Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-12 / 293. szám, csütörtök

BERLIN NAGY JELENTŐSÉGŰ INTÉZKEDÉSEI ÉS JAVASLATAI AZ NDK—NSZK ÉS AZ NDK— NYUGAT BERLIN KAPCSOLATOK KÖNNYÍTÉSÉRE, FEJLESZTÉSÉRE KGST-KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) bá az NSZK-val hosszú lejáratú gazdasági-műszaki együttműkö­dési megállapodást aláírni, ezenkívül az NDK-ban létesí­tendő atomerőmű építéséről tárgyalni. Nyugat-Berlinből hajlandó az NDK vasú1’ kocsikat, kiváló minőségű női felsőruházati cik­keket, 20 millió elszámolási egység (márka) értékben gé­peket és felszereléseket impor­tálni, továbbá egy egész vágó­hidat vásárolni. Ugyanakkor Nyugat-Berlinbe hajlandó 300 megawattnyi elektromos ára­mot exportálni, az ehhez szük­séges vezetékeket és más műsza­ki berendezéseket az NDK te­rületén felépíteni. Nyugat-Berlin mindennapi életének megkönnyítésére az NDK hajlandó a már megkez­dett tárgyalásokat folytatni a város szennyvizének elvezeté­séről, továbbá a következő 20 évben a hulladékokat az NDK területére szállítani. Berlinben kedd este nyilvá­nosságra hozták az NDK és az NSZK külkereskedelmi forgal­mával kapcsolatos hitelnyújtás­ról a két állam kormányának megbízottai által december 6-án parafáit egyezmény szó szerinti szövegéi. Eszerint: a hitelezésről szóló megállapo­dást a két fél 1981. december 31-ig meghosszabbította, s az NDK által igénybe vehető ka­matmentes hitel (swing) felső határát 850 millió elszámolási egységben állapította meg. Az NSZK kormánya megelé­gedését fejezte ki az NDK kor­mányának intézkedése felett. Ezt közölte dr. Grünewald kor­mányszóvivő, aki hosszan kom­mentálta a két állam közti kereskedelemben létrejött leg­utóbbi megállapodást és kije­lentette: a kereskedelmi for­galomban nyújtott nyugatnémet kölcsön nemcsak az NDK ér­dekeit érinti, hanem az NSZK gazdaságát is szolgálja. Ezt vá­laszul szánta azoknak a jobbol­dali hangulatkeltőknek, akik az NDK-val való kereskedelem fejlesztését a legkülönfélébb előfeltételekhez szeretnék köt­ni. Hozzátette még, hogy a szövetségi kormány felfogása szerint nem lehet „egy témáról elszigetelt tárgyalásokat foly­tatni, hanem a témák egész csoportjáról kell tárgyalni“. A PRAVDA A RAMBOUILLET-I CSÚCSTALÁLKOZÓRÓL 1974. XII. 12. Moszkva — A moszkvai Prav­da szerdán vezércikkben kom­mentálta a szovjet—francia csúcstalálkozót. Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a szovjet miniszter- tanács — írja a lap —, átte­kintve Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing munkatalálko­zójának eredményeit, teljes egészében jóváhagyta Leonyid Brezsnyev tevékenységét és ki­fejezte megelégedését a Ram- bouillet-ben elért megállapodá­sokkal és egyezményekkel kap­csolatban. A vezércikk emlékeztet rá, hogy a rambouillet-i tárgyalá­sok előtt került sor a szovjet- amerikai, illetve a szovjet— nyugatnémet csúcstalálkozóra, és annak a meggyőződésének ad hangot, hogy Leonyid Brezs­nyev franciaországi látogatása „újabb lépés a béke és a jó­szomszédi együttműködés út­ján“. „V alamerv.yi nép örül annak — folytatja a moszkvai Prav­da —, hogy napjainkban erőre kap a béke és a biztonság meg­szilárdulásának irányzata és enyhül a feszültség. A népek azonban nem hunynak szemet a nemzetközi helyzet bo-.yolult voltára utaló aggasztó tények fölött sem. Márcsak emiatt is Kommentárunk F elhős, esős