Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-15 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
Q Aki aranyat keres címmel forgatja filmjét Jirí Menzel. Témáját munkáskörnyezetből meríti; a fiatalok problémáit veszi bonckés alá. Főszereplők Jan Hrušinský és Jana Singelo- vá. □ Ülünk egymáshoz, kedves? a címe Petr Schuthoff készülő komédiájának. A napjainkban játszódó történet azzal foglalkozik, hogy a civilizáció, a technika, a haladás hogyan befolyásolja az emberi kapcsolatokat és az együttélést. □ Szovjet—japán koprodukcióban készült a Szerelmem, Moszkva című film; Alekszandr Mitta, az emlékezetes sikerű Ragyogj, ragyogj csillagom alkotója rendezte. A történet egy Moszkvában tanuló japán bale<tt- növendékről szól; Komaki Kuri- hara alakítja ezt a szerepeit. □ Újabb jilmszenzációja van Párizsnak: az Emmanuelle. Pár éve forgatták, de a cenzúra akkor nem engedélyezte. Most feloldották a tilalmat, és Emmanuelle kalandjait egyszerre húsz moziban is vetítik. A film főszereplője, Sylvia Kristel is egy csapásra az érdeklődés középpontjába került. A holland származású Sylvia Kristel huszonkét éves; a Játék a tűzzel című filmbem Jean-Louis Trintignan* partnernője volt. □ Nemrég a magyar televízió mutatta be a Vanyusin gyermekei című Najgyonov-drámát. A színpadi műből — amint már hírt adtunk róla — a Moszfilm- stúdióban film készült, Borisz Andrejevvel Vanyusin szerepében. Klavgyiját, a dráma egyik fő alakját, Ljudmila Gurcsenko játssza. □ A Meghívó szombat délutánra című svájci film egyik szerepét, a sima modorú, pózoló inast Francois Simon alakítja, Michel Simon fia. Francois Simon gyakran szerepel francia színpadokon; ő alakította a Kreutzer-szonáta és az Iván Iljics halála című Tolsztoj-mű- vek tévéváltozatának főszerepét i®. Q A Bizalom és Társa című amerikai filmkomédia főszerepét általános meglepetésre Kim Novak játssza, aki a Balról a harmadik című film befejezése után kijelentette: nem vállal több filmszerepet. A vidám szélhámosnő szerepe Kim Novak hajdani, híres Moll Flanders- beli alakítását idézi mai, modern környezetben. □ A sánta deruis címmel film készül Vámbéry Ármin kö zép-ázsiai útjáról. A játékfilmet Kis József rendezi. A történetet, Vámbéry útikalandjait az eredeti helyszíneken forgatják, a felvételek tehát Közép- Ázsiában — szovjet filmszakemberek közreműködésével készülnek. □ ,figy látszik, remek munkaerő vagyok, mert alighogy befejeztem A házvezetőnő című filmet Rómában, amelyet Gianni Grimaldi rendezett, máris leszerződtetett Alain Robbe-Grillet egy szobacica szerepére Párizsba“ — mondta Agostina Belli. A nemrégiben feltűnt olasz filmszínésznő Jean-Louis Trintig- nant oldalán játszott a Já/ték a tűzzel című francia filmben. A Kommunisták című nagyszabású film for gatása közben (balra jurij Ozerov renaezo) A prágai Zvonarka csak egy kuuuji tásnyira van attól az utcától, amelyben lakom. Nem scsoda hát, hogy az ott eldördülő ágyúk zaja az ablakaimat is megrengeti. Néhány héttel ezelőtt történt. Az ádáz harcok színhelyére érve, felelevenedtek előttem a harminc év előtti események. Az ismert utcák ismét felvették a fasiszta megszállás idején viselt nevüket, a boltok cégtábláin német feliratok. A horogkeresztes tankok áttörték a homokzsákokból, a régi bútordarabokból, az utca kövezetéből és lyukas fazekak ból összetákolt barikádokat. Az egyik telitalálatot kapott, égő szovjet tankból kiugráló katonák az alattunk hömpölygő Moldva habjaiban igyekeztek menedéket találni. Az ágyúlövedékek sűrű füstjétől néhány pillanatra