Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
ŐSZINTE VÁLASZ Egy exkluzív étterem- ben középkorú férfi vacsorázik egy fiatal nővel, s azt kerdezi tőle: — Mondd csak, szivecském, komolyak az érzelmeid? — Természetesen, drágám. Flörtölésre én fiatalabb partnert szoktam választani. ÍTÉLET — Nem voltam részeg! — védekezik a bíróság előtt a gépkocsivezető. — Éppen csak egy keveset ittam. —• Az egészen más dolog — mondja a bíró. — Ezért hát nem hétnapi börtönre ítélem magát, hanem csak egyheti elzárásra. BORBÉLYNÁL A figaró, miután már kétszer is megvágta a vendég arcát, a figyelem elterelése céljából beszélgetni kezd vele: — Uraságod járt már nálunk korábban is? — Nem. A félkaromat a háborúban vesztettem el. KÜLÖNÖS IGÉNY A skót beállít egy lovaiglóis- kolába, és megkérdi: — Bérelhetek lovat reggeli sétalovaglás céljára? — Természetesen. Milyen lovat szeretne? Tüzeset, makrancosat, vagy inkább amolyan békés természetű poroszkálót? — Mindegy. Az a fontos, hogy hosszá legyen! — Hosszú? — Igen, mert a családom héttagúi Azért, mert jók voltatok, apuka sokkal nagyobb fenyőfát lop majd, mint tavalyi Sajdik Ke rent: rajiba 3974. XII. 22. — Csak parancsoljon, igazgató kartárs, nekem elég a másik fele is! Jaroslav Pop rajza MAI ROMANTIKA — Nem is hinnéd,, milyen romantikus körülmények közt ismertem meg ezt a lányt. — Nos? — Bemutattak egymásnak! VAN SZÍVE A papa bemegy húsz ' éves lánya szobájába, s így szói: — Kislányom, dél: után itt járt Feri. Meg 1 kérte a kezedet. Láttam, hogy nagyon ren des, tisztességes fiú, ezért elutasítottam. HIÁNYÉRZET —- Csodálatos a villád! Na és az autéd! Neked aztán biztosan nincs már szükséged semmire! — De van ... — Ugyan mire? — Alibire. KALKULÁCIÓ — Mikorra javítják meg az autómai? — Az attól függ, hogy munkaidőben vagy szabad időben óhajtja-e a javítást. MEGLEPETÉS — Mama, miért nem táviratoztál, hogy jössz?! - Egyszer mar nagyon szerettem volna látni a férjedet is! — Tudja, egy hiéttel ezelőtt garzonlakásba költöztem... Smrke rajza Gyakorlatoznak az ejtőernyősök. — Segítség! — kiált rémülten az egyik a levegőben. — Nem nyílik ki az ernyőm! — Nyugi, nyugi! — szól rá a társa, aki mellette zuhan lefelé. — Csak gyakorlatozunk . . . Nem? VADNYUGAT Képzeld, Jim! Tegnap két gengszter megtámadott, s elvette minden pénzemet, az aranyláncomat és az órámat... — De hiszen azt mondtad, hogy állandóan töltött revolver van nálad) — Szerencsére azt nem találták meg! Hogy a karácsony a családi szeretet, valamint e szeretet /e- gyében fogant, nyakló nélküli költekezés ünnepe, arról Her- gengóc Ödönénél aligha lehetnek bárkinek is jobb fogalmai. Mérlegképes könyvelőként egész éven át szorgosan gyártotta a belégeket az Egyesült Uarántoló utókalkulációs osztályán, azonfelül túlórázott, rászállt minden premizált különmunkára, sőt másodállásban egy szalmavirág termesztő kertészet könyvelését is elvállalta, csakhogy része lehessen abban a kis fényűzésben, amit egy egy névnapi, születésnapi vagy karácsonyi ajándékozás öröme jelent. Néhány héttel karácsony előtt már éberen portyázott az áruházak, textilürlptek és ékszerboltok táján, nehogy bármit is elszalasszon- a nagy árudömpingben. Csatangolásaiból szinte napi renden az este vetette bt haza, de Bergengóc Ödönné, született Stux Róza magánénekesnő ezekben a kritikus hetekben nagyvonalúan eltekintett még a szokásos felelősségre vonásoktól