Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-07 / 289. szám, szombat
BIZTOS ÚTON FONTOSNAK TARTJÁK A MUNKAVÉDELMET • AZ ALAPÍTÓ TAGOKAT MA IS ÉRDEKLI A SZÖVETKEZET ÉLETE • RENDSZERESEN ELLENŐRZIK A KONKRÉT FELADATOK TELJESÍTÉSÉT • A LAKÁSKÉRDÉS MEG- OLDÁSÁRÓL SEM FELEDKEZNEK MEG „Egy munkavédelmi ellenőr tulajdonképpen sohasem lehet nyugodt.“ Ha ezt a kijelentést nem Szűcs Imrétől hallottam volna, akkor talán el sem hinném. így azonban nincs okom a kételkedésre, hiszen Szűcs Imre az egyesített Želiezovcei (Zselízi) Efsz munkavédelmi technikusa. Munkájáról egyebek közt ezt mondja: — A munkavédelemre az állandó fejlődés jellemző. Munkám igen összetett és nagy felelősséggel jár. A szövetkezet mind az 550 tagjának a munkakörét alaposan kell ismernem. A munkavédelemben semmrt sem szabad formálisan végezni. A mezőgazdaságban újabb és újabb, egyre nagyobb teljesítményű gépeket alkalmaznak. Ez a munkavédelemmel szemben egyre nagyobb igényeket támaszt. Az embereket ki kell képezni. Gondunk is bőven akad. Például az, hogy egyes külföldi tűzoltóberendezésekből kevés van. A megrendeléseinknek pedig csak két éven belül tesznek eleget. Nálunk, a szövetkezetben az emberek helyesen viszonyulnak a munkavédelemhez. Munkámban segítségemre vannak. Például figyelmeztetnek arra, hol mire lenne szükség. Egymást Is figyelmeztetik, ha kell. Ennek és a fegyelem következetes megtartásának is köszönhető, hogy a közös gazdaságban nagyobb baleset nem fordult elő a csúcsmunkák idején sem. Ez annál Is inkább figyelemre méltó, mivel a gazdaság 1974. elején három község szövetkezetének az egyesülésével jött létre. A Svodovi (Szódói), a Mikolai és a Zselízi Etsz egyesült. Egyesültek a párt- szervezetek Is, kivéve a szódóit, melynek külön vezetősége van. A 13 tagú zselízi pártbizottságba azonban négy szódói elvtársat is beválasztottak. Két nőtagja is van a pártbizottságnak, mely havonta kétszer ülésezik. A zselízi pártszervezet elnöke Szűcs elvtárs, aki 12 évig az efsz zootechnikusa volt. Elnöki tisztségét 1973-tól látja el. A pártbizottságnak nyolc éve tagja, a pártszervezetnek pedig 1962-től. Az üzemi szervezetről és annak munkájáról szólva megjegyzi: — Szervezetünk 62. tagú, ebből öt a tagjelölt. A közeljövőben szeretnénk a szövetkezetbe dolgozó lányoknak is előle* gezni a bizalmat. — Hogyan szervezik a pártoktatást? — érdeklődünk. — A téli hónapokban tartjuk meg a pártoktatást, mégpedig 3—4 egésznapos előadás keretében. Természetesen kedvezőtlen időjárásban. Azért választottuk ezt a megoldást, hogy az állat- tenyésztésben dolgozó tagok is részt vehessenek az előadásokon. Az alapkörbe a párttagokon kívül pártonkívüli gazdasági tisztségviselőket Is beosztottunk. Kilenc elvtársunk a városi pártbizottság által szervezett középfokú pártoktatásra jár, kettő pedig a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének a hallgatója, egyikük a szövetkezet elnöke. — Milyen az alapszervezet átlagéletkora? — Általában nem magas, mivel 60éven felüli tagunk nincs. Nyudíjasaink az utcai szervezetbe tartoznak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az idősebb elvtársak továbbra is nagy érdeklődést tanúsítanak a szövetkezet élete és fejlődése iránt. Ez érthető is, hiszen többen közülük alapító tagjai voltak az efsz-nek. Éppen ezért Opavský János elvtárs, a szövetkezet jelenlegi elnöke az utcai szervezet aktivistája, aki a közös gazdaság életéről alaposan tájékoztatni tudja a nyugdíjas tagokat. — Kedvezőtlen időjárásban tartjuk az előadásukat — mondja Szűcs Imre, az üzemi szervezet elnöke. Azt is megtudtuk az elnöktől, hogy uz üzemi szervezet- tagjai konkrét pártfeladatokat kapnak, s azok teljesítését a pártbizottság