elhományosult az égbolt. A pokoli felfordulás, a fegyverropogás a néhány utcával odébb békésen közlekedő villamosok és gépkocsik zaját is elnyelte. Időnként orosz és cseh vezényszavak hallatszanak. A hangszóró szünetet jelez. Hirtelen elhallgat az ágyúdörgés. Az imént még holtan heverő SS-katonák felugrálnak a lépcsőkről, a sebesültek cigarettára gyújtanak, nevetgélnek. A „fasiszták“ megszelídülnek. Mintha mindaz, amit az előbb láttam, csupán rossz álom lett volna. Mintha az előző jelenet nem is azt a harcot idézte volna, amelynek itt ezek a kövek és házak harminc esztendővel ezelőtt tanúi voltak. A történelmi eseményt felelevenítő harci jeleneteket szemlélő felnőttek és gyermekek lélegzetüket visszafojtva, valamivel távolabbról figyelték a nem mindennapi látványt, amely a Palacký hídnál, a Nemzeti Színház, majd a vár környékén és több más helyen is megismétlődött. Jurij Ozerov, az OSZSZSZK nemzeti művésze, az ismert szovjet filmrendező Felszabadítás című ötrészes filmjének folytatásaként a négyrészes Kommunistákat forgatja. Munkatársaival együtt az ősszel Szlovákiában dolgozott, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés jeleneteit a helyszínen, Zvolen környékén, Strečno alatt és a liptói hegyekben rögzítse celluloid szalagra. „Főhadiszállását“ innen Prágába helyezte át. Tevékenysége ezúttal azonban mindössze tíz napig tartott, de — mint mondotta — nem vesz végleges búcsút hazánktól. Mihelyt befejezte a készülő film forgatását Magyarországon, Bulgáriában és Lengyelországban — valószínűleg már a tavasszal — visszatér hozzánk, hogy néhány jelenetet Most környékén vigyen filmre. A befejező rész — a prágai felkelés és a felszabadulás — megfilmesítésére a 30. évforduló ünnepségei alkalmával kerül sor. A filmben szereplő néhány ezer statiszta a szocialista országoknak mintegy 250 legjobb színészével együtt éli át lélekben a fasiszta terror borzalmait. A filmvásznon ismerősként üdvözöljük majd J. Mistríket Gustáv Husák, V. Rážt K. Šmidke, J. Pántikot L. Novomeský szerepében. B. Pastorek Klement Gottwaldot alakítja. A többiek, Š. Kvietik, L. Chudík, L. Roman, J. Kukura, J. Rehof és mások parancsnokokként vagy a nemzetközi munkásmozgalom vezető személyiségeiként, esetleg közkatonákként vonulnak majd fel előttünk. A Kommunisták című film a haladó szellemű világ közös ellenségét, a fasizmust és az ellene vállvetve küzdő ellenállási harcosok és kommunisták hősiességét mutatja be. Már a film prológusából kitűnik, hogy míg 120 évvel ezelőtt alig 400 kommunistát tartottak nyilván a világon, számuk 1919-ben már meghaladta a 400 ezret, ma pedig 50 milliónál is több kommunista él és dolgozik Lenin eszméinek a megvalósításáért. A szovjet rendező készülő filmjében az 1943—45-ös éveket, a Szlovák Nemzeti Felkelést, a német antifasiszták és a jugoszláv partizánok ellenállási harcát, a bukaresti felkelést, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia felszabadítását eleveníti fel. Chile és a fasiszta igában sínylődő többi ország szomorú példája is igazolja, hogy mondanivalója ma is időszerű. A Felszabadítás című filmhez hasonlóan a Kommunisták célja is az, hogy megismertesse a fiatalokkal szüleik harcát, de legfőképpen az internacionalizmus gondolatát, mely az áll ig felfegyverzett német katonáknál is erősebbnek bizonyult. Nem vitás, hogy ez az internacionalizmus volt a fasizmus ellen harcoló csapatok győzelmének a legfőbb titka. J. Ozerov készülő filmjének ezt a vezér- gondolatát azzal is igyekszik kifejezésre juttatni, hogy a felszabadító