Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
SZABAD ESZTENDŐ A Rimavská Sobota i (rimaszombati) járás Gömör nyugati részén, a Rima folyó mentén, természeti kincsekben gazdag vidéken terül el. A járás északi részén levő magnezit, zsírköésmás nyersanyaglelöhelyek lehetővé tették a terület iparfejlesztését. A déli rész továbbra is mezőgazdasági jellegű. A felszabadulás után felépített legfontosabb ipari létesítmények közé tartozik a közép szlovákiai cukorgyár és a Gömör sörgyár — mindkettő a járási székhelyen található meg. A rohamosan fejlődő járás váró sait, falvait szorgalmas, dolgos emberek lakják. Ezeket kerestük fel, hogy beszéljenek a harminc szabod esztendő alatt végzett munkájuk eredményéről, növekvő életszínvonalukról, kulturális életükről és terveikről. Új* az elmúlt három évtized mérlegét akarjuk megvonni, kétségtelen, hogy sokat, rengeteget fejlődött a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás. Erről a tényről egyébként több számadat, sta tisztikai kimutatás stb. tanúskodik. Így például az utóbbi klilenc esztendőt véve alapul 31,4 százalékkal növekedett a lakóterület. Mindez nem jelenti természetesen azt, hogy a lakásépítés terén minden a legnagyobb rendben lenne, hiszen egyre több korszerű, új lakásra van szükség járási méretben. Ám, e száza lékarány is bűén tükrözi, hogy az utóbbi időszakban valóban jelentős mennyi Ségű új lakás épült. A járásban, amely a közép szlovákiai kerület legdélibb fekvésű járása, az elért eredmények ellenére is számos kér dés vár megoldásra. így például az elkövetkező ötéves tervben feltétlenül javítani kell a szolgáltatások hálózatának minőségén, a járás iparosítási programját szintén tovább kell fejleszteni, de nem várathat magára sokáig a bolthálózat további fejlesztése sem. Köztudomású tény, hogy a járás területén például számos új egészségügyi központ, létesítmény épült, ám ezeknek a száma sem elegendő. Mindezt azért mondjuk el, hogy áttekintést nyújthassunk arról, ami a rimaszombati járás vezetőit, élenjáró funkcionáriusait ebben az időszakban foglalkoztatja. Tehát nem az elért ered nipmroir Ipséről van szó. Hiszen ÍGÉRETES TÁVLATOK tény, hogy a szabad harminc esztendő rendkívüli mértékben felgyorsította az egyes városok, falvak fejlődését. Simon elvtárs, a járási nemzeti bizottság alelnöke jegyezte meg többek között beszélgetésünk során: „Néhány dolgot már most meg kell oldani, nehogy később bonyolultabbakká váljanak.“ Es éppen ez az alapállás jellemző mind a járási szintű, mind a helyi szintű tisztségviselőkre. Megfontoltan, körültekintően látnak hozzá szűkebb hazájuk fejlesz ELŐNYÖS társulás Az idegennek, aki először jár Vče- lince (Mélii) községben, akaratlanul is szemébe ötlenek a kis község szebbnél szebb lakóházai, széles utcái. Varga Ferencet, a Včelincei Efsz összüzeml pártszervezetének elnökét az iskolában találjuk meg, ugyanis ő a helybeli iskola igazgatója. Ot kértük meg, hogy mondjon valamit a falu életéről és lakóiról. — 1952 óta élek és dolgozom ebben a faluban. így alkalmam volt megismerni az itteni embereket, akikről csak jót lehet mondani — mondja Varga Ferenc. — A falut mindig szorgalmas emberek lakták. Földművelésből éltek és élnek még ma is. A különbség a múlt és jelen között persze ebben a ti70 lakost számláló kicsi községben is megmutatkozott. A falu újjáépítésének kezdetét számukra is a felszabadulás jelentette. 