Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A jelenlegi nyugati gazdasági válságra jellemző „stagflácíó" — vagyis az inflációnak a gazdasági tevékenység lelassulásával és a munkanélküliség növekedésével való párosulása — egyre erőteljesebben jelentkezik Franciaországban. Gazdasági szakértők véleménye szerint a munkanélküliek száma, amely máris meghaladja a félmilliót, és több mint százezerrel magasabb, mint tavaly ilyenkor, az év végére előreláthatólag eléri, sőt meghaladhatja a 600 ezres szintet. A válság már nemcsak a pénzügyileg gyenge kis- és középvállalatokat sújtja, mint eddig, hanem a nagyvállalatok is egyre komolyabb problémákkal küzdenek, mert a csökkenő megrendelések miatt egyre több eladatlan készlet halmozódik fel raktáraikban. A válság így a gépkocsiipar és az építőipar után most már a vegyipart és a textilipart is érinti. Legutóbb az egyik legnagyobb francia vegyipari tröszt bejelentette, hogy 18 üzemében, melyekben összesen 21000 dolgozó dolgozik, decemberben heteken át szünetelteti a munkát.

Az egyre súlyosbodó helyzetre való tekintettel a vezető gazdasági körök Js követelik, hogy a kormány „lazítson a fékeken, mielőtt még túl késő lenne", vagyis enyhítse a nyáron hozott hítelmegszorító intézkedéseket, amelyek lelassították az egész gazdasági vérkeringést. Giscard d’Estaing elnök azonban ismételten kijelentette, hogy a kormány az infláció elleni harcot tekinti fő feladatának, és ennek rendel alá minden más szempontot, vagyis folytatni akarja a belső fogyasztás csökkentésére irányuló gazdaságpolitikát, még akkor is, ha ez a munkanélküliséq jelentős növekedésével jár.

A munkanélküliek számának az ugrásszerű hirtelen növekedése annál feltűnőbb, mert a francia hivatalos gazdaságpolitika egyik alapvető tétele az elmúlt, másfél évtizedben az volt, hogy a szociális feszültség megnövekedésének elkerülése végett mindenáron meg kell akadályozni a nagyobb méretű munkanélküliséget. „Az inflációi könnyebben elviselik a franciák, mint a munkanélküliséget“ — ezzel a jelszóval indokolták korábban, hogy a kormány tétlenül nézi az árak emelkedését, s nem hoz hatékony intézkedéseket az infláció elilen.

Nyílt levét

Az egyre súlyosbodó helyzetben Georges Séguy, a CGT főtitkára november elején nyílt levelet intézett a köztársasági elnökhöz, s abban megismételte a francia szakszervezeteknek azt a javaslatát, hogy azonnal kezdjenek tárgyalásokat az égető szociális problémák megoldásáról. A levél hangsúlyozta: sem a kormány, sem a munkáltatók nem vették komolyan a szakszervezeteknek azt a korábbi figyelmeztetését, hogy megromlott a szociális légkör az országban, s az égető problémák azonnali megoldást követelnek. A kormány azt remélte, hogy az energiaválság dramatizálásá- vail nyugtalanságot teremthet a dolgozók körében, s elfogadtathatja velük az életszínvonal csökkentésére irányú ló politikáját.

Most már azonban megállapítható.

hogy ez a terv nem sikerült, a francia dolgozók nem hajlandók meghozni a kormány által követelt áldozatokat, és meg akarják védeni érdekeiket. így a realizmus azt követelné, hogy a kormány, felismerve ezt a helyzetet, végre elfogadja a szakszervezetek tárgyalási javaslatát.

A francia munkásság 80 százalékát tömörítő három nagy szakszervezeti szövetség: a CGT, a CFDT és a FEN egységük és közösen indított akcióid jegyében impozáns nagygyűlést tartottak, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsék a kormányt és a nagyiparoso kát. Ügy vélekednek, hogy a tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható kompromisszumos megoldásokat lehetne találná.

Sztrájkok, tüntetések

Franciaországban a dolgozók p „forró ősz" heteiben az ps '•'íl'ha'v' leghevesebb csatáit vívták A n,j t nvú s egyre szélesedő nin mnt i postások Indították el. Két i p e > követelésük: az alacsony !i' r<;

emelése és az alkalmazottak létsza

mának 30 000 fővel való emelése. A lotaringiai szénbányászok a termeié1 növeléséért harcolnak, a vasutasok pe dig fizetésemelési követő’és?ik alátá masztására forgósztrájkot kezdtek.