rendszeresen értékeli és ellenőrzi. A pártfeladatokkal való megbízáskor figyelembe veszik a tagok munkakörét és rátermettségét. Például a főagronómus, feladata az volt, hogy dolgozza ki a betakarítás ütemtervét. A pártbizottság és a szövetkezet gazdasági vezetősége igen szorosan együttműködik. Ennek is köszönhető, hogy az efsz a járás jó közös gazdaságai közé tartozik. Főleg gabona- és cukorrépa-termesztéssel, valamint állattenyésztéssel foglalkozik. A pártszervezet a gazdasági vezetőséggel karöltve szorgalmazza az új, nagy teljesítményű gépek vásárlását. A szövetkezet a termelési feladatok teljesítése mellett nem fe ledkezik meg a tagság lakáskérdésének a megoldásáról sem. Ez azonban hosszabb időt igényel. Egyelőre két szövetkezeti ház áll, de továbbiakat építenek, hogy ezzel is hozzájáruljanak a fiataloknak a mező- gazdaságban való megtartásához. Az elmondottak egyértelműen bizonyítják, hogy a Zselízi Efsz az üzemi pártszervezettel az élen biztos úton halad célkitűzései megvalósítása felé. FÜLÜP IMRE ÉRDEKES VETÉLKEDŐ JÓL TÁJÉKOZOTT FIATALOK 1974. Mit tudsz Csilizköz forradalmi munkásmozgalmának hagyományairól? Ez volt a jelszava annak az eszmei-politikai vetélkedőnek, amelyet a táj SZISZ- szervezetei a minap Csilizrad- ványban rendeztek. Bár szitált a hideg őszi eső, hét órára a tágas radványi kul- túrház minden széke gazdára talált. Idősek, fiatalok egyaránt feszült figyelemmel várták a politikai témakörű vetélkedő hivatalos megkezdését. Az első sorokban a közvetlen környék veterán kommunistái foglaltak helyet, akik a tőkések és a fasizmus elleni harcukkal gazdagították Csilizköz történelmét. A vetélkedő jelentőségét növelte az a tény, hogy a fiatalok rendezvényére Fábry István, az SZNT alelnöke, munkásmozgalmunk kiváló egyénisége és a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási párt- bizottság Öllé Gyula vezette küldöttsége is ellátogatott, akit a zsűri elnökének tisztségével bíztak meg a fiatalok. A megnyitóban Tánczos Tibor, a társult Csilizközi Efsz i közös pártbizottságának elnöke méltatta a vetélkedő jelentőségét, melyet az ifjúság a NOSZF és a barátsági hónap tiszteletére rendezett. Ezután Plavý Dezső, a vetélkedő vezetője vette át a szót, aki miután bemutatta a hét versenyző csapat tagjait, kiosztotta az első kérdéseket, melyek témakörei a NOSZF előzményeit, Lenin munkásságát és a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmének lég jel legzetesebb korszakait ölelték fel. Már az első kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a fiatalok elődjeikhez méltó érdeklődéssel sajátították el a politikai ismereteket. Biztosan sorolták fel a proletariátus nehéz harcának legdicsőbb állomásait. Ezért elismerőleg jegyezte meg Farkas Endre, a balonyi párta lapszervezet krónikása, aki mellettem foglalt helyet: — Ezek a fiatalok nemcsak a tankönyveket és a politikai Irodalmat tanulmányozzák, hanem a kommunistáktól is érdeklődnek. Hazai életkörnyezetük is hozzásegíti őket politikai ismereteik gyarapításához. Ezt a vetélkedőt megelőzően például nálam is sokán kértek tájékoztatást. Szomszédom állításait később a fiatalok a csilizközi munkás mozgalom témakörét érintő kérdésekre adott kifogástalan válaszaikkal igazolták. Megnevezték azokat, akik közvetlen részesei voltak a Lenin vezette Nagy Októberi Szocialista Forradalom világraszóló eseményeinek. Ezek közé tartozik a ma is élő Érsek Péter volt vöröskatona is, aki fegyverrel a kezében harcolt az új szovjet hatalom győzelméért, hazatérte után a munkásmozgalom fellendítésében, a pártszervezet megalakításában is nagy érdemeket szerzett. Csaknem a kor tanúinak hitelességével beszéltek a fiatalok a müncheni árulást