Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-30 / 283. szám, szombat

A GÓBIBAN rA forradalom előtt mindösz- ísze 500 ezer volt Mongólia la­kosainak száma. Ebiből mint­egy 100 ezren éltek lámaként ii budhista kolostorokban. A „sárga vallás“ tanai szerint maidén család elsőszülőtt fiát a 700 kolostor valamelyikébe kellett adni szerzetesnek, mert Buddha kegyei csak Így ré­szesítették az oly állított örök nirvánában a család tagjait. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen szörnyű gazdasági és szellemi béklyót jelentett ez a mongol nép számára. S ehhez járult az évszázados mandzsu- kínai elnyomás, kizsákmányo­lás, amely a kínzások száz meg száz szörnyű változatával sa­nyargatta, pusztította és rab­szolgaként kezelte a mongolo­kat. Nagyon mélyről indult te­hát Mongólia, amikor 1921. jú­lius 11-én a Szuhebátor vezette felszabadító csapatok kiűzték az országból a mandzsu kínai elnyomókat és a szovjet hata­lom elől ide „emigrált“ cári fehérgárdista banditákat. Er­ről beszélgettünk Damdancsür- jen alezredessel, a mongol nép­hadsereg tisztjével, amikor egy terepjáró gépkocsi utasaiként a Góbi sivuíugban dél felé tar­tunk. Kocsink egy szöghegyes tevecsont „jóvoltából“ defek­tet kapott, s jó negyed órányi járással lemaradtunk oszlo­punktól. Kocsink másik két magyar utasával, dr. Romhányi Imre or­vos-alezredessel és G. Tóth Já­nos filmoperatőrrel együtt vol­taképpen nem nagyon bánjuk, hogy kissé lemaradtunk. H.szen Csoportunk néhány tagjától el­térően mi nem akarunk a Góbi sziklás hegyeiben élő argarira, e borjú nagyságú, tekert szar­vú vadkecskére vadászni. In­kább közelről szemügyre ven­nénk a Gobit és az itt élő em­bereket. Útitársaimmal együtt már az első negyedórában megállapí­tottuk, hogy a Góbi egyáltalán nem az a sivár, kietlen homok­tenger, aminek elképzeltük. Sokkal változatosabb. E több mint egymillió négyzetkilomé­ternyi terület túlnyomó része inkább félsivatag, sőt helyen­ként száraz sztyeppe. Talajá­ban több a kőtörmelék, mint a homok. A Góbi átlagos tenger- szint feletti magassága 1000— 12Ó0 méter, de két és fél ezer méternyi magas sziklahegyei is vannak. S bármerre tekintünk — a csupasz barnásszürke szik­lahegyek kivételével — csak­nem mindenütt van valameilyes növényzet. Egyes területeket a fehér törzsű, alacsony növésű sócserje sötétzöld bokrai borít­ják, túlnyomórészt viszont gyér fíí, főleg sivatagi vadzab z öt- dél lik. Ez a fű az évezredek óta meghonosodott állatte­nyésztés bázisa. A Góbi mon- góliai részében mini egy nyolc millió juh, teve és ló talál ma­gának élelmet. A mongol népgazdaságnak ma is az át lattenyésztés az alapvető ágazata. Az állandó állatállomány a néphatalom évei alatt több mint kétszere­sére növekedett, s ma már meg­haladja a 2.3 milliót. Egy lakos­ra több mint 20 állat jut. A húsfogyasztás rendkíviH fontos helyet foglal el a mongolok táplálkozásában. A lakosság túlnyomórészt hússal táplálko­zik. Az állattenyésztés nem csu­pán az élelmiszer-ellátás fő forrása, hanem egyszersmind fontos ipari nyersanyagbázis. A bőr, a gyapjú, a csont, a vér stb. hasznosítása csakis kellő ipari kapacitás birtoká­ban lehetséges. Ezért fejlődött és fejlődik jelenleg is gyors ütemben Mongóliában az állat­tenyésztést és az állati termé­keket feldolgozó ipari kapaci­tás: az élelmiszer-, a bőr-, a cipő-, a gyapjú és a szőnyeg­ipar. Az állattenyésztés fejlesz­tését és az állati termékek feldolgozását szolgálja egyebek közölt a magyar szakemberek helyszíni közreműködésével létrehozott Szonginói Biokom­binát és a rövidesen átadásra kerülő Darhani Húskombinát. Mongóliában valamikor val­lási dogmák