harcokban részt vett szocialista országok filmszakembereinek és művészeinek lehetővé teszi az alkotó munkába való bekapcsolódást. így hitelesebb is a film mondanivalója. Az egyes országokban lejátszódó események középpontjába ezért is állította azokat, akik valóban átélték a történteket, akik tehát nem másoktól hallott tényekről számolnak be, hanem a saját nevükben beszélnek. A látványos harci jelenetek egyikéről már a bevezetőben beszámoltam. Ám a film több helyütt az emberi sorsokat is tükrözi, olyan emberekét, akik tisztában voltak azzal, hogy miért harcolnak, s készek voltak életüket is feláldozni a közös ügyért. Az epizódok többek között az SZLKP V. illegális Központi Bizottságának bonyolult, izgalmas munkáját, a páncélvonat utasainak bátorságát, Veličko ejtőernyős partizánparancsnok és csoportja hőstetteit és a prágai felkeléssel kapcsolatos eseményeket is idézik. Ozerov olyan követelményeket támaszt önmagával és munkatársaival szemben, amelyek kétévi megfeszített munkát, rendkívüli műszaki és szakmabeli hozzáértést feltételeznek. A rendező szorosan együttműködik a katonai tanácsadókkal, akik elárulják, hogy a tömegjelenetek résztvevői — az SS-katonák, a partizánok és ellenállási harcosok — tényleges szolgálatot teljesítő katonák. A hazánk múzeumaiból kölcsönzött korabeli egyenruhák, fegyverek és gépkocsik, valamint a zvoleni múzeumból Prágába szállított páncélvonat „harcba vetése“ szintén a katonai tanácsadók, a tűzszerészek és a Polgári Honvédelmi Szövetség tagjainak szakszerű jóváhagyásával történt. A Kommunisták című film Prága felszabadításával ér véget. Fővárosunk az elmúlt harminc esztendő során megváltozott, sokat fejlődött, ezért nem volt köny- nyű felújítani az akkori Prága arculatát. Szerencsére azonban a szakemberek ezzel a problémával is megbirkóztak. Köztudott, hogy abban az időben, amikor a legtöbb országban már vége volt a háborúnak, Prága kerületeiben még javában dúlt az élethalálharc. A Vörös Hadsereg katonái tankjaikkal az elszántan küzdő lakosság segítségére siettek. A hős csapatok lépésről lépésre haladtak előre, áttörték a barikádokat, és a védekezésből fokozatosan támadásba lendültek. Halált megvető bátorsággal vívták ki népünk szabadságát, hogy végül is a Moldva partján megünnepeljék győzelmüket. Vége a háborúnak! A lakosság szűnni nem akaró örömujjongásban tör ki. Vége a háborúnak. A film zárójeiene- teiben a prágai vár előtt összegyűltek ezrei tanúi akarnak lenni a győztes csapatok diadalmas felvonulásának, s bármennyire is meglepő, de köztük láthatjuk, Gottwald, Svoboda, Husák és Brezsnyev elvtársat is. Nemzeti (Viseletbe öltözött lányok — ősi szláv szokás szerint — kenyérrel és sóval kínálják őket. A katonák a fúvószene ütemére lépkednek ... Valaki Brezsnyev elvtárshoz lép, hogy megkérdezze tőle: milyen erőt képvisel a kommunizmus, mit várhatunk attól a rendszertől, amelyért már annyian az életüket áldozták. — Olyan világ az, amely nem ismeri a szenvedést, a háborút — hangzik a válasz. — A kommunizmus békés, nyugodt építőmunkánk, örömteli életünk záloga! Jurij Ozerov munkatársaival, a Cseh szlovák Film és a többi szocialista ország alkotóival céltudatosan teljesíti fe lelősségteljes feladatát: a történelmi tények és hiteles adatok filmre vitelével figyelmezteti az emberiséget a háború borzalmaira, a kegyetlen vérengzésre, amelynek soha többé nem szabad meg- ismétlődniel KARDOS MÁRTA AZ INTERNACIONALIZMUS ES A KOMMUNISTA HELYTÁLLÁS HLMIE JURIJ ÖZBRÖV PRÄGÄBAN 1974. XII. 15. 10 jelenet a készülő filmből
