Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-30 / 307. szám, hétfő
Trak aranybányája északon Van: ott tör felszínre az olaj. És Irak politikai petárdája is északon van; — ezt pedig úgy nevezik „kurd kérdés“. Négy és fél évvel ezelőtt, amikor Buy dadban megállapodtak a kurd probléma végleges rendezésé ről, sokan azt hitték, örökre feledésbe merülnek a kurd frontról érkező hadijelentések. Néhány hete, amikor iraki vendéglátóim jóvoltából beutazhattam észak nagy részét, meggyőződtem arról, hogy ezek a jóslatok nem váltak valóra. Bag dad minden igyekezete dacára Sem jött létre az igazi megbékélés. Száz kilométerekre elnyúlt, portalanított úton kanyarog a busz, észak felé. Kisebb faluk, városok maradnak mögöttük, néhány már néptelen: a noma- dizáló lakosság odébb költözött. A tikkasztó napon repedezik a sár, amely a düledezó kunyhók falát és tetejét úgy ahogy tartja még. Az oázisok, a nagy folyóvölgy, a Tigris-mente pálmái fulladoznak a forró porban. Mozgás csak az országúton van: katonákat szállítanak az északi frontra, és személy- kocsik előzgetik egymást. De sűrűn meg kell állni, sok értelme nincs a sebességnek. A kanyarok előtt, a faluk mellett katonák ellenőrzik a forgalmat. Homokzsák-mellvéd vesz körül egy távvezeték-oszlopot is, a zsákok mögött gépfegyver áll. De gépfegyver ágaskodik a törpeteherautó platóján is, amelyik előttünk halad, és gépfegyveres Chevrolet zárja le a konvojt is. Mintha csak a front közelében lennénk. Hát háború van most északon, vagy béke? — Külföldi újságíró kollégáimmal többször feltettük egymásnak a kérdést, de megkérdeztük ezt kurd és arab vezetőktől is. — Béke van, ami mégis gondot okoz, az csupán bandita-tevékenység, — mondja a kirkuki blajfinomító egyik vezetője. — Béke van, különben nem hoztuk volna ide a külföldi sajtót — erősítgeti egyik kísérőnk. — Folyik a harc — állítja a kurd propaganda, és hogy ezt valamivel alátámassza, a kurd felkelők hol itt, hol ott kirobbantanak egy-egy fegyveres összecsapást. A harcok egyre északabbra tolódnak: Barzaniék már elveszítették az ellenőrzést a völgyek, a városok, az ipartelepek felett, visszahúzódtak a kopár vad hegyekbe. — Musztafa Barzani már nem is Irakból, hanem a szomszédból, Iránból irányítja a harcot — mondják azok a kurd vezetők, akik elhagyták Barzani táborát és a kormány mellé álltak. Most éppen egy átállt kurd birtokosra várunk a szulejmá- miai nagy hotelben. Ezért Jöttünk a hatvan kilométeres hegyi úton ide Erbilből, a kurd autonóm tartomány székhelyéről. A szálló dísztermében már vár bennünket a kurd nemzeti viseletbe öltözött ötven körüli férfiú —, népes kísérettel. Harmincán lehetnek, állig felfegyverezve valamennyi. Vezetőjük nem egyedül jött: magával hozta egész szakaszát. — Hányán lehetnek Barzani környezetében, akik irányítják a harcot, akik megakadályozzák a kibékülést? A megkérdezett valószínűtle- nül alacsony számot mond: talán kétszáz család lehet, amely őszintén Barzanival tart, a többi tudatlanságból, megfélemlítésnek engedve követi még most is a hetven feletti vezetőt. — Miért hagyta el Barzani táborát? — Egyszerre többen is feltették ezt a kérdést —, hogyne, mindenki erre volt kíváncsi. — Meggyőződtem arról, hogy Barzaniék egy szűk réteg önző érdekeit követik. A ml nemzeti és nemzetiségi érdekeink nem ütköznek végzetesen az arab népességével, a testvérharc pedig csak az ellenségnek okoz örömöt. A kurdok érdekeit is jobban szolgálom, ha a megbékélést keresem, együtt az iraki hatóságokkal. Egy héttel később ezt mondta Barzani egyik fia is, aki ugyancsak hátat fordított apjának és a megbékélést mindenáron okaHíd a Garniat Ali folyón, Basira mellett dályozni akaró kurd vezető rétegnek. Az iraki kormányzattal együttműködni kész kurd vezetők szüntelenül hangoztatják: az autonómia többet ígér, többet ajánl, mint amennyit a kurd fegyveres felkelés bármikor is ki tudott volna harcolni. A kormányzat nagyvonalúsága való színííleg éppen a feudális kurd vezető réteget hozta a legnagyobb zavarba. Mert igaz, hogy Bagdad a vidék fejlesztését, iparosítását ígérte, nagy beruházásokat helyezett kilátásba, de egyúttal félreérthetetlenné tette azt is, hogy az állam törvényeit Kur díszt ánban is maradéktalanul érvényesíteni akarja. Tehát a szociálpolitikát, a földreformot, az oktatáspolitikát —, és természetesen az országban engedélyezett pártok és mozgalmak szervezkedési szabadságát és működési jogát. — Ez pedig lét-alapjában veszélyezteti a megcsontosodott feudális viszonyok haszonélvezőit, a kurd előkelőségeket. Előrevetíti politikai és gazdasági hatalmuk összezsugorodását —, ezt pedig tűzzel-vassa.1 meg akarják akadályozni. Elsősorban a bizalmatlanság ébren tartásával, a nemzetiségi viszály étesztgetésével. A pozíciói nagy részét elveszítő kurd fegyveres erők harcmodora olyan, hogy az következményeiben nem célozhat mást, minthogy megtorló intézkedéseket váltson ki a másik félből. Semmi sem rontana any- nyit a kurd és arab megbékélés ügyének, mint egy megtorló hadjárat, mint egy „pacifikáló hadművelet“. — Miért próbálják kiprovoM úszta fa Barzani (Zentralfoto) kálni a fegyveres megtorlást a kurd vezetők? A kormány mellé állt kurdok egyöntetű véleménye szerint ennek csupán egy oka van: tartósítani akarják azt a bizalmatlanságot, amelyet évtizedek vagy tán évszázadok során alakított ki a különböző kormányzatok kurd politikája. A múltban jogos volt ez a bizalmatlanság, — most semmi alapja nincs, csak gyengíti a nemzet erejét. — Érdeke valakinek ez a gyilkos bizalmatlanság? — Kizárólag a reakciós kurd vezetőrétegnek. A kormányzóság vezetői a kurd székhelyen, Erbtlben tartottak sajtókonferenciát. A város kétszázezernyi lakosságának döntő többsége kurd, - köztük él 300 arab család. — Itt az arabok vannak kisebbségben, nekik kell harcolni nemzeti, nemzetiségi jogaikért — mondja a kormányzó helyettese. — Azért, hogy iskolába járhassanak, hogy munkához jussanak. Megkezdtük beruházási terveink végrehajtását: nagy csirkekombinát dolgozik már itt, az a cigaretta pedig, ami az urak előtt az asztalon van, Itt készült, a szulej- mániai dohánygyárban. Az ország egyik legnagyobb vö'lgv zárógátjának építését kezdjük meg rövidesen. Azt akarjuk, hogy nemcsak a táj, az ember is megváltozzék. Éppen emiatt, ezért a bizonyos „bizalomért" mi nemcsak szavakkal, hanem a gazdaságfejlesztés eszközeivel is harcolunk. — Hol lehet most Barzani? Meddig tarthatja magát? Ezek a legsűrűbben elhangzó kérdések. — A pesmergák f a kurd felkelők) negyven kilométerre lehetnek ide, északra. Hogy meddig tart a fegyveres ellenállás? Nem tudunk jósolni, lehet, hogy egy-két hónapig, lehet, hogy egy évig is. Annál talán nem tovább. A válaszok szándékosan nem akarnak többet mondani, mint amiben biztosak lehetünk. — A bizalmat kell ismét helyreállítani. — halljuk többször is. Bagdadban aztán tapasztaltuk, hogy az iraki hatóságok messzemenően figyelembeveszik a kurd érzékenységet —, még apró, jelentéktelen dolgokban is. A Hotel Bagdadban egy divattörténeti bemutatót láttunk, amely az ókortól napjainkig mutatta be a Mezopotámiában élt népek viseletét. Meg sem lepődött senki, hogy az arab, török viseletek mellett a kurd népviselet legszebb darabjait Is felvonultatták. Jelenték telen dolog ez —, mint ahogy annak sincs különösebb jelentősége, hogy a kormány külföldi vendégeinek megajándékozása közben az ajándékcsomagba rendszerint belehelyez egy- egy kurd iparművészeti, népművészeti tárgyat Is. Magam egv díszes kurd sapkát őrzök egy arab népzenei felvétel és egy súlyos török fémcsat mellett. Ezek persze — csak ismételhetem — apróságok, lehetnek kedves semmiségek is. De a bagdadi politikának ezek az apró figyelmességei, látszólagos jelentéktelen mozzanatai is részel a — nagypolitikának. Azzal vannak teljes összhangban. KRAJCZÄR IMRE A Plášťovcei (Palásti) Erdészet a Pukaneci Erdőgazdasághoz tartozik, és mintegy 11 000 hektár erdőterülettel rendelkezik. Az erdészetnek 83 állandó alkalmazottja van, s talán hangsúlyozni is felesleges, hogy az egyes csoportok munkahelyét nagy távolság választja el egymástól. Koháry Ernőnek, az erdészet vezetőjének helikopter felelne meg a legjobban, amikor meglátogatja az erdészet dolgozóit. — Valóban — mondja mosolyogva — de azért az autó és a telefon s megteszi. Sajnos, vannak mu <;ihelyek, amelyekkel nincs ‘Mefon-összekötteté- sünk. így a „Fél-Atya“ erdőrészen levővel sem. Az igaz, a központhoz ,i legközelebb van, de állandó jellegű munkahely. A „legközelebb“ szót persze „erdei“ értelemben és a 1100(í hektárhoz viszonyítvr kell venni. Amikor ebndultunk a munkahelyre, és a négykerék-meg- hajtású kocsi vagy négy kilométer megtétele után letért a határúiról és neki innal t az egyre meredekebb erdei kapaszkodónak, Böbék István, a gépkocsi vezetője megjegyezte: — Az út háromnegyede és a rosszabbik része még hátra van ... És igaza volt, nagyobb igaza, mint gondolta volna. Jóval később, az egyik hajlat sáros és mély kerékvágásába úgy belesüppedt az autó, hogy a majd tíz méter hosszú mocsáron csak az egyik fához kikötött csőrlővel lehetett áthúzni. A nehéz út után egy konyhából és szobából álló verandás Az arborétum egy részlete. faház előtt álltunk meg. A telep vezetője Benkó Ilona, aki 17 éve dolgozik, él itt az erdő mélyén. Paláston lakik, de a faluba csak szombaton és vasárnap megy le, sőt tavasztól őszig, amikor a fácánok kelnek, még a szombat-vasárnapok egy részét is itt tölti. A telep egyik nevezetessége ugyanis a fácánkert. 358 méterrel fekszik a tenger szintje felett, vagyis hazánk legmagasabban fekvő ilyen jellegű helye, s évente 5000 fácánt szállítanak innen az ország különböző részeibe. Az állatokról Benkó Ilona gondoskodik. — Ilyenkor télen — mondja — kevesebb a tennivaló. Reggel hétkor, majd délután négy és öt óra között megetetem és megitatom az állatokat. Lényegében ebből áll a munkám. Március végétől már több a teendő, hiszen a 250 tyúk tojni kezd, és a keltetőt is üz_ mellétjük. A csibéket 8—10 hetes korukig neveljük, s ezajr t egykét hetenként más-más ketrecekbe helyezzük őket. Munka tehát akad bőven. A munkahelyen rajta kívül még négyen laknak. Antal Margit és három Mária, Szíkora, Gyenyes és Berkulová. Valamennyien 20 éven aluli lányok, 3 és egy éve dolgoznak itt. Az erdőültetést és a növényápolást végzik. Ez ugyanis többnyire női munka. Az utóbbi keretében a fiatal fák környékét tisztítják meg a gyomoktól, hogy szépen fejlődhessenek. Napközben így távol vannak, általában 2—3 kilométerre dolgoznak. A palásti erdőgazdaság öt faiskolájában évente 2—2,5 millió facsemetét nevelnek fel, s ezekkel mintegy 60 hektár területet erdősítenek be. A feladat bizonyos hányadát a tiéw lány vég- zi el. ^ Már sötétedni kezdeti, amikor megérkeztek a telepre. Meglehetősen fáradtan, hiszen napközben a fiatal ültetvényeket kerítették körül, és ez nem a legkönnyebb munka. — Mivel töltik az estéket? — kérdeztük a lányoktól. — Miután megmosakodtunk — felelték —, legelőször meg- vacsorázunk. Hét elején még a hazulról hozott elemózsiát fogyasztjuk, de a többi napon már magunk főzünk. A hozzá- valót otthonról hozzuk, a híí'ő- ben eláll. A vacsorát általában közösen készítjük. Vacsora után kötünk, horgolunk, rádiót hallgatunk vagy olvasunk. — Látom, tévéjük nincs. Nem hiányzik? — Hiányzik, de már megígérték, hogy a közeljövőben kapunk egyet. — Nem félnek? — Hol, itt, vagy az erdőben? — Mondjuk az erdőben, a vaddisznóktól. — Megszoktuk. Előfordult már, hogy találkoztunk vaddisznóval. Igaz, nem volt mindegy, de miután meglátott bennünket, megfordult és elfutott. — És itt, éjszaka? ... — Nem, hiszen négyen vagyunk, és — tették hozzá nevetve — kerítés is van. Nevetve, mert a valóban létező kerítés nem az ő védelmükre készült. A fácántelep körnvékén elterülő arborétumot Aoikry Ernő felvétele) veszi körül, és ezzel együtt a házat is. Az ai'borétum egyébként a telep további különlegessége. összesen 153 fafaj található Itt, ebből 68 külföldi. Hogy van, az elsősorban Koháry Ernőnek az érdeme, hiszen önszorgalomból, kimondottan kedvtelésből gyűjtötte őket ösz- sze. — Huszonhét éve dolgozom az erdészetben, szeretem az erdőt, ennek élek. Más munkát el sem tudnék képzelni. Ha időm engedi, elindulok, és egész napon át járom a vidéket. Ezt a hajlamot a családomtól örököltem, édesapám és nagyapáin is erdész volt — mondta, és szavait az arborétum is igazolja. Az erdészetben folyó munka jelentős hányadát a fakitermelés képezi. Ez már férfimunka, annak ellenére, hogy ma már a favágók sem végzik munkájukat a régi módon. A munka- folyamatot nagyrészt gépesítették, a balta egyre inkább háttérbe szorul, és a hagyományos kézifürész teljesen eltűnt. A motoros fűrésszel a leghatalmasabb fákat is percek alatt ledöntik, a kivágott fát pedig korszerű vontatókkal szállítják a hegyoldalról völgybe, majd innen további fel_olgozásra. A gazdaságban évente 10 500 köbméter fát termelnek ki. A további teendők közül jelentős helyen szerepel az erdei magvak gyűjtése, a növénytermesztésben a kukorica, a széna és a takarmánykáposzta termesztése, valamint az erdei vadak védelme. EGRI FERENC 1974. XII. 30.