tiltották a föld megbolygatását, művelését. Ezért a néphatalom 1921. jú­lius ll-i győzelme előtt az or­szágban földművelés gyakorla­tilag nem volt. Ma már annyi gabonát terem a mongol föld, hogy nem csupán a hazai ga­bonaszükségletet fedezi, hanem jelentős mennyiség exportra is jut belőle. A zord és szélsősé­ges klímát jól bíró, szibériai gabonafajták termése a dina­mikusan fejlődő malom- és szeszipar nyersanyaga. A mongol népgazdaság ko­rántsem korlátozódik a kétség­telenül igen nagy jelentőségű, és nagy hagyományú állatte­nyésztésre és a mind jobban fejlődő földművelésre, illetve a mezőgazdasági termékek fel­dolgozására. A föld mélye igen sok ásványi kir.eset kínál ki termelésre, feldolgozásra. A mongol bányászat terméke.: jó minőségű barnaszén, kőolaj, fluorit, molibdén, vasérc, arany, urán, réz, mangán, márvány és számos más értékes ásvány. A gazdag szénkészlet feltárá­sával és kitermelésével több he­lyen hőerőművek épültek. Ezek kőz,ül az egyik legjelentősebb, a Darhani Hőerőmű 1965-ben kezdte meg az elektromos ener­gia termelését. Dinamikusan fejlődik a mongol építőanyag­ipar is, amely az alapvető bá­zisa annak, hogy a sok évezre­des hagyományokkal rendelke­ző jurtákat Mongólia-szerte mielőbb végleg felváltsák a mo­dern, összkomfortos lakóházak. Az ipar dinamikus fejlődését érzékelteti, hogy a Mongol Népköztársaság üzemeiben ma már alig 10 perc alatt több ter­méket állítanak elő, mint az egész 1922 es évben. Az utóbbi hét évben az iparban foglal­koztatottak száma 31 százalék­kal nőtt, s jelenleg a munká­sok, tisztviselők és családtag­jaik aránya az ország lakossá­gának egyharmadát is megha­ladja. A Góbiba tett kirándulás so­rán találkoztunk egy ménessel. A csikós — aki persze egyál­talán nem hasonlít hortobágyi kollégáira — teveháton ügetett elénk, s barátságos mosollyal köszöntött bennünket. MegismdVkedtünk. Hicsing- zso a neve, s a Góbiban léte­sült egyik nagy állami gazda­ság állattenyésztője. Édesapjá­val és négy fiútestvérével együtt kétezerötszáz lónak ós szaporulatának viseli gondját. A lovak erősek és jól táplál­tak. Pedig egyetlen táplálékuk, amit legelnek. S bár gyér a fű, de a terület hatalmas, így a sok millió állat bőséges élelmei talál itt magának. — Ha valahol elfogy a fű, felszedjük a jurtákat és jobb legelőt keresünk — mon('« Ho- csingzso. — Ha kell száz, két­száz kilométerrel távolabb te­reljük a ménest. Valahol min­dig van fű. Ez a vándorlási szükségsze­rűség a magyarázata, hogy a sivatagi állattenyésztőknek je lenleg is a jurta a lakhelye. A kőházal nem lehelne teveháton arrébb szállítani... Hocsingzso egyébként a fele­ségével és négy gyermekével él együtt a családi jurtában. Telepes rádió köti össze őket a külvilággal. A gazdaság köz­pontjából naponta tartálygép­kocsik hozzák az állatoknak — és persze a család tagjainak — a vizet. Ugyanezeken a kocsi­kon érkezik a napi sajtó, a só, a zabkása és a háztartáshoz szükséges egyéb szállítmány. A fő táplálék, a hús, ott van helyben. Az iskoláskorú gyer­mekek nyáron együtt vannak a családdal, télen a gazdaság tn- ternátusában laknak az iskola év végéig. Kísérőnk, Damdancsürjen al­ezredes nem először találkozik Hicsingzsoval. Az állattenyész­tő hat évvel ezelőtt még a mongol néphadsereg harckocsi vezetője volt: tartalékos tize des. — Itt szolgált a Góbiban? — Igen. Alig ötszáz kilomé­ternyire innen — bólintott Hi- csingzso. — Leszerelése óta nem volt. dolga technikával? — De igen. Van egy oldal­kocsis motorkerékpárom. A fe­leségemmel és valamelyik gye­rekkel gyakran üeruccanunk a legközelebbi városba. Nincs messze, úgy háromszáz kilomé­terre lehet innen. Vadászni