Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám, szombat
Jó ritmus — igényes szöveg A ^LITIKAI DALOK I. KERÜLETI FESZTIVÁLJÁRÓL A tiáncdalénekesi .az., mely napjainkban annyira hódít, leköti a fiatalok egy jelentős részének figyelmét. Az utóbbi időben azonban a mennyiségen kívül a minőség Is előtérbe kerül. Kevesebb a „szirupos“, lapos szövegű dal, s egyre több az igényes könnyűzenei kompozíció. Ezek közé tartozik a politikai témájú dal is, amelynek kerületi fesztiválját Nővé Zám- kyban (Érseköjvárott) rendezték meg. A két napig tartó zenei esemény színhelye a Szakszervezetek Háza volt. Három együttes és kilenc énekes 48 dalt adott elő. Említésre méltó, hogy az együttesek közül csak az egyik volt zenekar — a nitrai — a másik két együttes valójában énekkar volt. Ez a néhány szavas helyzet jelentés persze nem ad hű képet sem a fesztiválról, sem annak színvonaláról. Aki azonban végighallgatta a fesztivál műsorát, és részt vett a dalosok számára rendezett szemináriumon is, kicsit többet mondhat erről a zenei eseményről. Kicsit többet, de sokat nem, mert útkeresésről, kísérletezésről van szó. Az ifjú beat-muzsi- kusok, a modern tánczene művelői már túljutottak az együtt- zenélés első örömén és a hang- erősítés lehetőségeinek felfedezésén, s most keresik a saját kifejezéseiknek legmegfelelőbb dallamépítkezést. Ráadásul politikailag elkötelezetten. A keresés, a kísérletezés pedig nem jelent látványos sikert, tehát a helyzetjelentést esetleg csak azzal lehet kibővíteni, hogy felvázoljuk: milyen eredményt értek el eddig, hol tartanak. Tény, hogy a közönség — és nemcsak az érsekújvári — a nagyon dallamos, „nótás“ táncszámokat kezdi előnyben részesíteni. Ez a tánczene „fő árama“, és ebbe Illeszkednek be mondanivalójukkal a politikai dalok is. Még vitatott kérdés, hogy ki a táncdalok sikerének valódi szerzője, a komponista, a szövegíró, a hangszerelő, az előadó. A kerületi fesztivál erre nem adott egyértelmű választ. Még a neves szakemberekből álló bíráló bizottság sem, pedig annak tagjai között Alojz Luk- nár, a művelődésügyi minisztérium osztályvezetője, Alojz Stuska, a Szlovák Zenei Alap igazgatója, Vladimír Valoviö, a Rádió zenei rendelője is helyet kaptak. A tapasztaltak alapján talán akkor járunk közel az igazsághoz, ha válaszként azt mondjuk, hogy a siker valódi szerzője a közönség. Több mint valószínű, hogy a bíráló bizottság is erre a következtetésre jutott, mert a fesztivál másodnapján megrendezett gálaesten nem a dalokat, hanem az előadókat hirdette ki győztesként. Első helyezést ért el a levicei (lévai) Benes Márta, második helyezést a komáromi Frantisek Kolár. A hazai „pályán“ versenyző Milán Adamec által előadott dalokon kívül az ő fellépéseik alkalmával dübörgött leginkább a vastaps. Természetes, hogy a „maga műfajában“ nagy sikere volt a nitrai együttes által bemutatott műsornak is. A közönség megtapsolta, a bíráló bizottság megdicsérte a modrai pedagógiai iskola énekkarának bemutatóját éppúgy, mint a seredi (szere di) „Auróra“ vokálegyüttes műsorát. Egyébként a fesztivál műsorára, kísérletezésére jellemző volt, hogy a politikai dalok szerzőinek, előadóinak tevékenysége olyan helyzetű, hogy a hivatásos meg a nem hivatásos művészet határai összemosódnak. Meglehetősen nehéz eldönteni, hogy ki és mikor lépi át a „bűvös kört“, ahonnét visz- szakanyarodni is nehéz, azon belül maradni azonban kétségkívül a legnehezebb. A fesztivált minden különösebb hírverés, előzetes propaganda nélkül rendezték meg, de azzal az eredménnyel és azzal az ígérettel, hogy folytatás következik. Npmrsak a fesztiválok Benes Marta, a jesztivál első helyezettje. (Emil Bisőo felvétele) sorának folytatása, hanem felfelé való ívelés, hogy a politikai dalok művészi fokon hirdessék egyre többek és többek ajkán a szocializmus