Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A Novovoronyezsi Atomerőmű 3. és 4. blokkjának komplexuma, háttrében a hűtőtornyokkal.

A Novovoronyezsi Atomerőmű a méltóságteljesen és hosszan kanyargó Don jobb partján fekszik. Voro- nyezstől körülbelül ötven kilométer nyi távolságra délkeleti irányban. Amikor 1957 májusában az építők el ső csoportja a folyó mellett elterülő kopár sztyeppére érkezett, sem vasút, sem országút nem vezetett még ide. Ma viszont Itt üzemel a világ egyik legnagyobb és folyamatosan épülő ipari atomerőmüve, melyrtek dolgozói és építői rendszeres autóbuszjárattal járnak munkába Novovoronyezsszkij- ből, vagy ahogy itt nevezik „Atomo- grádból“.

Az országutat szegélyező borókaié nyő-erdőt akkor ültethették, amikor az erőmű, s a hozzá vezető út épí

tése elkezdődött. A sűrű növényzet felett csak a hűtőtornyok égbetörő gőzoszlopait látni, egy nagy kanyar után azonban hirtelen elfogy az erdő, s elénk tárul az egész atomerő mű.

Érkezésünk örömére a nap is ki

sütött, a háttérben sorakozó óriási hűtőtornyok ezüstösen csillogtak a fényben. Az egész atomerőmű tulajdonképpen két épületkomplexumból áll, amelyet egy évtized műszaki fejlődése különböztet meg egymástól. A bejárattól balra terül el az egyik, jobbra a másik, a kettő között par kosított térség van, ahol elég nagy a forgalom. Itt áll meg ugyanis a dolgozókat szállító autóbuszjárat, s úgy tűnik, éppen váltásra érkeztünk.

Mihail Fedorovics Abuzov, az üzem! újság szerkesztője mosolyogva sie tett a fogadásunkra. A gyors bemu tatkozás után a házigazda tapinta tosságával azonnal kiolvasta a sze műnkből, hogy először tájékozódni szeretnénk ebben a számunkra isme reden környezetben. A napsugaras szép idő egyébként is marasztalóan hatott, így Mihail Fedorovics jóvoltá hói már a „gyárudvaron“ megismer kodhettünk néhány fontos adattal.

A bejárattól balra elterülő épület- tömbö't az első szakaszban építették, itt üzemel a 210 MW teljesítményű első és a 365 MW teljesítményű második blokk. Az elsőben 1964. szeptember 30-án, a másodikban 1969 decemberében kezdődött a villanyáram termelése. Az atomerőmű dolgozói tehát ez év szeptemberében ünnepelték a beindítás 10. évfordulóját.

A „veterán“ üzemegységgel szemben, a díszcserjékkel és fákkal be ültetett térség túlsó oldalán a harmadik és a negyedik blokk acélvázas szerkezetű, előregyártott elemekből épített korszerű épülete látható. A turbinacsarnok üvegfala nem is sejtteti, hogy mögötte négy hatalmas

gőzturbina és négy, egyenként 220 MW teljesítményű generátor dübörög. A turbinacsarnokok mögött kiemelkedő ablak nélküli épülettömb az atomerőmű szívét, a két atomreaktort rejti. Egy blokkhoz egy re aktor és két turbogenerator tartó zik, amelyek összteljesítménye 440 MW, a két blokk együttes teljesítmé nye tehát 880 MW. Ez az a bizo nyos WER 440-es típus, amely Bulgáriában és az NDK-ban már működik, nálunk Jaslovské Bohunicén és a magyarországi Pakson pedig most épül. A WER azt jelenti, hogy „vo do-vogyityelnij energetyicseszkij re aktor“, magyarul tehát vízvezetékes energetikai reaktor. Persze, nem a köztudatban élő távvezetékről van itt szó, hanem arról, hogy ennél a típus nál a reaktort víz, azaz gőz hüti, és ez szállítja a hőt a körforgásba ik tatott szivattyúkon át a gőzgenerá torokba. Az előbb említett turbinákat a gőzgenerátorokban fejlesztett gőz hajtja. Kiegészítésül még azt is elmondhatjuk, hogy egy reaktorhoz hat szivattyú és hat gőzgenerátor tartozik, tehát három gőzgenerátor hajt egy turbinát. Ezt természetesen sokkal könnyebb megérteni egy olyan makett mellett, amilyent mi Is láthattunk később az atomerőmű bemu tatótermében.