idő fogadta Párizsban a közös piaci csúcsértekezlet résztvevőit. Pá­rizs éppen a konferencia ide­jére egyúttal sötétbe is borult, Ugyanis a francia kormány is­mét energiakorlátozást léptetett életbe, kioltották a reklámfé­nyeket és a neonvilágítást. Az időjárás és az energiaválság sötétbe borította a francia fő­várost és ez mintegy szimboli­kusan azt is elővetítette, hogy a kilenc kormányfő hasonlóan borúlátó hangulatban ül majd tárgyalóasztalhoz. Kísértett még a tavalyi koppenhágai csúcs- értekezlet sikertelensége, amely addig nem tapasztalt kudarc­cal ért véget. Az idén is sokáig úgy látszott, hogy meg sem tartják a szo­kásos év végi közös piaci számvetést, bár Giscard d’Es­taing már július óta a csúcs nyélbeütésén fáradozott. Ezt az igyekezetét sokan annak ide­jén csak úgy értékelték, mint az újdonsült elnök ambiciózus elképzeléseit, hogy így bizo­nyítsa: minden áron valami lát­ványosat. akar tenni a közös­ség érdekében. Nos, Giscard igyekezete végül is eredmény­nyel járt, mintegy két hete vég legesen ráüthette a pecsétet a hivatalos meghívókra. A fran­cia elnök tisztában volt azzal, hogy eléggé kényes kérdések kerülnek felszínre a csúcsérte­kezleten. Azt ts tudta, hogy az időszerű feladat a szilárd béke biztosítása és az enyhülési fo­lyamat továbbfejlesztése és el­mélyítése“. A vezércikk a csúcstalálko­zó fontos eredményei között említi, hogy a felek kimondot­ták: Kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül megtartsák az európai biztonsági értekezlet harmadik szakaszát és hogy csúcsszinten aláírják a záródokumentumo­kat. A moszkvai Pravda szerint „A Szovjetunió és Franciaor­szág egyeztetett közel-keleti te­vékenysége hozzájárul".*! a bé­kés rendezéshez“, amely mel­lett mindkét fél elkötelezte ma­gát. A két ország gazdasági kap­csolatainak fejlesztéséről aláírt ötéves megállapodást méltatva a vezércikk hangsúlyozza: ,,A rambouillet-i találkozó újabb lökést adott a szovjet—francia kétoldalú kapcsolatok fejlődé­sének.“ CHILÉBEN a Központi Bank 15 napon belül másodszor ér­tékelte le az escudot, a dollár­hoz viszonyított árfolyamát az eddigi 1450-ről 1860-ra változ­tatta. Az év elején az escudo- nak a dollárhoz vizonyított ár­folyama még 375 escudo volt. energiaválság miatt sötétbe bo­rult Párizsban minden eddiginél élesebben napvilágra kerülnek a tagországok közötti ellenté­tek. Mert hiszen égető az LÁTSZATSIKEREK A CSÚCSON energiaválság, az infláció, a munkanélküliség, a regionális alap létrehozásának kérdése, az angol társulási feltételek fe­lülvizsgálása. Giscard eredeti­leg csupán institucionális kér­déseket szeretett volna a közös piaci csúcsértekezlet napirend­jére tűzni, mint az Európai Ta­nács létrehozása, vagy a vétó jog megszüntetése és áttérés a többségi szavazati rendszerre. A francia elnök azonban be­látta, ha valami eredményt fel akar mutatni az értekezlet, a napirendi pontok közé feltétle­nül be kell sorolni az említett gazdasági problémákat is. így a konferencia ugyan közelebb került a valósághoz, de egyút­tal távolabb a látványos siker reményéhez. Már az előzetes nyilatkoza­tok is sejtették, élénk szócsa­ták várhatók. Chirac francia kormányfő például kijelentette: inkább látná az angolokat a Közös Piacon kívül. Vagy erre utal az a nyugatnémet javaslat Is, hogy Olaszország és Anglia Moszkva — Moszkvában de­cember 