Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 306. szám, vasarnap

A CHILEI JUNTA „ÚJÉVI AJÁNDÉKA" SOARES MOSZKVÁBA LÁTOGAT Buenos Aires — A chilei ka­tonai junta kellemetlen „újévi ajándékkal“ lepte meg a lako­sokat, a junta ugyanis újabb jelentős áremeléseket jelentett he. A napokban sem szünetel­tek a juntaellenes magatartású egyének elleni megtorló ak­ciók. Az országban jelenleg több mint 500 000 a munkanél­küliek száma, akiknek többsé­gét politikai okokra hivatkozva bocsátották el munkahelyükről. A chilei kiskereskedők és kisiparosok szövetsége bejelen­tette, hogy a megélhetési költ­ségek idén 370 százalékkal emelkedtek. A karácsonyi ünnepek aiatt az egyébként forgalmas chilei főváros utcái kihaltak voltak. A junta erre az időre még a- kirakatok ünnepi megvilágítá­sát is betiltotta. Akik mégis az utcán tartózkodtak, többnyire az üzleteket nézegették. Hasonlóan borús távlatok vár­ják a chilei dolgozókat 1975- ben is. A junta ellenőrzése alatt álló sajtó erre készíti fel a tö­megeket, amikor kéri a chileie­ket, hogy „húzzák szorosabbra nadrágszíjukat és hozzanak újabb áldozatokat a haza érde­kében.“ Chilében 1974. első tizenegy hónapjában az infláció üteme 350 százalék volt és majdnem 50 százalékkal haladta meg a szakértők becslését. Idén szep­temberben a kenyér 22-szer, a szappan 60 szer, a cukor 29- szer volt drágább, mint az 1973. szeptemberi katonai puccs előtt. Washington — Az Amerikai Államok Szervezetének chilei delegátusa tiltakozását fejezte ki a bizottság határozata ellen, melyben az AÁSZ jogi bizottsá­ga kinyilatkoztatta, hogy a chi­lei katonai junta durván meg­sérti az emberi jogokat. André Aguilar venezuelai diplomata, a bizottság elnöke elutasította a chilei képviselő tiltakozását. „A bizottság a közelmúltban egy csoportot küldött Chilébe azzal a céllal, hogy meggyő­ződjön arról, valóban sok sze­mélyt ok nélkül tartanak-e fog­va, és valóban embertelenül bánnak e a letartóztatott poli­tikai foglyok tízezreivel“ — jelentette ki André Aguilar. ,,A csoport tagjai chilei tartózko­dásuk során meggyőződtek ar­ról, hogy a junta a vallatások során kínzásokkal, fizikai és pszichológiai nyomással kény­szeríti hamis tanúvallomásra a foglyokat. A chilei rögtönítélő katonai törvényszék működése szintén „szöges ellentétben áll a demokratikus jogi alapokon nyugvó bírósági eljárással“ — hangsúlyozta André Aguilar. PEKING KÍSÉRLETEI KUDARCRA VANNAK ÍTÉLVE Moszkva — A nemzetközi po­litika alapvető kérdéseiben a pekingi vezetés az imperialis­ta reakció oldalára állt, — hangsúlyozta legutóbbi számá­ban a Novoje Vremja hetilap. „A Kínai Népköztársaság kül­politikája és nemzetközi kap­csolatai“ című Moszkvában ki­adott tanulmányról írt ismer­tetésében a lap rámutat: Peking nemzetközi akcióinak fő célja, hogy meggyengítse a szocialista világrendszert, meg­bontsa a szocialista országok egységét és összeforrottságál, meg rágalmazza politikájukat. Politikájukkal a pekingi ve­zetők a világszocializmus vív­mányai elleni harc szinterévé próbálják átalakítani Kínát, azt a hatalmas országot, ame­lyet a győzelmes népi forrada­lom a szocialista világrendszer fontos elemévé tett — álla­pítja meg a szovjet lap. De nem váltak valóra Mao Ce-tung számításai, hogy ha Kí­na átáll a Szovjetunió és a v i 1 ágszoci a 1 i zm us el I enségei nek táborába, ezzel a Szovjetunió­val való konfrontáció fokozá­sára provokálja