Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-27 / 304. szám, péntek

A HARCOS 11 PARANCSOLATA 1974. XII. 27. Dhojar — Dél-Arábia Viet­namja. Az Ománi Szultanátus katonái és egy jól szervezett nemzetközt zsoldos légié ellen vívja élethalálharcát a Nem­zeti Felszabadítási Front fegy­veres ereje. A hazafiak a dho- fari kormányzóság délnyugati járásait ellenőrzik. Élvezik a szomszédos Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság támo­gatását és jelentős segítséget kapnak más haladó antiimpe- rialista erőktől is. A népi de­mokratikus forradalom jelsza­vával folyik a partizánháború. Néhány partizánbázisnak Jemen adott helyet: jemeni területen szervezték meg a Front okta­tási központját, a híres „Lenin- tskolát" és a dhofari forrada­lom kirobbanásának dátumáról elnevezett „Július 9." iskolát. Iskola és intézet — mérföl­des átmérőjű, sivatagba süly- lyedt óriásgödrökben, sátrak­ban. A térkép egyértelműen déljemeni felségterületnek tün­teti fel ezt a környéket — az Is. Kormányzóját Aden nevezte ki, a demokratikus Jemen tör­vényei vannak érvényben. De a kormányzóság sorsa már a dél­jemeni függetlenségi, népfel­szabadító háború idején össze­fonódott a dhofárl mozgalom­mal. Az idő szerint Dhofar volt az AZ Guedda körül tevékeny­kedő partizánok „hátországa“, támaszpontja, most pedig Jemen segíti a szultanátus szabadság- mozgalmát. A Hatodik Kor mányzóság kormányzója, Ah­med Szelem Mahbal maga is részt vett a felszabadító har­cokban, egyebek közt azokban a hadműveletekben, amelyekkel megakadályozták, hogy az an­golok és a reakciós sejkek aka­rata szerint ez a terület Mosz- kat hoz kerüljön. — Amikor a sejkek kíséretükkel elutaztak az angolokkal való egyezke­désre, mi azokat a területeket is felszabadítottuk, amelyeket eddig meg sem tudtunk köze­líteni. Az angolok kihasználták a törzsi ellentéteket: akkor azt bizonygatták, hogy a zam- mud, kudda, makaddam, aziad, arafid törzseket testvéri kap­csolatok fűzik az omani tör­zsekhez. Most az ellenség azt hirdeti, hogy ezeknek a tör­zseknek semmi közük keletre élő testvéreikhez. Al Guedda — tipikus oázis­város a kelet-jemeni sivatag­ban. Nincs messze a tengert*11, öblös, mély kutak vizétől zöl­des a határa — éppen hogy meg tudja termelni, a: ire szüksége van. Egyetlen áram­fejlesztőjét az egykori angol táborban építették, most a 11 ágyas kórházat látja el A ven­tillátort hajtja a betegek feje felett és működteti a főváros egyik hűtőszekrényét. A másik — gázzal üzemel — a légy­lepte vendéglőben van, ahol egy délután megittuk a kor­mányzóság teljes üdítőital-kész­letét, a frizsiderben tárolt két üveg citromlevet. Al Gueddában a vendégház­ban szállunk meg, ahol most sok az idegen. Ezekben a na­pokban zajlik Ádenben a szo­lidaritási kongresszus: és a ta­nácskozásról népes delegáció érkezett Al Gueddába, hogy majd továbbmenjen a felszaba­dított övezet irányába. A dhofari % hazafiak iskola- bázisán nedig másnap kezdődik a háromnapos szokásos ünnep­ségsorozat. Nem évzáró vagy bizonyítvánvosztó ünnepségekre érkeztek a vendégek, hanem az iskolaalapítás harmadik év­fordulójának jubileumára. Ezer diák örömünnepére. Különös iskola ez. Kicsiben: a forradalmi kiképzőtábor. Az