Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-19 / 299. szám, csütörtök

RÁCZ OLIVÉR:

Mit vártok a költőtől?

Gondolatok Laco Novomeský életművéről*

==2 A történelmi hűség kedvéért: amikor Laco Novomeský

Ül 1939-ben közzétette a prágai Elán című folyóiratban ezt

1= az ingerült és korántsem védekezésnek, hanem felháboro== dott támadásnak szánt kérdést — 1939 ben: Csehország

=== akkor már Birodalmi Protektorátus volt, és az ún. Szlovák

== Állam felett a fasizmus lobogója lengeti a kérdés volta== képpen így hangzott: „Mit akartok a költészettől?“

Csakhogy — nem lehet elégszer megismételni és hang- == súlyozni — amikor a kérdés az írástudók mellének sze== geződött, 1939-et nyögte a naptár és az emberiség, és a

= költészet ebben az évben, ezekben a szégyenteljes és egy=== értelmű helytállásra sürgető esztendőkben elsősorban a

== költő emberi magatartását jelentette és idézte perbe: a

= költő-emberét, akinek szint kellett vallania, akir.ek hóhér

== és pribék füle hallatára kiáltania kellett.

A HALADÁS MUZSIKUSA

PAUL DESSAU 80 ÉVES

A Német Demokratikus Köztársaságban nyolcvanadik születésnapját ünnepli Paul D e s s a u kiváló német zeneszerző, háromszoros nemzetidíjas alkotó, a Német Művészeti Akadémia tagja.

Amikor megszületett, még Wagner Parsifaljának harangzúgása töltötte be a zenei színpadokat, de télbe hajolt már az európai ősz, a romantika fényei lassan kihunytak és talán már elkészült az az ágyú, amely először dördült el az első világháború nyitányaként.

Dessau először hegedűnní- vészi, majd karmesteri tanulmányokat folytatott és 1919- től a kölni, majd 1925 tői a berlini Városi Opera karnagyaként működött. Ebben az évben nyerte el Hegedű con- certínójával a Schott-cég díját és ekkor kezdett komolyan foglalkozni a zeneszerzéssel. De népe nem okult az első világháború tragédiájából, a német kommunisták életük árán sem tudták megakadályozni a fasizmus előretörését és Dessau 1933-ban Párizsba, majd 1936-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1939-ben az USA- ban találkozott B. Brechttel és ezt a találkozást tartja élete és művészi tevékenysége fordulópontjának, mert Brecht hatására alakult ki szilárd politikai álláspontja és a brechti esztétika sodrásában találta meg saját hangját, sliláris tisztaságát.

Kétségtelen, hogy már ezt megelőzően is a haladás oldalán állt. Ezt olyan művei bizonyítják, mint a Thöl- mann-század és a No pasarun címen ismert harci tömegdalok, valamint a Guernica című zongoradarab, de zeneszerzői fejlődését a brechti szellemiség ösztönözte és élete főművének a Brecht szövegére készült Lucullus pere

című operát tekinthetjük. Mert csak a formabontó és formaépítő Brecht végtelenül kitágult epikus kerete nyújtott lehetőséget arra, hogy teljesen és egyértelműen szakítson az illúziókkal, zenéje tudatossá váljon, s ne ismételje a régi hatásmódokat, hanem keresse az új, meglepő, korunk haladó törekvéseit kifejező eszközöket, formákat és zenei jelrendszereket.

így lett Paul Dessau az elkötelezett, harcos művészet egyik legkiválóbb képviselője, a haladó szellemű mai német zeneművészet egyik úttörő jelentőségű egyénisége, akinek I.ilo Hermann című kantátaformájú melodrámája, a Felhívás című kórusműve, a Hernburgi jelentés című ifjúsági kantátája és a Quartet- tino című vonósnégyese a szocialista eszméket hordozó művészi alkotások legmegbecsültebb darabjai. Több mint 200 zeneművet és mintegy 60 filmzenét komponált, de emellett minden áldozatot vállalva részt vett az első német munkás-paraszt állam zenekultúrájának a megteremtésében, a szocializmus építésében.

Az eszme, amelynek egyik zászlóvivője volt, ma már hazájában is sorsot-jövőt formáló erő és kantátáit, dalait fiatalok ezrei zengik.

Mert igaz: sokáig tartott

az európai szellem csikorgó, kegyetlen tele, de harminc évvel ezelőtt Kelet fiai elhozták a tavaszt. És igaz, hogy a jubiláns vállára már nyolcvan év terhe nehezül, de élete tiszta és fényes példa, és maradéktalanul teljesítette a minden alkotót kötelező parancsot: Inventas vitám invat excoluisse per artes — Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni.

