Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-13 / 294. szám, péntek
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1974. december 11 PÉNTEK BRATISLAVA XXVtl. ÉVFOLYAM 294. szám Ára 50 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! jelentős fülem eniétael Csaknem harminc esztendővel ezelőtt, 1945. február 28-án ó's március 1-én Košicén rendezték meg az SZLKP szlovákiai konferenciáját a hős szovjet hadsereg által felszabadított országrész 110 kommunista küldöttjének részvételével. E jelentős esemény jubileumát megelőzően az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya, a Marxizmus—Leninizmus Intézete, valamint az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága rendezésében Ko- (Folytat ás a 2. oldalonJ CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÄTSÁGI NAGYGYŰLÉS PRÁGÁBAN A csehszlovák—szovjet barátsági hónap befejezése alkalmából december 12-én a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, a SZISZ KB, a CSSZBSZ KB és a Nemzeti Front prágai városi bizottsága a prágai Fučík Parkban megrendezte a főváros és a közép-csehországi kerület dolgozóinak és ifjúságának nagygyűlését, melyen részt vettek a barátságvonat utasai és más szovjet vendégek. Az ünnepélyt Václav Dávid, a Népi Kamara elnöke, a CSSZBSZ KB elnöke nyitotta meg. A nagygyűlésen megjelent a CSKP KB küldöttsége — Karéi Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKT elnöke, Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP Prágai Városi Bizottságának vezető titkára, Miloš Jakeš, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, František Ondrich, a CSKP KB titkára, Matej Lúčan, a szövetségi kormány alelnöke, Ľubomír Procházka, a CSKP KB osztályvezetője és Jindrieh Po- ledník, a SZISZ KB elnöke. Megjelentek a csehszlovákiai szovjet nagykövetség képviselői Vlagyimir Vlagyimirovics Mackevics nagykövet vezetésével, a Szovjet Szakszervezetek Központi Bizottságának küldöttsége Vlagyimir Iliodorovics Ivanovnak, a Szovjet Rádióelektronikai Ipar Dolgozói Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottsága elnökének a vezetésével, a szocialista országok prágai nagykövetségeinek képviselői, a Csehszlovák Nemzeti Frontba tömörült szervezetek képviselői, a barátságvonat utasai, valamint a Szovjetunióból a szocialista munka hősei. Ünnepi beszédet Miloš Jakeš elvtárs mondott. Beszédében rámutatott, hogy a munkásosztály és a dolgozók a burzsoá köztársaság egész fennállása alatt a CSKP vezetésével többek között Csehszlovákia alapvető külpolitikai irányvonaláért Is harcoltak olyan orientációt követeltek, ami szavatolta volna az ország önállóságát és szabad fejlődését. Ezért az 1943. december 12-én megkötött csehszlovák—szovjet szövetségi, barátsági és háború utáni együttműködési egyezmény kifejezte a nép akaratát, amely az 1938—39. évi tragikus években szerzett tapasztalataiból és a nemzeti felszabadító küzdelemben meggyőződött arról, hogy népeink létfontosságú érdeke, a csehszlovák álA tanácskozáson Ján Janiknak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a központi bizottság titkárának vezetésével részt vett az SZLKP KB küldöttsége, továbbá Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke, Alojz Kusalík iparügyi miniszter és más vendégek. A vitában a felszólalók beszámoltak munkájukról, s több olyan problémáról és kérdésről, amely összefügg a munka- és az életkörnyezet Javításával. Iám biztonsága elválaszthatatlan a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan internacionalista testvériségtől. A mai és a jövő nemzedék tudatában örökké él, hogy csupán hazánk területén 140 000 szovjet katona áldozta fel életét. A Szovjetunióval való együttműködés hazánk számára nemcsak előnyös, hanem létfontosságú is. Bevált a normális időben és az olyan válságos pillanatokban is, mint pl. az 1968-as év, amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsége hárította el az ellenforradalom veszélyét és mentette meg (Folytatás a 2. oldalon) Az SZSZK kormánya nevében Alojz Kusalík, az SZSZK iparügyi minisztere üdvözölte a résztvevőket. Ismertette népgazdaságunk néhány jelenlegi problémáját, a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris üléseinek határozatából eredő feladatokat, valamint azt a gondos figyelmet, amit legfelsőbb párt- és állami szerveink a nők problémáinak szentelnek. Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB küldöttségének vezetője tolmácsolta az aktívaértekezlet (Folytatás a 2. oldalon/ Elkötelezett munkával a szocialista építés feladatainak teljesítéséért Befejeződött a muinlkásinőlk szlovákiai aktívaértekezlete' Az ipari, a közlekedési és az építőipari munkásnőknek a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa és a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága által rendezett szlovákiai aktívaértekezlete tegnap vitával folytatta munkáját. N apjainkban elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájának eredményeképpen a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében jelentős fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben. Az utóbbi esztendőkben különösen sokat fejlődtek a két világ- rendszer közötti gazdasági, tudományos és kulturális kapcsola tok. Ez az alapjában véve pozitív fejlődés, amely megfelel a békét kívánó dolgozó milliók érdekeinek, minőségében és meny- nyiségében is számos új összefüggést, problémát vet fői, s ezeket elméleti, valamint gyakorlati szempontból egyaránt télre érthetetlenül tisztáznunk kell. E problémák