óriási, kráterszerű bemé­lyedést 1970-ben nézték ki is­kolának — ekkor alapították a „I.enin-lskolát“. Ez a hagyo­mányos fogalmaink szerint afé- le alsótagozatnak felel meg, amelyet á diákok egy vagy két év alatt végeznek el, szorgal­muktól, tehetségüktől függően. Az írás-olvasás-számoláson kí­vül tanítanak némi társadalom- tudományi ismereteket is, iro­dalmat, történelmet és termé­szetszerűleg zömmel politikát. Aki a Lenin Iskolát elvégez­te, az mehet tovább a Június 9. iskolába, ami a felső tago­zatnak felel meg. A tananyag itt már kibővül: természetrajz, fizika, matematika, földrajz kerül a tanmenetbe. A Lenin iskola kezdetétől a Június 9. iskola befejezi óig he­ti két órában tanítják a kato­nai ismereteket. A végzettek aztán mennek tovább, a For­radalmi táborba, ahol a hadi­kiképzés eléri a napi hat órát. A Lenin iskola parancsnoka Abdul Szaed, az egész oktatási komplexum élén pedig Ahmed Abid áll. Kettőjük társaságá­ban járjuk a tantermeket — amelyek itt nem barlangok, ha­nem — sátrak. És élőhelyek is egyben, mert az oktatás kol­légiumrendszerben folyik, elég­gé katonás körülmények kö zött. Ami érthető is, hiszen évente 300—400 gyermek megy innen a — frontra, vagy a ki­képzőtáborokba. — Ha éppen nincs rájuk itt szükség, az intézetben — mond­ja Ahmed Abid. — Ugyanis, aki a Június 9. iskolában si­kerrel befejezte tanulmányait, az már taníthat a Lenin isko­lában. Szívesen vesszük, ha a növendék itt szerzi meg az el­ső tanítási, szervezési tapaszta­latokat, amelyeknek aztán jó hasznát veszi a kikénzőtáborok- ban. Egyik dhofari kísérőm, ma­gas, nagy bajuszú férfi odalép az igazgató-parancsnokhoz, va­lamiféle engedélyt kér és to­vább megy. özvegy ember, és itt tanulnak a fiai, mind a ketten. Másfél év óta nemi ta­lálkozott velük. Engedélyt kért gyermekei megkeresésére — mondja az igazgató, hozzátéve, hogy „egyébként nem ez a jellem­ző“. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek elutaznak egy-két hetes családlátogatásra, így évente találkozhatnak szüleik­kel. Megállítom az igazgatót egy sátor előtt és megkérdezem, mi történne, ha ebben a pilla­natban támadás érné a t bort. Mi történne ebben a sátorban? — Most nem „játszom le“ a támadást, a védekezést, ezt majd megnézheti a holnapi ha­ditornád, a nagy bemutatón. De itt laknak a tábor legjobb lö­vészei, — akik már megtanul­ták az önvédelmi harcot. Az igazgató egy nevet mond, és a tízéves forma kisfiú kínai golyószóróval lehasal a földre, megmutatja, hogyan foglalja el a tűzelőállást. Pajtása géppisz­tollyal lapul mellette. Ebben a sátorban csak egyetlen egv diáknak nincs harci feladata, őt felmentették a katonáskodás alól. Bent a sátorlap alatt egyedül az ő kezeügyében nincs fegy­ver. Félkezében könyvet tart, a másikat pedig, a jobb kezét levágták. Büntetésből. Szalem Ali akkor tízesztendős volt, és amikor észrevette, hogy zsol- dosexpedíció indul a hegyekbe, a partizán vadászokat megelőzve kint termett az osztagnál, ahol bátyja is szolgált. A többiek elmenekültek, a katonák egye­dül őt találták a helyszínen és elfogták. Beszállították a térség legnagyobb katonai tá­maszpontjára, a szalalahi légi­bázisra, és a hadi kórházban le­vágták a kezét. A