Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-20 / 16. szám, hétfő
Mi kell a jó eredményekhez ? A legkisebbek is részt vállalnak az országos spartakiádból..« YAZALDE: „VÉDENI KELL A CSATÁROKAT" Nyilván olvasóink közül is sokan találkoztak olyan sportvezetőkkel, akik igyekeztek megmagyarázni meglehetősen rossz „bizonyítványukat“, vagyis kifogásokat kerestek csapatuk gyenge szereplésére, sportegyesületük fogyatékos munkájára. Ma már szerencsére egyre csökken a valós és valótlan kifogásokat soroló sportvezetők száma és egyre többen jönnek rá, hogy tétlenségből, egy helyben topogásból sohasem születhet eredmény, s az úgynevezett objektív nehézségek túlzott emlegetése csak a hibák elkendőzésére elegendő. Ilyen akiív és dolgos sportvezetők a dióspatonyiak is, akik az elmúlt hét végén értékelték elmúlt évi tevékenységüket. Volt miről beszélniük! Belkovics László jogos büszkeséggel számolt be arról, hogy a valamivel több mint kétezer lakosú faluban több mint négyszáz tagja van a helyi sportegyesületnek. Hét szakoszályuk működik rendszeresen, ezekben 42 vezető és 14 minősített edző dolgozik. Tegyük hozzá: nagyon eredményesen. Fodor Tivadar a labdarúgók sikereiről számolt be A felnőtt „A“ csapat tavaly tavasszal megnyerte a járási labdarúgóbajnokságot, ezután a járási SZNF-Ku- pát, majd ősszel kitűnően állta meg a helyét a kerületi I. B. osztályban, ahol újoncként a 3. helyen végzett. Az egyesület „B“ csapata a járási bajnokság III. osztályában őszi első lett. Az ifjúsági, valamint a diákcsapat ugyancsak a kerületi bajnokságban szerepel, de nem olyan sikeresen mint a felnőttek, hiszen ők a tabella alsó részében tanyáznak. A dunaszerdahelyi járás egyik legrégebben működő kézilabda szakosztálya a dióspatonyi. Németh Ödön szerint főleg a kerületben játszó leánycsapat képviselhet a jövőben jó játékerőt, de sokat várnak az újszó van, a futást választotta. A természetbarát először a közeli réteken futkosott, majd nagyobb távolságot választott. Rájött, milyen szép sport az atlétika. Versenyeken is indult, de a győzelemhez néhány méter mindig hiányzott. Sport nélkül a katonaságnál sem tudott élni. Részt vett a duklai versenyeken, ahol a hiányzó métereket más versenyszámokkal lehetett pótolni. így került kapcsolatba ez a mulai (Rárósmulyad) szerény fiatalember a honvédelmi versenyekkel, amelyek kárpótolják az elveszett futballért. Jelenleg a Veík^ Krtí§-i (Nagykürtös) járási újság, a „Haladás“ című hetilap szerkesztője. Arra a kérdésre, milyen versenyeken vett részt, s milyen jáalakult felnőtt együttestől is. A sakkozók egyik csapata szintén a kerületi bajnokság résztvevője, a második csapat a járás csapataival méri össze tudását. Sok fiatal tehetség bontogatja szárnyait az atlétika edzéseken is. Brányik Sándor elsősorban azt hiányolja, hogy járási méretben jelenleg nincs olyan rendezvény, amelyen tanítványai részt vehetnének. A eredményeket ért el, így felelt: „Volt belőlük elég, de csak a legjelentősebbeket említem. A Duklai Honvédelmi versenyeken 1S70 óta veszek részit. Évente indultam a szlovákiai és országos bajnokságon is. A csehszlovák bajnokságon 1971-ben ötödik helyen végeztem, 1972- ben a szlovákiai bajnokságon harmadik lettem. Az egész évi versenyek ranglistája alapján országos viszonylatban a tizedik helyen végeztem. Külön öröm számomra, hogy 1971-ben kisöbű sportpuskalövésben nemhivatalos országos csúcsot állítottam föl.“ Milyen a felkészülés menete? „Az én esetemben nehéz. Járásunkban nincs versenyzőtársam, magányos harcosként készülök minden viadalra. Egyedül futom a kilométereket a hegyekben, magam gyakorlom a céllövést. A módszert, az edzésadagot magam állapítom meg.“ ' Megéri? „Amit szeretünk, azért semmilyen áldozat sem drága. Én szeretem, tehát szívvel csinálom. A szép természetben nem is érzem a fáradtságot. Ösztönzőleg hat, hogy részt vehetek a nevezetes helyeken megrendezésre kerülő versenyeken. Csupa emlék: Prešov, Plzeň, Levoča, Skýcov-partizánfalu és Dukla. Mindehhez hozzájárul a versenyek hangulata, a csak- azértis küzdelmek íze. Ha még győzni is sikerül! Aki ezt átélte, nem tud meglenni nélküle.“ S mi lesz tovább? „A nagy elfoglaltság mellett egyre kevesebb idő jut a felkészülésre. Abbahagyni mégsem szándékszom. Egyéniben Szlovákia bajnoka szerelnék lenni. Ami nem sikerült 22—35 éves korcsoportban, sikerülhet a 36—45 éveseknél.“ Nagy László sok elismerést szerzett a járásnak. Kár, hogy nincs követője, aki a váltóbotot tovább vihetné. Az utat ő már kitaposta, csak járni kellene rajta. Olyan kitartással és akarással, mint ő. Nagy László rendkívüli akarattal rendelkező ember. Ezért válthatja valóra tervét. BÖ)TÖS JÁNOS közönség. Dióspatonyban nagy figyelmet szentelnek a politikai-nevelő munkának is. Ak'tív sportolókból álló két csapat részt vett a járási szellemi vetélkedőn, ahol a felnőttek az STK Somorja mögött a 2. helyen végeztek, az ifik pedig elsők lettek. Az évzáró gyűlést követően Csóka Jánossal, s a többi vezetővel a jó eredmények titkáról érdeklődtünk. Mosolyogva mondta: — Nálunk sem születnek tehetségesebb sportolók. mint máshol. Talán azért érünk el aránylag jó eredményeket, mert sokan szeretjük a sportot és sokan dolgozunk is az eredményeikért. Szerintem az is fontos, hogy Csölle Lajos, a hnb, valamint Kalmár János, a helyi földművesszövetkezet elnöke is vezetőségi tag, szívvel-lélekkel részt vesznek egyesületünk munkájában. Mindig igyekszünk a helyi erőket mozgósítani, elsősorban az összehangolt közös munkából eredő lehetőségeket használjuk ki. Talán ez sem mellékes körülmény. így építettük föl és most korszerűsítjük a labdarúgópályát, s így készült el az aszfalt burkolatú, villany- fényes esti mérkőzésekre isal kalmas kézilabdapálya. íme „csak“ ennyi a jó eredmények titka. Dióspatonyban céltudatos és rendszeres munkát végeznek. Ném bíznak semmit a véletlenre. Erről akkor is meggyőződhettünk, amikor hazafelé jövet a stadion mellett haladtunk el és láthattuk, hogy a felnőtt labdarúgók Brányik Sándor vezetésével már szorgalmasan készülnek a tavaszi idényre-y-f ' FELLENDÜLT A SPORTÉLET A labdarúgók a félidei szünetet kihasználva megkezdik a felkészülést az újabb idényre, így van ez a trebišovi járás labdarúgó-bajnokságának IV/A osztályában szereplő TJ Družstevník Bačka (Bacska) labdarúgó-együttesénél is. E kisközség csapata a felszabadulás után a járási III. osztályban a környék együttesei között alig talált legyőzőre. A jó védelméről és rutinos játékáról ismert együttes a vezetőség lemondása és utánpótlőshiány miatt 1960-ban feloszlott. Hosszú időnek kellett eltenie ahhoz, míg újra jelentkezett egy generáció. A régi sportpálya helyett 1971-ben újat kapott a község, s ez jelentős mértékben hozzájárult a sportélet felújításához. Az egyesületet a helyi szövetkezet patronálja. Segítsége nélkül elképzelhetetlen volna a csapat felszerelése és különböző juttatásokkal való ellátása. A messzemenő támogatást a sportolók viszonozták, az ősziek, a kukorica, a cukorrépa ‘betakarításánál segítettek. Munkájuk jókor jött, hiszen a mostoha időjárás viszontagságaival küszködő szövetkezetnek minden dolgos kézre szüksége volt. A csapat az élmezőnyben végzett az őszi idényben és esélyes arra, hogy feljusson a III. osztályba. A szép környezetben levő sportpályát 1973-ban kerítéssel látták el, s a játéktér talajának javítására is nagy gondot fordítanak. Elkészült százezer korona ráfordítással és társadalmi munkával az új, korszerű öltöző, amely a környéken a legszebbek egyike. Ez a kivitelre is nagyon tetszetős épület nem létesülhetett volna az anyagi támogatás nélkül, amelyet a hnb, a helyi efsz és a járási sportszervezet nyújtott. A falu lakossága bajnoki és barátságos mérkőzéseken odahaza és idegenben sportszerűen bíztatja együttesét. Gondot jelent, hogy az őszi idény be fejeztével több játékos abbahagyta az aktív szereplést. így előtérbe kerül a fiatal tehetsé gek bevetése, az utánpótlás biztosítása. Remélhetőleg ezt a problémát tavaszra megoldják és a csapat jó játékkal hálálja meg szurkolótábora ragaszko- dősát. Csak így várható, hogy valóban sikerül magasabb osztályba jutnia az együttesnek. MARCZI ÖDÖN Kontinensünk legutóbbi gólkirálya, Hector Yazalde a Sporting Lissabon argentin csatára, az 1973/74-es „Aranycipő“ tulajdonosa mondotta ezeket a szavakat. A 28 éves futballista 46 gólt lőtt egy bajnoki idényben (tízzel többet, mint a második helyen végzett osztrák Krankl), s ezzel lett az európai gólkirályok gólkirálya. Talán nem lesz érdektelen meghallgatni véleményét a labdarúgásról és megismerni őt közelebbről. „Amikor még az Independien te Buenos Aires színeiben játszottam, három egymás utáni bajnoki idényben voltam gólkirály és 25 válogatott meccsen 15 gólt rúgtam.“ Mint minden argentin labdarúgó, ő is az utcán kezdte. Húsz évesen került az Indepen- dientéhez és a harmadik csapatban jutott szóhoz. Négy hónappal később bérelt helye lett az „egyben“, majd egy esztendő múlva, 1968-ban magára húzhatta a címeres mezt. „Argentínában még mindig önzőek a futballisták, csak a mérkőzések bizonyos időszakaiban játszanak rendesen, teljes erőbedobással. Az Independien- tében például elég volt 25—30 percet hajtani. Európa az más. Itt senki sem takarékoskodik az erejével, a játékosoknak állandóan résen kell lenniük és küzdeni az utolsó percig. Egy egész éven keresztül nem tudtam alkalmazkodni ehhez a játékstílushoz, csak lassanként szoktam meg a kemény párharcokat.“ Yazalde három év múlva 31 esztendős lesz, tehát már nem nagyon jön számításba az argentin világbajnoki csapat ösz- szeállításánál. A világbajnokságról azonban — amelyet hazája rendez — derűlátóan beszél. „Argentína nem szalaszthatja el a nagy lehetőséget. Sehol a világon, talán még Brazíliában sincs annyi kiváló futballista, mint nálunk. Persze ez önmagában kevés, ha hiányoznak a megfelelő szakvezetők. Elsősorban is kitűnő edzőre lenne szükség, aki összhangba tudná hozni a válogatott játékosoknál a csodálatos argentin technikát az európai keménységgel, szívóssággal és a labda nélküli mozgással. Meggyőződésem, hogy Menotti — akit nemrégen neveztek ki a válogatott edzőjének — képes Ilyen értelemben dolgozni. A Huracana edzőjének egészséges ötletei vannak, tud bánni az emberekkel és kitűnő pszichológus hírében áll. Csak neki köszönhető, hogy a Huracana az utóbbi négy esztendőben egyre feljebb került a bajnoki táblázaton.“ A gólkirály — hogy is lenne ez másként — elsősorban a technikás játék híve és sajnálja, akárcsak góllövő-társai —, hogy a bírók benevolensek a mesterlövőket kézzel-lábbal akadályozó futballistákkal szemben. „Európában ugyan minden kis „bűnöcskénél“ megszólal a játékvezető sípja, de nem bün- ' tetik kellő eréllyel a lábra irányuló szándékos durvaságokat. Argentínában rosszakaratúbbak a védők, mint Európában, itt viszont alattomosabbak. Mindenesetre Dél-Amerikában és Európában is jobban kellene védeni a játékvezetőknek a csatárokat; mert nekünk nemcsak küzdeni kell és lőni a gólokat, hanem játék közben gondolkodni és alkotni is.“ Ritkán hallani labdarúgótól hasonló filozófikus szavakat. Yazalde szerződése két év múlva jár le a Sportingnál és egyelőre elégedett Lisszabonban. Népszerű ember, akinek azonban nem szállt fejébe a dicsőség, józanul ítéli meg a dolgokat. „A csúcsra jutottam, az „Aranycipő“ már jelent valamit. Azt fazonban sohasom felejtem el, hogy szegénynegyedben, nagyon egyszerű környezetben születtem. Nem vagyok a pénz elvakult imádója. Mái csak azért sem, mert akkor aZ ember elfelejti, hogy más dolgok is vannak a világon: be* csület és barátság ...“ (tv) Pazdirek, Csehszlovákia legjobb jérji műkorcsolyázója.., LÁBTÖRÉSSEL KEZDŐDÖTT Mint a legtöbb fiatal, ő is a labdarúgást kedvelte, örült, ha a labda szót fogadott, bejött a csel, vagy sikerült gólt lőnie. Már az ificsapatban a legjobbak közé tartozott. Irányítás nélkül állapította meg és vállalta az edzésanyagot. A mércét magasra tette, csak így várt eredményt. Már-már merész terveket szőtt, akkor jött a lábtörés. A csont hiába forrott össze, a láb többé már nem vol az igazi. — Sokat kell kerékpároznia és futnia, ha még sportolni akar, — mondotta dr. Bauer, a Veikor KrtíS-i (Nagykürtös) kórház főorvosa. Nagy László, (képünkön) akiről r dióspatonyi vezetők annak is örülnek, hogy a nők is egyre többen sportolnak aktívan. A helyi alapiskola tanítónőinek kezdeményezésére megalakult és szorgalmasai edz a női röplabdacsapat s készülnek az első „komoly“ mérkőzésre. A tavalyi kisebb megtorpanős után újra rend van az asztaliteniszezők között is. Most már mindannyian azon munkálkodnak, hogy csapatuk minél sikeresebben szerepeljen a járási bajnokságban. A jégkorongozók az enyhe tél miatt ebben az esztendőben még nem hallattak magukról. Nagyon várják már, hogy hidegebbre forduljon az idő és végre legyen megfelelő jégpályájuk. A dióspatonyi sportolók ezekben a napokban már serényen készülnék a körzeti és a járási spartakiádra is. Az évzáró gyűlés előtt fellépő leányok és fiúk ízelítőt adtak a gyakorlatok szépségéből, s nem hagytak kétséget afelől, hogy a kitűzött időpontra jól kidolgozott bemutatókat láthat majd a