az Egyesült Államokat ós más imperialista hatalmakat. A pekingi vezetők­nek a fejlődő országokat sem sikerült bevonni globális szov­jetellenes politikájukba. A maoisták cselekedeteit nagy mértékben meghatározzák bel­ső szükségleteik, az a törekvé­sük, hogy elvonják a kínai nép figyelmét bel- és külpolitiká­juk kudarcától és ugyanakkor fenntartsák az állandó feszült­ségen és félelmen alapuló ha­talmunkat — szögezte le a No voje Vremja. A „nagy káoszról“ és a „nagy megrázkódtatásokról“ szavaló pekingi vezetőknek nincsenek ínyükre a nemzet­közi életben végbemenő pozitív folyamatok — állapította meg a TASZSZ szemleírója. A legkülönbözőbb — kis és nagy országok — a maguk módján közreműködnek az ázsiai kollektív biztonság fel­építésében. Csupán Peking pró­bálja megzavarni ezt a munkát. Peking kísérletei kudarcra vannak ítélve, ami pedig a Szovjetunióit és az Ázsiát „fe­nyegető“ céljait illeti, erre csak azt lehet válaszolni, a Szovjetunió Európában is Ázsiá­ban is ugyanazt a célt követi — a békés egymás mellett élést. A DÉL-VIETNAMI népi fel­szabadító fegyveres erők lelőt­ték a saigoni légierő F-5 típu­sú vadászbombázóját, amely barbár támadást intézett Huung-Pliuonk falu ellen — je­lentette be tegnap Hanoiban a Felszabadulás hírügynökség. A barbár légitámadás során több polgári lakos életét vesztette és jelentős anyagi károk kelet­keztek, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG Elnöki Tanácsa „Béke és Barátság Érdemrend“ elneve­zéssel új kitüntetést alapított. A magas állami kitüntetést a jövőben olyan egyéneknek ado­mányozza, akik jelentős érde­meket szereztek a nemzetek közötti békés együttműködés, a társadalmi haladás és a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésének terén. BORISZ CSAPIJNT, a Szov jetunió új hanoi nagykövetét tegnap a VDK fővárosának re­pülőterén a VDK kormánykép­viselői és a diplomáciai testü­let tagjai fogadták. Csapiin Hja Scserbakovot váltja fel diplo­máciai funkciójában, aki nagy­követként több mint tíz évet működött Hanoiban. GEORGE SÉGUYNAK, a Fran­cia Kommunista Párt PB tagjá­nak, az Általános Munkaszövet­ség (CGT) titkárának vezetésé vei Havannába érkezett az FKP küldöttsége. BUENOS AIRESBEN az Uru- guay-i Kommunista Párthoz kö­zelálló körökben bejelentették, hogy az uruguayi rendőrség rendkívül durva bánásmódban részesíti Jaixn Pérezt, az Uru- guay-i Kommunista Párt KB le­tartóztatott titkárát. Pérezt a vallatáskor állandóan ütlegel­ték, majd a lábujjairól letép­ték a körmöket. MALI, Felső Volta, Togo és Niger állam képviselői loméi kétnapos tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy közös bizottsá­got hoznak létre a Mali és Fel­ső Volta között keletkezett ha­tármenti összetűzések megoldá­sára. Az incidensek során egy személyt megöltek, többen meg­sebesültek. AHMED SĽKOU TOURÉ-T harmadszor is a Guineái Köz­társaság elnökévé választották. URUGUAYBAN ismét 4,97 szá­zalékkal leértékelték az ország pénzegységét. 