Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám, péntek

SOKRÉTŰ, HASZNOS MUNKA A Honvédelmi Szövetség (Zvtiznrm) fennállása óta szin­te felmérhetetlen munkát vég­zett. Nemcsak a műszaki-honvé­delmi sport terén elért ered­ményeik figyelemre méltók, ha­nem a fiatalok katonai szolgá­latra való felkészítése, .a tarta­lékos katonákkal való tevé­kenységük, valamint a lakosság polgárvédelmi felkészítése is. A szövetség népszerűségét bizo- nyitja, hogy Szlovákiában 3508 alapszervezetben több mint 230 ezer tag tevékenykedik. Ez azt jelenti, hogy az országos (3,9 százalék) átlagot túlhaladva Szlovákiában a lakosság 4,3 Százaléka tagja a IlSZ-nek. Egyes járásokban — Komárno (Komárom), Levice (Léva), No­vé Zámky (Érsekújvár), Rožňa­va fRozsnyó), Martin, Zvolen, Poprád, Svidník — már teljesí­tették a tagtoborzás terén az idei évre kitűzött feladatokat, vagyis elérték az 5 százalékos szervezettséget. A legerősebb szervezetek közé tartozik a Ke­let-szlovákiai Gépgyár és a dub- nicai üzem szervezete, amely­nek taglétszáma több mint 3000. A legfointosabb feladatok egyike a fiatalok felkészítése a tényleges katonai szolgálat­ra. Ebben a munkában tavaly nagy segítséget nyújtottak a nemzeti bizottságok is, gondos­kodtak megfelelő kikiépzőkü/.- pontokról. Lényegesen javult a kiképzők és az oktatók szak­mai és politikai felkészültsége is. A múlt kiképzési ciklusban országos viszonylatban a 'közép - szlovákiai kerület az első, a kelet-szlovákiai kerület a har­madik, a nyugat-szlovákiai ke­rület pedig a negyedik helyen végzett. E szép eredmények el­érésében nagy érdekük van a nitrai, a galántai, a Rim. So- bota-i, a Nové Zámky-i, a Dun. Streda-i és a martini járásoknak. Az idei kiképzési év nagy fel­adatokat ró azokra, akik az újoncok előkészítését végzik. E feladatok teljesítésében az eddiginél még nagyobb segítsé­get kell nyújtaniuk a tömeg- szervezeteknek is. Ott, ahol a kiképzőközpontokban jó a po­litikai tömegmunka, a fiatalok nemcsak a kiképzésben érnek el jó eredményeket, hanem ak­tívan bekapcsolódnak a társa­dalmi munkába is. A nitrai já­rásban például 3560, a fíadcai- ban pedig 1024 órát dolgoztak íe brigádmunkában. A múlt ki­képzési évben a felkészítésben részt vevő fiatalok 19 százalé­ka szerezte meg ,,A kitűnő fel­készülésért“ jelvényt. Az elért eredmáiny még nem ok az elégedettségre. Ez mondható el a Honvédelmi Szövetség polgárvédelmi felké­szílésében való részvételről is, jóllehet a múlt évben elért ered­mények jónak mondhatók. A múlt. év első felében Szlovákia- szerte befejezték a 11. téma­kört, amelynek biztosításában jól együttműködtek a tűzoltók­kal és a Vöröskereszttel. Kifo­gásolható azonban, hogy a nemzeti bizottságok nem min­denkor biztosították a tervben meghatározott létszámot, s az iskolázásokra nemegyszer idős, rokkant embereket küldtek. Ke­vés a szemléltető eszköz és az oktatási célt szolgáló helyiség. A HSZ a múlt év második felében megkezdte és sikeresen befejezte a következő témakör előadóinak és oktatóinak előké­szítését. Szlovákia 35 járásában oktatói testületet hoztak létre. A legtöbb járásban már meg­kezdték a lakosság továbi fel­készítését, ezt