Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
MAKRAI MIKLÓS RIPORTSOROZATA A SZOVJETUNIÓBÓL Emlékmű a legádázabb védelmi harcok színhelyen HL „LÁNGOLD Itf" ES VIRÁGZÓ VAROS Kurszktól délre nyílegyenes, széles út vezet Harkov irányába, s ezen túl a Krím félsziget felé. Fontos útvonal ez, amely a tengermel léket Moszkvával köti össze. Igaz, a mai világban, a gyors távolsági vonatok, a személy- és teherszállító repülőgépek korszakában az országútnak már nincs olyan nagy Jelentősége, mint évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, mégis nagy rajta a forgalom. Teherautók viszik az árut a közeli falvak üzleteibe, s Ilyenkor, a mezei munkák befejezése után az autóbuszok is jobban megtelnek városba igyekvő bevásárló és ügyinAleJcszandr Nyikolajevics Kulinyin, nyugalmazott ezredes téző emberekkel. A betonút mindkét szélén széles, földes sáv áll a lassan közlekedő traktorok rendelkezésére. Kurszktól néhány kilométernyire pirosra festett, vadonatúj lánctalpas traktorok mellett haladtunk el. amelyek szerényen, tisztességtudóan, a fő út forgalmát neon zavarva, mégis fürgén és vidáman siettek tizen az út menti sávon jövendő munkahelyükre, a környék valamelyik kolhozába vagy szovhozába. Elgondolkoztató látvány. 1943 tavaszán szintén forgalmas volt ez az útvonal. Akkor azonban nem munkába igyekvő traktorok, hanem ágyúkat vontató gépkocsik, a kurszki üzemekben gyorsan kijavított tankok, lőszereket, orvosságokat és kötszereket szállító fogatok és harci alakulatok igyekeztek Obojany felé, és azon is túl, déli irányba, az arcvonal Szumi- Tomarovka és Bje'gorod mellett húzódó szakaszának megerősítésére. Igen, a „Lángoló ív“ hadművelet színhelyén vagyunk, s utunk célja a harcok színhelyén emelt emlékművek és az emlékmúzeum megtekintése. Amíg azonban az emlékmúzeumhoz érünk, ismerkedjünk meg a kurszki csaták előzményeivel. A többit majd a helyszínen megtudjuk. A kurszki ív A sztálingrádi győzelem, a Don középső szakaszán végrehajtott januári áttörés, az osztrogozsszk-rosszosi hadműveletek és Voronyezs felszabadítása után a szovjet hadsereg széles fronton nyomult előre, miközben fel* szabadította az egész kurszki körzetet, Bjelgorodot és Harkovot. Ez az előnyomulás körülzárással és megsemmisítéssel fenyegette a front déli szárnyán szorongatott fasiszta alakulatokat, ezért Manstein ezen a szakaszon március elején erős ellentámadással próbált javítani a helyzeten. A szovjet csapatok súlyos harcok után Bjelgorodtól északra szilárdították meg az arcvonalat, így alakult ki az a nevezetes kurszki ív, amely Bjelgorodtól először nyugati, majd északi irányban haladva, hatalmas félkörben övezte a stratégiailag rendkívül fontos kurszki vasúti gócpontot és széles környékét, egészen a Kurszktól északra fekvő és németek által megszállva tartott Orjolig. Ebben a kurszki ívben erősödött és szervezkedett a Középső Front, K. K. Rokosszovszkij és a Voronyezsi Front, N. F. Vatutyin parancsnoksága alatt. A cél világos volt: korszerű fegyverekkel és friss erőkkel kiegészítve, folytatni az előnyomulást, de még áprilisban sem volt biztos, hogy védekezés vagy pedig támadás lesz-e a közvetlen feladat. A német hadvezetés ugyanis revánsra készülődött Sztálingrádért, egy sikeres és stratégiailag fontos helyi hadművelettel szerették volna visszanyerni a kezdeményezést és az elvesztett katonai presztízst. Az újabb totális mozgósítással és a hadi termelés további fokozásával 1943 nyarán a németek ugyanolyan érőkéi dobhattak harcba a keleti fronton, mint az 1942-es nyári offenzíva idején. Hitler különösen az új hadi technikában, a Tigris és a Párduc harckocsikban, a Ferdinand rohamlö- vegben, s az új típusú repülőgépekben bízott. Ekkor, 1943 tavaszán született meg a német főhadiszálláson a Citadella hadművelet gondolata: délről és északról erős harapófogóba szorítani és megsemmisíteni a kurszki ívben államásozó Középső Front és Voronyezsi Front alakulatait, s a támadást kiterjeszteni északi és déli irányban. A német hadvezetés április, május és június folyamán 900 ezer katonát, 10 ezer ágyút és aknavetőt, több mint 2800 tankot és rohamlöve- get, s több mint 2000 repülőgépet összpontosított a Citadella hadművelethez. Mitől volt Hitlernek gyomorfájása? Ez a nagyarányú készülődés természetesen nem maradhatott rejtve a szovjet hadvezetés előtt, amely hosz- szú fontolgatás után a védekezés és a védekezésből kiinduló ellentámadás taktikája mellett döntött. Elkezdődött tehát a mély védelmi vonalak építése, főleg az ív déli és északi szárnyánál, a várható támadások helyén. Az ív mögötti térségben Konyev vezér- ezredes parancsnoksága alatt Jelentős tartalékokat vonultatott fel a Sztyep- pi front, az esetleges áttörés visszaszorítására és az ellentámadás megindítására. A Főparancsnokság