követő eseményekről. A köztársaság feldarabolásának hírére a csilizradváuyi kommunisták fegyvert követeltek, hogy megvédjék hazájukat a fasiszta Horthy-csapútokkal szemben. Komoly fejtörést okozott a zsűrinek, melyik versenyző csapatnak ítélje oda a győzelmet. Az elsőséget a Miklós Béla vezette nyáradi csapat érdemelte ki. A csapat erénye abban domborodott ki, hogy a kommunisták és a pártszervezet harcát a felszabadulást követő években is történelmi hűséggel ecsetelte. A harc, amelyet a veteránok és a pártalap szervezetek folytattak, most gyümölcsözően kamatozik a medvei, a kulcsodi, a patasl, a csilizradváuyi, a nyáradi* a sza- pi, és a balonyi korábbi kis szövetkezetek közös társulásában, a Csilizközi Efsz be tömörülő tagság életkörülményeinek javulásában, a falvak arculatának szüntelen változásaiban. A díjak kiosztása után Fábry István foglalta össze a tanulságos és hasznos rendezvény tapasztalatait. —- Mindnyájan jól szórakoztunk — hangsúlyozta befejezésül —, és büszkék lehetünk a fiatalokra, mert bár a nyára- díak hódították el a pálmát, a versenyből kivétel nélkül mindegyik csapat győztesen került ki. A veteránok és a párt forradalmi hagyományait tiszteli ifjúságunk, elkötelezetten, sikeresen folytatja elődei munkásságát. SZOMBATH AMBRUS Hűség a halaiig „Soi'tűz után pomirókkal vár az árok, / Ez a logika odá- lenn. / De ilj viharban űjra harcba szállók, / Népem, szerelmem, mindenem./“ Nicola Vapcarov bolgár költő vallott ezekkel a sorokkal népének és hősi halála igazolta, hogy legnagyobb szerelméhez élete utolsó pillanatáig hű maradt. Hatvanöt évvel ezelőtt született, a várnai tengerészeti iskolában kitanulta a hajógépészetet és egy ideig tengerjáró hajókon dolgozott, , de mert megvallottan kommunista volt, elbocsátották. Hosszú nyomorgás után egy fafeldolgozó üzemnél kapott nagyon nehéz és nagyon rosszul fizetett munkát, később mozdonyfűtfi ként, majd vágóhídi segédmunkásként dolgozott. De seia a nyoipor, sem az üldözés nem tudta eltántorítani eszméitől, mért azok közé tartozott, akik „ott születtek kinn a mezsgye- szélen“. Életében kevés műve jelent meg, verseit többnyire az üldözések időszakában írta. Ezek a versek látszólag egyszerűek, de szinte minden soruk robban a forradalmi lelkesedéstől, minden sorban izzik a szegények szeretete, a lázadásba forduló keserűség. „Az élet minket soha meg nem szánt, / ököllel vert éhes szájukba.“ / és „Megraboltuk néha álmainkat, / Így bírtunk csak írni verseket. / Nem száll róluk édes parfüm-illat, / morcosak és nagyon rövidek./“ Valóban — ennek a nagy költőnek nem adatott meg, hogy kávéházi asztalok mellett Vitatkozzon a líra esztétikumáról, hogy könyvekkel zsúfolt dolgozószobában csiszolgassa költeményeit. Bujkálva, menekülve, burzsoá és fasiszta kopóktól hajszolva, vadrejtő erdőkben, hideg és közömbös sziklákon, éhes proletárok nyomortanyáin írt a jelenről — és álmodott a jövőről: „Én tavaszom én piros tavaszom, / tudom, jössz majd, s megvigasztalsz minket. / Jössz villogva zengve záporozva, / reményt keltve, kedvel százszorozva, / s megmosod majd véres sebeinket./“ Törhetetlen bizakodását hirdeti az Építeni fogunk című verse, felesége iránt érzett szerelmét a Búcsú című költeménye, és népe szenvedését írta le csodálatos kifejezőerővel a valóság hű líra mestermíivében, a Történelem című költeményében. A második világháború kezdetén internálták, mert a hazaáruló monarchu fasiszta hatalom tudta, hogy a forradalmár költőt nem lehet némaságra kényszeríteni. Amikor kiszabadult, azonnal bekapcsolódott a BKP vezette antifasiszta ellenállási mozgalomba, ahol nagyon fontos feladatokat teljesített. Félelmet nem ismerve vívta a harcot, egész