azonban nagyban gátolta a kedvezőtlen időjárás és az árvíz. A polgárvédelem népszerűsí­tését és propagálását szolgálta az a vándorkiállítás, amelyet 21 járásban 166 000 ember tekin­tett meg, amelyből 87 000 volt a fiatal. Az említett vándorki­állítást megtekintették Szlová­kia többi járásában is. Ha min­denütt olyan jól szervezik meg, mint Nővé Zámkyban, Banská Bystricán, Humennén és Micha- lovcén, akkor teljesíti küldeté­sét. A kor követelmémye A motoros sport iránt is egy­re nagyobb az érdeklődés. A mototurisztika terén 32 járási, 8 kerületi versenyt rendeztek, valamint szlovákiai bajnoksá­got. Az automoto-klub szlová­kiai központi tanácsa tavaly 24 versennyel többet tűzött napi­rendre, mint az előző évben, vagyis 113-at. Ebből 7 nemzet­közi rendezvény, 20 országos és 47 nemzeti bajnokság volt. A sporttevékenység mellett az au­tomoto-klub nagy segítséget nyújt tagjainak az önsegélyes műhelyeiben, amelyből Szlová­kiában 130 van. A motorizmus fejlesztésében nagy szerepet játszanak a HSZ Jozef Gábris érdemes sportmester, a HSZ ver­senyzője és funkcionáriusa, többszörös világ­éi; Európa bajnok. autóiskolái is, különösen az új gépkocsivezetők kiképzésében. Tavaly pl. mintegy 60 000-en szerezték meg a hajtási jogo­sítványt, illetve azt kiegészítet­ték nagyobb űrtartalmú gépko­csik vezetésére. Annak ellenére, hogy az au­tóiskolákban 68 tanerő hiány­zik, a másodfokú iskolákban is aktív munkál végeztek. Szep­tember 1-ig 3770 diák szerezte meg kötelező tantárgy kereté­ben a hajtási jogosítványt. Eb­ből is látni, hogy a hajtási jo­gosítvány megszerzése ma már a kor követelménye. Ám mind­ez nem azért történik, hogy a hajtási jogosítvánnyal rendel­kezők számával párhuzamosan a közúti balesetek száma is nö­vekedjen, hanem inkább, hogy csökkenjen. Ez pedig megköve­teli, hogy a vizsgák mércéjét magasabbra emeljük, jobb le­gyen az elméleti, több a gya­korlati oktatás. Eredmények, feladatok A múlt évben eredményes volt a HSZ honvédelmi sport- tevékenysége is. A már hagyo­mányos szokolovól és diíklal emlékversenyen tavaly 143 000 versenyző vett részt. A lövészet a szövetség egyik legnépsze­rűbb tevékenységei közé tarto­zik. Bizonyítja ezt az is, hogy a fiatalok számára meghirde­tett légpuskaversenyben 30 000 fiatal vett részt. Jónak mondható az aeroklu bök muiikája is. Tavaly, amikor az élversenyzőinek felkészítésé­ről gondoskodott, a fiatalokról sem feledkezett meg. A fiatal ejtőernyősök (15 éves korigj köreit 3000 fiatal látogatta. So­kat hallattak az elmúlt évben magukról a rádiósok és a mo­dellezők is, akik közül többen világ- és európai hírnévre tet­tek szert. Az idei év legfontosabb fel­adatai közé a megszokottnál el­térőbb dolgok kerültek. Mint pl. az ENSZ által meghirdetett nők nemzetközi éve és az országos spartakiád. A I-ISZ gyakorlato­zó! közül a Stra- hovi Stadionban 8314 gyakorla­tozó — ebből 3202 Szlovákiá­ból — mutatja be majd igényes gyakorlatát. S bár még ma csak január van, azt mondhat­juk, hogy az idő sürget annál is inkább, mivel a járási bemuta­tók ideje, ahogy mondani szo­kás, a kert alatt van. Ünnepel a Garamvölgye NÉMETH JÁNOS Fellapozva a kommunista saj­tó bibliográfiáját, a következő­ket olvashatjuk: „A Pohronie— Garamvölgye, Levice és vidéké­nek tájékoztatási folyóirata 1945-ben jelent meg.