Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Ilyenkor már a vendéglő sem volt nyitva. Azóta nem is láttuk. Fél óv 'rtiú’1^2 másik kérője volt Malvinká- nak, de az is csak így járt. Hát látja, doktor úr, ez az én keresztem. Adjon hát nekem tanácsot. Szombaton jön hozzánk egy derék, tisztességes fiatalember. Čimčovič a neve, biztosan ismeri őt. Szintén érdeklődik Mal- vinka iránt. Saját magam hívtam meg vacsorára. Nem ts tudom hogyan történhetett, csak később jöttem rá, hogy hülyeséget tettem. Ez hétfőn történt és ma szerda van. Hétfőtől nem tudok aludni, mert attól félek, hogy ez is úgy fog járni, mint az első kettő. Adjon nekem valami tanácsot!

Az ügyvéd kicsit elgondolkozott, aztán így szólt:

— Hiszen a dolog világos! — Rendeljen szombatra egy szakácsnőt.

Škereň felugrott a székről, mintha megszúrták volna.

— A feleségem kikaparná a szemét. Seprűvel hajtaná ki a házból ós rögtön elválna tőlem. Ez kész botrány lenne a vendég előtt.

— Akkor főzzön maga vacsorát!

— Soha életemben nem főztem, se nem sütöttem.

— Akkor a lánya!

— Anyja szeméből esett k1

— Hozzon a vendéglőből vncso- rátV ~

— Ez szégyen volna, főleg ebben az esetben.

— Kemény dió — jegyezte meg a* Dgyvéd.

— Ha ez is vacsora nélkül megy Bl, elválok a feleségemtől. Az asz szonynak tiszteletben kell iartania a* urát. Hát becsül ő engem? Sértegeti 2sak kávét főz, állandóan. Anyai kö élességéi vannak. Teljesíti? Minden férőt kikerget tudatlanságával. Ezek íz okok a válásra. Drága doktor úr. térem segítsen rajtam! Legyen olyan |6 és írjon egy ügyvédi levelet.

— Ezt hogyan gondolja?

— Úgy gondolom, hogyha a feleségem szombatra nem készít sültkacsát irumplipürével, • akkor én, Andrej 'kereň, lemondok a feleségemről. 4aga szintén rá lesz kényszerítve, nint az én ügyvédem, liogy már va árnap elkezdje a válópert. Ügyvédi evelet az én asszonyom még sose tapott. Čurida beleegyezett, hogv negírja a levelet.

— Szóval, ha lesz vacsora . ..?

— ötven koronát fizetek.

— Ha nem lesz?

— A levélért szintén fizetek ölven ioronáí.

— All az alku.

Skereň az ügyvédet még arra kér- e, hogy jöjjön el szombaton este az blak alá és nézzen be, vajon fogak-e már vacsorázni? Szombaton íurida fél nyolc körül elment a taní- ó ablaka alá. Megállt a ház előtt, és igyelmesen hallgatott. Zenét hallott, (lyan zenét, amilyet még maga Mo art sem tud előadni. Skerefték épen vacsoráztak és ezt a kellemes énét a villa és a kés csörömpölése dta.

Pordította: Leliouxky Klára

P

ubi tizenkét éves és még büntetlen előéletű, de mindent elkövet, hogy eme csökevényes állapotától megszabaduljon. Megvan mindene, szép otthona, legújabb divatú és anyagú ruhát, modern játékszerei. Könyvet még nem láttam a kezében, viszont lelkesedik a televízióért. Anyukája úgynevezett rendes dolgozó nő, apukája korrekt, jó állású hivatalnok, van egy testvére, illedelmes kislány, azaz már nem is olyan kicsi, akkor megy férjhez, amikor akar.

Pubi a család kedvence. Talán azért, mert fiú, talán mert ő a fiatalabb, vagy mert nehéz szülés volt, de lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert sápadt, vérszegény, vékonydongajú gyerek.

Pubi karrierje parányi korában kezdődött. Azon a napon, amikor először kerülte meg az igazságot.

— Jópofa kölyök! — vélekedtek a hozzátartozók. — Ezt nem kell félteniI Ügyvéd lesz belőle vagy diplomata! — Pubi a hasba rúgást és köp- ködést ez időkben avatta saját részére társadalmi érintkezési formává, és azóta is megőrizte. Főleg a nővére szenvedett eme újítástól.