PÉTERFI GYULA

VALLOMÁSOK TÁJAKRÓL, VÁROSOKRÓL

Vladimír Vestemický tárlata

Novomeský megtette. 1939 decemberében, a Protektorátus Idején és talaján a szlovák költő tette meg, hogy a leigázott Csehországból kiáltotta az elszakított Szlovákia felé:

„Nem tudjuk, ki lesz a győztes és ki a legyőzött, azt azonban teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a világ gyökeresen megváltozott arculattal kerül majd ki ezekből a térképen, a birodalmak és népek alakulásában tapasztaljuk majd, hanem magában a oépek belső össze tételében és az élet összes megnyilvánulásaiban.“

Pontos megszövegezés. Nem jóslat — a költő jóslatai olykor beteljesednek, olykor nem: az több volt, mint jóslat, ez maga volt a megingathatatlan, kollektív tudat és a felismerésben gyökerező tudás, ez maga volt a bizonyosság.

Laco Novomeský, a szlovák költő, Csehszlovákia szétdara- bolása után a megszállt Csehországban maradt. Az akkori nacionalista őrületben, a tébolyult hurrá-patriotizmusok idején, a költő hitet tett a nemzet- és a hazaszeretet fogalma mellett:

„A nemzet és a haza iránti szeretetet nem szükséges nagydobra verni: a hazaszeretet nem lehet célkitűzése az alkotásnak, hanem an<~<ak elengedhetetlen alapfeltétele.“

Mit akartok tehát a költőtől? A költő a számonkérés legsürgetőbb órájában a hűség és az elkötelezettség példája lett. De a költő munkája hasonlatos a szántóvetőéhez: értékét nem a vetés, hanem az aratás határozza meg.

1969-ben E. Fehér Pál így ír róla: „Néhány hónappal idősebb, mint a mi József Attilánk.“ A mi József Attilánk: a birtokos jelző ezen a helyen — bár bizonyára mindössze az életkori egyezés, az összehasonlítás törvényszerű véletlene szülte és látszólag megkülönböztet — a csehszlovákiai magyarság számára mintegy egységbe foglalja a két költőt szocialista országaink ideológiai egységén, kultúrközösségén túlmenően már csak azért is, mert Laco Novomeský, aki 1918 után (1921-ben jelentek meg első költeményei) mélyen átérezte, milyen felelősség egy új ország merőben új — új, mert szabaddá vált — Irodalmának a kialakításában tevékeny részt venni, 1949-ben éppen ilyen felelősséggel állt ki egy nemzeti kisebbség sajátos kultúrájának a fejlődési lehetőségei mellett. A Szlovák Nemzett Tanács iskolaügyi megbízottjaként, aki a szlovákiai magyar tanítók országos összejövetelén elsőnek mondotta ki az akkor gyógyító balzsamként ható szavakat: „Magyarul beszélni nem bűn, hanem az itteni magyarok természetes joga.“ Súrlódásmentes kiegyenlített viszonyról, békés, internacionalista szellemű belső fejlődésről,, egymás kölcsönös tiszteletéről beszélt Laco Novomeský ezen a találkozón, magyar nyelven beszélt a szlovákiai magyarokhoz, s ezért nem puszta írói közhely a visz- szaemlékezés, amely 1963-ban bekövetkezett teljes rehabilitálása alkalmával fogant, akkor, amikor ünnepi szónokok sora üdvözölte a költőt, és a politikust, aki visszatért közénk. De mi tudtuk, hogy nem ő tért

* A Madách Kiadó gondozásában megjelent Novomeský- verseskötet rövidített bevezető tanulmánya.

vissza közénk: mi tértünk visz- sza hozzá.

„Néhány hónappal idősebb, mint a mi József Attilánk“ — s mint a mi József Attilánk, első versei egyikébe (1924-ben, Te meg én címen jelent meg a Mladé Slovensko című folyóiratban) ugyanazzal a tömeggel azonosítja magát, ugyanazt a tömeget szólaltatja meg, mint amelyet — ugyanezekben az években — József Attila, akinek ismeretlenül is harcostársa volt a közös gondolatban és a közös küzdelemben.

Ujjongva zeng a tömeg éneke, s Novomeský

együtt dalol velei

Ismerős sorok, ismerős kiáltás: ugyanezt kiáltotta József Attila is, akinek verséért

... a halál

öles kondérban főz babot — hejh burzsoá! he/h proletár! — én, József Attila, itt vagyok!