életével, minden tettével igazolva saját sorait: „Irgalmatlan, kegyetlen, ádáz / Harc a mi harcunk, — azt mondják: eposz. / Lebuktam, s a helyemre más áll... / Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz./“ Vapcarov nem indult írónak, a harc, a küzdelem adta kezébe a tollat és ezt a tollat is fegyverként használta, megmutatta a kegyetlen jelent és a piros fényben villanó jövőt, szava harangszó volt, riasztott és lázított — minden elnyomás, minden zsarnokság ellen, azért a korért, amelyben „Nekünk dalol minden, földön, égen. / Az ember örül saját munkájának, / s összeforrunk nagy testvériségben./“ 1942-ben letartóztatták. Hónapokon át kínozták, de nem tudták megtörni, nem tudták árulásra bírni, a fasiszta pribékek kínzókamráiban, vértől iszapos testtel is megmaradt népe bű fiának, megmaradt forradalmárnak, minden áldozatot vállaló kommunista harcosnak. Fasiszta golyó oltotta ki az életét, nem érhette meg a piros tavaszt, amit annyira várt és amiről tudta, hogy egyszer meg érkezik. Költő volt. Kommunista volt. Hős volt. Születése évfordulóján nemcsak a bolgár nép haji fejet Nikola Vapcarov emléke előtt, hanem mindazok, akik a vörös zászlók alatt menetelnek a költő által megálmodott jövő felél 1‘ÉTERFI GYULA Megjelent a Pártélet 24. száma A CSKP KB szüntelen figyelmet szentel a pártoktatásnak. Ezt bizonyítja, hogy a minap megtárgyalta az .1973 - 1974. évi pártoktatás lefolyását, tapasztalatait és eredményeit. Nos, ezt a problematikát taglalja a lap új számának A pártoktatás színvonalának és hatásfokának emelése c. vezércikke, mely választ ad arra is, mi a Hiendő a pártoktatás jelenlegi szakaszában. Igen figyelemreméltó a lapban Jan Fojtfknak, a CSKP KB titkárának A társadalomtudományok — a kommunista eszmék győzelméért folyó harcban a párt fontos eszköze c. cikke. A szerző a CSKP KB Elnökségének ez ev május 3-i dokumentuma alapján azokkal a feladatokkal foglalkozik, melyek a társadra lomtudományok fejlesztésében a filozófiára, a szociológiára, a tudományos kommunizmusra, a politikai gazdaságtanra, a jogi és történelmi tudományokra, az irodalom és művészettudományokra, Bogdóny Géza felvétel© a nyelvtudományra, a pedagógiára, a lélektanra stb. várnak. A lapban több tanulságos cikket találhatunk a gyakorlati párl munkával kapcsolatban. Ilyen pl. Az emberekkel folytatott beszélgetés művészete, az Áttérünk a komplex szemléltető agitációra, A taggyűlés és szerepe a párton belüli életben, valamint A párt funketója c. cikkek. A pártmunka időszerű területével, az ideológiai munka tartalmával, formáival és módszereivel foglalkozik a lapnak az Ideológiai munka az észak-morvaországi kerületi pártszervezetben c. cikk össze- álliM ása. Az új blokk nyolc cikk keretében tájékoztatja az olvasót arról, hogyan teljesítik a kerület kommunistái a CSKP XIV. kongresszusának az ideológiai munkával kapcsolatos következtetéseit. A lap tanulmány jellegű írásai közül figyelembe ajánljuk a Jelenünk nyugati inflációjának szociális következményei, valamint A CSKP XIV. kongresszusának a párt további tevékenységére vonatkozó határozatai és szocialista társadalmunk fejlődése c. cikkeket (az utóbbi tanulmány a pártoktatás középfokán a marxizmus—leninizmu? alapjait tanulmányozó körök 6 témáját öleli fel). Több cikk foglalkozik a lapban a testvérpártok életével. A Fejlesszük a gazdálkodás kollektív formáit a mezőgazdaságban c. cikk a LEMP KB 15. plenáris ülésének közélelmezési programjával, a Megkezdődtek az évzáró taggyűlések . .. című cikk pedig a magyar elvtársik kongresszusi. előkészületeivel foglalkozik. Tanulságosak azonban A Francia KP rendkívüli kongresszusa, valamint a Porlu- gália és Afrika c. cikkek is. /kezes)
