Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-27 / 304. szám, péntek
A HARCOS 11 PARANCSOLATA 1974. XII. 27. Dhojar — Dél-Arábia Vietnamja. Az Ománi Szultanátus katonái és egy jól szervezett nemzetközt zsoldos légié ellen vívja élethalálharcát a Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres ereje. A hazafiak a dho- fari kormányzóság délnyugati járásait ellenőrzik. Élvezik a szomszédos Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság támogatását és jelentős segítséget kapnak más haladó antiimpe- rialista erőktől is. A népi demokratikus forradalom jelszavával folyik a partizánháború. Néhány partizánbázisnak Jemen adott helyet: jemeni területen szervezték meg a Front oktatási központját, a híres „Lenin- tskolát" és a dhofari forradalom kirobbanásának dátumáról elnevezett „Július 9." iskolát. Iskola és intézet — mérföldes átmérőjű, sivatagba süly- lyedt óriásgödrökben, sátrakban. A térkép egyértelműen déljemeni felségterületnek tünteti fel ezt a környéket — az Is. Kormányzóját Aden nevezte ki, a demokratikus Jemen törvényei vannak érvényben. De a kormányzóság sorsa már a déljemeni függetlenségi, népfelszabadító háború idején összefonódott a dhofárl mozgalommal. Az idő szerint Dhofar volt az AZ Guedda körül tevékenykedő partizánok „hátországa“, támaszpontja, most pedig Jemen segíti a szultanátus szabadság- mozgalmát. A Hatodik Kor mányzóság kormányzója, Ahmed Szelem Mahbal maga is részt vett a felszabadító harcokban, egyebek közt azokban a hadműveletekben, amelyekkel megakadályozták, hogy az angolok és a reakciós sejkek akarata szerint ez a terület Mosz- kat hoz kerüljön. — Amikor a sejkek kíséretükkel elutaztak az angolokkal való egyezkedésre, mi azokat a területeket is felszabadítottuk, amelyeket eddig meg sem tudtunk közelíteni. Az angolok kihasználták a törzsi ellentéteket: akkor azt bizonygatták, hogy a zam- mud, kudda, makaddam, aziad, arafid törzseket testvéri kapcsolatok fűzik az omani törzsekhez. Most az ellenség azt hirdeti, hogy ezeknek a törzseknek semmi közük keletre élő testvéreikhez. Al Guedda — tipikus oázisváros a kelet-jemeni sivatagban. Nincs messze a tengert*11, öblös, mély kutak vizétől zöldes a határa — éppen hogy meg tudja termelni, a: ire szüksége van. Egyetlen áramfejlesztőjét az egykori angol táborban építették, most a 11 ágyas kórházat látja el A ventillátort hajtja a betegek feje felett és működteti a főváros egyik hűtőszekrényét. A másik — gázzal üzemel — a légylepte vendéglőben van, ahol egy délután megittuk a kormányzóság teljes üdítőital-készletét, a frizsiderben tárolt két üveg citromlevet. Al Gueddában a vendégházban szállunk meg, ahol most sok az idegen. Ezekben a napokban zajlik Ádenben a szolidaritási kongresszus: és a tanácskozásról népes delegáció érkezett Al Gueddába, hogy majd továbbmenjen a felszabadított övezet irányába. A dhofari % hazafiak iskola- bázisán nedig másnap kezdődik a háromnapos szokásos ünnepségsorozat. Nem évzáró vagy bizonyítvánvosztó ünnepségekre érkeztek a vendégek, hanem az iskolaalapítás harmadik évfordulójának jubileumára. Ezer diák örömünnepére. Különös iskola ez. Kicsiben: a forradalmi kiképzőtábor. Az óriási, kráterszerű bemélyedést 1970-ben nézték ki iskolának — ekkor alapították a „I.enin-lskolát“. Ez a hagyományos fogalmaink szerint afé- le alsótagozatnak felel meg, amelyet á diákok egy vagy két év alatt végeznek el, szorgalmuktól, tehetségüktől függően. Az írás-olvasás-számoláson kívül tanítanak némi társadalom- tudományi ismereteket is, irodalmat, történelmet és természetszerűleg zömmel politikát. Aki a Lenin Iskolát elvégezte, az mehet tovább a Június 9. iskolába, ami a felső tagozatnak felel meg. A tananyag itt már kibővül: természetrajz, fizika, matematika, földrajz kerül a tanmenetbe. A Lenin iskola kezdetétől a Június 9. iskola befejezi óig heti két órában tanítják a katonai ismereteket. A végzettek aztán mennek tovább, a Forradalmi