Az azonos hangvétel természetesen nem egyéni kölcsönhatások, költői rezonálások, utánérzések, eredmények. Novomeský költeménye 1924-ben, József Attiláé 1927-ben jelent meg, s nem valószínű, hogy József Attila ismerte a szlovák költőnek ezt a költeményét: Itt közös eszme, közös célkitűzések szólaltatják meg az azonos húrt, amint ahogyan az is ideológiai nézetazonosság, hogy Novomeský nem célnak, hanem eszköznek, fegyvernek tekinti a költeményt, akárcsak Petőfi, Ady — a vers csak cifra szolga — ismételten: József Attila vagy akár Jirí Wolker, s ehhez a felismeréshez, más megszövegezésben, szükségszerűen tehát neki ts el kell jutnia:

... A fiú énekétől a világ arca mit sem változott. S tán hiába is élt, ha semmit sem adott, és semmi hasznos dolgot >~.<em csinált itt.

(Vers — Rónay György

fordítása)

Kortársa lett Wolkernek, Majakovszkijnak, Kassák Lajosnak — akinek‘a munkásságát élénk figyelemmel kísérte — kortársa lett szürrealistáknak, aktivistáknak, avantgardistáknak, de elsősorban — magának a kornak, Komolyan vette a kortársfelelősséget: a kor ügyét tulajdon ügyének, a kor felelősségét tulajdon felelősségének érezte és vállalta, nemcsak emberi magatartásában, de költészetében is.

Maradéktalanul felfogta a kor jelzéseit. Látta a szocialista valóságot, s benne a nyomort, de tudta, hogy a nélkülözést és a nincstelenséget nem lehet egyes emberek nyomorának az enyhítésével megszüntetni. A szellemi nélkülözést sem. Ezért hagyta ott a tanítóskodást: a kommunista publicisztika észközeivel és József Attilához hasonlóan „nem középiskolás fokon“ akarta népét tanítani. A kommunizmus és a költészet egybeforrottan az élete tartalmává vált — „Éppen olyan őszinte kommunista, mint amilyen őszinte költő“, írja róla Dobroslav Chrobák 1932-ben, az Elán című folyóiratban, őszinte elvhűség — ez jellemezte a fiatal Novomeskýt, és ez jellemezte a DAV mozgalmát is: a DAV körül kialakult író- és költőcsoport tagjai — korabeli tanulmányaik, kritikáik tanúsága szerint — politikai és

irodalmi téren egyaránt hihetetlen igényességgel léptek fel egymás iránt, s ez a szigor nem volt öncélú: Novomeský Nyitott ablakok című kötete 1936-ban állami díjat kapott, s ha ismerjük a dolgok előzményeit (Novomeský, amint erről Stanislav šmatlák oly sok gondos és pontos adatot felsorakoztató monográfiájából értesülhetünk, már 1932-ben, Rombold című kötete megjelenésekor állami díjra javasolta a bíráló bizottság, de az állami szervek egyszerűen megmásították a döntést), akkor kétségtelen, hogy az 1936-ban megítélt állami díj már nemcsak a költőt, hanem az áltállá képviselt és megszólaltatott költészetet is méltatta: a szocialista líra, az említett kurta négy esztendő alatt és éppen Novomeský érdemeként, hitelt nyert és életre tört.

Kora fiatalságától kezdve az Internacionalizmus eszméiért harcolt: az izmusqk erjedő áradatában ez őrizte meg az irodalmi áramlatokkal egyidejűleg veszedelmesen tért hódító kozmopolitizmus csalóka világától, s a dolgok törvényszerű következetességéből kifolyóan ez ötvözte kommunista költővé és egyben ízig-vérig szlovák költővé. Egyik kritikusa, Michal Chorváth szerint „a legszlová- kabb szlovák költő, akinek ereiben nemcsak a vér kering szlovákul, de szlovákul lüktetnek a hegyek és völgyek, a nyomor, a kivándorlás és a lázadás is.“ Ez a mélyen át érzett internacionalizmus érleli meg benne a csehszlovák hazafiasság, a csehszlovák együvétartozás megingathatatlan hitét és érzetét is: a Csehszlovák Köztársaság feldarabolása után Novomeský Prágában maradt, s ott, a prágai Melantrich könyvkiadó vállalatnál jelent meg a fel- szabadulás előtt írt utolsó kötete (Szent a falu határában j. Ami ezután következett, az már az irodalomtörténet határait meghaladó történelem. Az 1940—41-es években alig jelennek meg költeményei, de az 11- lavai internáló tálíor és az 1951-es megrázó események között eltelt tíz esztendő megfeszített küzdelmei — és magasba ívelő eredményei — között annál kimagaslóbban és út- mutatóbban bontakozik ki előttünk Novomeský politikai, kultúrtörténeti és irodalomelméleti munkássága és jelentősége.

Laco Novomeský költői pályája első versétől kezdve egészen a Tereza villa emlékező és emlékeztető jambusáig: tükör. A kor tükre, amely arra hivatott, hogy meglássuk henne önmagunkat.