9—10-én megtartották a KGST tervezési együttműkö­dési bizottságának 9. üléssza­kát. Ezen megvitatták az együttmű­ködés további elmélyítése és tökéletesítése komplex prog­ramjának megvalósításával és a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fej­lesztésével összefüggő kérdése­ket. Megvizsgálták az ‘érdekelt KGST-országok együttműködé­séről szóló, régebben aláírt ál­talános megállapodások teljesí­tésének menetét az orenburgi gázlelőhely feltárásában, az Orenburgtól a Szovjetunió nyu­gati határáig terjedő gáztávve­zeték építésében, a vastartalmú nyersanyagokat és egyes fer- roötvözeteket termelő újabb ka­pacitásoknak a Szovjetunió te­rületén való létesítésében, to­vábbá megvitatták azt a kér­dést, hogy kölcsönösen együtt­működnek új nikkel és kobalt tartalmú termékeket előállító kapacitásoknak a Kubai Köztár­saság területén való létesítésé­ben. A bizottság megvitatta a KGST-tagállamok együttműkö­désének kérdéseit abban, hogy a Mongol Népköztársaságban megoldják egyes állati termé­kek előállításának tntenziflká- lását és ipari módszerek beve­zetését, valamint biztosítsák a mezőgazdasági termékek komp­lex és magas színvonalú ipari feldolgozását. A bizottság megvitatta a KGST-tagállamok 1976—1980 évekre szóló népgazdasági ter­vei összehangolásának és köl­csönös együttműködésének kér­déseit, beleértve gazdasági és tudományos-műszaki színvona­luk közelítésének kérdéseit, va­lamint az 1971—1975-ös nép- gazdasági tervek koordinálásá­nak keretei között összehan­golt intézkedések megvalósítá­sának menetét. Megállapították, hogy ennek során feltárultak az együttműködés elmélyítésé­nek olyan új lehetőségei, ame­lyek elősegíthetik a kölcsönös áruszállítások növelését az er­re az Időre vonatkozó hosszú lejáratú kereskedelmi megálla­podásokban előirányzott volu­menek felett. A KGST bizottságának ülés­szakát a baráti és tárgyszerű légkör jellemezte. Szerény eredménnyel végződött a közös piaci csúcs Párizs — Franciaország fő­városában kedden véget ért a közös piaci országok kormány- és államfőinek csúcstalálkozója. Az értekezleten gazdasági prob­lémákat és a közösség politi­kai intézményeinek fejlesztésé­vel kapcsolatos kérdéseket vi­tattak meg. A tanácskozás megmutatta, hogy a tagországok — minde­nekelőtt Anglia és Franciaor­szág — között komoly nézet- eltérések vannak a közösség politikai intézményei fejleszté­sének kérdésében. A közös piaci országok kor­mányfőinek Párizsban tartott csúcstalálkozójáról kiadott, 14 oldalas záróközlemény 37 pont­ban foglalja össze a kormány­fők határozatait és nézeteit. Mint a záróközlemény beje­lenti, a résztvevők elhatároz­ták, hogy a közös piaci orszá­gok kormányfőinek és külügy­minisztereinek részvételével létrehozzák az úgynevezett Eu­rópai Tanácsot. Ez évente leg­kevesebb háromszor, szükség esetén több alkalommal is ösz- szeül, hogy véleménycserét folytasson a Közös Piac előtt álló időszerű feladatokról. A tanácskozáson úgy hatá­roztak, hogy a jövőben nem lesz szükség valamennyi kér­dés eldöntésénél a Közös Piac­hoz tartozó államok egyöntetű hozzáj árulására. A záróközlemény szerint 1978­tól közvetlen módszerrel vá­lasztják meg a közös piaci or­szágok strasbourgi parlament­jét. A záróközleménynek eh­hez a pontjához kapcsolódik a brit és a dán küldöttség nyi­latkozata, amely kijelenti, hogy a közvetlen választás