táborba, ahol a hadikiképzés eléri a napi hat órát. A Lenin iskola parancsnoka Abdul Szaed, az egész oktatási komplexum élén pedig Ahmed Abid áll. Kettőjük társaságában járjuk a tantermeket — amelyek itt nem barlangok, hanem — sátrak. És élőhelyek is egyben, mert az oktatás kollégiumrendszerben folyik, eléggé katonás körülmények kö zött. Ami érthető is, hiszen évente 300—400 gyermek megy innen a — frontra, vagy a kiképzőtáborokba. — Ha éppen nincs rájuk itt szükség, az intézetben — mondja Ahmed Abid. — Ugyanis, aki a Június 9. iskolában sikerrel befejezte tanulmányait, az már taníthat a Lenin iskolában. Szívesen vesszük, ha a növendék itt szerzi meg az első tanítási, szervezési tapasztalatokat, amelyeknek aztán jó hasznát veszi a kikénzőtáborok- ban. Egyik dhofari kísérőm, magas, nagy bajuszú férfi odalép az igazgató-parancsnokhoz, valamiféle engedélyt kér és tovább megy. özvegy ember, és itt tanulnak a fiai, mind a ketten. Másfél év óta nemi találkozott velük. Engedélyt kért gyermekei megkeresésére — mondja az igazgató, hozzátéve, hogy „egyébként nem ez a jellemző“. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek elutaznak egy-két hetes családlátogatásra, így évente találkozhatnak szüleikkel. Megállítom az igazgatót egy sátor előtt és megkérdezem, mi történne, ha ebben a pillanatban támadás érné a t bort. Mi történne ebben a sátorban? — Most nem „játszom le“ a támadást, a védekezést, ezt majd megnézheti a holnapi haditornád, a nagy bemutatón. De itt laknak a tábor legjobb lövészei, — akik már megtanulták az önvédelmi harcot. Az igazgató egy nevet mond, és a tízéves forma kisfiú kínai golyószóróval lehasal a földre, megmutatja, hogyan foglalja el a tűzelőállást. Pajtása géppisztollyal lapul mellette. Ebben a sátorban csak egyetlen egv diáknak nincs harci feladata, őt felmentették a katonáskodás alól. Bent a sátorlap alatt egyedül az ő kezeügyében nincs fegyver. Félkezében könyvet tart, a másikat pedig, a jobb kezét levágták. Büntetésből. Szalem Ali akkor tízesztendős volt, és amikor észrevette, hogy zsol- dosexpedíció indul a hegyekbe, a partizán vadászokat megelőzve kint termett az osztagnál, ahol bátyja is szolgált. A többiek elmenekültek, a katonák egyedül őt találták a helyszínen és elfogták. Beszállították a térség legnagyobb katonai támaszpontjára, a szalalahi légibázisra, és a hadi kórházban levágták a kezét. A műtét előtt elaltatták, de utána nem sokáig teketóriáztak vele, megcsonkítottál! elzavarták a szü-• leihez. Gyermekük trav .diája a szülőket is a hazafiak táborába sodorta — t, elmenekültek a felszabadított övezetbe. Szalem Ali valószínűleg nem íog fegyverrel harcolni, de már nincs sok ideie hogy elfoglalja helyét valamelyik barlangi kiképzőterem „katedrá ján“ — tanítóként Partizánharcot, rendfenntartást, fegyveres rendfenntartást tanulnak Itt a növendékek, akik az önvédelmi harcra készülnek fel elsősorban, mert ellátják a tábor fegyveres biztosítását, őrzését is. Az első elméleti órákon megtanulják a forradalmi harcos tizenegy parancsolatát. Hogy a katona legyen: 1. összetartó, bajtársias, szolidáris, 2. ismerje a minden kori helyes politikai irányvonalat, 3. ismerje küzdelme cél ját, 4. minden tekintetben tanúsítson pozitív —- haladó, kezdeményező — magatartást, 5. éljen együtt a társadalommal, ismerje gondjait, 6. legyen türelmes, 7. legyen fejlődőképes, 8. szeresse népét, 9. legyen következetes és könyörtelen a harcban, 10. legyen előzékeny a társához, és végül az egyetlen tiltó ige: 11. ne legyen önző. KRAJCZAR IMRE A. BZiKE ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI VERSENYLÖV E T E N A lőtéren igazi téli időjárás uralkodik. Lépteink alatt csikó rog a hó, fejünk felett süvít a hűvös északi szél. Sötét, ólmos hófellegek borítják az eget, s a levegőben érezni a hó szagát. A hideg északi szél a csontjainkig hatol. Nemcsak arcunk bőrét csípi, de kör meink alá is behatol, úgy hogy az időjárás szeszélyességét meg nem szukptt ember ilyen szavakkal szidná az időt: — „Kutyának való idő.“ után máris jelt adnak VI. Vojtech alezredesnek, a lövészver seny irányítójának csapatjuk készültségéről. Elhangzik a tüzelési parancs, s a csendet lö vések zaja töri meg. A versenyző diákok nem sietnek. Mindenki nyugodtan méri be a célt és biztonsággal húzza meg a ra vaszt. Nem kis dolog hat lövést leadni 100 méteres távolságból, amikor a hideg az ember testét a csontokig átjárja. Nem egyszer kell felmelegíteni * s' H ' | Nagy az izguiom Mi már megszoktuk az ilyen hideg időjárást. Még rosszabbat is átéltünk, és felelősségünk teljes tudatában fogtunk hozzá a céltáblák felállításához, az őrhelyek széthelyezé- séhez. Egyszóval: megtettük az utolsó „simításokat“ a géppisztolylövészeti verseny elkezdéséhez, amelyen a bratislavai Ko- menský Egyelem karainak hall gatói vesznek részt. Az előkészületeket befejezték, s az egyes karok csapatai felsorakoztak a versenyhez, amelyet első ízben rendeztek meg a katonai tanszékek történetében. Milan Obuch mérnök ezredes, az egyetem katonai tanszékének parancsnoka nyitotta meg a versenyt. Ezután néhány harsány parancsszó következik. Az első csapat már el is foglalta az előkészületi vonalat. Az évfolyamvezetők figyelemmel kísérik diákjaik tevékenységét. Fogadják a tűzkészültségről szóló jelentéseket, s rövidesen az(A szerző felvétele) a meggémberedett ujjakat. Kár minden olyan lövésért, amelyik eltévesztené a célt. Ez veszélyeztetné a kar győzelmét. Az első csapat már be is fejezte a lövészetet. Parancs parancsot követ, s a csapat máris vonul vissza az előkészületi vonalra. Ezután az értékelő bizottság a céltáblához vonul. Céltáblát céltábla után értékel a bizottság. Ojabb csapat készülődik a versenyre. A parancsok újra megismétlődnek, újabb lövések, értékelés stb. Az értékelő bizottság rnáris írja az első eredményeket az eredményt hirdető táblára, amelyet körülvesznek azok a diákok, akik még nem vettek részt a versenyben. Igazi versenyláz fogja el a hallgatókat. Vitatkoznak, számítgatnak. Egyik a másikat buzdítja. A verseny a vége felé közeledik, a győztest azonban még nem ismerik. A bizottság az utolsó eredményeket jegyzi be. Ezután az eredmények össze gezésére, átszámítására majd a csapatok helyezési sorrendjének a megállapításra kerül sor. Máris mindennel elkészültek, és az értékelő bizottság elnöke nekifog a karok helyezési sorrendjének összeállításához. A pedagógiai kar lett a géppisztolylövészeti verseny győztese, a természettudományi kar előtt. A további helyezésen a jogtudományi kar, a bölcsészettudományi kar, valamint a test- nevelési és sportkar csapatai osztozkodnak. Legjobb egyéni eredményt Jaroslav Nekoranec, Jozef Bella, Július Fehér, Ladislav Gorasz (mindnyájan 57 pont), Milan Štreba, Pavol Vítkovský (56 pont) stb. ért el. A versenyző csapatok újra felsorakoznak. Štefan Pitoňák mérnök-alezredes, az értékelő bizottság elnökének értékelése után Milan Obuch mérnök ezredes, a Komenský Egyetem katonai tanszékének parancsnoka pénzjutalmat nyújt át Ján Pu- tek őrnagynak, a győztes csapat évfolyamvezetőjánek és Jaroslav Remža őrnagynak, a második legjobb csapat évfolyam- oktatójának, majd gratulál a győztes csapatnak, és a háromszoros „éljeni“ elhangzása után a karok csapatai az évfolyamoktatók parancsára távoznak a lőtérről. A diákok arca megelégedést sugároz. Már meg is feledkeztek a hidegről, az éles északi szélről, A harci lelkesedés hevíti őket. A versenyről Štefan Pitoňák mérnök-alezredes a következőket mondta: — A versennyel elégedett vagyok. Az elért eredmények kiválóak. Első ízben rendeztük meg a téli szemeszter keretében ezt a géppisztolylövészeti versenyt, mégpedig hazánk felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére. A versenyt a jövőben is megrendezzük, sőt szolgálati pisztolylövészeti verseny megrendezését is tervbe vettük. Nagyra értékelem katonai tanszékünk hallgatóinak aktivitását, akik a szabad szombat ellenére is ilyen szép számban vettek részt a versenyen. A lövészeti versennyel azt a célt szolgáljuk, hogy diákjaink néphadseregünk leendő tisztjei ne csak elméletileg legyenek jól felkészülve, de a kézifegyverek használatát gyakorlatilag is elsajátítsák. ÉLTÓ VÁLASZ A zászlóalj épületének bejárata közelében a falon a kö vetkező feliratú nagy falitábla függ: „A légvédelmi katonaság kárpáti alakulata felhívásának szellemében teljesítjük a Nemzetvédelmi Minisztérium 1974—75-ös kiképzési évének parancsát!“ Alatta feltüntették a harcászati, a politikai és a hadműveleti kiképzés azon kategóriáit, amelyekben meghirdették a szocialista versenyt. A zászlóalj parancsnoka tudtunkra adta. hogy a Falitábla mindenekelőtt az elsőéves katonák tájékoztatására szolgál, hogy könnyebben megérthessék a hadseregben megrendezett szocialista verseny problematikáját és egvségeik konkrét feladatait. A zászlóalj-, a századpa- rancsn~kokkal, valamint František Girmala tisztjelölt őrvezetővel elbeszélgettünk a kár páti alakulat felhívására adott válaszukról. A SZISZ-tagokal már az ifjúsági szervezetek alakuló gyűlésein tájékoztatták a felhívásról, s egyidejűleg az egységek keretében gyűléseket rendeztek, amelyeken valamennyi katona részt vett. A kezdeményezés élén az egyik szakasz másodéves katonái álltak, akik kötelezettséget váb laltak arra, hogy a szakasz rajai megszerzik a „Kiváló egység“ címet, saját hibájukból nem okoznak közúti balesetet és üzemanyagot takarítanak meg. Az üzemanyag-megtakarítás, valamint a közúti balesetek elkerülése jelentős helyet fog. lal el a zászlóalj életében, amelynek a katonai műszaki gépek szakjavítói kiképzése a fő feladata. A kiképzők sokéves tapasztalattal rendelkeznek. A zászlóalj műszaki tisztje a következő érdekes statisz tikai adatot közölte velünk: a zászlóalj katonái az elmúlt kiképzési évben 54 000 km-’ tettek meg, és a megtakarított üzemanyag értéke 10 640 korona volt. E téren František Rajhel tizedes, a Praga V3S típusú gépkocsi vezetője, Dušan Valuška sorkatona és František Sedláček őrvezető, a D- 032 típusú földásógép gépésze érte el a legjobb eredményt. A zászlóalj katonáinak hibájából már néhány év óta semmiféle közúti baleset sem történt. A felajánlási mozgalom keretében saját tanulmányi ered ményeik javítására, valamint a gyengébbek megsegítésére is tettek felajánlást. A kiképzőknek minden évben nagy gondot okoznak azok a katonák, ak'knck semmiféle szakképzettségük sincs, ill, még az alapiskolát sem végezték el. A hadseregben lehetőség nyílik számukra, hogv képzettségre és gyakorlatra tegyenek szert a katonai műszaki gépek és gépkocsik vezetése és javítása telén. Ľubomír Vytavél mérnök- hadnagy, az egyik szájad parancsnoka így nyilatkozott kiképző és nevelési munkássága során szerzett tapasztalatairól. „A rajok és a szakaszok parancsnokai már az első hónapokban megismerkednek alárendeltjeikkel, s így tisztában vannak azzal, hogy kiknek van szükségük segítségre. Ezután az ifjúsági szervezettel karöltve megszervezzük a szükséges pótkiképzést az egy plusz egy és az egy plusz kettő mozgalom formájában. Egyes esetekben a 2 + 1-es formát is használjuk, mindenekelőtt akkor, amikor a magyar nemzetiségű katonáknak a műszaki szakkifejezések megmagyarázására van szükségük. Már olyan esetünk is volt, hogy néhány ilyen katona sokkal jobb eredménnyel tette le záróvizsgáját, mint azok, akik azelőtt segítőik voltak a tanulásban . . František Girmala őrvezető tanítói tisztségen kívül az egység és az ezred SZISZ-bizottságában is aktívan tevékenykedik. Elmondta, hogy a következő SZISZ- gyűlésen új tagokat vesznek fel az újoncok soraiból, s megvitatják az egyéni és a kollektív felajánlásokat. A légvédelmi katonaság kárpáti alakulata felhívásának szellemében vállalt kötelezettségeik teljesítésével hazánk felszabadítása 30. évfordulójának méltó megünnepléséhez járulnak hozzá. S. AMBROŽ alezrede .
