Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
FLEGMA KÜLÖNBSÉG — Mi a különbség a régi idők és a mai idők lányai köXött? — Nem tudom. — A régi idők lányai elpirultak, ha szégyellték magukat. A mai lányuk akkor szégyellik magukat, ha elpirulnak. TÁJÉKOZTATÁS —- Tessék mondani, messze van az állomás? • . — Nem, egy percnyire van a főtértől. — És mennyi idő kell, hogy Cljussak a főiérre? — Körülbelül húsz perc. SZNOBÉK Kovácsok hangversenyre készülnek. Öltözködés közben a* asszony odaszól a férjének: — Képzeld, a hegedííművész- nek, akit meghallgatunk, Stra- diváriusa van. Kovács ijedten mondja: — Remélem, nem súlyos? PROBLÉMA Két elegáns nő beszélget délelőtt a cukrászdában. — Te — mondja az egyik —, hallom, hogy a kutyák már » ein lesznek divatosak, mert leginl a gyerek jön divatba. .— Jó, jó — aggodalmaskodik a másik —, de mit csináljunk majd a gyerekekkel, ha megint kutya lesz a divat? félvAgAs , 3 A vállalatvezető arról a rendről beszél, ami az o hivatalában van. , 'mL Például — mondja —, ha én hétszámra nenn megyek be az irodába, akkor is tudom, hogy a könyvelők mit csinálnak. —v.-Miť csinálnak? Semmit. * Krahulác beállít a rendőrség' re, és azt mondja az ügyeletesnek: — Kérem, eltűnt a feleségem, itt a fényképe, keressék meg! A rendőrtisztviselő ránéz a fényképre, és megkérdi: — Miért? TÁRGYALÁSON Bíró: — Mi a foglalkoxása? Vádlott: — Munkaadó. Bíró: — Hogy értsük ezt? Kinek ad maga munkát? Vádlott: — A bíróságoknak. MEGHATÁROZÁS Ágika elmélyülteti tanul, majd egyszer csak megkérdezi az apjától: — Apu, mi az a könyvdrá* ma? A, papának fogalma sincs róla, de kivágja magát: — Könyvdráma az, amikor egy fiatal író ír egy könyvet, és nem talál rá kiadót. KOSZORG A RAJONGÓKTÓL 1974. XII. B» Krokogyit KVITT Kovács v megebédel egy vendéglőben. Fize< tésicor a fčpincé/ így szol: -’V — Pardon! Kérem* ez a húszkoronás rossz. — Akkor kvitték vagyunk —• feleli Kovács, i- Hogyhogy? % — Mert az ebéd. ii rossz volt. SZÖVEG NÉLKÜL Sinrke rajza VITEZSEGl ERDEMREND NEM TÉVEDÉS-r-„Gratulálok, barátot», Ma van fiieted legboldogabb napjai — Azt hiszem, tévedsz. Holnap lesz az esküvőm 1 — Éppen azért. Gabriel Levický rajxa Az okos emberrel mindig lehel valamiről — hallgatni. & • © Ha megtanultunk volna munkaidőben dolgozni, most nem kellene túlóráznunk. • • • Az ismerősöknek kölcsönadott könyvek bizonyítják: uz ember nem kaphat meg mindent az élettől. • • • A kritikus óvatosságát nem a bölcsesség anyja, hanem a gyávaság leánya szüli. (š • • Csak önmagát ismerte. Később mások is megismerték, • • • Anyanyelvűnkön beszélünk, mert apáink csak ritkán jutnak szóhoz. • • • A talpnyalás dejiníciója: testedzés munkaidőben, a hosszú életkor érdekében. O • O Érdekes, hogy az élőlények közül csak az ember tanuli meg süketnek lenni. • • • A mai gyerekek nem kíváncsiságból kérdeznek, hanem hogy zavarba éjtsék a felnőtteket. • • • Nevelési hibáinkért gyakran csak gyermekeinket büntetjük. TOMI VINCE HOSSZG TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEN Eulenspiegel nagy.vcnalüsAg .. A vendég rászól ä pincér n: — Mi az, kérem,maga a zsebkendőjével törli u tányért? — Nem tesz semmit —/teleli o pmcé —, ez a zsebkendő már ú gy ipiszkos; CSALÓDÁS — A keservit... S mi még új fegítestet akartunk felfedezni... Joxet Varga rajza Porczogival sokáig nein voll semmi probléma, sőt tulajdonképpen nem is nagyon vették észre, hogy a hivatal kötelékébe tartozik. Mindennap, reggel nyolc előtt tíz perccel' már a munkahelyén volt, pontban tizenkettőkor ebédelni ment egy közeli kis étkezdébe és délután fél ötkor olyan észrevétlenül hagyta el az épületet, mint amikor a cigarettafüst elillan a szobából. Már többször előfordult, hogy az osztályvezetője ügyfélnek nézte a folyosón ... Néhány héttel ezelőtt rávettem, hogy egyszer ő is vegyen részt egy munkaértekezleten. Először szabódon ugyan, de azért csak leült az utolsó sorba. Az igazat megvallva, nem is nagyon figyelt az előadóra, csak a beszéd végén felcsattanó tapsra kapta fel a fejét, s főleg a beszámolót követő felszólítás tette figyelmessé: — Most pedig, kedves kartársak, mindenki mondja el meglátásait, illetve építő javaslatait1 Porczogi, mint gyakorlatlan értekező, nehezen viselte el a felszólítás utáni mély hallgatást, és szólásra emelkedett: — Kartársak — rebegte meg- ílleíődve —, én csak azt szeretném elmondani, hogy a szobám ajtaja fölött már hónapokkal ezelőtt megrepedt a vakolat... Akkor figyeltek fel rá először a hivatalban. Többen összesúgtak körülötte: ki ez a szószátyár 'figura? Ki ez a pasas, aki *mindenáron első akar lenni a hozzászólók között? Eddig a kutya sem ismerte, most meg éppen ő nyüzsög a legjobban, hogy megmondja a véleményét. Na lám, miből lesz a cserebogár! Két nap után azonban elfelejtették Porczogit. Csakhogy egy hét múlva akta- karbantartást értekezletet tartottak a hivatalban, és Porczogi megint nem bírta kivárni a többieket: — Kartársak, az ajtóm fölött még mindig repedt a vakolat — hebegte zavartan. Most már 4» méltatlankodói moraja zúgott végig a termen: mit piszkálódik megint ez a mitugrálsz? Egyáltalán, mi a neve, és hol dolgozik? Valami Porczogi ... Nem sokkal később, az egyik munkakezdés előtt, bélyegzéstechnikai megbeszélésre már persze senki sem invitálta Porczogit, ő azonban mégis elment. S feszült figyelemnek gondolván az előadást kővető némaságot, megint csak első* nek kért szót: — Kartái'sak, az a repedés at ajtó felett azóta még nagyobb lett — dadogta. A feléje áramló csend félelmetes volt, de Porczogit nem zavarta. Az értekezlet utŕ■ z osztályvezető berohant Porczogi szobájába: feltépte az ajtót, és... Abban a pillanatban eg\, nagy darab vakolat leszakadt a küszöbön álló osztályvezető fejére, aki az ütéstől aléltan rogyott össze. Azok pedig, akik azért követték őt messziről, hogy végre egy kis botrány tanúi lehessenek, most elhülten látták a visszájára fordult fejleményeket. Csak a? egyik kolléga tudta, mi a teendő. Ráordított Porczogira: — Szégyellje magát! Nem tudott előbb szólni, hogy az ajtó felett repedi a vakolat?! NÉMETH GÉZA