Stanislav Šmatlák, akinek Laco Novomeský, a költő című monográfiája, s az abban feltárt források nyomán pontosan követhetjük a költő életútját, „tudással és gondolkodó képességgel megáldott, érző szívhez" hasonlítja Novomeský költészetét. Eunek az érző tudással és bölcsességgel vértezett szívnek a mélyén valami olyan hajtóerő dobog, amelyet napjainkban oly sokszor számon kérünk, vitatunk, taglalunk, s amelynek a hetvenéves Laco Novomeský élő példája lehet. És ez: a költő elkötelezettsége.

A hegyekben már előkerült a szánkó. (M. Anger felvétele]

A Život szerkesztőségének Gorkij utcai kis galériája mintha a szokottnál jóval tágasabb lenne. Mintha falai szerényen félrehúzódtak volna, hogy helyet adjanak a világ valóságát és számlálhatatlan szépségét tükröző ábrázolásoknak, Vladimír Vestenický érdemes művész vásznainak.

Az 55 éves festőművész a Szlovák Műszaki Főiskolán kezdett, tanulmányait a spanyol- országi San Fernando akadémián folytatta. Első egyéni kiállítását Madridban rendezte 1944-ben. Ebben a sorsdöntő esztendőben tért haza, hogy részt vegyen a Szlovák Nemzeti Felkelésben.

A közben eltelt három évtized termése igazolja, hogy alkotója megingathatatlanul áll a realitás talaján. A kommunista festő józan, mérlegelő szemével, s a művész érzékenységével nézi a világ dolgait, az ember harcát egy szabad hazáért, és erőfeszítését ennek a hazának az építéséért. Általánosan ismert felkelési tárgyú kompozíciói egyben a szlovák hegyvidék látott és rejtett szépségeinek költői méltatásai is.

A jelenleg bemutatott képek egy csoportjának dátuma 1966- iól 1972-ig terjed. Zömben úti- AfeRények kivetítései. Friss látással, temperamentumos ecsetjárással veti vászonra az Adria menti Crikvenica tarka villasorát „A szűk velencei utcák vörös házait, a lomhán folyó csa© Az NSZK-beli wuppertáli operaegyüttes ebben az évadban két NDK-beli szerző művét mutatja be. A közönség Frítz Geisler: A törött kancsó és Udo Zimmermann: Levin malma című operáját láthatja majd a következő hetekben.

• Salvatore Allende és Pablo Neruda emlékére szimfonikus költeményt komponált Manfred Schubert NDK-beli zeneszerző. Az alkotást a berlini szimfonikus zenekar adja elő.

torna vizén átívelő sajátos lendületű kőhidakat. A nyugtalanul áradó Dnyeper-parti Kijev új, sok emeletes lakóházai diadalmasan törnek a magasba. Parkok zöldellnek közöttük. S egy kupolás templom a múltat idézi. A francia Avignon egy finoman kezelt festői utca részletét enyhe napfény világítja meg.

Majd új fejezet kezdődik. A külföldieket most itthoni tájak váltják fel. A közelmúltból származó képeken új motívumokat választ a festő. Elevenen, bele- érzéssel jeleníti meg a Felső Garam és Liptó szívéhez nőtt vidékét szélfúvásban, tavaszi és nyári napsütésben. Versenyre kél az ősz a nagy színkeverő palettájával és vibráló vörösbarnákba, zöldekbe és meleg sárgákba öltözteti a réteket, az erdős hátú domboldalakat.

A múlt esztendőben alkotott Aratási sorozatban képi közlése közvetlen. Az ég azúrjára pasztózusan felrakott fehér fel-* hőfoszlányok alatt a mezők színes sávjai váltogatják egymást.

Nem látunk sehol konkrétan ábrázolt embert. De minden termő rögben, és hajlongó kalászban ott érezzük a keze munkáját, acélos akarata eredményét. Mert ez a ma valósága. És Vladimír Vestenický műve ezért is oszthatatlan része a szocialista realista festészetnek.

HARKÁNY JENÖNfi

© A Politikai dalok kerületi seregszemléjét rendezték meg Ostí nad Labemban. A fesztiválon 14 együttes és 20 szólista vett részt. A közönség nagy szeretettel köszöntötte a vendégként fellépő Tiempos Nue- vos nevű chilei vokálegyüttest.

• A cseh zene éve címmel rendeztek nemrég kiállítást a finnországi Turku városban. A kiállításon cseh zeneszerzők fényképei, kéziratai, továbbá értékes könyvek és kottaanyagok voltak megtekinthetők.

KULTURÁLIS HÍREK