Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-05 / 261. szám, kedd
NÉHÁNY l __ SO R BÁN öas.. ARAFAT INTELMEI IZRAEL ÉS AZ USA CÍMÉRE KISSINGER PROGRAMJÁBAN IRÁNY ISMÉT A KÖZEL-KELET New York — fasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke Rabatban nyilatkozatot adott a Time című lap munka társának. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagy a valószínűsége az ötödik arab—izraeli háború kirobbanásának a következő hat hónapon belül. Ezt az időt — nézete szerint — az iziraeli vezetők az október; háborúban szenvedett vereségek ellensúlyozására és háborús előkészületekre használják fel. A palesztin vezető felszólította az ENSZ-t, hogy akadályozza meg a fegyveres harc újbóli kirobbanását és ezzel az újabb közel-keleti katasztrófát. Ami a PFSZ és Husszein jordániai uralkodó kapcsolatait Illeti, Arafat kijelentette, hogy megállapodásuk csak elvi jellegű, Egyiptom, Szíria, Jordánia és a PFSZ vezetőinek a részletek megvitatására még találkozniuk kell és csak ezután tisztázható a ténylegesen kiala/kult helyzet. A kiindulópont — mondotta Arafat — mindenesetre új. A palesztin vezető óva intette az izraeli és amerikai politikusokat a meggondolatlan lépésektől az arab olajkincsekkel kapcsolatban. Amennyiben az Egyesült Államok azt a hibát követné el, hogy katonailag közbelép az olajmezők biztosítása érdekében, tudatában kell lennie, hogy a többi nagyhatalom sem marad tétlen. Husszein jordámiai uralkodó a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hajlandó azonnal elismerni egy ideiglenes palesztin kormányt és hivatalos látogatáson Ammanban fogadni a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjét. Ami a rabatt arab csúcstalálkozón tanúsított magatartását illeti, a jordániai uralkodó kifejtette, hogy nem változtatott korábbi álláspontján — ami az izraeli \/ezetőkkel való tárgyalásokat illeti — csupán „minden korábbi érzelmétől függetlenül ... alkalmazkodott az általános véleményhez“. Hangsúlyozta, hogy a rabatt csúcs után a PFSZ számára teljesen új helyzet állt elő. „A béke, vagy háború kérdése teljes mértékben Izrael döntésétől függ. Amennyiben továbbra is megszállva tartja az arab területeket és figyelmen kívül hagyja a palesztinok törvényes követeléseit, akkor a háború elkerülhetetlen. Ha viszont békét kíván, akkor vissza kell vonulnia valamennyi megszállt arab területről és el kell fogadnia a palesztin realitást.“ Palesztin riadókészültség Bejrút — Az Al Moharrer című bejrúti lap hírül adta, hogy valamennyi palesztin gerillaegységet és a menekülttáborokat „maximális riadókészültségbe“ helyeztek. Előzőleg olyan jelentések láttak napvilágot, hogy Izrael általános katonai támadást tervez a palesztinok ellen november első felében. Palesztin források azzal számolnak, hogy az izraeli támadás esetleg az ENSZ-közgyűlés november 13-ára tervezett palesztin vitáját megelőzően megindul. Rabin nyilatkozni készül Jeruzsálem — Az izraeli kabinet megtárgyalta a legutóbbi közel-keleti fejleményeket, különös tekintettel a rabatt arab csúcstalálkozónak arra a döntésére, amellyel a PFSZ-t ismerte el a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A szigorú titkos megbeszélések után bejelentették, hogy Rabin miaiszteirelnök ma „nagy jelentőségű nyilatkozatot“ tesz a kérdésről. Belgrád — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, aki a román fővárosból — mindössze nyolcórás látogatásra — tegnap Belgrádba érkezett, délelőtt tanácskozott vendéglátójával, Milos Minics jugoszláv külügyminiszterrel. Az amerikai diplomácia vezetőjét ezt követően Bijedics kormányfő, majd Tito elnök fogadta. A belgrádi „villámlátogatás“ után Kissinger délután tovább utazott Rómába, ahol felszólalt az élelmezési világkonferencián. Kairó — Kissinger amerikai külügyminiszter ezt követően ma megkezdi újabb közel-keleti körútját, melynek során Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Szíria és Izrael vezetőivel folytat tárgyalásokat a politikai rendezés soronkövetkező lépéseiről, figyelembe véve a rabatt arab csúcsértekezlet határozatát, amely a palesztinai nép egyedüli törvényes képviselőjeként ismerte el a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, s egyben felruházta azzal a joggal, hogy palesztinai nemzett államot alapítson a felszabadítandó palesztinai területeken. Kissinger előző körútja során arra törekedett, hogy a genfi békeértekezlet kikapcsolásával újabb csapatszétválasztási tárgyalásokat kezdeményezzen Egyiptom és Izrael, illetve Izrael és Jordánia között. Rabat után viszont tarthatatlanná vált az az amerikai—Izraeli elképzelés, hogy a palesztinai kérdést a PFSZ nélkül, Izrael és Jordánia kétoldalú tárgyalásain lehet és kell megoldani. Ha az Egyesült Államoknak valóban szívügye a rendezési erőfeszítések folytatása, akkor haladéktalanul el keLI ismernie a palesztinéi nép nemzeti jogait és el kell fogadnia tárgyalófélként a nép törvényes képviselőjét. A kairói Al Ahram úgy látja, hogy a rabatt határozatok ellentétesek az amerikai számításokkal és reményekkel. „Bizonyosra vehető — írta a lap —, hogy Izrael minden eszközzel azon lesz, hogy visszatartsa az Egyesült Államokat a rabati határozatok elfogadásától. A cionista mozgalom máris akcióba lépett, s erre megfelelő arai) ellennyomással kell válaszolnia“. A kairói lapok a Libanon An Anahar nyomán ismertették azt a tájékoztatást, amelyet Szadat egyiptomi elnök adott Rabatban Kissinger legutóbbi javaslatáról, eszerint Izrael kiürítené az egész Sínai-félszigetet, beleértve az ottani olajmezőket is, amennyiben Egyiptom deklarálná a hadiállapot megszüntetését, Szadat — a sajtójelentések szerint — visszautasította ezt a javaslatot, mondván, hogy a sínai kérdést nem lehet elválasztani a Golan-fennsík, Cisz- jordánia és Jeruzsálem kiürítésétől, valamint a palesztinai jogok helyreállításától. CHILÉBEN SZILÁRD AZ ANTIFASISZTA FRBNT TÖRÖK KöRllNYALAKíTÁSI KÍSÉRLETEK 1974. XI. 5. Ankara — Bülent Ecevit kijelölt török miniszterelnök Sü- leyman Demirellel, az Igazságért vezetőjével folytatott félórás megbeszélése után újságírók előtt kijelentette, hogy az igazságpárt visszautasította a kormányválság megoldására tett mind a kilenc javaslatát és ólzárkózott attól, hogy koalícióra lépjen az általa vezetett köztársasági Néppárttal. Ecevit elmondotta, hogy kísérletének kudarca után most ismét pártja Kommentárunk A múlt héten viharos vita színhelye volt az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A közgyűlés ajánlása alapján arról kellett döntenie, tagja maradjon-e a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság a világszervezetnek, vagy pedig zárják-e ki az ENSZ tagállamainak soraiból, miután a pretoriai kormányrendszer évtizedeken át tanúsított magatartásával, a világszervezet intelmeinek mellőzésével kihívó magatartást tanúsít, fittyet hány az ENSZ Alapokmánya szellemének és rendelkezéseinek s így szembehelyezkedik a világ közvéleményével. A közvélemény szinte bizonyosra vette, hogy a világszervezetből kiebrudalják a dél-afrikai fajüldözőket, s aligha akad tagállam, amelynek küldöttsége védelmébe merné venni Pretoriát. Mégis akadt három olyan tagállam a Biztonsági Tanácsban, amely vétójával megakadályozta a dél-afrikai fajüldöző rendszer kizárását az ENSZ- ből. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, e három nagyhatalom mint a Biztonsági Tanács állandó tagja vétójával pártfogásába vette a dél-afrikai fajüldözőket, így mindenképpen űz apartheid-rendszer cinkosaivá szegődött. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy szükséges lenne érdemi módosítás az ENSZ és szervei státusában. Erkölcsi-politikát szempontból pedig árnyat vet az ENSZ tevékenységére az a tény, hogy az említettekből következtetve, nem minden nagyhatalom — BT-tag — érzi át a világszervezetnek és a benne játszott szerepének fonvezetőségével fog tárgyalni és tájékoztatja Fahri Korutürk köztársasági elnököt további elképzeléseiről. Ecevit hozzáfűzte, hogy a jelenlegi helyzetben kész bármiféle felelősséget magára vállalni. Ez utóbbi kijelentését megfigyelők úgy értékelik, hogy a koalícióra szóba jöhető pártokkal folytatott sikertelen egyeztetési kísérletek után Ecevit elszánta magát kisebbségi kormány megalakítására. Moszkva — Hernan Del Can- to, a Chilei Dolgozók Egységes Központjának egykori főtitkára, a Szocialista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Hernan Del Canto, aki a Népi Egység kormányzata idején több felelős posztert töltött be, kijelentette: „A chilei fasiszta juntának nem sikerült és a jövőben sem fog sikerülnie, hogy teljesen legyőzze a hazafias, antiimperialista ós forradalmi erőket. Ezek az erők növekednek és erősödnek. Soraik napról napra sokasodnak.“ A szocialista politikus elmondta, hogy a hazafias ellenállás során kialakult az antifasiszta front, az antifasiszta pártok kidolgozták a junta elleni harc minimális elvi programját. „Ez a program fontos szerepet játszik a nemzeti demokratikus harc aktivizálásában és az egység létrehozásában“ — mondta a TASZSZ tudósítójának Hernan Del Canto. A haladó chilei politikus országa jelenlegi helyzetét elemezve hangsúlyozta, hogy a katonai junta elszigetelődése az egész országban jóval erőteljesebb, mint néhány hónappal ezelőtt“. A chilei polgárok ezrei és ezrei — férfiak és nők — akik annak idején nem támogatták a nemzeti egység kormányát és eleinte helyeselték a katonai puccsot, most a romlást hozó, hazaflatlain, antidemokratikus politika ellen fordulnak“ — jelentette ki Hernan Del Canto. Ehhez hozzáfűzte, hogy az egyre jobban elszigetelődő junta ellenreakcióként növeli az elnyomást és fokozza a letartóztatásokat. A jelenlegi gazdasági helyzetet Hernan Del Canto tragikusnak nevezte. tosságát és felelősségét, különben nem került volna sor az említett vétóra. A három nyugati nagyhatalom szavazásakor tanúsított magatartásához arrogáns merészség kellett. Ui. eltekintve az előzményektől, az elmúlt években a világszervezet talaján a fajüldöző Dél-Afrikát és Rhodesiát magukra nézve kötelezőnek, jóllehet a többi tagállammal együtt megszavazták, ' nem akarják felrúgni a politikai és katonai szövetséget Afrika csendőrével. Jelképes bizonyítéka ennek az is, hogy éppen az ENSZ dél-afrikai vitájának kezdetekor közös brit—dél-afrikai flotta-hadgyakorlatot renNmei egy földrész elieíi ért támadásoktól ós az ellenük elrendelt gazdasági szankcióktól, az ENSZ-tagok tekintélyes részét alkotó „harmadik világbeli“ tagállamok küldöttségei most is kipellengérezték Vors- ter rendszerének embertelenségét, gyűlöletes fajelméletre épülő berendezését s a legmesszebbmenő szankciókat követelték ellene azon a már régen akceptált alapon, hogy a dél-afrikai fehér kisebbségi kormányzat nem képviselheti Dél-Afrika népét, mert annak többsége elnyomott néger. Mennyire változott és változik a nemzetközi légkör, bizonyítja az is, hogy az említett három nagyhatalom küldöttsége nem mert szót emelni délafrikai védencük érdekében. Sőt, szóban ők is elítélték a tarthatatlan dél-afrikai viszonyokat, vétójukat azonban azzal próbálták mentegetni, hogy „a Dél-afrikai Köztársaság kizárása nem rendezné az ottani faji viszonyokat“, sőt, talán méginkább elmérgesítené a helyzetet. Merő képmutatás. Azok az államok, amelyek az ENSZ gazdasági szankcióit sem tartották deztek a Jóreménység-foka körül. A hadgyakorlat, amelyben Leach tengernagy parancsnoksága alatt 11 brit hajó vett részt, erőfitogtatás volt a térség szabadságmozgalmai felé. Mint ismeretes, az idén Dél-Af- rikában fokozódott a SWAPO partizántevékenysége, ugyanakkor több esetben sztrájkba léptek az állati sorban tartott bennszülött bányászok. Nemcsak Pretoria és Salisbury fajüldöző kormányát, hanem Washingtonban és Londonban ülő védnökeiket is meglepte a portugáliai változások ténye. Sem Dél-Afrika. sem Rhodesia uralkodó fehér kisebbsége nem érzi magát biztonságban. Ezért ragadják meg két kézzel a nyugati hatalmak minden segítségét. A hadgyakorlatnak hivatalosan is elismert célja az Atlanti-óceán déli részének és az Indiai-óceán medencéjének a fokozott ellenőrzése volt. Bissau-Guinea függetlenné válása és a mozambiki helyzet fokozatos rendeződése idegesíti a dél-afrikai fehértelepes kormányt, mert a portugál gyarmatbirodalom felszámolása az appartheld rendszerű állam fokozatos elszigetelődését vonja maga után. Ezzel kapcsolatban a nyugati imperialista hatalmak itteni pozíciói is megrendültek. Így bizonyos tagadhatatlan érdekközösség állítja egy táborba a nyugati NATO- államokat és a dél-afrikai rendszert, bármennyire is kellemetlen az utóbbi nem szalonképessége az előbbiek számára. A dél-afrikai fajüldöző állam fehér urai félnek, akárhogyan próbálják ezt palástolni. A lakosság fegyveres kiképzésben' részesül, s Maian hadügyminiszter a flotta hadgyakorlataival kapcsolatban kérkedve jelentette ki, hogy célja „elrettentő erő“ létrehozása e térségben. Ezzel világosan arra célzott, hogy a portugál gyarmatok felszámolása után készek elfojtani a partizánmozgalmat. Hetvenkedő kijelentés, nélkülöz minden alapot, mert sohasem volt olyan erős a dél-afrikai ellenállási mozgalom, mint éppen most. lgv groteszkül hatnak a dél-afrikai hatóságok olyan intézkedései, hogy például a nagy mélységben dolgozó bányászok egészségvédelmére bevezetett ún. fülvédőket különböző színekben kell gyártani, külön a fehérek, külön a feketék, indiaiak és színesek számára, s összekeverésük szigorúan tilos. A Biztonsági Tanács vitája még egy tényt bizonyított: azt, hogy a szocialista orszá- qok igaz barátai az elnyomott afrikai népeknek, a dél-afrikai bennszülötteknek, amit határozott és következetes felszólalásaik és javaslataik is igazoltak. Ĺ. L. A NÉPEK BARÁTSÁGA ér. demrenddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Lengyel—Szovjet Baráti Társaságot. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége a Szovjetunió ós Lengyelország népei barátságának és a két ország együttműködésének megszilárdítása terén szerzett érdemeiért adományozta a kitüntetést a társaságnak. REZA PAHLAVI iráni sah a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a kormánynak a meghívására november második felében hivatalos baráti látogatást tesz Moszkvában. A SZOVJETUNIÓ Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratot intézett a Svájci Munkapárt Központi Bizottságához a párt megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. JAMES SCHLESINGER amerikai hadügyminiszter kétnapos hivatalos látogatásra Bonnba érkezett. Bonni látogatása során Leber nyugatnémet hadügyminiszterrel a Nyugat-Németor- szágban állomásozó amerikai katonai egységek helyzetét vitatja meg. Schlesingert fogadja Schmidt szövetségi kancellár is. HANS FRIDERICHS nyugatnémet gazdasági miniszter több nyugatnémet konszern képviselőjének társaságában négynapos látogatásra Szaúd-Arábiába érkezett. Friderichs szaúdi látogatása során főleg az olajárral kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. NIXON volt amerikai elnök egészségi állapota már annyira javult, hogy jelenleg nem áll intenzív kezelés alatt és élete nem forog veszélyben. GERALD WARREN, Nixon elnök szóvivője elnökségének utolsó esztendeje alatt megmarad utódja, Ford munkatársi gárdájában is. Warren a Fehér Ház helyettes szóvivője lesz és ebben a minőségében ő tartja a kapcsolatot a lapok főszerkesztőivel. BURGIBA tunéziai elnököt választották immár negyedszer Tunézia köztársasági elnökévé. Burgibára szavazott a szavazásban résztvevők 99,98 százaléka. WILLIAM FULBRIGHT amerikai szenátor a Missouri állam- beli Fultonban mondott beszédében kijelentette: az ötödik arab—izraeli háború kirobbanásának egyetlen alternatívája a tárgyalásos rendezés, amely nem képzelhető el anélkül, hogy az izraeliek kivonuljanak Jeruzsálem és a Jordán folyó nyugati partjának általuk megszállt területeiről. GOWON nigériai elnök Kimura japán külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén üdvözölte Japán új Afrika-politiká- ját és reményét fejezte ki, hogy Tókio latba veti majd befolyását a dél-hfrikai rendszer fajüldöző politikájának megváltoztatása érdekében. Kimura afrikai körútjápak következő állomására, a Zaire Köztársaságba utazott. RÓBERT McCLOSKEY, az Egyesült Államok utazó nagykövete Madridban megkezdte tárgyalásait a spanyol külügyminisztérium munkatársaival. A megbeszélések célja, hogy megújítsák azt a szerződést, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára a spanyolországi haditengerészeti és légitámaszpontok használatát. LDNDON Hammersmith negyedében bomba robbant, de csak kisebb anyagi kárt okozott. A robbanásról előzőleg ismeretlen telefonáló értesítette a Daily Mirror szerkesztőségét. A SZUEZI-CSATORNÁN megkezdődött a bővítési és meder- mélyítési munkálatok első szakasza. A tervek szerint ez a szakasz 15 hónapot vesz igénybe. A bővítési munkálatok 6,5 millió egyiptomi frankba kerülnek, de ezek eredményeként akár 260 000 tonna vízkiszorítási! tartályhajók is igénybe vehetik a csatornát.