Országszerte nagy felháborodást

keltettek a sztrájkolók megfélemlítő sere tett rendőri intézkedésed. A francia kormány ugyanis megkísérelte, hogy a rendőrség segítségével letörje a postások sztrájkját: valamennyi vidéki városban karhatalommal eltávolíttatta a postahivatalokból a

sztrájkőrséget, Párizsban pedig rendőri osztagok veszik körül a legfontosabb postai elosztó központokat és telefonközpontokat.

A baloldali pártok és a szakszervezetek élesen tiltakoztak az a’ko'mány- ban biztosított szabadságjogokat sértő Intézkedések ellen. A szakszervezeti szövetségek közös nyilatkozatban szögezték le: „A dolgozók nem hailandók megfizetni az infláció számláját. Nem fogadják el a munkanélküliség végzetszerűségét. Elutasítják a naárágszíj- meghúzó politikát. Tiltakoznak a szak- szervezeti és a szabadságjogok megsértése ellen."

Eközben a francia dolgozók helyzete napról napra romlik, új;ibb és újabb elbocsátásokat, üzembezárásokat, csődöket jelentenek be, az árak emelkednek. A munkahelyek védelmét célzó akciók még nem hozták meg a kívánt eredményeket, de az egyre éleződő szociális küzdelem a dolgozók elszánt harckészségéről tanúskodik. Az általánossá váló elégedetlenség következtében kialakultak egy nagyszabású tömegakció feltételei. A szakszervezetek országos szinten összehangolják a dolgozók követeléseit, fokozzák nyomásukat a kormány és a tőke koalíciójára.

Országos harci nap

A sztrájkőrségek elleni rendőri beavatkozást a kormány „a munkához való jog biztosításával“ indokolta. De vajon miért nem biztosítja a munkához való jogot a sokszázezernyi munkanélkülinek? „A postásokra mérik az első csapást — írta az Humanité —, de

a többi dolgozót is célba vették. A hatalom és a tőke koalíciója még akarja törni a jogos bérkövetelő mozgalmát, erővel a dolgozókra akarja hárítani annak a válságnak a terheit, amelyért nem ők felelősek. A felelet erre csak az lehet: szolidaritás a harcoló dolgozókkal, összefogás a demokrácia védelmében.

E szolidaritás jegyében került sor november 19 én a francia dolgozók országos harci napjára, amikor több százezres tüntető menet követelte a közszolgáltatások és az állami hivatalok új kollektív szerződéseit előkészítő tárgyalásokat, a bérminimum felemelését, a sztrájkjog védelmét, a munkához való jog szavatolását. Országszerte munkabeszüntetéseket tartottak a városi közlekedés, a vasűtak, a közhivatalok, a légi forgalom, a közokta tás, a közegészségügy dolgozói.

Chirac miniszterelnök e hatalmas megmozdulást megelőző napon elutasította az azonnali tárgyalást, és a béremelést is, amelynek pénzügyi kihaa szocializmusért folytatott harc perspektívájába. A kommunisták továbbra is feladatuknak tekintik, hogy a francia nép többségét megnyerjék a szocializmus ügyének. Ehhez azonban előbb arra van szükség, hogy kiszabadítsák az államot a monopóliumok mindenható uralmából.

Azokkal szemben, akik az apokalipszist javasolják, azért, hogy elfogadtassák a megszorítások és lemondások politikáját, és azokkal szemben is, akik álforradailmi licitálással álcázzák alapvető opportunizmusukat, a párt olyan politikát indítványoz, amely megfelel a francia nép érdekeinek és korunk realitásainak — hangsúlyozta az FKP főtitkára. A franciák életszínvonaluk rendszeres javítását, munkahelyük szavatolását követelik, biztonságban és méltó módon akarnak élni. Ezért akaťják a demokratikus változást, amelynek feltétele a széles körű népi tömörülés.

Ebben az irányban a francia kommunisták már biztató eredményeket

Kihalt a párizsi Montparnasse állomás a vasutassztrájk következtében

tásai — szerinte — felborítanák a gazdaság: egyensúlyt. A miniszterelnök, „rosszindulatúnknak“ nevezte a veze tő szakszervezeteket, és újabb sztrájkellenes intézkedéseket is bejelentett Méltán keltette e nyilatkozat azt a be nyomást, hogy a kormány egyetlen célja: feltétel nélküli megadásra

kényszeríteni a dolgozókat és szervezeteiket.

A francia kommunisták képviselő) nyomatékosan elutasították azt az állítást, hogy a kormány a munka szabad, ságót védelmezi, amikor rendőri beavatkozással akarja letörni a postás- sztrájkot. „Az igazság az, hogy a kormány szoctál.s politikája, az elnökválasztás Idején elhangzott ígéretekkel szemben, megnehezíti a franciák élet- feltételeit. Ebben, és nem másutt rejlik a sztrájk és a szolidaritási mozgalom alapvető oka“ — állapította meg az Humanité, az FKP lapja.