is. Aranyvasárnapon Bergengóc már úgy izzott, mint egy szupernóva. Egész nap szédelegve turkált az áruházak pultjain, lázas számvetéseket végzett, gyakorlott módon fejben szaldí- rozva a csillogó portékák aktíváit és félerős pénztárcája pasz- szíváit, s lábikrája megmacskásodott a sok lépcsőmászástól. Egyre inkább elszoruló szívvel gondolt a fenyegető eshetőség re, hogy a végén még hoppon marad ebben a lármás és tékozló aranyvasárnapi tolongásban, mert mire vásárlásra szánja magát, neki már csak legfeljebb méregdrága luxusholmi, vagy esetleg bóvli jut. Ez az aranyvasárnapi hangulat adott be neki. Másnap az utolsó fillérig kivette takarékkönyvéről a külföldi nyaralásra, halálesetre meg a hasonló kiadásokra félretett pénzét, s félig önkívületben egy gyönyörű, huszonnégy karátos arany karperecet vásárolt rajta nejének. Háborgó lelkiismeretét azzal csitította, hogy ennek előbb• utóbb be kellett következnie. Eddig még valamennyi karácsonyukat az keserítette meg, hogy Štux Róza sosem találta elég gavallérosnak az ő ajándékait; az ünnepi halat is mindig sűrű könnyhullatások közepette nyelte, szívszakasztó sóvárgással emlegetve ékszercsílingeléstől vidám leánykori karácsonyait. Ilyenkor nemegyszer lepitíánerezte őt, holott a porcelán delfintől az univerzális háztartási robotgépig az ajándékoknak egész hegyét hordta már össze neki — míg tőle sorozatosan a szokásos jégeralsókat kapta csak. A vásárlás után bőkezűnek, jóságosnak és megtisztultnak érezte magát, mint aki súlyos katarzison ment keresztül. Az egyetlen problémát már csak az képezte, hogy karácsonyestig hova rejtse az ékszert, mert Bergengócné szimatát egy nyo- mozőkutya is elirigyelhetné — eddig még évről évre felku tatta az ő dugeszhelyeit. Némi agynyomorgatás után az előszobái gardróbszekrénynél kötött ki, ahol aztán a jócskán viseltes hócipője orrába dugta a bársonnyal bélelt ékszeres dobozt, s álcázásképp még újságpapírt is tömött a hervadt lábbelibe. Ettől kezdve igyekezett természetesen viselkedni, de Bergengócné figyelmét férje legcsekélyebb lelki rezdülése sem szokta kikerülni. Olykor valami szárnyalásfélét vélt felfedezni gesztusaiban. Ez a félcédulás biztosan megint egy konyhagéppel akar meglepni — gondolta mérhetetlen megvetéssel. Amikor elérkezett a csillagszórógyúftás ideje, nem lehetett tudni, hogy melyikük volt a felafzottabb. Bergengócné szokatlan ajándékozó kedvében lehetett, mert ez alkalommal eredeti krokodilbőr utánzatú levéltárcát állított a fenyőfa alá férje részére, miért is valamelyes ingerültséggel kiáltozott ki az előszobába: — Jössz-e már, te késedelmi kamat? Bergengóc ezalatt zsakettnadrágban és hófehér ingmellben a nagy gardróbszekrény előtt térdelt, s kétségbeesetten kotorászott a lábbelik között. Róza asszony, türelmét vesztve, végül is kinyargalt hozzá, és elhűlten kérdezte: —- Hát te meg mit csinálsz itt? — Keresem a hócipőmet — hallatszott tompán a szekrény mélyéről. — S nem mondanád meg, hogy miért éppen karácsonyeste? — váltott egy oktávval magasabbra az asszony. — Ne kérdezősködj! Hol raceP — hörögte ekkor már a fér). — Hol lenne?! Tegnapelőtt, a takarításkor kidobtam a szemeteskukába ... Bergengóc egyetlen hang nélkül uégigzuhant a padlón. MIKUS SÁNDOR Gabriel Levický rajza A halak karácsonya Elek Tibor rajza MEGNYUGTATÁS — Na tessék! Megint csak pénz! Neked én már egy kis fejtörést sem érek?! Dušan Pálka rajza