Az üzemlátogatást mi is az előbbi sorrendben kezdtük. Az 1. és 2. blokk tanácstermében Iszakov Nyikolaj Alekszandrovics főmérnökkel beszél gettünk, aki röviden összefoglalta az atomerőművek építésének eddigi történetét és távlatait. Köztudott, hogy a világ első atomerőművét a Moszkvától délre fekvő Obnyinszk ban 1954. június 27-én helyezték üzembe. Ezt követőleg 1957- ben Indították útnak a Lenin atommeghajtású jégtörőt. Ebben az évben rakták le a Novovoronyezsi Atomerőmű alapjait. Az atomerőmű fejlődésében jelentős állomás volt az 1967-es év, amikor a kísérlett atomerőművet ipari atomerőművé nyilvánították. Ezzel egyidőben Atomogradban ülésezett a KGST atomenergetikai bizottsága s ugyancsak ebben az évben kezdték el az alapok ásását a jelenleg már működő 3. és 4. blokkhoz.

1969-ben az első blokk teljesítményét különböző műszaki intézkedésekkel sikerült a tervezeett 210 MW-ról 240 MW-ra növelni, később a blokk teljesítménye a 278 megawattos ma ximumot is elérte. A második blokk tulajdonképpen csak abban különbözik az első blokktól, hogy amíg az első blokkban a reaktor hőenergiája három 70 MW-os turbogenerátort hajt, a második blokk azonos felépítésű

reaktorával 5 darab 73 MW-os turbogenerátort működtetnek.

A harmadik blokkot, az első WER 440-es reaktort 1971 decemberében, a másodikat a következő év decemberében indították el. Mindezt könnyű így felsorolni, de még elképzelni is ne>- héz, hogy az építők, a tudósok, a tervezők, a technikusok és a munkások mennyi áldozatos munkája, erőfeszítése rejlik e sikerek mögött. Az Orosz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége méltányolta ezt az odaadó munkát, s 1972-ben a „Szovjetunió 50 éves fennállásának vállalata“ címet adományozta a Novovoronyezsi Atomerőműnek.

1973 áprilisában a Novovoronyezsi AESZ elérte a tervezett másfél millió kilowattos teljesítményt, s az indításától eltelt tíz év alatt összesen 31 milliárd kilowattóra villamosenergiát szolgáltatott a népgazdaságnak.

A további fejlődéssel kapcsolatban Nyikolaj Alekszandrovics azt is megemlítette, hogy a negyedik blokk mögötti térségen már épül az ötödik, melynek tervezett teljesítménye 1000 MW. Ezt egyetlen reaktor és két 500 MW-os turbogenerátor fogja szolgáltatni. Ha tehát az ötödik blokk is termelni fog, az egész állomás teljesítménye 2500 MW-ra növekszik, ami már a legnagyobb hő- és vízi erőművekhez viszonyítva is tekintélyes mennyiség. A fejlődés azonban itt sem áll meg, a jövő a jelenlegi hőneutronok helyett a gyorsneutronoké lesz, melyekkel a Kaszpi-tenger partján, a Mangislaki-félszigeten már folynak a gyakorlati kísérletek. Ezekben a reaktorokban üzemelés közben újratermelődik a hasadó anyag, méghozzá növekvő mértékben. Igor Kur- csatov, a szovjet atomtudomány nesztora ezt előrelátóan "így jellemezte: „Olyan lesz ez, mintha szenet égetnénk a kazánban, s a hamuval együtt több szenet kaparnánk ki, mint amennyit beleraktunk.“

Beszélgetés közben megkérdeztem a főmérnököt, hogy a termelési költségek szempontjából gazdaságos-e az atomerőművek építése. Nyikolaj Alekszandrovics erre a kérdésre kimerítően és meggyőző érvekkel válaszolt. A Novovoronyezsi Atomerőműben egy kilowattóra kitermelése 1964-ben 0,92 kopekbe, 1969-ben 0,7, 1971-ben pedig 0,65 kopekbe került. Az épülő ötödik blokkban az egy kilowattórára eső termelési költség 0,5 kopekre csökken. A hőerőművekben általában 0,7 — 0,8 kopekért állítanak elő egy kilowattóra villamosenergiát.

A Szovjetunióban természetesen figyelembe kell venni a természetes tüzelőanyagok területi elhelyezkedését is és a távolsággal arányosan

A WER 44(Jes blokk műszerfala és vezérlőpultjai.