is motorral járok. Sok a szajkó errefelé, finom leves készül be­lőle. Damdancsürjen alezredes lát­csövével a látóhatárt fürkészi. A Góbinak ez a része nincs na­gyon messze a kínai határtól, s a pekingi nacionalisták itt is követtek már el határsértést, provokációt. Többször is kije lentették, hogy igényt tartanak „bizonyos mongol területekre“. Most csendes, békés a táj. „Bár mindig is ilyen csendes és bé­kés maradna“ — jegyzi meg h a 1 ka n Da m d a n c s ti r jen. BERTALAN ISTVÁN IPIiniHft' |jg ' Í IÉ|*1 x' v ? fejűr '■■V.V :;;x - ; (Ülj i H Ü : % ...m Ílt 111 X, _j | I f ^Ipfp il 1 JE I "JÉijBH fwrmn r!r% l K ollár Ernő mérnök, a Nové Zámky-i (érsek- újvári) Járási Közegészségügyi Állomás dolgozója jól ismeri a várost, u járás községeit. Nemcsak azért, ment az emlí­tett helyen dolgozik, hanem azért, mert itt született, éve­kig a jnb építészeti osztályá­nak volt a vezetője, s ma is képviselő. Azt mondják róla, hogy megfontolt, kötelességtu­dó ember. Az üt, amelyen a mához eljutott, hosszú és gö­röngyös volt. — Bár közben Nitrán is lak­tunk, a gimnáziumot itt, Érsek­újváron fejeztem be — mond­ja. — Szerettem volna tovább­tanulni, de szüleimnek — akik munkások voltak —, ehhez nem voltak meg az anyagi feltéte­leik. így hát munkát vállaltam. S mivel sorköteles voltam, 1943-ban behívtak tényleges katonai szolgálatra. A frontra nem vittek ki, de haza csak 1945-ben kerültem. Ulánbátorban a képünkön látható modern lakónegyed szovjet építők segítségével épül. (CSTK-felvétel») Ismét munkába állt. Hogy a megváltozott életben jobban ér­vényesülhessen, a gyakorló gimnáziumban szlovák nyelvből leérettségizett. Az akkori mű­szaki megbízotti hivatalba ke­rült, ahol féléves tanfolyamon vett részt. Ez szabta meg élete további útját. Ugyanis a tanfo­lyam elvégzése után az érsek­újvári Állami Építészeti Hiva­talhoz került, amely a háborús károk felszámolásával és az újjáépítéssel foglalkozott. — A munkásosztály februári győzelme életemnek új fordu­latot adott. Március 3-án be­léptem a pártba — mondja. — Az év végén Slinčon politikai szaktanfolyamon vettem részt. Ezután először Partizánsken, később Nitrán szerveztem meg az állami építészeti hivatalt. Ezek 1949 végéig működtek. Al­kalmazottai a közigazatási szer­vekhez kerültek. Komárnoba (KomárombaJ ke rült. Egy év múlva azonban is­mét visszament szülővárosába, ahol a jnb építészeti osztályé nak a vezetésével bízták meg. Amikor megszokta új munka- környezetét, elérkezettnek látta az időt arra, hogy tudását gya­rapítsa. Az 1953-as tanévben beiratkozott a bratislavai Mű­szaki Főiskola Építészeti Karú­ra. — Levelező hallgatóként el­végezni ezt az iskolát: nem volt könnyű — mondja. — A min­dennapi feladatok mellett járá­sunkban a falu szocializálását is szorgalmaztuk, s e munká­ból sem maradhattam ki. Hat év múlva kézhez kaptam a dip­lomát. A z egészségügyi állapota arra kényszerít ette, hogy munkahelyet változtas­son. Saját kérelmére 1963. má­jus 1-én a járási közegészség- ügyi állomásra került. Osztály­vezető. Húsz beosztottjával egyik lő feladata az élet és a munkakörnyezet védelme, ami nehéz feladat, hiszen a lelkek kiválasztásától, a lakásokba va­ló beköltözésig, sót még ezután is figyelemmel kell kísérniük a lakótelepeket. — A tapasztalatok azl mulat­ják — mondja —, hogy néha már a terv készítői megkerü­lik az érvényben levő normá­kat. Vitába és időbe kerül, amíg megértik ennek fontos­ságút. Az építők viszont kapa­citáshiányra hivatkozva nem végzik el azokat a munkála­tokat, amelyek a jó életkörnye­zet feltételeinek megteremtésé­hez szükségesek. Ilyen például a lakótelepek parkosítása, a zöld területek létrehozása, az óvodák, a bölcsődék és a szol­gáltatásokai biztosító középü­letek építése. Ezek a problémák személye­sen azért érintik, mert e járá­M si építészeti szakbizottságnak is az elnöke. Az 1964-es válasz­tásokkor a városi, az utóbbikor pedig a járási nemzeti bizott­ságba választották be. Kettős funkciójából adódva gyakran kénytelen kompromisszumos megoldást javasolni. — A járási székhelyet há­romszor bombázták — mondja, — Ezért sok lakás került és kerül lebontásra. A kis csalá­di házak mellett gyümölcsös­kertek is voltak. A városrende­zés során sajnos ezek eltűn­nek. Éppen ezért igen nagy gondot fordítunk a zöld öveze­tek és a parkok létesítésére. A város egyik szélén az Állami Erdészettel karöltve 50 méter széles és mintegy 4 km hosz- szú erdősávot hozunk létre. |rnd a járási közegészség- ügyi állomás osztályve­zetőjének, mind pedig az épí­tészeti bizottság elnökének tisztségéből adódóan igen sok a tennivaló. Ma még ugyanis nem tartunk ott, hogy az óvo­dák és a bölcsődék nem for­galmas utcában, hanem a la­kóhelyektől legfeljebb 50 mé­terre legyenek, hogy a lakó­tömbök átadásával együtt ját­szóterek és a zöld övezet is el­készüljön. — Az építészeti szakbizott­ság üléseit hol helyben, hot pedig Štúrovou (Párkányban Šuranyban vagy más község­ben tartjuk meg. Ezért jól is­merem a problémákat — mondja. — Ahol csak modoré van rá, mindent megteszek, hogy az élet és munkakörnye­zet járásunkban jó legyen, csökkenjen a víz és a levegő szennyeződése. Ami pedig a vá­lasztókat illeti, nyilvános gyű­léseken találkozók velük, dé akad olyan is, aki a munkahe­lyemen keres fel. Kéréseiket, kívánságaikat igyekszem elin­tézni. Kollár mérnök nemcsak meg­fontolt, kötelességtudó ember, jó képviselő, hanem szenvedé­lyes utazó is. A szocialista or­szágokon kívül járt Észak-Ko- reában, Kanadában, Egyiptom­ban, Tuniszban, Törökország­ban, Görögországban és a skan­dináv államokban. Velencét a feleségével együtt kereste fék Külföldi útjaira magával viszi filmező és fényképező gépét, ék színes filmen megörökíti mind­azt, ami szép, ami az élet-kör- nyezet szempontjából fontos. Ha előhívja a filmet, levetíti ismerőseinek és az elektrotech­nikai szakközépiskola építésze­ti osztályának, ahol hetente há­rom órát tanít. isztályán két szocialista munkabrigád van, ame­lyek a múlt évben megkapták a mozgalom bronz jelvényét. 0 maga a „Nemzeti bizottságok munkájában szerzett érdeme­kért“ kitüntetés és a „Nemzeti bizottságok 25. évfordulója** emlékérem viselője. A fogyasz­tási szövetkezet járási választ­mányának a tagja, és a párt- munkából is kiveszi részét. — Szabad időmmel jól kell gazdálkodnom — mondja. — A családdal is törődni kell és a közéleti munkát sem szeretném elhanyagolni. Úgy szeretnék a jövőben is dolgozni, hogy ami­kor eljön a számvetés ideje,. nyugodt lelki ismerettel állhas- sak választóim elé. NÉMETH JÁNOS 0 A kežmaroki Szövetkezeti Ba­romfitenyésztő Vállalat csar­nokaiban jelenleg több mint negyvenezer tyúkot nevelnek. A korszerű gépi berendezések se­gítségével egy-egy gondozónő tízezer tyúkot gondoz. A szövetkezeti társulásból létrejött vállalat igazgatójától-, Jozef Ronder mérnöktől meg­tudtuk, hogy az évi tervet to­jásból már október végén tel­jesítette a vállalat, nyolcmillió tojást juttatott piacra, s az év végéig további egymillió tojást adnak el. Tyúkonként 252 to- jáshozamot értek el. A tojáson kívül e*z a vállalat évente kö­zel 2600 mázsa baromfihúst értékesít. A vállalatban újabb csarno­kok építését kezdik el, s 1980- ig 140 00 tyúk részére biztosí­tanak férőhelyet. fik) 1974. XI 30. 4

Next

/
Thumbnails
Contents