“ Aki ma olvassa ezt a rövid, tényszerű adatközlést, aligha tudhatja, hogy a Levicén (Lé­ván) 1945. január 21-én megin­duló kétnyelvű járási újság egyi­ke volt azoknak & lapoknak, amelyek »»elsőként jelentek meg a szovjet hadsereg által felsza­badított Csehszlovákia terüle­tén. 1944 decemberében hazánk nagy részének népe még a fa­siszta megszállók és hazai ki­szolgálóik zsarnoksága alatt sínylődött. A hónap végéig a lévai járás 61 községének a népe örvendezhetett a várva vári szabadságnak, A frontvo­nal a Garamnál „állapodott“ meg. S itt, a Ga^im partján készüllek a bratislava—brnói hadművelet néven Ismert nagy Csatára a II. Ukrán Front Ma- linovszkij tábornok vezette ka­tonái, akik akkor még nem sej- tettők, hogy éppen ez az erő- feszítésűik egyike lesz az utol­sóknak, amely a végső győze­lemhez vezet. A Lévától alig nyolc kilométerre húzódó arc­vonal csatazaja behallatszolt a felszabadított városija. Sőt, a német ágyúk lövedékéi elérték a várost, és a szórványosan tá­madó repülőgépek bombái is rettegésben tartották a lakos­ságot. Ilyen körülmények kö­zött került: sor — a szovjet ka­tonai parancsnokság és a helyi pártszervezet kezdeményezésé- sére — a Pohronie és a Garam­völgye kiadására, amelynek el­ső főszerkesztője Wittenberg József, az akkor Levicén élő kommunista újságíró volt. Az újság kiadásáért Böjlös Sándor, a párt veterán harcosa vállalta a felelősséget. František Chor­vát, a „Sitno“ partizánbrigád tagja és az elhunyt Szilárd Sán­dor, a lévai „Szikra“ egyik ala­pító tagja, mint szerkesztő te­vékenykedtek a lapnál, amelyet az egykori Nyitral és társa lé­vai nyomdájában a már szintén elhunyt Fromberger Sándor és Horváth István, valamint Gaj­dos Ferenc (ma az Új Szó me- tőrje) Nagy Ernő (az Új Szó /■« ükségesnek tartjuk előrebocsáta- ni: nem elterjedt, általánosítható gyakorlatról van szó. Szerencsé* re nem! Viszont ez a „jelenség" (ha egyáltalán lehet így nevezni) mégis több ember életét keseríti meg, és hát legyünk őszinték, szöges ellentétben áll mindazokkal az elvekkel, amelyek pár­tunk politikáját mindenkor meghatároz­ták és meghatározzák. Nos, lássuk az esetet, legyen bár fiktív ... Egy „bizonyos" társadalmi szervezet, egy „bizonyos“ községben már-már fel­oszlóban volt. Az évzáró tággyűlésen mindössze hét (7) tag jelent meg, s en­nek a „gyülekezetnek“ többek között legalább tizenegy (11) tagú. vezetőséget kellett választania. Persze, „minden ka­pu?! van ajtócska“... (ezen is volt! ), csak hát az elnöki tisztség betöltése kö­rül bizonyos zavar támadt, pontosabban az évzáró közgyűlésen részt vevő tagok „sorai“ közül senki sem találtatott al­kalmasnak e megtisztelő funkció betöl­tésére. Es ekkor született meg az ötlet! Ekkor — későre járt már — keresték fel az „elnököt" (bár még nem volt elnök) a lakásán, aki sebtében megérkezett az évzáró közgyűlésre, „hagyta magát meg­győzni“ — magyarán szólva vállalta a lehetetlent. A szervezet nőtt, terebélyesedett irá­nyítása alatt — természetesen akadtak hibák