egyike, amelyről napjainkban sok szó esik, a kulturális kapcsolatok kérdése. A tömegtájékoztatási eszközök páratlan méretű fejlődése, továbbá az idegenforgalom fellendülése és egyéb tényezők következtében megnőtt az érdeklődés a különböző országok kulturális élete iránt. A szocialista országok kultúrpolitikája, célkitűzése összhangban van ezzel a fejlődési irányzattal, hiszen mindig hangsúlyoztuk a kultúra nemzeti és internacionalista jellegét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a kulturális kapcsolatok további elmélyítésével, s a kulturális értékek közkinccsé tételével nagy mértékben szolgáljuk a népek közötti megértés, barátság, végső soron tehát a béke ügyét. Ugyanakkor azonban nem feledkezhetünk meg több rendkívül fontos, sőt meghatározó jellegű összefüggésről sem. Napjainkban, amikor a két világrendszer közötti antagonisztikus ellentét egyra inkább az élesedő ideológiai küzdelemben mutatkozik meg, különösen nagy jelentősége van Lenin tanításának a kultúra osztályjellegéről, valamint a kultúra és az ideológia összefüggéseiről. Ezek, a ma különösen időszerű lenini tanitá sok kultúrpolitikánk alapját képezik, s ebbői az alapállásból alakítottuk ki és fejlesztjük tovább kulturális kapcsolatainkat. Az eddig elmondottak alapján teljesen nyilvánvaló, hogy legfontosabb érdekünk a szocialista országokkal való kulturális kapcsolataink további elmélyítése. Politikai, gazdasági és kul turális célkitűzéseink azonosak, s ezért szükséges, hogy az eddigieknél még jobban számon tartsuk és becsüljük egymás éle tét, erőíeszítéseit, sikereit s gondjait, amelyekről a művészi alkotások is vallanak. Fontos ez az együttműködés azért is, mert közösen eredményesebben oldhatjuk meg azokat a kultúrpolitikai és művelődési feludatokat, amelyek a tudományostechnikai forradalom egyre nagyobb térhódításából adódnak, s a közeljövőben fölmerülnek. Különösen az elmúlt évtizedben sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink a fejlődő országokkal is. Kultúrájukban már nemcsak az egzotikumot látjuk, hanem politikai, szociális fejlődésük egyik fontos eszközét is. Ugyanakkor a szocialista országok művészegyüttesei komoly kulturális és politikai misz- sziót teljesítettek és teljesítenek ezekben az országokban, mert színvonalas előadásaikkal bizonyítják a szocialista világrendszer magas fokú fejlettségét, s nem utolsósorban humánus célkitűzését. Habár kultúrpolitikánk ilyen vonatkozásban szintén teljesen egyértelmű, akadnak még nálunk is olyan egyének, akik a nyugati országokkal való kulturális együttműködésről helytelen, szélsőséges nézeteket vallanak. Egyesek szinte minden ilyen jellegű kapcsolatot elleneznek, mások viszont kispolgári, avagy szocialistaellenes szemléletüknek megfelelően válogatás és megfelelő kritika nélkül legszívesebben minden szellemi terméket importálnának. Nyilvánvalóan mind a két nézet helytelen és veszélyes. A lenini tanításnak megfelelően látnunk kell, hogy a tőkés világban is születtek és születnek haladó alkotások, amelyek részben, avagy teljes mértékben azonosak a marxista esztétika, valamint kultúrpolitikánk elveivel. Hiba lenne, ha ezeket a regényeket, filmeket, színműveket és más művészi alkotásokat nem tartanánk számon. Köztudott az is, hogy ezekben az országokban sok kommunista művész él, aki életével és művészi munkásságával — haladó szellemű kortársaival együtt — fontos részt vállal a dolgozó tömegek politikai, valamint szociális harcában. Naivitás és súlyos politikai hiba lenne, ha nem látnánk a nyugati hivatalos körök és különböző antiszocialista erők mesterkedéseit, amelyek éppen az általuk értelmezett kulturális kapcsolatok leple alatt igyekeznek fellázító és felforgató tevékenységet folytatni, s károsan befolyásolni a szocialista országok polgárainak a tudatát. Természetes, hogy ilyen törekvéseknek határozottan gátat vetünk, akárcsak az ilyen sötét tervek jegyében született vagy felkínált „alkotások“ terjesztésének is. Az európai országok kulturális minisztereinek velencei értekezletén egyébként több nyugati államférfi például aggodalmának adott hangot a dekadens, morbid és egyéb regresszív művészeti alkotások terjedése miatt a tőkés világban, amelyek súlyos károkat okoznak különösen az ottani fiatalok nevelése terén. Ez a jogos aggodalom közvetve válasz annak a néhány hazai „művészetpártolónak“ is, aki kritikátlan csodálója a nyugati művészetnek. Ezek alapján leszögezhetjük, hogy kultúrpolitikánk legfőbb célja a szocialista országokkal való sokoldalú és hatékony együttműködés. Tovább erősítjük kulturális kapcsolatainkat a haladó országokkal is. Az említett elvek alapján, napjaink politikai légkörének megfelelően alakítjuk ki viszonyunkat a tőkés államok kultúrájával. Ez semmiképpen sem jelenti politikánk, ideológiánk, kultúrpolitikai elveink gyengülését, hanem éppen ellenkezőleg azok szilárdságát és életképességét bizonyítja. A Chemhin nemzeti vállalatban gyurs ütemben halad annak az új üzemrészlegnek az építése, amelyben a gumiabroncs-, a szállítószalag- és ponyvagyártásbuz szükséges nagy szilárdságú kord-> selymet fogják gyártani. Az építkezésekre az idén csaknem 250 millió koronát fordítottak. Az építő-1 ipari dolgozók ás a szerelők feltétlenül be akarják tartani az 1975 áprilisára kitűzött átadási határ-1 időt. Felvételünkön: Vojtech Chovanec és Ján Slávik, a Chemlon vállalat szerelői Szubadzsi Szaitii és Akido Tanúira japán szakemberekkel a gépcsarnok berendezésének szerelése közben. (Felvétel: ČSTKJ