műtét előtt elaltatták, de utána nem so­káig teketóriáztak vele, meg­csonkítottál! elzavarták a szü-• leihez. Gyermekük trav .diája a szü­lőket is a hazafiak táborába sodorta — t, elmenekültek a felszabadított övezetbe. Szalem Ali valószínűleg nem íog fegyverrel harcolni, de már nincs sok ideie hogy el­foglalja helyét valamelyik bar­langi kiképzőterem „katedrá ján“ — tanítóként Partizánharcot, rendfenntar­tást, fegyveres rendfenntartást tanulnak Itt a növendékek, akik az önvédelmi harcra ké­szülnek fel elsősorban, mert ellátják a tábor fegyveres biz­tosítását, őrzését is. Az első elméleti órákon megtanulják a forradalmi harcos tizenegy parancsolatát. Hogy a katona legyen: 1. összetartó, bajtársias, szolidáris, 2. ismerje a minden kori helyes politikai irányvona­lat, 3. ismerje küzdelme cél ját, 4. minden tekintetben ta­núsítson pozitív —- haladó, kez­deményező — magatartást, 5. éljen együtt a társadalommal, ismerje gondjait, 6. legyen tü­relmes, 7. legyen fejlődőképes, 8. szeresse népét, 9. legyen következetes és könyörtelen a harcban, 10. legyen előzékeny a társához, és végül az egyet­len tiltó ige: 11. ne legyen önző. KRAJCZAR IMRE A. BZiKE ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI VERSENYLÖV E T E N A lőtéren igazi téli időjárás uralkodik. Lépteink alatt csikó rog a hó, fejünk felett süvít a hűvös északi szél. Sötét, ólmos hófellegek borítják az eget, s a levegőben érezni a hó sza­gát. A hideg északi szél a csontjainkig hatol. Nemcsak arcunk bőrét csípi, de kör meink alá is behatol, úgy hogy az időjárás szeszélyességét meg nem szukptt ember ilyen sza­vakkal szidná az időt: — „Ku­tyának való idő.“ után máris jelt adnak VI. Voj­tech alezredesnek, a lövészver seny irányítójának csapatjuk készültségéről. Elhangzik a tü­zelési parancs, s a csendet lö vések zaja töri meg. A verseny­ző diákok nem sietnek. Minden­ki nyugodtan méri be a célt és biztonsággal húzza meg a ra vaszt. Nem kis dolog hat lö­vést leadni 100 méteres távol­ságból, amikor a hideg az em­ber testét a csontokig átjárja. Nem egyszer kell felmelegíteni * s' H ' | Nagy az izguiom Mi már megszoktuk az ilyen hideg időjárást. Még rosszab­bat is átéltünk, és felelőssé­günk teljes tudatában fogtunk hozzá a céltáblák felállításá­hoz, az őrhelyek széthelyezé- séhez. Egyszóval: megtettük az utolsó „simításokat“ a géppisz­tolylövészeti verseny elkezdésé­hez, amelyen a bratislavai Ko- menský Egyelem karainak hall gatói vesznek részt. Az előkészületeket befejez­ték, s az egyes karok csapatai felsorakoztak a versenyhez, amelyet első ízben rendeztek meg a katonai tanszékek törté­netében. Milan Obuch mérnök ezredes, az egyetem katonai tanszékének parancsnoka nyi­totta meg a versenyt. Ezután néhány harsány pa­rancsszó következik. Az első csapat már el is foglalta az előkészületi vonalat. Az évfo­lyamvezetők figyelemmel kísé­rik diákjaik tevékenységét. Fo­gadják a tűzkészültségről szóló jelentéseket, s rövidesen az­(A szerző felvétele) a meggémberedett ujjakat. Kár minden olyan lövésért, ame­lyik eltévesztené a célt. Ez ve­szélyeztetné a kar győzelmét. Az első csapat már be is fe­jezte a lövészetet. Parancs pa­rancsot követ, s a csapat már­is vonul vissza az előkészületi vonalra. Ezután az értékelő bi­zottság a céltáblához vonul. Céltáblát céltábla után értékel a bizottság. Ojabb csapat ké­szülődik a versenyre. A paran­csok újra megismétlődnek, újabb lövések, értékelés stb. Az értékelő bizottság rnáris írja az első eredményeket az eredményt hirdető táblára, amelyet körülvesznek azok a diákok, akik még nem vettek részt a versenyben. Igazi ver­senyláz fogja el a hallgatókat. Vitatkoznak, számítgatnak. Egyik a másikat buzdítja. A verseny a vége felé köze­ledik, a győztest azonban még nem ismerik. A bizottság az utolsó eredményeket jegyzi be. Ezután az eredmények össze gezésére, átszámítására majd a csapatok helyezési sorrendjé­nek a megállapításra kerül sor. Máris mindennel elkészül­tek, és az értékelő bizottság el­nöke nekifog a karok helyezési sorrendjének összeállításához. A pedagógiai kar lett a gép­pisztolylövészeti verseny győz­tese, a természettudományi kar előtt. A további helyezésen a jogtudományi kar, a bölcsészet­tudományi kar, valamint a test- nevelési és sportkar csapatai osztozkodnak. Legjobb egyéni eredményt Ja­roslav Nekoranec, Jozef Bella, Július Fehér, Ladislav Gorasz (mindnyájan 57 pont), Milan Štreba, Pavol Vítkovský (56 pont) stb. ért el. A versenyző csapatok újra felsorakoznak. Štefan Pitoňák mérnök-alezredes, az értékelő bizottság elnökének értékelése után Milan Obuch mérnök ezre­des, a Komenský Egyetem ka­tonai tanszékének parancsnoka pénzjutalmat nyújt át Ján Pu- tek őrnagynak, a győztes csa­pat évfolyamvezetőjánek és Ja­roslav Remža őrnagynak, a má­sodik legjobb csapat évfolyam- oktatójának, majd gratulál a győztes csapatnak, és a három­szoros „éljeni“ elhangzása után a karok csapatai az évfolyam­oktatók parancsára távoznak a lőtérről. A diákok arca meg­elégedést sugároz. Már meg is feledkeztek a hidegről, az éles északi szélről, A harci lelkese­dés hevíti őket. A versenyről Štefan Pitoňák mérnök-alezredes a következő­ket mondta: — A versennyel elégedett vagyok. Az elért ered­mények kiválóak. Első ízben rendeztük meg a téli szemesz­ter keretében ezt a géppisz­tolylövészeti versenyt, mégpe­dig hazánk felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére. A versenyt a jövőben is megren­dezzük, sőt szolgálati pisztoly­lövészeti verseny megrendezé­sét is tervbe vettük. Nagyra ér­tékelem katonai tanszékünk hallgatóinak aktivitását, akik a szabad szombat ellenére is ilyen szép számban vettek részt a versenyen. A lövészeti versennyel azt a célt szolgál­juk, hogy diákjaink néphadse­regünk leendő tisztjei ne csak elméletileg legyenek jól felké­szülve, de a kézifegyverek használatát gyakorlatilag is el­sajátítsák. ÉLTÓ VÁLASZ A zászlóalj épületének bejá­rata közelében a falon a kö vetkező feliratú nagy falitáb­la függ: „A légvédelmi kato­naság kárpáti alakulata felhí­vásának szellemében teljesítjük a Nemzetvédelmi Minisztérium 1974—75-ös kiképzési évének parancsát!“ Alatta feltüntették a harcászati, a politikai és a hadműveleti kiképzés azon ka­tegóriáit, amelyekben meghir­dették a szocialista versenyt. A zászlóalj parancsnoka tudtunk­ra adta. hogy a Falitábla min­denekelőtt az elsőéves katonák tájékoztatására szolgál, hogy könnyebben megérthessék a hadseregben megrendezett szo­cialista verseny problematiká­ját és egvségeik konkrét fel­adatait. A zászlóalj-, a századpa- rancsn~kokkal, valamint Fran­tišek Girmala tisztjelölt őrve­zetővel elbeszélgettünk a kár páti alakulat felhívására adott válaszukról. A SZISZ-tagokal már az ifjúsági szervezetek alakuló gyűlésein tájékoztatták a felhívásról, s egyidejűleg az egységek keretében gyűlé­seket rendeztek, amelyeken va­lamennyi katona részt vett. A kezdeményezés élén az egyik szakasz másodéves katonái álltak, akik kötelezettséget váb laltak arra, hogy a szakasz rajai megszerzik a „Kiváló egység“ címet, saját hibájuk­ból nem okoznak közúti bal­esetet és üzemanyagot takarí­tanak meg. Az üzemanyag-megtakarítás, valamint a közúti balesetek elkerülése jelentős helyet fog. lal el a zászlóalj életében, amelynek a katonai műszaki gépek szakjavítói kiképzése a fő feladata. A kiképzők sok­éves tapasztalattal rendelkez­nek. A zászlóalj műszaki tiszt­je a következő érdekes statisz tikai adatot közölte velünk: a zászlóalj katonái az elmúlt kiképzési évben 54 000 km-’ tettek meg, és a megtakarított üzemanyag értéke 10 640 koro­na volt. E téren František Rajhel tizedes, a Praga V3S típusú gépkocsi vezetője, Du­šan Valuška sorkatona és Fran­tišek Sedláček őrvezető, a D- 032 típusú földásógép gépésze érte el a legjobb eredményt. A zászlóalj katonáinak hibájá­ból már néhány év óta semmi­féle közúti baleset sem történt. A felajánlási mozgalom ke­retében saját tanulmányi ered ményeik javítására, valamint a gyengébbek megsegítésére is tettek felajánlást. A kiképzők­nek minden évben nagy gon­dot okoznak azok a katonák, ak'knck semmiféle szakképzett­ségük sincs, ill, még az alap­iskolát sem végezték el. A had­seregben lehetőség nyílik szá­mukra, hogv képzettségre és gyakorlatra tegyenek szert a katonai műszaki gépek és gép­kocsik vezetése és javítása te­lén. Ľubomír Vytavél mérnök- hadnagy, az egyik szájad pa­rancsnoka így nyilatkozott ki­képző és nevelési munkássága során szerzett tapasztalatairól. „A rajok és a szakaszok pa­rancsnokai már az első hóna­pokban megismerkednek alá­rendeltjeikkel, s így tisztában vannak azzal, hogy kiknek van szükségük segítségre. Ezután az ifjúsági szervezettel karölt­ve megszervezzük a szükséges pótkiképzést az egy plusz egy és az egy plusz kettő mozga­lom formájában. Egyes esetek­ben a 2 + 1-es formát is hasz­náljuk, mindenekelőtt akkor, amikor a magyar nemzetiségű katonáknak a műszaki szakki­fejezések megmagyarázására van szükségük. Már olyan ese­tünk is volt, hogy néhány ilyen katona sokkal jobb ered­ménnyel tette le záróvizsgáját, mint azok, akik azelőtt segí­tőik voltak a tanulásban . . František Girmala őrvezető tanítói tisztségen kívül az egység és az ezred SZISZ-bizottságában is aktívan tevékenykedik. El­mondta, hogy a következő SZISZ- gyűlésen új tagokat vesznek fel az újoncok soraiból, s meg­vitatják az egyéni és a kollek­tív felajánlásokat. A légvédel­mi katonaság kárpáti alakula­ta felhívásának szellemében vállalt kötelezettségeik teljesí­tésével hazánk felszabadítása 30. évfordulójának méltó meg­ünnepléséhez járulnak hozzá. S. AMBROŽ alezrede .

Next

/
Thumbnails
Contents