1945 után minden egyes ház újjáépült. A falu felszabadulás utáni élete teljesen összeforrott a szövetkezet életével, amely 25 éve, december 8 án jött létre. Az első elnöke Máté Elemér volt. 1952-ben létrejött az összközsé gi szövetkezet Kosztúr Barnabás vezetésével. A munkaerő-utánpótlással nálunk nincs baj. A falu fiataljai nem kívánkoznak el más vidékre, csaknem valamennyien itt dolgoznak a szövetkezetben. A fiatalokat a termelés minden szakaszán megtalálhatjuk, akik már a korszerű termelőeszközök segítségével folytatják azt, amit szüleik, illetve nagyszüleik kezdtek el. A felszabadulás után épült, a falu új kultúrháza iS' — mondja Varga Ferenc —, amit a lakosság minden rétege kihasznál. A községi SZISZ-szerve- zet és más tömegszervezetek tagjai valamennyien igénybe veszik a Z-ak- ció keretében felépült kultúrházat. A felszabadulás után portalanítottuk az utakat is, s gyalogjárdát és parkot szintén a Z-akció keretében hoz ta létre a község lakossága. Néhány adat még, ami jól bizonyítja, hogy miiyen magas a falu lakosságának az életszínvonala: a községben 79 személygépkocsi van, a szövetkezet állandó dolgozóinak évi átlagkeresete pedig több mint 30 ezer korona. Arról, hogy ezt az állagkeresetet megérdemlik a szövetkezeti dolgozók, Konkoly Imrével, a méh! Oj Élet Egységes Földművesszövetkezet elnökével beszélgettünk, akire nehezen találtunk rá, mert az új istálló építése körül intézkedett. — A méhi szövetkezet 1971. január 1-én társult Rumince, Hubovo és Lenka községek szövetkezeteivel — mondja az elnök. — Ezek a községek azóta közigazgatásilag is egy központhoz tartoznak. Nyugodtan állíthatom, hogy a társulás minden egyes szövetkezetnek előnyére vált. Igaz, a kezdetben ugyanúgy voltak nehézségek, mint az első szövetkezetek megalakulásánál, de ezeket fokozatosan megoldottuk. Ma 29UÜ hektár területen gazdálkodhatunk, s hogy ennek mi az előnye, azt nem kell különösebben hangsúlyoznunk. A növény- termesztésben és az állattenyésztésben egyaránt jó eredményeket érünk el. A včelincei szövetkezet a társulás előtt is a járás legjobban gazdálkodó mezőgazdasági üzemei köze tartozott, s a múlt mindnyájunkat kötelez. Oj lehénistálló és borjúnevelde felépítése, a géppark kiegészítése és karbantartása, a hektárhozamok növelése, a tagságról való szociális gondoskodás színvonalának emelése és további hasonló pontok szerepelnek terveikben. Konkoly Imre 1952-től a szövetkezet dolgozója, 1962-től pedig az elnöke, tehát jól ismeri a tagságot. Tudja, hogy azt, amit akartak, még mindig elérték. Terveik megvalósításában sokat segít a szövetkezetben folyó szocialista munkaverseny is, ugyanis négy munkabrigád versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Tisztában vannak azzal, hogy szorgalmas munkájuk nyomán nemcsak a szövetkezetnek, hanem családjaiknak Is több jut. téséhez, oly módon, hogy mellőzzék a félmegoldásokat és lehetővé tegyék a fo lyamatos fejlődést. Magától érthető, hogy a valóban ígéretes és szép tervek megvalósításához megfelelő felHÉlelekre is szükségük van. Nos, a szóban forgó fel tételek kialakítása nem kis gondot okoz, ám nyilvánvaló, hogy társadalmi össze fogással és azzal az akarással, amely talán éppen most hazánk jelentős jubileumainak az időszakában nyilvánul meg a legjobban, sikerül ezeket megteremteni. Nem szándékunk aprólékos, részlete-) elemzést, járási méretű összefoglalót adni ezen a helyen. A következő cikkek nyilván arról győzik meg majd az olva sőt, hogy a rimaszombati járás szintén erőteljesen halad a szocialista országépítés útján. Viszont akkor, amikor a problémákról szólunk, azt a szempontot tartjuk szem előtt, amely végeredményben mélyebb és konkrétabb tartalmat ad hazánk felszabadulása 30. évfordulójának. Tehát azokat a tényeket sorakoztatjuk, — bár vázlatosan — egymás mellé, amelyek a holnap tervéinek a gerincét alkotják, amelyek megoldása az elkövetkező napok, évek feladata. „Dolgoztam én is, egész élelemben.