eszméit. Várjuk tehát a méltó folytatást. HAJDÜ ANDRÁS (Folytatás az 5 .oldalról) rendkívül bonyolulttá tette a helyzetet. A Közös Piac ugyanis Nagy-Britannia belépése előtt cukorexportáló közösség volt, most viszont egészében véve behozatalra szorul. A Brit Nemzetközösség egyes országai számára (Mauretánia, Fid- zsi szigetek, Barbados, Jamaika stb.) a cukorexport létfontosságú kérdés, és számukra előnyösebb a hosszú lejáratú szállítási szerződés. A francia kivitel a brit behozatalnak csupán a felét fedezheti, a többit tehát a Közös Piacon kívüli országokból kell továbbra is be^ szerezni. A cukor behozatalának és kivitelének kérdéseiről folytatott vita nem kis mértékben növelte a bizonytallansá- got és a feszültséget a cukorpiacon. További jelentős cukorexportőr Brazília, ahol 1972-ben hatmillió tonna cukrot termeltek, s ebből 2638 ezer tonnát exportáltak. Jelentős kivitele van még Ausztráliának és az Egyesült Arab Köztársaságnak, s az utóbbi években Thaiföld, a Dominikai Köztársaság és Peru is növelte szállításait a szabad piacra. A cukort importáló és exportáló országok á talá- ban több évre szóló szerződéseket kötnek, melyek keretében szilárd árakat állapítanak vetésterület* 0 hektárhozam teljes termés (hektár) (mázsa) (ezer tonma) 1971 188 914 312,7 5832 1972 193 765 361,1 6884 1973 201600 310,9 6163 * a szaporító parcellákkal együtt meg. Ezek a szerződések mindkét fél számára előnyösek, a termelőknek biztos piacot, az átvevőknek biztos forrást jelentenek. Az exportra kerülő cukornak körülbelül a fele ilyen szerződéses alapon cserél gazdát, a másik fele pedig az ún. szabad piacra kerül. A cukor árnövekedése tehát először a szabad piaci árakban jut kifejezésre, később azonban az objektív helyzetnek megfelelően a szerződésekben rögzített árak is módosulnak. Cukortermelésünk tartalékai Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy cukorexportunk számára előnyös- és biztos piac kínálkozik a legközelebbi években. A cu- cukorrépa termesztése azonban nem fejlődött a kívánt és az 5. ötéves tervben előirányzott ütemben, sőt az 1970-es és főleg a megelőző évekhez viszonyítva jelentős visszaesés következett be. 1970-ben például 180 900 hektáron 369,6 mázsás átlaghozammal 6644 tonna cukorrépát termeltünk, 290 918 tonna cukrot értékesítettünk a kiskereskedelmi hálózatban és a közétkeztetésben, 296 ezer tonna cukrot pedig exportáltunk. Az 5. ötéves terv első három évében a cukorrépa termelése így alakult: Az 5. ötéves terv első három évében tehát alapjában véve stagnált a cukorrépa és a cukor termelése, nem növekedett a hazai kiskereskedelmi forgalom sem, a kivitel viszont csaknem egyharmadával csökkent (1973-ban 207 ezer tonna cukrot exportáltunk). Még kifejezőbb a lemaradás az 1960-as évhez viszonyítva, amikor 346,3, mázsás áfflagos hektárhozammal 8 millió 368 ezer tonna cukorrépát termeltünk. A felsorolt adatokat azzal is kiegészíthetjük, hogy a répa cukortartalma az említett években 15 százalék alá süllyedt, s az elmúlt évben — főleg az őszi esőzések miatt — rendkívül allacsony szintet (12—13%) ért el. Ezt a lemaradást az elmúlt évi jónak mondható hozam sem tudta ellensúlyozni. Az is elgondolkoztató, ha a cukorrépa termesztésében elért eremdényeket a gabonatermesztés dinamikus fejlődéséhez hasonlítjuk. Az itt tapasztalható aránytalan lemaradás egyértelműen azt bizonyítja, hogy a cukorrépa termesztésében jelentős tartalékok maradtak kihasználatlanul, ezért ebben a tekintetben már az 1975-ös évben fordulatnak kell bekövetkeznie. Itt nem foglalkozhatunk részletesen ezekkel a tartalékokkal, ez a gyakorlati szakemberek feladata lesz már az 1975-ös évi termelési terv elkészítése során. A vetésterület növelésétől kezdve a szakszerű tápanyagellátáson, a tökéletes talajelőkészítésen, az idejében és jó minőségben elvégzett vetésen, a vegyszeres gyomirtáson, valamint az optimális tőszám biztosításán át egészen a minimális veszteséggel járó betakarításig számos lehetőség kínálkozik a hozamok lényeges növeléséhez. Természetesen a nemesítésben, a biológiai tulajdonságokban és a jő minőségű vetőmag előkészítésében is vannak tartalékok, amelyekre szintén fokozottabb gondot kell fordítani. E tartlékokkal kapcsolatban említsünk meg egyetlen példát. Az elmúlt évben a jiőíni járásban, amely évtizedek óta élen jár a cukorrépa termesztésében, s ahonnan az emlékezetes jiőíni felhívás származik, az elmúlt évben járási átlagban 426 mázsás hektárhozamot értek el. Kimutatták, hogy ahol az 1 hektáron termesztett tőszám 60—70 ezer között mozgott, átlagosan 354 mázsás hozamot, ahol 70—80 ezer között, ott 54 mázsával többet, ahol viszont elérte a 80—90 ezret, (a járás vetésterületének 52,4 százalékán), ott 438,7 mázsás hozamot kaptak. A Bystficei Efsz esetében a tőszám a 90 ezret is meghaladta, ahol 555,7 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Ez a példa valóban tanulságos, s ha a többi tényező hatását is elemeznénk, bizonyára hasonló eredményekhez jutnánk. Az elmondottak meggyőzően bizonyítják, hogy a cukorrépa termesztése nagy jövő előtt áll, érdemes tehát ennek a növénynek maximális figyelmet szentelni, s mezőgazdasági üzemeink dolgozói, az agronómu- sok és a gépesítők a gabona- termesztésben elért sikerekhez hasonlóan ezen a szakaszon is kiérdemelhetik a társadalom elismeresét. MAKRAI MIKLÖS 150 ÉVES A MOSZKVAI NAGY SZÍNHÁZ Százötven évvel ezelőtt nyílt meg a moszkvai Nagy Színház, a legrégibb orosz operaház, a Szovjetunió vezető operaszínpada. Ez azonban csak a Mihajlov profesz- szor tervezte színházépület megnyitásának a 150. évfordulója, mert a színház őse az Uruszov ügyvéd által 1776-ban alapított állandó, színházi együttes volt. Ez az együttes kapott otthont 1780-tól kezdve a Petrovszkij Színházban és öt évvel később már külön opera és ballett társulata, valamint 30 tagú zenekara volt. A színházat 1806-ban államosították és ettől kezdve műsorpolitikájában egyre jobban érvényesült a cári önkény. Míg kezdeti korszakában az orosz szerzők eredeti alkotásainak bemutatására törekedett, a cári udvar irányítása alatt a hazai szerzők háttérbe szorultak és az udvar finomkodó, nyugatmajmoló ízlésének megfelelően külföldi előadók mutattak be francia és főleg olasz műveket. Az orosz szerzők közül ilyen szempontból talán Csajkovszkij volt a legszerencsésebb. Pique Dame című háromfelvonásos operáját 1890. december 19-én mutatták be a pétervári operaházban és egy évvel később már a moszkvai Nagy Színházban is műsorra tűzték, 1881-ben pedig ebben a színházban aratott döntő sikert a szerző Anyegin című operája. Az orosz nemzeti opera fejlődését szolgálta Vertovszkij „Aszkold sírja“, Glinka „Ruszlan és Ludmilla“, valamint Rubinstein „Démon“ című szerzeményeinek a bemutatásával, de a cári udvar műsorpolitikájára jellemző, hogy Rimszkij-Korszakov „Szadko“ című lírai legendájának — az orosz népi muzsikával átszőtt csodálatos műnek — a bemutatását a cári Opera elutasította és csak nyolc évvel az ősbemutató után tűzte műsorra. Az Októberi Forradalom után a Nagy Színház játékstílusában a realizmus érvényesült, új felfogás, új rendezői ázellem siettette a fejlődés ütemét, a színpadra is bevonult a népet jelképező kar és az együttes egyre magasabb művészi színvonalon tolmácsolta a klasszikus és a szocialista ihletésű zenei alkotásokat. És amikor kitört a Nagy Honvédő Háború és a színház együttesének egy része kénytelen volt Kujbisevbe költözni, a zenekar tagjai több mint tízezer hangversenyt adtak a népek szabadságáért küzdő katonáknak. A második világháború óta a moszkvai Nagy Színház fejlődése töretlenül ível feÖelé és megérdemelten sorolják a világ legjobb operaszínpadai közé. (—erf—j ■ A CSU MAI) OK Komárnói Járási Bizottsága azonnali belépésre keres: — férfi munkaerőt Instruktor! minőségben. Faltétel: közép- vagy szakiskolai végzettség érettségivel. Szlovák- és magyar nyelvtudás. További felvilágosítást a CSE- MADOK Járási Bizottsága — ni. Pohraničná 6 — ad. ŰF-6 ■ Magyar nyelvű folyóirat szerkesztősége félnapi foglalkoztatásra felvesz gépirónőt, azaz szlovákul és magyarul tudó adminisztratív munkaerőt. Jelentkezés a következő címen: Bratislava, Štúrova 5, I. emelet, telefon: 532-35. ŰF-7 ■ Dohány- és dinnyekertész állást keres. Cím a hirdetőirodában. Ü-17 ADÁSVÉTEL ti:-ár,.3»-■■ ■ Eladó két háromhónapos, hasas, Jó fejőstehén. Királyi József, JRD Petržalka, Bratislava. 0-41 ■ Kéthektárnyi gyümölcsös — építési körzeten kívül — eladó. Cím: Nővé Zámky, Hradná 8. Ú-48 ■ Eladó kitűnő állapotban levő 1000 MiB. Telefon — Sárosfa: 981-24. . Ü-49 ■ Eladó magyar puli kölyökkutya. Átvehető február elején. Sedliak Július, Uprkova 8, 809 00 Bratislava. Ű-50 ■ Eladó Hroboňovón kisebb családi ház — kerttel. Azo.nnal beköltözhető. Érdeklődni lehet a 199. és a 442. házszám alatt. 0-51 ■ Eladó új ház kerttel együtt (11X11). Neded 793, galántal járás. 0-56 ■B;11333391 ■ 41/185 legényember házasság céljából megismerkedne 25—40 éves leánnyal, vagy özvegyasz- szonnyal. Jelige: Vissza nem térő alkalom. 0-34 ■ 23/168 elvált elárusítónő komoly férfival szeretne megismerkedni 33 éves korig, akinek nem akadály kétéves kislányom. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Henrieta. - 0-54 ■ Jó megjelenésű, fiatalos külsejű özvegyasszony házasság céljából komoly férfival szeretne megismerkedni 55—60 éves korig. Jelige: összecsendül két pohár. 0-55 ■ 25/164 természetet kedvelő pedagógusnő őszinte, Intelligens társat keres. Jelige: Szeretet. 0-57 ■ Hajadon diplomás megismerkedne komoly, diplomás, magas férfival 44 éves korig. Jelige: Érted. O-57/a ■ özvegyasszony — 12 éves fiúgyermekkel — ismeretséget kötne komoly, magas férfival 45 éves korig. Jelige: Tavasz. O-57/b ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, barátoknak, Ismerősöknek, a vajasvatal tűzoltóknak, az egész falu lakosságának, s külön köszönetét mondunk a nagymagyarl tűzoltók zenekarának és mindazoknak, akik 1975. január 11-én elkísérték utolsó útjára a vajasvatal temetőbe a 33 éves korában váratlanul elhunyt Világi Józsefet, a felejthetetlen, jó férjet, édesapát és koszorúikkal, részvétükkel Igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-47 ■ Fájó szívvel mondunk hálás kösznöetet minden kedves rokonnak, Ismerősnek, a volt munkatársaknak, komáknak és keresztgyerekeknek, valamint mindazoknak, akik 1974. december 23-án elkísérték utolsó útjára a drága jó férjet, Nagy Gábort a kolárovói temetőbe és koszorúikkal, vlrágadományaikkal enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége 0-58 ■ Köszönetét mondunk mindazoknak, akik ez óv január 6-án elkísérték utolsó útjára a drága férjet, édesapát és nagyapát, Mészáros Lászlót a lévai temetőbe, és részvétükkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-63 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen drága jó halottunkat, Dr. D e m j á n Jánost 1975. január 9-én elkísérték utolsó útjára, és részvétükkel Igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-60 ■ 1975. január 11-én, életének 24. évében tragikus körülmények között elhunyt drága férjem, fiúnk és testvérünk. Halász Imre. Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a vízkeleti temetőbe és részvétükkel, virágadományalk- kal enyhítették fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk a Galan- tal JÉV, a Sládkovicovól SfiM, valamint a karval mezőgazdasági iskola részvétnyilvánításalért. A gyászoló család 0-61