is — tény azonban, hogy rövid idő elmúltával mind a helyi, mind a já­rási szervek felfigyeltek á fokozódó ak­tivitásra. Majd „befutónak“ az első el­ismerések, a sajtó hasábjain méltatták az elnök és a szervezet érdemdús tevékeny­ségét. Alapfában véve mindenki nagyön elégedettnek mutatkozott. Csak az elnök nem... Mindig többet akaH, mindig többre vágyott... lótott-futott, tárgyúit, szervezett! Fiatal embereket szerzett ma­ga köré, oktatta, tanítgatta okét. Mit, hogyan, miért, merre? ... Elsuhantak az évek, válságos, nehéz napok, örömteli percek, pillanatok repültek tova. Az el­nök ekkor is, ezekben a nehéz napok­Elnök és volt elnök bán is állta a sarat, és örült, nagyon örült minden dicsérő szónak, amely a szervezet címére hangzott el. S egyszer csak fáradni kezdett/ tudta, látta, értet­te, hogy helyét friss erőknek kellene át­adnia. S miért ne, hiszen a szervezet szénája rendben van, tagsága felerősö­dött, jnondhatnánk megizmosodott? Le­köszönt az elnök!... Leköszönt, de most szomorú ... Mert egyszeriben csodálatos módon kiderült, hogy alkalmatlan a vezetésre, nem érti az „új napok, új szelét...“ és egyálta­lán: kinek támadhatott ilyen ötlete, meg­választani őt felelősségteljes funkcióba, rábízni egy társadalmi szervezet irányí­tását? ... Most azonban nem az ötletről „va­gyon“ szó. Beszéljünk inkább arról, mit várt az elnök, pardon a „volt elnök". Azt gondolta, hogy megköszönik munkáját. Az,t remélte, hogy 12,50 koornáért (tizen- kettökoronaötvenfillé*) kirfiyoet vesznek neki, amelybe beírják: „Érdemdús tevé­kenységed elismeréséül “ Ezt gondolta, de tévedett... Az ellen hangsúlyoztuk: nem elterjedt, általánosítható gyakorlatról van szó. És hozzátettük: szerencsére nemi Ha mégis szóvá tesszük „ezt a gyakorlatot“, jó okunk van rá. Jó okunk, mert a kommu­nisták pártja mindenkor az idősebb, harcban edzett elvtársak tapasztalataiból merítette a legtöbbet. Mindig, mindenkor bekapcsolta őket a társadalmi és politi­kai élet irányításába, folyamatába. S ha ez érvényes a pártra, érvényes a többi társadalmi szervezetre is! (Isméi tegyük hozzá: fokozottabb mértékben!) Az elvek azonban csupán elvek ma­radnak, ha az „elnök“ szomorú. Ha csa­lódás érte... Jóvátenni a jóvátehetetlent aligha lehet. Lehetne persze, ám a volt elnök — ma már — nem óhajt részt venni a szervezet vezetőségi gyűlésein. Mint ahogyan nem hajlandó „egy tálból cseresznyézni" olyan emberekkel, akik: nek nincser< jó szavuk a távozó, lekö­szönő vezetőhöz, Ezt nem ő mondja, mi mondjuk. Mert ő annál sokkal szeré­nyebb, hogy saját érdemeit fitogtassa. Amit tett, azt mindannyiunkért telte. Szo­cialista társadalmunkért!... Esetleges hibáiért, ballépéseiért vállalja a felelős­séget. Bátran nézhet az emberek, a tag­ság szemébe. Tiszta számlával állhat mindenki elébe, nem, egy pillanatig sem tart a. számonkéréstől. Feladatot vállalt és teljesített. Emberségesen, becsülete­sen. A kérdés csupán ennyi: vajon miért nem szólt ehhez a tagság egyetlen szót sem?