Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Újfajta szolgáltatás idős emberek részére 1974. XII. 22. SJ Reggel korán kel, este későn fek­szik. Szorgos, kötelességtudó embernek Ismerik. S bár nem tartozik a legfiata­labb korosztály közé, munkáját fiata­los szorgalommal, lelkesedéssel végzi. Pedig Olga Končkovának, az Állami Bank rožňavai (rozsnyól) kirendeltsé­ge igazgatóhelyettesének ugyancsak akad munkája, megbízatása. A járási pártbizottság gazdasági bizottságának a tagja, aktivista, a Nőszövetség revúcai helyi szervezetének az elnöke, a Ke- let-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselője. A kerületi pénzügyi bizott­ságnak is az elnöke és kiveszi részét a Nemzeti Front munkájából is. — Ha az ember minden reá háruló feladatot maradék* nélkül teljesíteni akar, jól kell gazdálkodnia az idejével — mondja. Munkahelyem egész embert, kíván, különösen most, amikor három hónapig az igazgatót is helyettesíte­nem kell. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy ne látogassak el a választókörzetembe. Gyalog, autóbusszal — s csak nagy ritkán szolgálati kocsival — utazik. Kéthavonként két-három nemzeti bizott­ság ülésén vesz részt. Ha akad prob­léma, azt írásban megküldi a járási, il­letve a kerületi nemzeti bizottságnak. Q engetésünkre Uher néni jött kaput nyitni. Mikor a konyhába értünk, beszólt a férjének: „Megjött a nővérkeUher bácsi azonnal tudta, hogy kiről van szó, hiszen Domsitz Gizella, a šamoríni (somorjai) poliklinika látogató nővére már többször járt náluk: „Hogy van, Uher bácsi?“ „Kell e gyógyszer?.“ Ha kellett, másnap már hozta is a receptet, vagy az orvosságot. Amióta bevezették a látogató szolgálatot, nem kell Uher Józsefnek Somorjára utaznia, órákat üldögélnie a rendelő aj­taja előtt, amíg rá kerül a sor. Ez mindig nagyon kimerítette. S neki bizony az Ilyesfajta megterhe­léstől óvakodnia kell, amióta asztmája van. Ma nincs különösebb panasz. „De azért jó, hogy el­főtt, nővérke.“ S miután Gizella nővér megméri Uher bácsi vérnyomását, továbbmegyünk, mert még sok helyre várják őt. MÁS BEOSZTÁSBAN Domsitz Gizella szeptember elseje óta látogató nővér. Azelőtt a Dunajská Streda-i (dunaszerdahe­lyi) kórház somorjai belgyógyászati osztályán dol­gozott mint egészségügyi nővér. Az egészségügyben ilyes funkció, hogy látogató nővér, szeptember else­jéig nem létezett. A látogató nővérnek az a feladata, hogy két or­vosi körzetben felkeresse a hatvan évnél idősebb lakosokat. Évente legalább kétszer látogassa meg őket. Érdeklődjön egészségi állapotuk felől, s erről tájékoztassa a körzeti orvost. A betegeket, magá­nyosakat szükség szerint naponta is látogatja, ha kell. — Körzetemben 1126 idős ember él — mind hatvan éven felüliek —, közli a nővér. Szeptember elseje óta körülbelül 300-at látogattam meg közü­lük. Harmincötüknek állandó szüksége van segítsé­gemre. Vajon mi lesz, ha miután mindenkit meglátogatott és kiderül, hogy száznál is többen vannak olyanok, akiket rendszeresen, vagy naponta kell látogatnia? Bírja-e majd? Futja-e az idejéből? — töprengtem. S azt hiszem, hogy még akkor is aligha, hogy mi­után említette, január elseje után kerékpárt kap. Ennek azonban véleményünk szerint télen és esős időben nem sok hasznát veszi. De jó időben is legfeljebb csak itt Somorján, mert Báőra (Bacsfá- ra), Mliečnóba (Tejfalura), Kvetoslavovba (Üszor- ra) nagyon megerőltető lenne kerékpáron utaznia. Nem bocsáthatnának a rendelkezésére mentőautót? Ügy tudjuk, a cseh országrészekben a látogató nő­vérek mentőautón járnak betegeikhez. — Domsitz Gizella egyedül valóban nem győzi Petrovics néni Maczala Ilona ápolónővel. Kontár Gyula felvételei majd a két körzet ellátását, az öregek ügyes-bajos egészségügyi dolgainak intézését — mondja a fő­nővér. Egyelőre azonban nincs rá lehetőség, hogy még valakit kinevezzünk látogató nővérnek. A terv szerint azonban 1980-ig öt nővér teljesít majd szol­gálatot a somorjai poliklinika körzetében. GYAKORI VENDÉG Egy darabig tehát Domsitz Gizella egyedül látja el a három község és Somorja egy részében a lá­togató nővér teendőit. Az idős emberek érdekében közbenjár a körzeti orvosnál, tanácsot ad nekik... Ha Uszoron jár, Kasa Anna nénihez mindig benéz. Ezúttal is meglátogatjuk. A konyhában találjuk, amint tesz-vesz. — Azt mondta az orvos, hogy sokat mozogjak, nehogy berozsdásodjanak a csontjaim. Hát én moz­gok is, pedig nagyon fáj a lábam. Sokat topogok itt a konyhában, de arra már nem valók a lábaim, hogy Somorjára járjak orvoshoz. No, most meg már nem is kell, mert a nővérke elhozza az Alnagont, az Acilpirint, az Ipecarin-cseppeket... A szomszé­dok is rörődnek velem. Vassék, Makkarék mindenben segítenek. Vass Mária ottjártunkkor is épp ott volt Kasa néninél. A nővérke Petrovics Annának is gyakori vendége. Most is kerestük, de zárva volt a kapuja. Ezért tovább mentünk néhány házzal, Maczala Ilonkáék- hoz. Ű gondoskodik róla, ő ápolja Petrovics nénit. Nyolc óra körül megy el hozzá, felöltözteti, elké­szíti a reggelijét, kitakarít, bevásárol. Délfelé újra elmegy, hogy megfőzze az ebédet. Este is elmegy, hogy vacsorát adjon az idős asszonynak, tudjuk meg Maczalánétól. Utána elindulunk Petrovics né­nihez. A huszonöt év óta világtalan nyolcvanegy éves Petrovics néni a konyhaasztalnál ül, amikor bemegyünk. „Az előbb már járt itt valaki,“ — mond­ja. „Hallottam, hogy kinyitották a kaput.“ „Mi vol­tunk itt“ — mondja a nővérke. Fején fekete kendő, a közelmúltban elhunyt test­vérét gyászolja. Amíg élt, könnyebb volt a vak­ságot elviselnie, mert legalább volt kivel szót vál­tania. Most napközben a rádióval „társalog“, este pedig Maczalánó marad itt egy órácskára beszélget­ni. JÖ MUNKALEHETŐSÉG Maczala Ilona 1973 júliusa óta Jár Petrovics né­nihez. Amíg élt az idős asszony testvére, azt is ő ápolta. Ezért 836 korona fizetést kapott a járási nemzeti bizottság szociálisügyi osztályától. Petrovics nénit most ennek a feléért gondozza. Aki ápolói munkát végez — Szlovákiában körül­belül öt és fél ezren —, arra úgy tekintenek, mintha munkaviszonyban lenne, s az az idő a nyugdíjba is beszámítódik. Az ápolói szolgálat a látogatói szolgálathoz vi­szonyítva régebbi keletű szolgáltatás. Eddig nem helyeztek nagy súlyt a bővítésére. Most azonban igyekeznek minél több nőt megnyerni erre a mun­kára, ami munkalehetőséget jelent számukra. S nemcsak bővíteni akarják ezt a szolgáltatást, de az érdeklődőket szakmailag is előkészítik a beteg­ápolásra. Mindezt a Vöröskereszt, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma és Egészségügyi Mi­nisztériuma és szerveik hivatottak elvégezni. Bizonyára sokan felteszik a kérdést, hogy az idős, ápolásra szoruló emberek miért nem mennek a nyug­díjasok otthonába, ahol teljes ellátásban részesül­nek. Részben azért, mert többségük nem akar oda­menni, ami érthető is. Utolsó éveiket a régi, meg'- szokott környezetien akarják leélni. S nem is az a cél, hogy mindenáron otthonokban helyezzék el Őket. Inkább az, hogy minél tovább hazai környe­zetben maradjanak, de megfelelő gondozásban ré­szesüljenek. • • • Hogy az ápolás minél körültekintőbb legyen, az ápolói szolgálat mellé bevezették az idős emberek­ről való otthoni egészségügyi gondoskodást is, még­pedig látogató nővérek kinevezésével, amire a jelek szerint szintén nagy szükség van. Nagy segítséget jelent az idős emberek számára. KOVÁCS ELVIRA Gizella nővér Uher bácsi vérnyomását méri. A választókörzetem viszont megmaradt, s ennek igen örülök. A kölcsönös isme­retség a bizalom egyik előfeltétele. Nem dicsekvésképpen mondom, de vá­lasztóim gyakran nyugdíjügyekben i$ felkeresnek. Ilyenkor félreteszem a munkát, s hozzálátok a nyomtatványok kitöltéséhez, esetleg a kérvényíráshoz. A választókörzetébe tartozó kilenc nemzeti bizottságnak néha vannak olyan kérelmei is, amely után járni kell, és olyan is akad, amely elintézése le­hetetlen. Ilyenkor meg kell magyaráz­nia, hogy várjanak, amíg sor kerülhet kérésük megvalósítására. Ugyanis a legtöbb . esetben beruházásokról van szó. Arra viszont ügyel és harcol érte, hogy a választási programot mindenütt teljesítsék választókörzetében. — Eljárt fölöttem az idő — mondja. — Maholnap nyugdíjba megyek. Lehet, hogy ez az utolsó választási időszak, amelyben képviselősködöm. Ezért igyek­szem úgy dolgozni, hogy a számadás idején majd nyugodt lelkiismerettel áll­hassak választóim elé. Minden bizonnyal így is történik, er­re hagynak következtetni az eddig el­ért eredmények, az eddigi tevékenysé­ge és az iroda falát diszítő kitünteté­sek és elismerő oklevelek. Példás dol­gozó, a „Kiváló munkáért“ érdemrend tulajdonosa. Az idén megkapta a „Ke­rület fejlesztésében szerzett érdeme­kért“ emlékplakettet is. Megérdemelte. Nem közhely róla azt mondani, hogy nem ismeri a fáradságot. NÉMETH JÁNOS A választók nagy része a lakásán, eset­leg a munkahelyén keresi fel. Régi Is­merősök már, hiszen Olga KonCková immár kerek 20 éve a képviselőjük. — Fiatal koromban tanítónő szeret tem volna lenni — mondja. S talán ezért is kedvelem a társadalmi mun kát, az emberekkel való foglalkozást Mégis banktisztviselő lettem, de az iga zat megvallva, nem bántam meg. Meg találtam a számításomat. Az életem legjelentősebb eseményének tartom azt a pillanatot, amikor megbíztak az Ál­lami Bank revúcai kirendeltségének a megszervezésével és vezetésével. Fiata­lokból álló kollektívánk 1958-ban el­nyerte „A példás kirendeltség“ meg­tisztelő címet. Hogy jó vezető lehessen és hogy má­sokat is taníthasson, ahhoz magának is tanulnia kellett. Az egyik tudásforrás az életiskola volt. Fiatal korában kü­lönböző egyletekben dolgozott, kap­csolatot tartott fenn az illegális szer­vezetekkel. így, amikor a Szlovák Nem­zeti Felkelés zászlót bontott, tudta, hol a helye. A Živena keretében pénzt és élelmet gyűjtöttek. A feljegyzések megörökítették, hogy a rőceiek 450 da­rab élelmiszercsomagot gyűjtöttek. Eb­ben nagy érdeme volt Končkovának is. Meg is kapta érte „a jutalmat“. A Ges­tapo 1945. január 23-án letartóztatta, és a Banská Bystrica-1 börtönben tartot­ta foglyul. A város felszabadítása után tért haza. Elvégezte a kétéves kereske­delmi akadémiát, a közgazdasági szak- középiskolát, végül pedig a közgazda- sági főiskolát. Jelenlegi beosztásomba a területi át­szervezés után kerültem — mondja. — jpHxff iľžTl

Next

/
Thumbnails
Contents