A politikai és gazdasági változások feltételei

A Franciaországban kialakult új helyzet: a súlyosbodó válság s közben a demokratikus változást sürgető népi mozgalom új lendülete, melynek méreteit a tavaszi elnökválasztás világosan megmutatta, szükségessé tette a Francia Kommunista Párt rendkívüli kongresszusának összehívását. Az október végén megtartott tanácskozás egyetlen napirendi témáját s egyben jelmondatát Georges Marchais főtitkár beszámolójának címe fejezte ki: „Franciaország népének uniója a demokratikus változásért”. Az uniót — hangsúlyozták a tanácskozáson — nem önmagáért akarjuk. A nép uniójának célja azoknak a gazdasági, társadalmi és politikai átalakításoknak a megvalósítása, amelyek megfelelnek a nép alapvető érdekeinek. Egyesíte ni a munkásosztálly erejét, tömöríteni körülötte a pénzoligarchia valameny- nyi áldozatát. Ez ma azt jelenti, hegy Franciaország népének unióját hirdetjük a mélyreható reformok érdekében.

Az FKP kongresszusa átfogóan elemezte az országban kialakult politikai, gazdasági és társadalmi helyzetet, és meghatározta a tömegek mozgósításával és az új helyzettel összefüggő feladatokat. A kongresszusi határozat a kommunisták nevében nemzeti politikát, szociális és népi poitikát javasolt a francia népnek: olyat,

amely biztosítja számára a haladást, a társadalmi igazságosságot és a demokráciát. Ezt a politikát a baloldal közös kormányprogramja fejezte ki, és e körül kell tömörülnie a változásért harcoló népi uniónak. Ugyanakkor a párt a közös kormányprogramot szélesebb perspektíváim beüyezl:

értek el. De továbbra is előttük áll a hatalmas feladat: tovább haladni a megkezdett úton, közelebb hozni azt az órát, amikor Franciaország kijuthat abból a válságból, amelybe a nagytőke juttatta, egyesíteni a dolgozókat, az ország népét a baloldal közös programja körül.

„Oszd meg, és uralkodj!"

Egy széles körű népi egység keretén belül nemcsak elképzelhető, de jogos és természetes követelmény, hogy a kommunista párt kormánypárttá legyen Franciaországban. Az idén tavasszal, a köztársasági elnökválasztáson a szavazatok 49,6 százaléka a baloldal jelöltjére, Francois Mitterrandra esett. Számszerűen tehát már kevés további erőfeszítés látszik szükségesnek ahhoz, hogy a politikai mérleg nyelve balra billenjen. De éppen ez a lehetőség ösztönzi a reakciót — Franciaország halárain belül és kívül — újabb és újabb támadásokra, a baloldal egységét megosztó aknamunkára.

A . nagytőke érdekeit kiszolgáló, kormányon levő csoport több irányból is támadja a francia haladó erőket. Elsősorban a baloldal legerősebb, legkövetkezetesebb erejét, a kommunista pártot vették célba, mégpedig a régóta ismert és lelepleződött „Oszd meg, és uralkodj1" elvet alkalmazva. Poniatowski belügyminiszter a minap oly messzire ment, hogy az FKP-t „totalitárius és fasiszta jelllegű pártnak nevezte. Nem netiéz e taktika mögött felfedezni az igazi indokot: a francia kormány meg akarja bontani a baloldal egységét, éket verve a kommunisták és a szocialisták közé. Nyilvánvaló, hogy e párizsi kísérletek sikere vagy kudarca sokfelé kihat a politikai fejlődésre Lisszabontól Athénig.

Ezért oly fontos a baloldal egységének megszilárdítása, s annak magasabb szintre emelése. A létrehozandó népi unifc tengelyét a baloldali egységnek kell alkotnia, sikerét csak az biztosíthatja, ha a baloldali pártok hívek lesznek a közös program céljaihoz. A reakció a baloldal győzelmének lehetőségére számítva, igyekszik mindent elkövetni, hogy gyengítse az FKP erejét és befolyását, azt remélve, hogy a kommunisták meggyengülése esatén a közös programot nem fog ják teljesen megvalósítani, s a szocialista pártot a burzsoáziával való együttműködés útjára csábíthatják. Az FKP kongresszusának határozata ezért elsőrendű feladatként jelölte meg a párt erejének és befolyásának növelését, rámutatva: az egész francia nép érdekét sérti minden olyan törekvés, amely az FKP meggyengítésére irányul.

PROTICS JOLÁN

A dolgozók menete at országot harci napon