*.. Vagy az új elnök?... BALOGH P. IMRE gépszedője) és Boldis Béla nyomdászok segítségével áramszolgáltatás hiányában ké? zi erővel hajtott nyomdagépen — készítettek 600, majd 1000 példányban. Az újságnak, ame­lyet főként a kommunisták gyermekei terjesztettek és áru? sítottak, nagy volt a keletje. A Garamvölgye „frontújság‘r volt. A harctér közvetlen kme- lében készült a polgári lakos? ság számára. S ez a tény meg? határozta küldetését. A szer? kesztők — a lenini elmélet alapján — az agitáció, a pro- pagáció és a szervezés fontos eszközének tekintették a lapot. Ennek a koncepciónak az érvé? nyesítését jól tükrözik a Gat? ramvölgye meglevő példányai, A Pohronie — Garamvölgye első számának vezércikkét „Üd? vöizöljük a Vörös Hadsereget*' címmel Wittenberg József írta, amelyben hálával adózott a fel? szabadítóknak, felidézte a fel? szabadulás első boldog pillana? tait, a testvéri fogadtatást, és annak a reménynek adott kife­jezést, hogy nemsokára Európa dolgozóinak milliói ünnepük majd felszabadulásukat a fa? siszta uralom alól. A TASZSZ híranyagán kívül „Lenin elv* társra emlékezünk“ címmel írt cikkben emlékezett meg a Ga? ramvölgye a proletariátus nagy vezére halálának évfordulóján ról. És sok-sok idézetet sorolhat» nánk fel a lap első számainak cikkeiből, amelyekből világosan kitűnik, hogy a Garamvölgye következetesen és céltudatosan a pártsajtó leghaladóbb hagyó, mányait követve fontos szerepet töltött be a Garam bal part­ján élő emberek életének e vi­szontagságos szakaszában. Hogy a szerkesztők mennyire alkalmazkodtak az adott körül­ményekhez, azt az is bizonyít­ja, hogy František Chorvát szerkesztésében a had szín téri és politikai eseményektől füg­gően külön kiadásban is meg­jelentettek egy röplaphoz ha­sonló újságot, amely a „Szov- informbüro“ legújabb, legfris­sebb híreit közölte. Ennek a röplapnak a jelentőségét az a tény is növeli, hogy tekintettel az áramszolgáltatás hiányára (rádiót nem lehetett hallgatni! ez volt az egyetlen tájékoztatá­si eszköz, amely ismertette a hadi helyzetet, s hírt adott a világ valamennyi frontján lezaj­ló harcokról. A szerkesztőség szoros kap­csolatokat tartott fenn a Má­sodik Ukrán Front gárdahad­test katonái számára kiadott „Rogyina Zvjot“ című szovjet katonai újság szerkesztőivel. Hogy a Garamvölgye eleget le­hetett küldetésének, abban nagy része volt a városban állomáso­zó szovjet csapatok parancsno­kának, Godunov elvtársnak, aki mindenkor nagy megértéssel viseltetett a lap problémái iránt. A Garamvölgye az elmúlt har­minc esztendő során szinte nap­ról napra figyelemmel kísérte a járás dolgozó népének szor­galmas munkáját a szocialista építés útján, figyelmeztetett a buktatókra, segített az akadá­lyok leküzdésében. S ma a le­vicei művelődési otthonban ün­nepi ülésre gyűlnek össze a lap alapítói, szerkesztői, munkatár­sai, levelezői és terjesztői. S az egybegyűlteknek valóban van mit ünnepelniük, hiszen a Mun­kaérdemrenddel kitüntetett le­vicei járás sikereiben a lap és munkatársai is osztoznak. S a mai napon mindannyian hálával emlékeznek meg a szovjet had­sereg katonáiról, azokról a hő­sökről és harcosokról, akik éle­tük feláldozásával tették lehe­tővé, hogy népünk saját kezébe vehesse sorsának irányítását. POVAŽSKÝ NORBERT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents