Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Mai román költők versei a világirodalom híres regényeit megfilmesíteni nagyon nehéz feladat, mert a kritika általában a re­gény teljességét követeli a Mimtől Is, ami természe­tesen lehetetlenség. Nos — a jelentések szerint a len­gyel filmesek még ezt az igényt is kielégítették Hen­ryk Sienkiewicz Özönvíz című regényének az adap­tációjával. Igaz, Jerzy Hoffmann vezetésével öt évig dolgoztak ezen az al­kotáson. 100 millió zlotyt fordítottak a felvételekre, mintegy 400 színészt, több ezer statisztát mozgattak, hogy minél tökéletesebben adják vissza a nagy törté­nelmi trilógia második ré­szének mondanivalóját és hangulatát. A „Trybuna Ľu­du“ a korhű ábrázolást és az emocionális hatást emeli ki, és nagy elismeréssel ír a főszereplők — Daniel Obrychski, Malgorzaia Braunek és Tadeusz Lom­nickí — alakításáról. Ha figyelembe vesszük, hogy az Özönvíz közel ki­lencven év óta a legnépsze­rűbb regények egyike Len­gyelországban, akkor nem is csodálható, hogy a film­változatot eddig már több mint egymillió néző látta, és a kritika az utóbbi évek legnagyobb sikerének mi­nősíti. A Szovjetunióban az Ivanovo megyei P a I e h település ünnepre készül. A palehi miniatúrafesté- szetre 1925-ben a párizsi vi­lágkiállításon figyeltek fel, jóllehet Henri Matisse francia festő, a 20. száza­di festészet egyik legna­gyobb koloristája 1911-ben megtekintette a moszkvai és a pétervári kiállításokat, és már ekkor felhívta a figyelmet a palehi minia- túrafestészet ihletőjére: a régi orosz ikonokra. Azon­ban a cári rendszer meg­elégedett a „leltárral“, nem ösztönözte a hagyomá­nyokat folytató népi alko­tó tevékenységet, és így az ikonok hatására kibon­takozó palehi miniatúrafes- tészet is csak a Nagy Októ­bertől kapott lehetőséget, és Gorkij volt az első, aki felismerte az új művé­szeti ág jelentőségét. 1924. december 5-én alakult meg Pál eh községben a Régi Festészet Szövetkezete, és első tagjai — I. Golikov, I. Vakurov, A. Glazunov, vala­mint követőik — kialakítot­ták az új művészeti felfo­gást, keresték az új for­mát. A jelenbe ívelő fejlő­dés eredményét V. Kotov, a Palehi Képzőművészeti Múzeum tudományos igaz- zatóhelyettese így foglal­ta össze: „A palehi művé­szek freskókat, színházi díszleteket, könyvilluszt­rációkat, ipari grafikát, porcelánfestést, bútorfes­tést is készítenek, vagyis bármilyen festészeti felada­tot meg tudnak oldani.“ Magyarország kulturális eseményei közül a Kritiku­sok Nemzetközi Szövetsé­gének budapesti kongresz- szusát kell kiemelni. Túl­zás nélkül mondhatjuk, hogy a kongresszus lehető­séget adott világrészek és társadalmi rendszerek iro­dalomkultúrájának a szem­besítésére, hiszen Anglia, Belgium, Bulgária, Cseh Szlovákia, Egyesült Államok Finnország, Franciaország, Görögország, Japán, Ju­goszlávia, Kamerun, Ku­ba, Lengyelország, NDK, NSZK, Olaszország, Portu­gália, Románia, Spanyolor­szág, Svájc a Szovjetunió és Törökország küldte el kép­viselőit a tanácskozásra. Sokan értékelték, ele­mezték a konferencia mun­káját, ami — értesülésünk szerűit — két szellemi sínpáron futott: tisztázni, rögzíteni a kritikus felada­tát és lelelősségét, és meg­vitatni az irodalmi alkotá­sok értékmérőjét. Egyetér­tünk azzal a konklúzióval, hogy a kritikus feladata „a humanista műveltség ter­jesztése, az irodalom és az olvasóközönség, tehát a közvélemény befolyásolá­sa“ . Ügy érezzük, hogy a szocialista, a marxista iro­dalomkritika eddig is igye­kezett ezt a feladatot telje­síteni. A konferencia optimista kicsengését hangsúlyozta az egyik tudósító (Kartal Zsuzsa): „Hogy az iroda­lom és az olvasó között szakadék tátong — abban a kongresszus minden rész­vevője egyetértett. De a kongresszus minden rész­vevője egyetértett abban is, hogy a szakadék áthi­dalható, és hogy áthidalása a kritikusok feladata. Ez a feladat: a körülmények, akadályok ismeretében visszaállítani a művészet és a közönség harmóniá­ját.“ A romániai színházi élet egyik eseménye, hogy nagy sikerrel mutatták be a ko­lozsvári Állami Magyar Színház művészei az Elve­szett levél című vígjátékot. A polgármesteri székért ví­vott kicsinyes, groteszk , harc történetét Kincses Elemér rendezte, és a kriti­ka különösen Bencze Fe­renc, Horváth Béla, Orosz Lujza, Köllő Béla és Bor- báth Júlia leleményes, ötle­tes alakítását méltatta. Marosvásárhelyen tartal­mas irodalmi estet rendez­tek, és a műsorban közre­működtek a marosvásárhe­lyi Állami Színház művé­szei is. Székelyudvarhe­lyen pedig Varga Vilmos Francois Villon verseiből összeállított szavalóestjével aratott sikert. A jugoszláviai sajtó nagy elismeréssel ír a „Bel- grád története“ című ki­adványról, ami a belgrádi Prosveta Kiadó gondozásá­ban jelent meg. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendezte síi .tó alá, és a háromkötetes történelmi mű gazdag ké­pet fest Belgrádról, ami hosszú századokon ál Dél- kelet-Európa egyik legje­lentősebb központja volt. A város térségében ütköztek össze az oszmán császár­ság és a középkori nyuga­ti monarchiák, a Kelet és a Nyugat ellentétes érde­kei, és a szerzői kollektí­va kiemelte mindazt, ami Belgrad történetében a ha­ladás érdekében munkált. A reoenzor különösen azt értékeli, hogy a háromkö­tetes mű a történelmi ese­mények kritikai elemzése alapján készült. P. GY. MARIN SORESCU: VERONICA PORUMBACU: Testem mélyén ogyadedényre bukkantak a régészek Szívformája van s egy ismeretlen mester ráfestett néhány napsugarat még időszámításunk előtt Jöttek aztán mások de nem volt sem aranyuk sem ezüstjük akik népi motívumokat fontak lelkűkből a sugarak közé Korszerű új rajzokkal pillanatnyilag én díszítem az ősi kerámiát hogy a negyedik évezred kutatói elismerjék majd: léteztem ón is nagyjából a XX. század derekán. Éjszaka ismeretlen parton, állva, mindig állva, nincs jogom leülni még álmombon sem ­és zúgva ömlőnek a lábaimra szavak. Nem tudom, hova visz pusmogva az örvényben a víz medre. De megyek oz idő ereszén, nincs jogom leütni még álmomban sem. BALOGH JÓZSEF fordítása ION ALEXANDRU: PETRE STOICA: Válás utón visszamarad a rozsdás kard bánata a kenyér sója elhomályosodik a virág fénye elpenészedik és marad egy végtelen tér tükrükkel tele amely mindig és mindig újra elnyel visszamarad a rozsdás kard bánata Az én hibám vajon veszetten ha özönlik a tenger és véglegesen kiirtja a rajzot melyet kuszán húztam meg hogy tartson a part laza homokján? Meghúzom újra - mi mást tehetek? - de törékeny a pálca s én sohasem másolok pontosan / gyenge az emlékezeteml /. Állati szenvedéllyel és gyűlölettel rajzolom a tenger hullámait. / Ö ha megértenétek egy formáját bár annak amit ón kezdeményezek: mily tereket ölelnék át mily álmatlanságban elmerült utakat minduntalan vágyva a tilos utat; csapdámban bolondgombák morognak leshelyemen; látókörömről leszakítottam a tükröket minden gyökerükkel - bármily jáindulatúak is voltak. Csontvelős varjak röpködnek megbüdösödnek sarkaim mintha pihenj állásban topognék! / Miként piszkos zuzmó a tengerparton nő míg két hullán össze nem csap úgy teljesednek be az én sötét földi titkaim. BACSKI GYÖRGY" fordításai ŐSZUTÓ (Könözsi István felvétele) r A szocialista országok kulturális életéröl

Next

/
Thumbnails
Contents