lag)­Jelenet a Roy Beán élete és kora című amerikai filmből; jobbra Paul Newinan. MATAF (francia) Bűnügyi történet a Mataf, melynek rendezője Serge Leroy kétségtelenül érti a mestersé­gét. A krimi alapszabályait be­tartja, igazi feszültséget te­remt, fordulatosán bonyolítja a cselekményt. S ezzel sommáz­tuk is a film lényegét, mely egyébként semmi újat nem ho­zott; szokványos bűnügyi törté­net, meglehetősen pergő ese­ményekkel — meglepetés nél­kül. A címszerepet Michel Cons­tantái alakítja. —ym— 1975. I. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents