Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-01 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
Munkanélküliek a Sorbonne folyosóján Naponta több száz nő és férfi várakozik a párizsi Sorbonne Egyetem egyik folyosóján, ugyanis itt működik a Népművelési Minisztérium személyzeti osztálya. A várakozók átlagos életkora 25—35 év és közös jellemzőjük, hogy diplomás munkanélküliek. Sokévi pedagógiai gyakorlatuk is van, mert eddig mint kisegítő tanítók — maitres auxiliaires — dolgoztak. Azonban nem nevezhetők még munkanélkülinek sem, ugyanis még olyan jogokkal sem rendelkeznek, mint az a dolgozó, aki egy csődbe jutott üzemből került az utcára. Ezek az emberek tulajdonképpen értelmiségi proletárok, akiket a kormány — a fokozódó gazdasági válságra hivatkozva — megfosztott amógy is nagyon szerény kenyérkere- setíiVtől. ü ikun át álldogálnak a folyosón, reménykedve, hogy talán kapnak valami állást, beosztják őket valamelyik iskolába, akár fél munkaidőre, csökkentett óraszámmal. Claudine D. fiatal francia nyelvtanárnő — egy a várakozók közül, már két évig tanított havi 750 frank fizetésért, de erre a tanévre nem újították meg a szerződését. Ha nem sikerül valami „félidős“ beosztást kiharcolnia, még munkanélküli segélyre sincs igénye, legfeljebb a népjóléti tárca költségvetéséből kaphat valami könyöradományt. ,,Ha nem sikerül, pályát kell változtatnom!“ — mondja szomorúan és gondterhelten. De vajon hol talál új pályát, állást egy országban, ahol a régi bevált, bedolgozott alkalmazottakat is elbocsátják? A francia óvodákban, elemi és középiskolákban, valamint a szakiskolákban mintegy BOG 000 pedagógus dolgozik. Ugyanis legalább 600 000 tanerőre van szükség! De a minisztériumnak csak 520 000 pedagógus alkalmazást engedélyezték. Ezért az iskolaigazgatóknak lehetővé tették „kisegítő tanítók“ alkalmazását. Ugyanany- nyit követelnek tőlük mint a kinevezett, véglegesített tanerőktől, a fizetésük csak a véglegesítettek fizetésének kétharmada, de többnyire csupán a fele. Az előrejelzések szerint 5—10 000 ilyen kisegítő tanító kerül az utcára a kormány takarékossági programja értelmében. Arról, hogy a kormány a fegyverkezési költségeken is takarékoskodna — ez ideig nem érkezett jelentés! Viharos tanévnyitó Olaszországban Olaszországban októberben kezdődik a tanév és ebben az évben nem áhitatos istentisztelettel, hanem tüntetésekkel kezdődött. „Gyermekeink nem lehetnek továbbra is a római bürokrácia áldozatai!“ — hirdették a falakra ragasztott plakátok. Egyre többen és egyre erélyesebben követelik az évek óta megígért tanügyi reformot, követelnek új iskolaépületeket, tantermeket, de hiába — Róma hallgat. Miláno egyik külvárosában szülők és tanítók közösen tüntettek azért, hogy a jelenlegi romos iskola helyett végre felépítsék az új tanintézetet, aminek építését már 15 év óta tervezik, de a 15 év alatt csak odáig jutottak, hogy kijelölték a telket. A városi tanács is jóváhagyta a terveket, de ez alig több a semminél, mert az olasz állami bürokrácia „játékszabályai“ szerint még további 61 (hatvanegy] közigazgatási hatóság engedélyére van szükség! Közben a jelenlegi, romos, még a korszerű higiéniai berendezéseket is nélkülöző iskolában 40—50, vagy még több gyermek tanul egy tanteremben és a tanítás többnyire háromműszakos. Az idei tanév kezdetén 90 000 tanterem hiányzott. Az olasz lapok megállapították, hogy az iskolaügy helyzete egyre ka- tasztrófálisabb és bár ezt mindenki tudja, a helyzetért felelős keresztény demokraták hallgatnak, vagy semmitmondó nyilatkozatokkal akarják megnyugtatni a közvéleményt. De nemcsak a helyhiány ka- tasztrófális méretű, hanem a tanítók helyzete is. Emellett hiányos és elavult a tanterv. Ez azonban nem is csodálható, hiszen az olasz oktatásügyet még ma is egy 1923-ban hozott törvény szerint szabályozzák és irányítják. Ez természetesen meglátszik az iskolák felszerelésén és a tanítók fizetésén is. Így például a tanítók 69 százaléka még ma sem „hivatalosan beiktatott“ tanerő, márpedig csak a „hivatalosan beiktatott“ pedagógusok kapnak államilag szabályozott fizetést és csak az ilyenek tarthatnak igényt nyugdíjra és más szociális juttatásra. JÓLÉTI” STATISZTIKA Az NSZK-ban sokáig az volt a vélemény, hogy az üzleti tolvajok többsége — nő. A hamburgi tartományi bűnügyi nyomozóhivatal azonban egy éven át gyűjtötte az erre vonatkozó anyagot és a Hamburg belvárosában leleplezett 3622 üzleti lopás alapján megállapította, hogy a férfiak lényegesen gyakrabban lopnak, mint a nők. íme a statisztika: © 1545 esetben egy-egy férfi és 1225 esetben egy-egy egyedül volt a tolvaj. © 282 esetben két férfi követte el a lopást és 237 esetben két nő. © 99 esetben több mint két személy vett részt a lopásban, 16 esetben házaspár volt a tettes. Azt is megállapították, hogy a tolvajok leginkább a nagy áruházakban lopnak. A hivatalos jelentések szerint Bajorországban is megnőtt a férfi tolvajok aránya, noha ott még mindig jóval több nőt érnek tetten. 1971- ben 10 066 volt a férfi és 11068 a női tolvajok száma. Azonban míg a férfiak közt az emelkedő életkor arányában csökken a lopás gyakorisága, a nőknél ez éppen fordítva van: minél idősebbek, annál többet lopnak. Vajon miért lopnak a férfiak, miért igyekeznek fizetés nélkül eltulajdonítani olyan árucikket, amit minden további megerőltetés nélkül megvehetnének. Egy nyugatnémet pszichológus szerint a nők és a férfiak az áruházi lopásokkal „otthoni, vagy munkahelyi konfliktusaikat akarják levezetni“. (Tetszetős magyarázat arra, hogy miért bomlik a közerkölcs a tőkés társadalmi rendszerbenl) A férfiak elsősorban nadrágot és zakót lopnak és az áruházi detektívek legnagyobb meglepetésére ezt vezető állású tisztviselők, sőt jómódú vállalkozók, szóval olyanok is elkövetik, akik nincsenek rászorulva a lopásra. A siatisztikákból az is megállapítható, hogy márciusban és áprilisban követik el a legtöbb üzleti lopást. „A tavaszi zsongás“ a férfiaknál legtöbbnyire úgy nyilvánul meg, hogy a próbafülkében felpróbálnak egy drága inget és megpróbálnak — természetesen a pénztárt elkerülve — kisétálni az áruházból. A pszichológusok szerint a nők azért lopnak, mert klimak- terikus és egyéb eredetű lelki bánlaliuaik vannak. Azonban a józanul gondolkodó ember számára világos, hogy ilyen áltudományos magyarázatokkal nem lehet indokolni a híres nyugatnémet „jóléti társadalomban“ elkövetett bűn- cselekményeket. Ha az éhes munkanélküli kenyeret lop — találunk r^ magyarázatot, de ha a vállalattulajdonos inget lop — az nem menthető „lelki“ bántalmakkal. Napóleon angol kozmetikusa 1974. XII. 1. Vincent Cronin angol történész (a két világháború között népszerű szentimentális regények írójának a fia] több mint 600 oldalas regényt írt Napóleonról. A forradalmat meglovagoló korzikai tüzértisztről már számtalan müvet írtak és írnak nyilván a jövőben is, de ennyire még a legvadabb francia nacionalisták sem akarták megszépíteni azt az embert, aki a forradalom katonája volt, majd magához ragadva a hatalmat, 170 évvel ezelőtt császárrá koronáztatta magát. A szerző szerint Napóleon nem volt „ragadozó fenevad“ (Heinrich von Treitschke), nem volt „démonikus“ (Goethe), nem volt „minden rossz kezdete és minden jó vége“ (Heinrich von Kleist), hanem — írja Cronin — „szabaddá akarta tenni Európa népeit, hogy megtanulják az önkormányzatot“. Cronin nagyvonalúan mellőzi a 60 véres csatát, az európai népek kifosztását eredményező háborúkat, és szinte glorifikálja Napóleont, a törvényhozót és a gondos, szerető családapát! Olyan, eddig kevésbé ismert, forrásmunkákra támaszkodik, mint például des Masis jegyzetei (des Masis Napóleon fiatalkori barátja volt), Louis Mar- chand (Napóleon inasa] emlékiratai és végül Bertrand tábornok Szent Ilona szigetén vezetteti naplója. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy mindhárman elvakultan rajongtak a korzikaiért. Hippolyte Taine, francia filozófus és irodalomtörténész, a császár „borzalmas egoizmusát“ a korzikai szociális viszonyokkal (vérbosszú, anarchia) akarta indokolni, Cronin ebből eredezteti Napóleon „páratlanul fejlett igazságszeretetét“. Leírja, hogy Avignon ostrománál a vérfürdő borzalmai (1793. július 24) annyira megviselték Napóleont, hogy kénytelen volt kezeltetni magát. Azt, hogy őfelsége 1798-ban az egyiptomi hadjárat alkalmával 4000 török hadifoglyot lelövetett, „elkerülhetetlen volt, hogy francia életeket mentsen meg“. Enghien herceg kivégeztetését (1804) minden történész gyilkosságnak minősíti, csak Cronin szerint „szolgálta Franciaország érdekeit.“ A szerző a Cod civil — A burzsoá reakció nem normális! Ez az első gondolata minden józan embernek, aki értesül az úgynevezett „fantáziarészvények“ történetéről. A nyugatnémet sajtóban hatalmas hirdetések hívták fel a figyelmet arra, hogy potom 5 (öt) márkáért bárki a Nieder- lausitzer Bank részvényese lehet és ha még egy további márkát is áldoz, akkor egyidejűleg a Planner Bank részvényesének is tudhatja magát Ez a két pénzintézet — egyszerűen — nem létezik! Nincs! 1945-ben a szovjet övezetben mindkettőt államosították. A részvények viszont túlélték az államosítást — a Német Szövetségi Köztársaságban. A „fantáziarészvény“ nem új találmány. Richard Lewinsohn és Franz Pick közgazdasági újságírók 1932-ben könyvet írtak a tőzsdékről és többek között megállapították: „Vannak részvények, amelyeket ma is jegyeznek, holott ehhez minden reális alap hiányzik. Az európai tőzsdéken például jegyzik az „orosz értékpapírokat“ — tekintet nélkül arra, hogy a Szovjetunió már 1917 decemberében államosította az összes részvénytársaságokat és a hiteleket érvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére a párizsi tőzsdén még 15 év múlva is jegyzik a cári államadósság kötvényeit!“ A kaukázusi olajrészvények helyett ma szénbányarészvényeket őriznek a páncélszekrényekben. Az egykori tőzsdespekulánsok az ellenforradalom reményében őrizték a cári rész- vénykötegeket, fiaik és unokáik már közel 30 év óta gyűjtik a „keleti értékeket“. Néhány hónappal ezelőtt Darmstadtban a milliomos Hoppenstedt több kötetes művet adott ki: „A német részvénytársaságok 1973— 74. évi kézikönyve“. Ebben a könyvben 1200 NDK-beli, csehszlovákiai és lengyelországi „német részvénytársaság“ szerepel. A Litván SZSZK-ban 21 „német magánvállalkozást“ tar. tanak nyilván. Lengyelországban 280 és az NDK-ban 800 német (értsd: nyugatnémet) vállalat epekedik nyugatnémet gazdája után! Az ötvenes években, amikor a nyugati kapitalisták még remélték, hogy az NDK-ban csakhamar „vége lesz mindennek“, a nem létező Salzdefurth Konszern 100 márka névértékű részvényeit 79 márkával jegyezték. Azóta már valamivel szerényebbek lettek és a Die Welt 1974. február 16-i jelentése szerint a nyugatnémet tőzsdén az ugyancsak nem létező Hallesche Bankverein részvényét 1 márkáért kínálják eladásra. A Niederlausitzsche Eisenbahn, az Olauer Kleinbahn, a Prignitzer Eisenbahn 100 márka névértékű részvényeit pedig 10 pfennigért vesztegetik. Fantáziarészvények — tőkés fantáziák! Kyoran Bukka Különös két szó, annak, aki nem tud japán nyelven. Magyarul: drágasági hullám! Ez ma az első számú rém a Felkelő Nap Országaiban, ahol minden új nap új gondokat hoz, ahol a családanyák mindig félve indulnak az üzletekbe, mert nem tudhatják, mi az az árucikk, amiről szerelteik kénytelenk lesznek lemondani, mint ahogy már olyan sok mindenről lemondtak. Az áremelkedés már olyan méreteket öltött, bogy még a szemérmetlen tőkések is kezdenek szemérmesek lenni. A tokiói áruházak kirakatában újabban megjelent egy érdekes hirdetmény: „Árcéduláink fényképezése nem kívánatos!“. Ugyanis az országot gyakran látogató külföldiek valóban lefényképezték ezeket az árcédulákat, hogy saját hazájukban bizonyíthassák: a japánok ezen a téren valóban beállították a világcsúcsot. De senki ne gondolja, hogy a különleges csemegék, vagy a fényűző iparcikkek ára emelkedett. Ez év júliusában és augusztusában 50 százalékkal drágult a rizs, a főzelék és a tej. A kormány a felsőházi választások miatt egy ideig fékezni igyekezett a drágulás ütemét, de októberben „elengedte a gyeplőt“. Eredmény: 30 százalékkal emelték a vasúti viteldíjat és 35 százalékkal (újabb 35 %-kal!) a rizs árát. A dolgozók tüntetnek, harcolnak az árdrágítás ellen, sztrájkokat szerveznek, de az árak szüntelenül emelkednek, a Kyoran Bukka sötét árnyéka eltakarja a felkelő Napot. APRÓHIRDETÉS _______________________- ■ : . " ' ■ •________j IS MERKEDÉS M 52 éves értelmiségi megismerkedne Intelligens, jellemes, független nővel. Minden levélre válaszolok. A mellékelt fényképet viszaadom. jelige: Délnyugat. 0-1288 KÖSZÖNTŐ L t s z k a y Istvánnak, Bratislava, 50. születésnapja alkalmából szívből gratulál felesége Ilonka és gyermekei Erika, Gyurika. 0-1264 — munkásokat a sládkovičovól, pezinoki és bratislavai építkezésekre, — önköltségtervezőt, — bérelszámolónőt, — üzemőröket. Az érdeklődők a személyzeti osztályún jelentkezzenek a fenti elmen. Tobornzást engedélyezte Bratislava I. ÚF-102 az első polgári törvénykönyv — példájával akarja bizonyítani az első konzul törvényhozói bölcsességét és igazságszeretetét. Arról megfeledkezik, hogy a törvénykönyv kidolgozásában Napóleon igen jelentéktelen szerepet játszott. Cronin szerint a császár a szerelmi életben hihetetlenül „szemérmes“ volt. Tudjuk —, viszony Pauline Fourés-val, egy katonatiszt feleségével, Walew- szka grófnővel, Josephine Wei- merrel... [ez utóbbi kedvéért találta fel — Napóleon személyesen! — a harisnya tartó körgumit). A több mint 600 oldalas életrajzban csak 40 oldal jutott a végzetes oroszországi hadjárat leírására és végül következik a vád az európai nemzetek ellen: „Miért használták ki Európa népei Napóleon lipcsei vereségét árra, hogy elnyerjék nemzeti függetlenségüket? Azért, mert inkább vállalták, hogy saját fajtájukból való rosszul uralkodjék felettük, mint az idegen jól“. Ennyi badarságot még nem írtak Napóleonról! ÁLLÁS ■ A Stavoindustria nemzeti vál" lalat, PZ HSV, Benediktiho £. 5, Bratislava, felvételre keres: — kőmegmunkálókat, — stukkókészítőket, — ácsokat, — gépkocsikísérőket, ADÁSVÉTEL ■ A „DRUŽBA“ EFSZ Chynoru.iy* ban nagyobb mennyiségű takarmányrépát ad el. Ára megegyezés szerint. Az érdeklődők a 942 60 telefonszámon jelentkezzenek. ŰF-158 ■ A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Felváásró és Ellátó Üzem eladásra kínál egy keveset használt szétszedhető vikendházat. Sportpályánál öltözőnek is felhasználható. Érdeklődni lehet az Igazgatóságon. ÜF-101 MÁR NOVEMBERBEN vegye meg a karácsonyi ajándékokat! Most még kényelmes a vásárlás, örömet szerez a gazdag választék, a szakszerű és példás kiszolgálás. Vételkényszer nélkül is szeretettel várják a Domáce potreby (háztartási cikkeket értékesítő vállalat) szaküzletei. ÜF-141 Értéktelen értékpapírok