“ F alun még az idegen is hamar rátalál arra, amit keres. Lehet az bármi, bármilyen kicsiny. Hát még, ha az egy művelődési otthon. Például Rtimincén (Runyan). Egy. nagy tisztás közepén most van épü lőben. A falakat már fölhúzták, tetővel is beborították. Csak ép pen a külső és belső csinosítás van hátra. Hárman dolgoznak az épületen. Egyikük Fejes Béla, nyug díj? biz< sáp idő got nék ni ■ Biel itt. múl azt rási bőv bel kéz dali ság nen kőn ban tun is, ne tos< K ma bel: Körséta a IcoErszervgyarfocirí A Rimavská Sobota-i konzervgyárban a legilletékesebb, Július Lalik elvtárs, az üzemi pártszer vezet elnöke kísér. S amíg járjuk az egyes részlegeket, bekukkantunk ide is, oda is. Lalik elvtárs ízelítőt ad a gyár történetéből, majd jelenével foglalkozik. — Ebben az esztendőben 110 millió korona a tervünk. Úgy tű nik, teljesítjük. Természetesen alaposan foglalkoztunk a párt köz ponti bizottsága májusi plénumá nak anyagaival. Ezt a momentu mot azért említem, mert a szóban forgó anyagok elemzése jelentősen hozzájárulnak a tervmutatók teljesítéséhez. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy üzemünkre immár ráférne a rekonstrukció, átépítés és nem utolsósorban a termelési folyamatok további korsze rűsítése. Nem véletlen, hogy a Rimavská Sobota-i konzervgyár számára a raktározási területek hiánya okozza a legnagyobb problémát. An nak ellenére, hogy az utóbbi évek ben, sikerült bővíteni a raktárte rét, az üzem vezetői mégsem lehetnek elégedettek a pillanatnyi helyzettel. ’ — A felmerülő problémák ellenére is — tájékoztat Lalik elvtárs — sikerült korszerűsíteni a tér melést. Gépi berendezéseink nagy részét a Magyar Népköztársaságból kaptuk. Magyarországgal általában jó ka szorosabb b bennünket konzervgyári Természete két, hogy i érnek el a senyben. H valamint a kelés 30. é\ az^iizem do vállaTuík, ho dolgoznak 1 munkakörnye lesz. Ezzel fürdő építést és fél ezer I val járulnak 12 munkacsc szocialista L ért. Három 1 te a bronz Uogyan is lesz a répából cu- ■■ kor — kávénk, teánk, süteményünk mindennapi édesítője? A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) Közép-szlovákiai Cukorgyár nemzeti vállalat felé közeledve próbáltam felidézni magamban az alap- és középiskolában tanultakat a cukor előállításának technológiájáról. Pelle Tibor vegyészmérnök, a cukorgyár technológusa, s egyben laboratóriumának vezetője szívesen vállalta a már eléggé hiányos ismereteim felfrissítését és a gyár bemutatását. — Ez az Idény minket is hasonlóan próbára tesz, mint a mező- gazdasági dolgozókat, akiknek az őszi munkák elvégzésénél óriási nehézségekkel kellett megküzdeniük — mondja Pelle Tibor, mint egy magyarázatként, mikor keresztülmegyünk a cukorgyár sáros udvarán. — Ennyi sár a cukorgyár területén még nem volt. Ennek az az oka, hogy a behozott répamennyiség 20—30 százaléka föld. A répa tisztítása jényegesen több munkát és figyelmet követel, mint azt mér megszoktuk. Ilyen „sáros“ idényre nem hogy mi, — az alig tíz éve működő cukorgyár dolgozói nem emlékszünk, — hanem még a százéves hagyománynyal rendelkező cukorgyárak történetében sem fordult elő ilyen időszak. Lényegesen lassúbb az átvétel, a répa mosása és tisztítása több vizet követel, a tisztító- berendezéseket pedig szinte állandóan figyelni kell, hogy ne legyen fennakadás, s a gyártást teljes ütemben végezhessük. Erre nagy szükség van, mivel a mezőgazdaság csak késéssel tudta szállítani a répát, így a tervhez viszonyítva a termelést mi is tíznapos kieséstel kezdhettük meg. Ebben az CUKORGYÁR idényben 19 000 vagon répát szál lítanak hozzánk a környék mező gazdasági üzemei, amiből 14 000 vagont itt dolgozunk fel, a többit pedig más szlovákiai cukorgyárakba szállítjuk. Közben figyelemmel kísérjük a beérkező répa útját. Megrakott teherautók sor s terhüket a le. A nagy t hegyek sorai pa a mosó- seken kérész letelőbe és i hatalmas bér A cukorgyár a nehézségek ellenére telje» kapu cm Konkoly Imre, a méhi Oj Elet Egységes Földmüvesszövetkezel elnöke.