az arcvo- nal más szakaszairól és a hátországból korszerűen felszerelt egységeket vezényelt a kurszki térségbe, ahol végül is 1 330 000 ember, 3600 tank és ro- hamlöveg, 20 000 ágyú és aknavető, valamint 3130 repülőgép várta a németek támadását. E „várakozás“ közben állandó volt a légi harc a levegő birtoklásáért, a repülőterek ellen Indított kölcsönös támadások a kurszki csata első nagy erőpróbáját jelentették. Mindkét fél hónapokon át készüA prohorovkai emlékmű márvány láblába vésett jelirata lődött a nagy harcra, a németek a páncélosok számát növelték, a szovjet vezetés ennek megfelelően a páncéltörő tüzérség és a különböző tankelhárító fegyverek, aknamezők és akadályok elhelyezésére fektette a súlyt. A németek tudtak ezekről a védelmi intézkedésekről, de nem ismerték pontosan, hogy milyen erőkkel állnak szemben. Guderian, a tankcsaták kegyvesztett szakembere megpróbálta lebeszélni Hitlert a Citadella hadműveletről. Hitler erre azt válaszolta, hogy rögtön gyomorfájása támad, ha erre gondol, de nincs más kiút, a döntő ütközetet el kell indítani. A Citadella összeomlása A „döntő ütközet“ helyén ma emlékmúzeum áll. Egy T 34-es harckocsi magas emelvényen őrzi a múzeumot, mellette páncéltörő ágyúk idézik a könyörtelen harcok emlékét. A turistacsoportok megilletődve hallgatják a kísérő magyarázatát, olvassák a harcokban kitűnt hősök márványtáblákba vésett neveit, megtekintik a harctérről összegyűjtött fegyver- és lőszer- maradványokat, a haditudósítók által készített eredeti filmfelvételeket, beírják nevüket az emlékkönyvbe, s örökre emlékezetükbe vésik a „Lángoló ív“ harcosainak bátorságát, hazaszeretetét, hősi helytállását. A múzeumban megismerkedtünk Alekszandr Nyikolajevics Kalinyin nyugalmazott ezredessel, a látogatók egyik csoportjának vezetőjével. Arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik térkép előtt nagy hozzáértéssel magyarázza a hadi helyzet alakulását. Repülőtisztként személyesen vett részt a kurszki ütközetben. Mim mondotta, a szovjet parancsnokság pontosan tudta a támadás időpontját, s július 5-én hajnalban, egy órával a németek támadása előtt heves tüzérségi tüzet nyitottak a német állásokra. A repülőgépek is azonnal felszálltak, s Így a nagy erőkkel, de megzavartan támadó ellenség képtelen volt áttörni az első védelmi vonalat. Hatodika és tizedike között százszámra törtek a védelmi vonalakra a német tankok, élükön a 88 milliméteres ágyúkkal felszerelt Tigrisekkel és Párducokkal. Naponta több mint 200 tankot veszített az ellenség, amelyek vagy aknára futottak, vagy a repülők bombáitól, a páncéltörő ágyúk füzétől a gyalogosok lángszóróitól, tánkelhárító fegyvereitől, vagy pedig a szovjet tankoktól pusztultak el. Mindkét oldalon jelentősek voltak a veszteségek, de mindkét részről újabb erőket vetettek a harcba. A németek eleinte az obojanyi országút irányában támadtak, s amiker belátták, hogy ered- ménytelenfll, akkor északkeleti irányba, Prohorovka felé indítottak összpontosított támadást. Itt már be kellett vetni a Sztyeppi Front alakulatait is, s július 12-én reggel 800 T 34- es tankkal és rohamlöveggel ellentámadásba indult P. A. Rotmisztrov 5. páncélos gárdahadserege és A. Sz. Zsadov 5. gárdahadserege. A németek 700 tankkal indultak ebbe a csatába, melyek közül az egész napon át tartó véres ütközetben 400 semmisült meg. Ez volt a kurszki hadművelet, egyben a második világháború legnagyobb páncélos csatája, amely egyúttal a Citadella hadművelet végfeges összeomlását is Jelentette. A prohorovkai ütközet után a Középső Front és a Voronyezsi Front ellentámadásba lendült, s északon rövidesen felszabadult Orjol, délen pedig Bjelgorod és Harkov. A hadszíntér megtekintése után visz- szaindultunk Kurszkba, ahová a németek két nap alatt akartak elérni. Nyomasztóan hatott ránk a háború szomorú emléke, pedig a környék semmi jelét sem adta már a háború púsztításainak. Az út mentén tehenek legeltek, néhol talajjavító munkák folytak. A forgalmas kurszki utcák látványa azonban végleg felvidított, annál inkább is, mert a hazaihoz hasonló kép tárult elénk, az üzemek és hivatalok dolgozói csehszlovák gyártmányú villamosokon és Ikarusz autóbuszokon igyekeztek hazafelé — éppúgy, mint otthon. A város környékén a háború óta új ipartelepek létesültek, cukorgyár, s a csernozjom növénytermesztésének és állattenyésztésének termékeit feldolgozó konzervgyárak, műszálakat gyártó vegyipari üzemek, textilművek és cipőgyárak. A közszükségleti és a feldolgozó ipar előretörése szorosan összefügg a férfi munkaerőt igénylő ércbányászat és kohászat fejlődésével. Kurszknak ma már csaknem 300 000 lakosa van, akik büszkén vallják magukat e világhírű és virágzó város polgárainak. Következik: VORONYEZS Kurszki utcarészlel A szerző ős, P. Dinka felvételei i