kérdésé­ben a két ország nem Ríván állástfpglalnl. A kormányfők megbízást ad­tak Tindemans belga miniszter- elnöknek arra, hogy 1975 vé­géig terjesszen elő összefogla­ló beszámolót az Európai Unió megteremtésének alapvető kér­déseiről. A közös piaci országok kor­mányfőinek párizsi csúcsérte­kezletén döntés született arról is, hogy 1975 január 1-vel meg­kezdi működését az európai regionális fejlesztési alap. A fejlesztési alapot hároméves időtartamra 1,3 milliárd elszá­molási egységgel, azaz 4,5 mil­liárd márkával dotálják. A záróközlemény csupán álta­lános kitételekben foglalkozik a párizsi csúcs olyan lényeges témáival, mint az Infláció és az energiahiány. Hangsúlyozza, hogy az infláció és a gazdasá­gi visszaesés elleni harcnak „összhangban kell lennie a ha­ladó és igazságos szociális po­litika követelményeivel“. Ellen­kező esetben ez a harc nem „támaszkodik a szociális felek szükséges jóváhagyására és együttműködésére. saját erejéből állítsa talpra gazdaságát. Mert mondván: egy hajóraj — jelen esetben a Kö­zös Piac — valamennyi tagja úgy haladhat töretlenül előre, ha valamennyi hajó egyforma sebességgel úszik. Ha csak egy is közülük lassúbb, kénytelen a többi őt bevárni. Vagyis: a brit és olasz zilált gazdaság hátráltatja a többi közös piaci tagország gazdasági előrehala­dását. Érthetően mindenki vá­rakozással tekintett ilyen kö­rülmények között a csúcs elé. A csúcsértekezletet megtar­tották, véget ért, részleges, pontosabban látszólagos siker rel. „Az a fontos, hogy megtar­tottuk a konferenciát“ — nyi latkozta Giscard d’Estaing mi­kor arról kérdezték, elége­dett-e. E szűkszavú nyilatkoza­ta sok mindent elárul: a kilen­cek mindenképpen azt a látsza­tot akarták kelteni a csúcsér­tekezlet megtartásával, hogy mégis életképes közösség a Közös Piac. Csakhogy a 14-oIdalas záró­közlemény mást is elárul. Töb­bek között azt is, hogy az év problémájának, az energiavál­ságnak mindössze 18 sori szen­tel a nyilatkozat. Mindez arra vall, hogy az általános megfő galmazásokon kívül konkrét megállapodás nem született. A közlemény a pár sorban csupán azt szögezi le, hogy december 17-én a Közös Piac energia­ügyi miniszterei majd tanács­koznak a kérdésről. Megegyezés született viszont az angolok és az olaszok által rég sürgetett regionális fejlesz­tési alap létrehozásáról. Esze­rint január 1-től 4,5 milliárd márka nagyságban létrehoznak egy alapot az elmaradott terü­letek fejlesztésére. Úgy tűniR, Angliát ez a döntés megnyug­tatta, mert az Elysée-palota szóvivője kijelentette: Anglia ezek után nem követeli közös piaci tagdíjának csökkentését. Wilsonék tehát elérték, hogy közös alapból fejleszthessék az elmaradott brit területeket és így maradnak a közösségben, hiszen tulajdonképpen nem is lenne más választásuk, mert kilépésük esetében gazdasági­lag elszigetelődnének Európá­ban. A legegybehangzóbb megálla­podás szervezeti kérdésekben született. Jövő évtől nem csúcs- értekezletet tartanak, hanem az ún. Európai Tanács — a tag­országok kormány- és állam­főiből álló szervezet — ül ösz- sze évente legalább háromszor. A lényegi kérdésekben tehát nem állapodtak meg Párizsban és kérdéses, hogy a szervezeti reform a jövőben majd meny­nyire segíti elő az Európai Gazdasági Közösségen belüli együttműködést? P. VONYIK ERZSÉBET NELSON ROCKEFELLERT, az Egyesült Államok kijelölt alel- nökét az amerikai szenátus sza­vazattöbbséggel megerősítette alelnöki funkciójában. A képvi­selőház a jövő héten dönt Ro­ckefeller alelnökségéről. LUIS CORVALÄNNAK, a Chi­lei Kommunista Párt főtitkárá­nak fiával, aki a chilei Kom­munista Ifjúsági Szervezet egyik vezetőjeként 11 hónapig sínylődött a junta börtöneiben, interjút készített a Kansas Uutiset című finn lap. Ez év szeptemberében sikerült talál­koznia apjával Valparaiso egyik katonai alakulatánál, ahol a Chilei KP vezetőjét ak­kor fogva tartották. RANGOONBAN az egyetemi vá­rosrészt tegnap reggel mintegy ezer rendőr és katona roha­mozta meg és visszaszerezte a diákoktól U Thant volt ENSZ- főtitkár koporsóját. Ismeretes, a november 26-án New York­ban elhunyt burmai politikus holttestét múlt héten hazaszál­lították, a diákok ezután ha­talmukba kerítették a kopor­sót és saját maguk építette mauzóleumban helyezték el. SPANYOLORSZÁGBAN egyre fokozódik a strájkhullám. Leg­újabb értesülések szerint az országban több mint 50 000 munkás és alkalmazott szüntet­te be a munkát. A sztrájkolók magasabb béreket, és a Fran- co-rezsim börtöneiben fogva tartott politikai foglyok jobb ellátását követelik. AZ ORENBURGTÖL a Szov­jetunió nyugati határáig létesí­tendő gázvezeték építőmunkáí- nak megkezdéséhez megérke­zett Uralszkba a lengyel szak­emberek első 25-tagú csoportja. A KGST-országok közös egyez­ménye alapján Lengyelország építi fel a gázvezeték első 550 km hosszú szakaszát. HAVANNÁBAN a KGST-orszá­gok szakemberei tanácskozást kezdtek a cukornád feldolgozá­sakor nyert melléktermékek ipari hasznosításáról. A tanács­kozáson a Szovjetunió, az NDK, Bulgária, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Kuba, Románia, és Jugoszlávia szakemberei vesz­nek részt. Törökország nem kap fegyvert Brüsszel, Washington — Ked­den éjféltől életbe lépett az amerikai törvényhozásnak az a döntése, amellyel — a ciprusi helyzetre való tekintettel — felfüggesztik a Törökország­nak szánt katonai segély folyó­sítását. Bár a képviselőház ko­rábban december 10-ről feb­ruárra tolta ki ennek határide­jét, a szenátus az alsóházi dön­tést nem hagyta jóvá, Így az az eredeti időben lépett érvény­be. Amerikai külpolitikai szakér­tők szerint ez a fejlemény kedvezőtlen módon befolyásolja a Kissinger külügyminiszter szerdán Brüsszelben kezdődő tapogatódző tárgyalásait. Az amerikai diplomácia vezetője a. belga fővárosban szerdán dél­előtt munkareggelin találkozott Melih Esenbel török külügymi­niszterrel, majd a délelőtt fo­lyamán görög kollegájával, Di- mitriosz Biciosszal tárgyalt. Kissinger kíséretének egyik, magát megnevezni nem kívánó magas rangú tagja újságírók­nak elmondotta, hogy Washing­ton novemberben már közel járt ahhoz, hogy Ciprus kérdésében engedményeket csikarjon ki Ankarától, amely hajlandó lett volna bizonyos csapategysége­ket visszavonni az általa meg­szállva tartott — a sziget mint­egy 40 százalékát kitevő — te­rületekről és fontolóra vett bi­zonyos politikai koncessziókat is. A továbblépéshez azonban a katonai segély változatlan fo­lyósítására is szükség lett vol­na. Mivel szerdától egyetlen hadianyaggal megrakott hajó sem futhat ki amerikai kikötő­ből Törökország irányába, sőt a már úton levő szállítmányo­kat sem rakják ki, az amerikai közvetítő kísérletek eleve ku­darcra vannak ítélve.

Next

/
Thumbnails
Contents