1972 március óta ez már a 33. leértékelés az országban. Lisszabon — Lisszabonban hivatalosan bejelentették, hogy Murio Soares portugál külügy­miniszter január elején a szov­jet kormány meghívására hiva­talos látogatást tesz Moszkvá­ban. Soares ez idő szerint egy na­gyobb körút keretében Indiá­ban tartózkodik, ahol — a ter­vek szerint — megállapodást ír alá a portugál-indiai diplo­máciai kapcsolatok helyreállí­tásáról. A külügyminiszter fel­keresi még Jugoszláviát és Ro­mániát is. A Szovjetunió és Portugália 1974. június 9-én vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. BÍRÓSÁGI KERESET A CIA ELLEN Washington — Michael Har- ringion massachusetlsi demok­rata képviselő, az amerikai képviselőház külügyi bizottsá­gának tagja a washingtoni kör­zeti szövetségi bíróságon kere­setet terjesztett elő a CIA ej len. Keresetében rámutat, hogy a központi hírszerző hivatal megsértette saját 1974-es alap szabályzatát. Harrington felké ri a bíróságot, hogy nyilvánít sa törvényellenesnek a CIA külföldi felforgató és belföldi kémkedési tevékenységét, s kö telezze William Colby igazga­tót, Henry Kissinger nemzet biztonsági tanácsadót és Wil Ham Simon pénzügyminisztert a bírósági végzésből következő teendők végrehajtására. Harrington rámutat, hogy a kongresszusi vizsgálatok f el­fed ték a CIA részvételét a Wa- tergala-ügyben; megsértette to­vábbá az ügynökség saját alap­szabályzatát az 50-es évek alatt kifejtett tibeti tevékenységével és a törvényes Allende kor­mány ellenfeleinek pénzügyi támogatásával. A képviselő azt akarja elér­ni, hogy a CIA tevékenységét korlátozzák kizárólag külföldi hírszerzésre, s szigorítsák meg fölötte a kongresszus ellenőr­zését. A CIA ügy bírósági útra való terelését Harrington azzal in­dokolta, hogy nem bízik az el­nök által elrendelt vizsgálat pártatlanságában, tárgyilagos­ságában és tényfeltáró jellegé­ben. FOLYTATÓDIK DARWIN LAKÓINAK KITELEPÍTÉSE Dunvin — Szombaton foly­tatódott a természeti csapás- sújtolta észak-ausztriáliai vá­ros, Darwin lakóinak kitelepí­tése: egy részükéit ausztráliai, brit és új-zélandi repülőgépek szállítják el, sokan viszont au­tójukkal indulnak távolabbi vá­rosok felé. Az egészségügyi szervek közölték, hogy a ked­vezőtlen higiéniai feltételek és a trópusi hőség miatt kolera és tetanusz járvány kitörése fenyeget. A városban megszűnt a villany- ós a vízszolgáltatás, a romok mellett óriási szemét­hegyeik tornyosodnak. Izrael háborúra készül Bejrut — A WAFA palesztin hírügynökség azzal vádolja Izraelt, hogy csapatokat, pán­célos és tüzérségi alakulatokat vezényel a szíriai frontszakasz­ra, és újabb agresszív háborút készít elő az arab országok el­len. A hírügynökség szerint Izraelben behívják a tartaléko­sokat és általános mozgósítást rendelnek el. Ennek során ka­tonai gyakorlatokra rendelik be a nyugállományba helyezett izraeli katonatiszteket, hogy bármikor bevetésre kész álla­potban legyenek — hívja fel a figyelmet a WAFA. A 1974. XII. 29. világgazdaság a XX. szá­zadban rendkívül fellen­dült. Egyes országokban roha­mosan emelkedett az életszín­vonal, fokozódott az élet kul­turáltsága, forradalmi fejlődést ért el a technika. Ennek elle­nére a világ különböző részein a gyermekek százezrei halnak éhen és milliók szenvednek kri­tikus rosszultápláltságban. A műveltség is világszerte nagy fokot ért el. Rohamosan nőit a közép- és főiskolai végzett­ségű személyek száma, más­részt viszont a Föld minden második felnőtt lakója nem tud írni és olvasni. Míg az éhhalál és a rosszullápláltság ma már kizárólag azoknak az országok­nak a lakosságát fenyegeti, amelyek nemrégen szabadullak meg a kapitalizmus bilincsei­től, nagyfokú írástudatlanság­gal találkozhatunk szinte vala­mennyi nyugati országban. Az írástudatlanság azonban bizonyos gazdasági és társadal­mi viszonyok következménye és szorosan összefügg a legalsóbb társadalmi rétegek nélkülözésé­vel. Egyes országokban a fej­letlen oktatásügy befolyásolja az írástudatlanságot, máshol viszont a szolid közoktatási színvonal ellenére százezreknek nincs elemi műveltségük. A nyomor nem engedi meg a né­pesebb családoknak, hogy isko­lába járassák gyerekeiket. Tíz- tizenkót éves korukban már dol­gozni küldik őket. Az afrikai országok többségé­ben csak nemrégen vezették be a kötelező iskolalátogatást, egyelőre azonban nem biztosít­ható, hogy minden gyermek járjon iskolába. Csak egyes or­szágok igyekeznek áthidalni a múlt fogyatékosságait és elemi műveltséget nyújtani a felnőt­teknek. Bizonyára még évekig eltart, míg érezhetően csökken­A MAI VILÁGBAN ni fog az írástudatlan szemé­lyek száma. Hasonló a helyzet egyes délkelet-ázsiai országuk­ban is, ahol a legnagyobb erő­feszítéssel lépésről lépésre kell felszámolni a gyarmati rend­szer terhes örökségét. Ennek érdekében sokat tett például India, de számára is még min­dig súlyos probléma az írástu­datlanság. Latin-Amerika lakosságát is gyötri az írástudatlanság. Azzal szemben, hogy Kuba a forra­dalom után viszonylag rövid időn belül felszámolta az írás- tudatlanságot, Latin-Amerika mint egész olyan helyzetben van, hogy minden harmadik ember írástudatlan. Rodolfo Varón Castro, az UNESCO nem­zetközi bizottságának tagja ta­valy augusztusban Caracasban kijelentette, hogy több mCA 80 millió latin-amerikai írástudat­lan. Hangsúlyozta, hogy e hely­zetből kivezető út a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség, az elmaradottság és nyomor fel­számolása. Hu viszont nem vál­toznak meg a gazdasági és tár­sadalmi feltételek, fokozódni fog az írástudatlanság. Természetesen, az Egyesült Államokban és a fejlett nyugat­európai országokban is nagy probléma az írástudatlanság. Olaszországban például kötele­ző és ingyenes az elemi okta­tás, de az iskolaköteles gyere­keknek csak mintegy a fele végzi el az iskolát. A szegény családok gyerekei már 13 éves korukban munkába állnak, hogy hozzájáruljanak a család meg­élhetéséhez. Néha korábban Is munkát vállalnak, s a hatósá­gok tehetetlenek ezzel szem­ben, legalább is ezt állítják. Hivatalos adatok szerint ma Olaszországban három és fél­millió analfabéta van, közéjük tartozik mintegy 400 000, 8 és 14 év közötti gyermek is, te­hát iskolakötelesek. Nagy-Bri- tanniában talán kevésbé keres­nénk analfabétákat, mint Olasz­országban, mégis a brit sajtó újra meg újra felhívja a figyel­met arra, hogy az írástudatlan­ság nagyon' időszerű probléma Angliában. A Times szerint je­lenleg Birminghamben indult kampány az írástudatlanság megszüntetéséért. A lap azt ír­ta, hogy megbízható becslés szerint Birminghamben húsz­ezerre tehető az írni és olvasni nem tudó felnőttek száma. Or­szágos becslések szerint Nagv- Britanniában 1—3 millió felnőtt nem tud írni és olvasni. A hi­vatalos brit statisztika egymil­lió felnőtt írástudatlant vall be, de az UNESCO statisztikája sze­rint hárommillióra tehető az analfabéták száma. A felnőttek írástudatlansága problémákat okoz a gyermeknevelésben és maguknak az analfabétáknak munka- és társadalmi érvénye­sülésében. Portugáliában is nagy mére­tű az írástudatlanság. Itt csak hároméves tankötelezettség van érvényben. A tanulást nem foly­tató gyerekek néhány év alatt teljes analfabétákká válnak. Azt a keveset is elfelejtik, amit három év alatt az iskolában megtanultak. Az ötvenes évek végén minden második felnőtt portugál analfabéta volt, s még jelenleg is minden harmadik felnőtt portugál nem túr írni és olvasni. Az írástudatlanság problémá ja az Egyesült Államokat sem kerüli el. Noha a legfejlettebb és leggazdagabb tőkésországban érvényben van az általános tan­kötelezettség és az amerikai ál­lamok többségében e törvény értelmében bevezették a 7 és 16 év közötti kötelező iskolai oktatást, az UNESCO statiszti­kai adatai szerint az Egyesült Államokban 19 millió felnőtt személy írástudatlan. Az írástudatlanság világmére­tű felszámolása az egyik olda­lon a világ jelentős részében a gyarmati rendszer után ma­radt sebek behegesztését, a má­sik oldalon pedig a fejlett tő késállamokban uralkodó gazda­sági és társadalmi igazságtalan­ság megszüntetését jelenti. Az írástudatlanság a tőkésállamük bán az osztályelnyomás egyik következménye, s ezért élő vád a gyarmati rendszer és a tőkés társadalmi rendszer ellen. JAN BLANSKÝ Whitlam ausztráliai minisz­terelnök, aki a katasztrófa hí­rére megszakította európai körútját és visszatért Ausztrá­liába, szombaton megtekintette a csaknem teljesen elpusztult Darwint. Kijelentette: a kor­mány eltökélt szándéka, hogy a várost felépíti és helyreál­lítja. Hozzáfűzte, hogy Darwin fontos kikötő, mindig is Auszt­rália kapujának számított. Az 1869-ben alapított Darwin tulajdonképpen csak a máso­dik világháború után fejlődött modern várossá. Gyalázatos gyilkosság Karácsony másnapján érkezett a hír az aljas gaztettről: meg­gyilkolták Uberto Alvaradót, a Guatemalái Munkapárt főtitká­rát. Uberto Alvaradó olyan író, költő és politikus volt, akit or­szágának határain messze túl is ismer{ek. Igaz ember, elköte­lezett ember volt, aki az ille­galitás nehéz körülményei kö­zött tollával és politikai tevé­kenységével egyaránt hosszú évek óta harcolt, hogy lerázza a reakciónak az amerikai im­perializmus által támogatott több évtizedes véres elnyomá­sát. Életét azzal a párttal kö­tötte össze, amelyet a reakciós erők mindig is a legfőbb ellen­félnek tekintenék, amelyet el­sőnek akartak szétzúzni, meg­semmisíteni, hogy a változáso­kért küzdő népi erőket meg­fosszák legkövetkezetesebb ve­zetőjétől és a küzdelem szerve­zőjétől. Két évtized alatt — hivatalos rendőri nyilvántartás szerint is — a kis Guatemalában ötven­ezren kerültek „az eltűntek listájára“, amely valójában a rendszer terrorista különítmé­nyei által brutálisan meggyil­koltak neveit tartalmazza. Közöttük van Bernardo Alvaru- do Monzon, a Guatemalái Mun­kapárt volt főtitkára, akit 1972- ben gyilkoltak meg és akinek helyére Uberto Alvarado került, hogy vezesse a harcot a de­mokráciáért, a szabadságért. Uberto Alvarado, amikor vál­lalta az új poszton a harcot, sok sok társa és elődje sorsá­nak példájából tudta, milyen nehéz és kockázatokkal terhes ez a küzdelem. De vállalta e harcot igaz hazafiként, minden áldozatra kész kommunistaként, akinek számára a nép és a párt érdeke egyet jelentett s minden másnál előbbrevuló volt. Meggyilkolása, bár súlyos csapás a pártra, nem vei véget a gyűlölt rendszer elleni, egy­re erősödő küzdelemnek. Ubér­lő Alvarado harcos élete és mártírhalála példa lesz, új el­szántsággal tölti el a kommu­nistákat és mindazon hazafikat, akik eddig is szövetségben küzdöttek éppúgy, mint azokat, akik ezután állnak a csatasor­ba.

Next

/
Thumbnails
Contents