(A CSTK felvételei)

növekvő szállítási költségeket. Ez indokolttá teszi az atomerőművek építését olyan helyeken is, mint például Murmanszk a Kola-félszige- ten, Bilibinszk Szibéria északkeleti sarkában, a Mangislak-félsziget a Kaszpi-tenger mellett, vagy Jereván a Kaukázuson túl. Hasonló megfontolásokból épülnek -az atomerőművek a Szovjetunió európai területének természetes fűtőanyagokkal nem rendelkező ipari központjaiban, például Leningrádban, Kurszkban, Szmo- lenszkben és Kijevben. Tehát annak ellenére, hogy a Szovjetunió termé szetes fűtőanyagokban — szénben, kőolajban és földgázban — gazdag ország, mégis nagy jövője van az atomenergetikának, amely a szakemberek véleménye szerint az évezred végére a jelenlegi harmadikról — a hőerőművek és a vízi erőművek után — az első helyre kerül.

A főmérnök a szemléltető eszközökön, a faliábrákon és a modellek keresztmetszetein elmagyarázta még az egyes blokkok működési rendszerét, aztán kellő elméleti felkészülés után terepszemlére indultunk. Nehéz szavakban elmondani azokat a különbségeket, amelyeket az egyes blokkok között a műszaki fejlődés, a korszerűsítés és az ésszerűsítés szempontjából tapasztalhattunk. A laikus is észreveszi a fejlődést, különösen a vezérlőpultok nagyságában, összetettségében, úgy is mondhatnánk, hogy bonyolultságában. Az első blokk vezérlőpultjánál Gavrilov furaj Benediktovics egyébként éppoly buzgósággal figyeli a műszerfalat, végzi az adatok nyilvántartását, mint kollégái az új hármas és négyes blokk sokkal tekintélyesebb műszerfalainál. Elvégre ezt is kell valakinek csinálni.

A harmadik és negyedik blokkban Viktor Mihajlovics Loszilnyik üzemvezető kalauzolt. Az első két blokkal összehasonlítva legszembetűnőbbek a különbségek a turbinák nagyságé ban és elhelyezésében. Az első két blokkban a csarnokra merőleges, ezekben pedig a csarnokkal párhuzamos irányban helyezték el a turbinákat. Az Is Igaz, hogy ott összesen nyolc, itt pedig négy turbinát kellett elhelyezni, bár ezek jóval terjedelmesebbek.

Barangolásaink során végül a reaktorcsarnokba, illetve egy üvegfallal védett balkonra kerültünk, ahonnan végig lehetett tekinteni az . egész csarnokon, a reaktorokat borító kupolákon és a tüzelőanyag — az uránércet tartalmazó kazetták — cseréjére szolgáló berendezéseken. Amíg szemlélődtünk, a fülünk sem pihent, mert kísérőnk bekapcsolta a látogatókat üdvözlő és a reaktorok működését ismertető automatikus hangosbemondót.

A terepszemle ezzel nem ért véget, a csarnok tetejéről szemügyre vettük még az ötödik blokk építkezési területét. Az acélvázas szerkezetek építői már felfelé haladnak, de ebből még nem lehet sejteni, hogy milyen is lesz az erőmű harmadik üzemegysége.

A harmadik és negyedik blokk épületének hátsó falát Igor Kurcsa- tov akadémikus és munkatársai, Alekszandrov és Ambarcumjan mozaikból kirakott színes arcképei díszítik. Nem véletlenül kerültek ezek az arcok az épület hátsó falára, hiszen az épülő ötödik blokk felé tekintenek, s ha ez felépül, ide kerül át az egész állomás súlypontja. Addigra az egész Novovoronyezsi AESZ az első blokk homlokzatán olvasható felirat szellemében „Puszty bugyet atom rabócsim, a nye szoldátom!" (Legyen az atom munkás és nem katonai] az atomenergia békés fel- használásának valóságos fejlődéstörténeti múzeumává változik.

E néhány órás látogatás után gazdag tapasztalatokkal megrakodva vettünk búcsút kísérőinktől, Csepesu- gov Gennadij Ivanoviestól és Trop- nyikov Ivan Mihajlovicstól, az üzemi pártszervezet vezetőitől, valamint a kedves Mihail Abuzovtól, aki búcsúzóul „A békeatom városa“ című saját könyvecskéjét nyomta a kezünkbe. Kár, hogy ebben a riportban nem jutott hely „Atomográd“ fiatal lakóinak, akik az atomenergia fénye mellett tanulnak, művelődnek és szórakoznak. Pedig visszafelé mi is megtekintettük ezt a várost, rendezett, szép utcáit, a központi kultúrpalotát, amit nem is lehet másképp nevezni, olyan pompás és gazdag a berendezése. A város lakóinak átlagos életkora 26 év. És még két adat: az egész voronyezsi körzetben a lakosság létszámához viszonyítva itt kötik a legtöbb házasságot, s minden napra jut egy névadó ünnepély.

1974. XII. 22.