Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-05 / 261. szám, kedd

NÉHÁNY l __ SO R BÁN öas.. ARAFAT INTELMEI IZRAEL ÉS AZ USA CÍMÉRE KISSINGER PROGRAMJÁBAN IRÁNY ISMÉT A KÖZEL-KELET New York — fasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke Rabatban nyilat­kozatot adott a Time című lap munka társának. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagy a valószínűsége az ötödik arab—izraeli háború ki­robbanásának a következő hat hónapon belül. Ezt az időt — nézete szerint — az iziraeli ve­zetők az október; háborúban szenvedett vereségek ellensú­lyozására és háborús előkészü­letekre használják fel. A palesztin vezető felszólítot­ta az ENSZ-t, hogy akadályoz­za meg a fegyveres harc újbóli kirobbanását és ezzel az újabb közel-keleti katasztrófát. Ami a PFSZ és Husszein jor­dániai uralkodó kapcsolatait Il­leti, Arafat kijelentette, hogy megállapodásuk csak elvi jelle­gű, Egyiptom, Szíria, Jordánia és a PFSZ vezetőinek a részletek megvitatására még találkozniuk kell és csak ezután tisztázható a ténylegesen kiala/kult helyzet. A kiindulópont — mondotta Arafat — mindenesetre új. A palesztin vezető óva intet­te az izraeli és amerikai poli­tikusokat a meggondolatlan lé­pésektől az arab olajkincsekkel kapcsolatban. Amennyiben az Egyesült Államok azt a hibát követné el, hogy katonailag közbelép az olajmezők biztosí­tása érdekében, tudatában kell lennie, hogy a többi nagyhata­lom sem marad tétlen. Husszein jordámiai uralkodó a Newsweek című amerikai he­tilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hajlandó azonnal elismerni egy ideiglenes palesz­tin kormányt és hivatalos lá­togatáson Ammanban fogadni a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet képviselőjét. Ami a rabatt arab csúcstalál­kozón tanúsított magatartását illeti, a jordániai uralkodó ki­fejtette, hogy nem változtatott korábbi álláspontján — ami az izraeli \/ezetőkkel való tárgya­lásokat illeti — csupán „min­den korábbi érzelmétől függet­lenül ... alkalmazkodott az ál­talános véleményhez“. Hangsú­lyozta, hogy a rabatt csúcs után a PFSZ számára teljesen új helyzet állt elő. „A béke, vagy háború kérdése teljes mérték­ben Izrael döntésétől függ. Amennyiben továbbra is meg­szállva tartja az arab területe­ket és figyelmen kívül hagyja a palesztinok törvényes követe­léseit, akkor a háború elkerül­hetetlen. Ha viszont békét kí­ván, akkor vissza kell vonul­nia valamennyi megszállt arab területről és el kell fogadnia a palesztin realitást.“ Palesztin riadókészültség Bejrút — Az Al Moharrer cí­mű bejrúti lap hírül adta, hogy valamennyi palesztin gerilla­egységet és a menekülttáboro­kat „maximális riadókészültség­be“ helyeztek. Előzőleg olyan jelentések láttak napvilágot, hogy Izrael általános katonai támadást tervez a palesztinok ellen november első felében. Palesztin források azzal szá­molnak, hogy az izraeli táma­dás esetleg az ENSZ-közgyűlés november 13-ára tervezett pa­lesztin vitáját megelőzően meg­indul. Rabin nyilatkozni készül Jeruzsálem — Az izraeli ka­binet megtárgyalta a legutóbbi közel-keleti fejleményeket, kü­lönös tekintettel a rabatt arab csúcstalálkozónak arra a dön­tésére, amellyel a PFSZ-t ismer­te el a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A szigorú titkos megbeszélések után bejelentették, hogy Rabin miaiszteirelnök ma „nagy jelen­tőségű nyilatkozatot“ tesz a kérdésről. Belgrád — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, aki a román fővárosból — mindössze nyolcórás látogatásra — teg­nap Belgrádba érkezett, délelőtt tanácskozott vendéglátójával, Milos Minics jugoszláv külügy­miniszterrel. Az amerikai dip­lomácia vezetőjét ezt követően Bijedics kormányfő, majd Tito elnök fogadta. A belgrádi „vil­lámlátogatás“ után Kissinger délután tovább utazott Rómába, ahol felszólalt az élelmezési vi­lágkonferencián. Kairó — Kissinger amerikai külügyminiszter ezt követően ma megkezdi újabb közel-keleti körútját, melynek során Egyip­tom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Szíria és Izrael vezetőivel foly­tat tárgyalásokat a politikai rendezés soronkövetkező lépé­seiről, figyelembe véve a rabatt arab csúcsértekezlet határoza­tát, amely a palesztinai nép egyedüli törvényes képviselője­ként ismerte el a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, s egyben felruházta azzal a jog­gal, hogy palesztinai nemzett államot alapítson a felszabadí­tandó palesztinai területeken. Kissinger előző körútja során arra törekedett, hogy a genfi békeértekezlet kikapcsolásával újabb csapatszétválasztási tár­gyalásokat kezdeményezzen Egyiptom és Izrael, illetve Iz­rael és Jordánia között. Rabat után viszont tarthatatlanná vált az az amerikai—Izraeli elképze­lés, hogy a palesztinai kérdést a PFSZ nélkül, Izrael és Jordá­nia kétoldalú tárgyalásain le­het és kell megoldani. Ha az Egyesült Államoknak valóban szívügye a rendezési erőfeszí­tések folytatása, akkor haladék­talanul el keLI ismernie a pa­lesztinéi nép nemzeti jogait és el kell fogadnia tárgyalófélként a nép törvényes képviselőjét. A kairói Al Ahram úgy látja, hogy a rabatt határozatok el­lentétesek az amerikai számítá­sokkal és reményekkel. „Bizo­nyosra vehető — írta a lap —, hogy Izrael minden eszközzel azon lesz, hogy visszatartsa az Egyesült Államokat a rabati határozatok elfogadásától. A cionista mozgalom máris akció­ba lépett, s erre megfelelő arai) ellennyomással kell válaszol­nia“. A kairói lapok a Libanon An Anahar nyomán ismertették azt a tájékoztatást, amelyet Szadat egyiptomi elnök adott Rabat­ban Kissinger legutóbbi javasla­táról, eszerint Izrael kiürítené az egész Sínai-félszigetet, bele­értve az ottani olajmezőket is, amennyiben Egyiptom deklarál­ná a hadiállapot megszünteté­sét, Szadat — a sajtójelentések szerint — visszautasította ezt a javaslatot, mondván, hogy a sínai kérdést nem lehet elvá­lasztani a Golan-fennsík, Cisz- jordánia és Jeruzsálem kiüríté­sétől, valamint a palesztinai jo­gok helyreállításától. CHILÉBEN SZILÁRD AZ ANTIFASISZTA FRBNT TÖRÖK KöRllNYALAKíTÁSI KÍSÉRLETEK 1974. XI. 5. Ankara — Bülent Ecevit ki­jelölt török miniszterelnök Sü- leyman Demirellel, az Igazság­ért vezetőjével folytatott fél­órás megbeszélése után újság­írók előtt kijelentette, hogy az igazságpárt visszautasította a kormányválság megoldására tett mind a kilenc javaslatát és ólzárkózott attól, hogy koalí­cióra lépjen az általa vezetett köztársasági Néppárttal. Ecevit elmondotta, hogy kísérletének kudarca után most ismét pártja Kommentárunk A múlt héten viharos vita színhelye volt az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A közgyű­lés ajánlása alapján arról kel­lett döntenie, tagja maradjon-e a fajüldöző Dél-afrikai Köztár­saság a világszervezetnek, vagy pedig zárják-e ki az ENSZ tag­államainak soraiból, miután a pretoriai kormányrendszer év­tizedeken át tanúsított maga­tartásával, a világszervezet in­telmeinek mellőzésével kihívó