Nem sokkal később Pubi tüzet kéz dett rakni hol a pincében, hol a padláson. Anyuka felelősségtudattól eltelve kiadta a parancsot, hogy ne tartsák hozzáférhető helyen a pince- és a padláskulcsot. Később virágcserepet és egyéb fölös játékszert hajigáit ki harmadik emeleti lakásuk ablakából a földszinti lakó fejére. Szerencsére nem lett belőle tragédia, hacsak nem minősítjük tragédiának azt, hogy anyuka azóta nem' beszél a földszinti lakóval. (Igaz, Pubi sem.)

Aztán kövekkel célozgatta a házfelügyelő ablakait — és el is találta. Anyuka többé nem fogadta a házfel ügyelő köszönését. (Pubi sem.}

Miután a fiú nem szomjúhozza a tudást, hacsak teheti, elkerüli az Isko lót.

— Hát csoda':'! — sopánkodik az anyuka. — Hiszen olyan nehéz és fölösleges anyaggal terhelik a mai ifjúságot!

Bezzeg, amikor ő járt iskolába ...

Pubi ezek után intőket hozott haza. Anyuka nem árulta el apukának, hogy fel ne izgassa őt — félt, hogy leken egy nyaklevést a vézna kisfiúnak.

Pubi elejét véve anyuka további problémáinak, az intőket az osztály társaival íratta alá. (Kölcsönös segély nyújtás.)

Pubi kilopja apukaja zsebéből a pénzt. Nővére pénztárcáját ts dézs- málgatja. Anyu szerint ennek az is ten az oka — aki nincs! Illetve, akit — kirekesztettek a tananyagból! Kitói Is féljen az a szegény gyerek, ha nem tudja, hogy valaki látja?

Pubi a sikerein felbuzdulva immár

nemcsak aputól lop, egy banda tagfa

lesz, és idegen zsebekre vadászik.

— A kényszer hatásának engedi — hangzik a szülői magyarázat. — Bicskával kényszerítik öt az osztálytársai, mert a mat gyerekek... Anyuka azonban kész megtéríteni

DAVID TERÉZ:

ux okuzott kart. Pubi nemrey átvette a bandavezérséget, s *nnek örömére felfeszítették otthon tn italszekrényt, és az apu konyakjából merítettek erőt további vállalkozásaikhoz. Anyuka idejében érkezett, a banda tagjait kiutasította a házból, Pubinak pedig szépen megmagyarázta, hogy a konyak drága ital, és apu nem lopja a pénzt I

Most ott tartunk, hogy Pubi estén ként kiszökik az utcára, ha a szülők moziba mennék, vagy a lányukat kísérik a társaságba. Igaz, még kapuzárás előtt hazatér.

Mindezek után méltán felháborodhatott anyuka, amikor a fiú rossz osztályzatot kapott magaviseletből.

Persze, mert a tanítónő pikkel rá, el akarja buktatni, hogy ne mehessen főiskolára, mert oda csak protekciósok kerülnek be.

Pubi, mint előrebocsátottam, rnei, csak tizenkét éves, személyes isme rősöm, sajnos, egy idő óta beszüntette köszöntésemet. Szivére vette a po font, amit akkor kentem le neki, ami kor éppen az én zsebemben turkált. Nagyon önérzetes fiú .. .

A másik fiúról nehezebb beszélnem mivelhogy az anya, aki világra hoz ta — nagyszerű ember. Korán jutott özvegységre, sokat nélkülözött, és sok mindenről lemondott a fia kedvéért

A fiú szép, szőke gyerek — föls kolára jár, anyjával együtt iö*t el a bálba. Kedvesen és kellemesen be szélgettünk komoly és komolytalan dolgokról, vidáman telt az idő, emel kedett a hangulat, a társaságból va laki azt javasolta, hogy most már tán colni ts mehetne a fiú. Elvegyülöd ne a fiatalok között.

Anyuka, aki minden időben megáll ta a helyét, elvörösödött a javaslatra azután nem minden pl nélkül uőlas7 szólta:

— Amikor én itt vagyok, akkor ö ne táncoljon! Foglalkozzon velem azért jöttem ...

— No de mégis — hangzik az ellen vetés —, hiszen a fiú még nluan Ha tál...

— No és? P.n nem vagyok nek: elég?

A fiú elpirul, fe-zeng, kínosan érin ti, hogy nem állhat a sarkára. Anyu ka azonban győzött, a fia egész este nem mozdult el az oldaláról.

Eddig a történet. Ami ezután ion az csupán írói látomás három váltó zatban.

ELSŐ VÁLTOZAT: a fiú udvarolni kezd egy lánynak, anyunak ez nem tetszik, kivetnivalót talál a választót ton, senkivel sem kíván osztozni a ftán. A fiút jól nevelte, engedel. lesen mellette öregszik meg, kicsit talán mSg is keseredik, női társaságban félszeg, visszavonul, olvas, tanul . . és törleszti adósságát anyukának. Föl áldozza ő is az életét ...

MÁSODIK VÁLTOZAT: A fiú megnő sül, mert a lány még anyukánál is erősebben tud — akarni. Anyuk, intrikálni kezd a fiatalasszony ellei , naponta százszor közli vele, mi min dent köszönhet neki a fia. A fiatal asszony megunja anyukát, és válási tás elé állítja férjét. A fiú anyukávai marad, mivelhogy jó gyerek, és csak titokban tart fent nőkkel kapcsold tot. Tudata alatt azonban gyűlöli anyukát, aki merő szeretőiből tönkre teszi az életét.

HARMADIK VÁLTOZAT: A fiú <?.’ megy a feleségével, éli a saját életét. Anyuka fűnek-fának elpanaszolja, milyen hálátlan fiúra pazarolta az ifjúságátl'Az a bestia elcsavarta a fii fét. Hiába, ez az anyák sorsa. Nem érdemes gyerekért áldozato1 hozni!

) percen túl is zárva tartsg továbbra is csak a nullák volna, de véletlenül egy kül- ció vetődött el a sorompó ázatot kért erre a különös >ra, az illetékesek elhatároz- terelő utat jelölnek ki. eletet egy meglehetősen ta- mérnökre bízták, ennek ered- z elterelő út egy bulgárker- üzáiv ^gy papírkereskedésen Matiki nyugdíjas öregasz- áján vezetett keresztül. Ha íny főzött, bezárta a kony- ’galom elől, Ilyenkor a sze- s a nemzetközt szállítőko- kereskedésben vesztegeltek, ilgálók örültek ennek, mórt épes levelezőlap forgalmuk, osta alkalmi állomást ren- )énztárfiilkében, ahol külön- íővel láttathatták el az itt eket.

pót három hétig tartott, de is Matildot elvette régi ud- eugi Bálint. Rubacugi állan- volt, kanalakat vágott a esztülvonuló autókhoz, sőt egmakacsolta magát, és ki- gy az Isten autóját sem en- kásába többé, ha mégis be- , dikiccsel felszúrta a kere>rompó még mindig zárva jvai próbálkoztak. Szeren- az aluljáró bejáratánál eltenni a „tülkölni tilos“ jel- >r az egyik autó dudája vé- »zólalt, az álmennyezet ha- okban levált. Később kiderült, hogy az álmennyezetet álmérnökök tervezték valódi prémiumért.

Nem maradt más hátra, mint új utat építeni. Országos tervpályázatot írtak kt. A bírálóbizottság, Grobác Dezső Ottokár főmérnök vezetésével, az egymillió forintos első díjat Grobác Dezső Ottokár főmérnöknek ítélte. Az elgondolás szerint légihíd kötötte volna össze a sorompó két oldalát.

1964 végén fel is avatták a „Ciolkov- szkij—Asbóth Oszkár“ légihidat, melyet az orosz és magyar aerodinamika úttörőiről neveztek el. A légihíd tervét menetközben módosították, rakétakilövő pályákat építettek helyette, a lovas kocsik számára külön zabtartóval, az autók számára pedig beépített televízióval, melyekből már felavatás előtt kilopták a képcsöveket.

De a televízió kisebb károsodása nem zavarta meg az avató ünnepség fényét. Nagyon jól mutattak a matyóföldi, hímzett bádogból készült rakéták, melyeket egy ismert szürrealista iparművész ábrái díszítettek. De a harmadik kilövésnél kiderült, hogy a kilövő szerkezet motorjában eltört egy csavar, melyet sajnos hiába kerestek a Kisrakéta Közlekedési Vállalat raktárában. Ezt a csavart ugyanis Angliában gyártják, de mivel ott áttértek a bioelektromos árammal hajtott rakétára, mely úgy működik, hogy az utas kétszer belehel a motorra szerelt bőrzacskóba, a gyár megszűnt, az utolsó csavart nekünk adták el pulykákért.

Kovács 113 Béla pedig, aki mindezt látta a lezárt sorompó mellől, levágott egy falatot az avas szalonnából, melyet a felesége még a múlt héten csomagolt be neki, és Jóízűen elmosolyodott.

Julo Sloboda illusztrációja