magatartást tanúsít, fittyet hány az ENSZ Alapokmánya szellemének és rendelkezései­nek s így szembehelyezkedik a világ közvéleményével. A közvélemény szinte bizo­nyosra vette, hogy a világszer­vezetből kiebrudalják a dél-af­rikai fajüldözőket, s aligha akad tagállam, amelynek kül­döttsége védelmébe merné ven­ni Pretoriát. Mégis akadt három olyan tagállam a Biztonsági Tanács­ban, amely vétójával megaka­dályozta a dél-afrikai fajüldö­ző rendszer kizárását az ENSZ- ből. Az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország, e három nagyhatalom mint a Biztonsági Tanács állandó tagja vétójával pártfogásába vette a dél-afri­kai fajüldözőket, így minden­képpen űz apartheid-rendszer cinkosaivá szegődött. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy szükséges lenne érdemi módo­sítás az ENSZ és szervei stá­tusában. Erkölcsi-politikát szempontból pedig árnyat vet az ENSZ tevékenységére az a tény, hogy az említettekből következtetve, nem minden nagyhatalom — BT-tag — érzi át a világszervezetnek és a benne játszott szerepének fon­vezetőségével fog tárgyalni és tájékoztatja Fahri Korutürk köztársasági elnököt további el­képzeléseiről. Ecevit hozzáfűz­te, hogy a jelenlegi helyzetben kész bármiféle felelősséget ma­gára vállalni. Ez utóbbi kijelen­tését megfigyelők úgy értéke­lik, hogy a koalícióra szóba jö­hető pártokkal folytatott siker­telen egyeztetési kísérletek után Ecevit elszánta magát ki­sebbségi kormány megalakítá­sára. Moszkva — Hernan Del Can- to, a Chilei Dolgozók Egységes Központjának egykori főtitkára, a Szocialista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Hernan Del Canto, aki a Népi Egység kormányzata idején több felelős posztert töltött be, kijelentette: „A chilei fasiszta juntának nem sikerült és a jö­vőben sem fog sikerülnie, hogy teljesen legyőzze a hazafias, antiimperialista ós forradalmi erőket. Ezek az erők növeked­nek és erősödnek. Soraik napról napra sokasodnak.“ A szocialista politikus el­mondta, hogy a hazafias ellen­állás során kialakult az antifa­siszta front, az antifasiszta pár­tok kidolgozták a junta elleni harc minimális elvi program­ját. „Ez a program fontos sze­repet játszik a nemzeti demok­ratikus harc aktivizálásában és az egység létrehozásában“ — mondta a TASZSZ tudósítójá­nak Hernan Del Canto. A haladó chilei politikus or­szága jelenlegi helyzetét ele­mezve hangsúlyozta, hogy a ka­tonai junta elszigetelődése az egész országban jóval erőtelje­sebb, mint néhány hónappal ezelőtt“. A chilei polgárok ez­rei és ezrei — férfiak és nők — akik annak idején nem tá­mogatták a nemzeti egység kor­mányát és eleinte helyeselték a katonai puccsot, most a rom­lást hozó, hazaflatlain, antide­mokratikus politika ellen for­dulnak“ — jelentette ki Her­nan Del Canto. Ehhez hozzáfűz­te, hogy az egyre jobban elszi­getelődő junta ellenreakcióként növeli az elnyomást és fokozza a letartóztatásokat. A jelenlegi gazdasági helyze­tet Hernan Del Canto tragikus­nak nevezte. tosságát és felelősségét, külön­ben nem került volna sor az említett vétóra. A három nyugati nagyhata­lom szavazásakor tanúsított ma­gatartásához arrogáns merészség kellett. Ui. eltekintve az előzmé­nyektől, az elmúlt években a világszervezet talaján a fajül­döző Dél-Afrikát és Rhodesiát magukra nézve kötelezőnek, jóllehet a többi tagállammal együtt megszavazták, ' nem akarják felrúgni a politikai és katonai szövetséget Afrika csendőrével. Jelképes bizonyí­téka ennek az is, hogy éppen az ENSZ dél-afrikai vitájának kezdetekor közös brit—dél-afri­kai flotta-hadgyakorlatot ren­Nmei egy földrész elieíi ért támadásoktól ós az ellenük elrendelt gazdasági szankciók­tól, az ENSZ-tagok tekintélyes részét alkotó „harmadik világ­beli“ tagállamok küldöttségei most is kipellengérezték Vors- ter rendszerének embertelen­ségét, gyűlöletes fajelméletre épülő berendezését s a leg­messzebbmenő szankciókat kö­vetelték ellene azon a már ré­gen akceptált alapon, hogy a dél-afrikai fehér kisebbségi kormányzat nem képviselheti Dél-Afrika népét, mert annak többsége elnyomott néger. Mennyire változott és válto­zik a nemzetközi légkör, bizo­nyítja az is, hogy az említett három nagyhatalom küldöttsé­ge nem mert szót emelni dél­afrikai védencük érdekében. Sőt, szóban ők is elítélték a tarthatatlan dél-afrikai viszo­nyokat, vétójukat azonban az­zal próbálták mentegetni, hogy „a Dél-afrikai Köztársaság ki­zárása nem rendezné az otta­ni faji viszonyokat“, sőt, ta­lán méginkább elmérgesítené a helyzetet. Merő képmutatás. Azok az államok, amelyek az ENSZ gaz­dasági szankcióit sem tartották deztek a Jóreménység-foka kö­rül. A hadgyakorlat, amelyben Leach tengernagy parancsnok­sága alatt 11 brit hajó vett részt, erőfitogtatás volt a tér­ség szabadságmozgalmai felé. Mint ismeretes, az idén Dél-Af- rikában fokozódott a SWAPO partizántevékenysége, ugyan­akkor több esetben sztrájkba léptek az állati sorban tartott bennszülött bányászok. Nem­csak Pretoria és Salisbury faj­üldöző kormányát, hanem Wa­shingtonban és Londonban ülő védnökeiket is meglepte a por­tugáliai változások ténye. Sem Dél-Afrika. sem Rhodesia ural­kodó fehér kisebbsége nem érzi magát biztonságban. Ezért ra­gadják meg két kézzel a nyu­gati hatalmak minden segítsé­gét. A hadgyakorlatnak hivata­losan is elismert célja az Atlan­ti-óceán déli részének és az Indiai-óceán medencéjének a fokozott ellenőrzése volt. Bis­sau-Guinea függetlenné válá­sa és a mozambiki helyzet fo­kozatos rendeződése idegesíti a dél-afrikai fehértelepes kor­mányt, mert a portugál gyar­matbirodalom felszámolása az appartheld rendszerű állam fo­kozatos elszigetelődését vonja maga után. Ezzel kapcsolat­ban a nyugati imperialista ha­talmak itteni pozíciói is meg­rendültek. Így bizonyos tagad­hatatlan érdekközösség állítja egy táborba a nyugati NATO- államokat és a dél-afrikai rendszert, bármennyire is kel­lemetlen az utóbbi nem sza­lonképessége az előbbiek szá­mára. A dél-afrikai fajüldöző állam fehér urai félnek, akárhogyan próbálják ezt palástolni. A la­kosság fegyveres kiképzésben' részesül, s Maian hadügymi­niszter a flotta hadgyakorlatai­val kapcsolatban kérkedve je­lentette ki, hogy célja „elret­tentő erő“ létrehozása e tér­ségben. Ezzel világosan arra célzott, hogy a portugál gyar­matok felszámolása után ké­szek elfojtani a partizánmoz­galmat. Hetvenkedő kijelen­tés, nélkülöz minden alapot, mert sohasem volt olyan erős a dél-afrikai ellenállási mozga­lom, mint éppen most. lgv groteszkül hatnak a dél-afrikai hatóságok olyan intézkedései, hogy például a nagy mélységben dolgozó bányászok egészségvé­delmére bevezetett ún. fülvédő­ket különböző színekben kell gyártani, külön a fehérek, kü­lön a feketék, indiaiak és szí­nesek számára, s összekeveré­sük szigorúan tilos. A Biztonsági Tanács vitája még egy tényt bizonyított: azt, hogy a szocialista orszá- qok igaz barátai az elnyomott afrikai népeknek, a dél-afri­kai bennszülötteknek, amit ha­tározott és következetes felszó­lalásaik és javaslataik is iga­zoltak. Ĺ. L. A NÉPEK BARÁTSÁGA ér. demrenddel tüntette ki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Lengyel—Szovjet Baráti Társaságot. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége a Szovjetunió ós Lengyelország népei barátsá­gának és a két ország együtt­működésének megszilárdítása terén szerzett érdemeiért ado­mányozta a kitüntetést a tár­saságnak. REZA PAHLAVI iráni sah a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a kormánynak a meghívására november máso­dik felében hivatalos baráti lá­togatást tesz Moszkvában. A SZOVJETUNIÓ Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratot intézett a Svájci Mun­kapárt Központi Bizottságához a párt megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából. JAMES SCHLESINGER ameri­kai hadügyminiszter kétnapos hivatalos látogatásra Bonnba érkezett. Bonni látogatása so­rán Leber nyugatnémet hadügy­miniszterrel a Nyugat-Németor- szágban állomásozó amerikai katonai egységek helyzetét vi­tatja meg. Schlesingert fogadja Schmidt szövetségi kancellár is. HANS FRIDERICHS nyugatné­met gazdasági miniszter több nyugatnémet konszern képvise­lőjének társaságában négynapos látogatásra Szaúd-Arábiába ér­kezett. Friderichs szaúdi láto­gatása során főleg az olajárral kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. NIXON volt amerikai elnök egészségi állapota már annyira javult, hogy jelenleg nem áll in­tenzív kezelés alatt és élete nem forog veszélyben. GERALD WARREN, Nixon el­nök szóvivője elnökségének utolsó esztendeje alatt megma­rad utódja, Ford munkatársi gárdájában is. Warren a Fehér Ház helyettes szóvivője lesz és ebben a minőségében ő tartja a kapcsolatot a lapok főszerkesz­tőivel. BURGIBA tunéziai elnököt vá­lasztották immár negyedszer Tunézia köztársasági elnökévé. Burgibára szavazott a szavazás­ban résztvevők 99,98 százaléka. WILLIAM FULBRIGHT ameri­kai szenátor a Missouri állam- beli Fultonban mondott beszé­dében kijelentette: az ötödik arab—izraeli háború kirobbaná­sának egyetlen alternatívája a tárgyalásos rendezés, amely nem képzelhető el anélkül, hogy az izraeliek kivonuljanak Jeruzsálem és a Jordán folyó nyugati partjának általuk meg­szállt területeiről. GOWON nigériai elnök Kimu­ra japán külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén üdvö­zölte Japán új Afrika-politiká- ját és reményét fejezte ki, hogy Tókio latba veti majd befolyását a dél-hfrikai rend­szer fajüldöző politikájának megváltoztatása érdekében. Ki­mura afrikai körútjápak követ­kező állomására, a Zaire Köz­társaságba utazott. RÓBERT McCLOSKEY, az Egyesült Államok utazó nagy­követe Madridban megkezdte tárgyalásait a spanyol külügy­minisztérium munkatársaival. A megbeszélések célja, hogy meg­újítsák azt a szerződést, amely lehetővé teszi az Egyesült Ál­lamok számára a spanyolorszá­gi haditengerészeti és légitá­maszpontok használatát. LDNDON Hammersmith ne­gyedében bomba robbant, de csak kisebb anyagi kárt oko­zott. A robbanásról előzőleg is­meretlen telefonáló értesítette a Daily Mirror szerkesztőségét. A SZUEZI-CSATORNÁN meg­kezdődött a bővítési és meder- mélyítési munkálatok első sza­kasza. A tervek szerint ez a szakasz 15 hónapot vesz igény­be. A bővítési munkálatok 6,5 millió egyiptomi frankba kerül­nek, de ezek eredményeként akár 260 000 tonna vízkiszorí­tási! tartályhajók is igénybe ve­hetik a csatornát.

Next

/
Thumbnails
Contents