Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-24 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. XI. 24. mmmm 'CD N C/3 Nu 'S3 '§■ 1 15 A Sajó völgyében a)terülő Gemerská Hőrkának (Gömörhorkának) már az első köztársaság idején hírneve volt. Gazdag munkásmozgalmi múltra tekint vissza. így, amikor a minap az ottani cellulóz- és papírgyár ifjúsági szervezetét felkerestem, az a gondolat foglalkoztatott, vajon milyenek is lehetnek az „utódok“, hogyan dolgoznak és élnek azok. akiknek az a feladatuk, hogy tovább vigyék a stafétabotot. — Alapszervezetünk, amelynek 55 tagja van — kezdi a beszélgetést Po- maj Éva, az üzemi szervezet titkára Dusza László, az alapszervezet elnöke. — Nemcsak a termeket, helyiségeket bocsátják rendelkezésünkre, hanem segítenek a szervezésben, és nemegyszer az anyagiakat is ők teremtik elő. Az üzemi klub keretéljen fényképészeti, színjátszó, kulturisztikai és tánckör tevékenykedik. Kisebb nagyobb sikerrel. Gyakran rendeznek zenés délutánokat és táncmulatságokat. Ezek társasjátékkal vannak egybekötve, így mindenkor jól szórakoznak. A legkedveltebb sportjuk az asztalitenisz. A múlt évzáró közgyűlés óta négy vetélkedőt rendeztek A járási SZAKMA MESTERE A hagyományok köteleznek — ápolja a munkásmozgalmi hagyományokat és a mártírokat példaképnek tekinti. Hogy mindez nemcsak szóbeszéd, bizonyítja az is, hogy amikor az üzemi klubban az emlékszoba készült, a fiatalok Vállaltak fölötte védnöksé get. Elmentek Rozložná községije, ahol az üzem egykori dolgozója, Flan úer János partizánként elesett, és felvételeket készítettek a helyszínen. Ezzel is gyarapították az emlékszoba anyagát. Meghívták maguk közé a gyár azon dolgozóit, akik részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben, és elbeszélgettek velük az egykori harcokról. • Sorolhatnánk tovább a hasonló akciók egész sorát. Ám tevékenységük olyan sokrétű, hogy mindent aprólékosan felsorolni szinte lehetetlen. Színjátszó csoportjuk az idén mutatta be Lovicsek Béla: Csillagszemü asz szony című színmüvét, karácsonyra pedig „Dalol a nyár“ című zenés darab előadását tervezik. Itt-ott irodalmi összeállítással is próbálkoznak, mint pl. az SZNF 30. évfordulója alkalmából. — Az üzemi klubtól igen nagy se- gílségel kapunk — veszi át a szót versenyen csapatuk a harmadik he iyen végzett. — A PHSZ helyi szervezeteved karöltve két esetben céilövő versenyt is rendeztünk — folytatja az elnök. — Jól sikerült a márciusi könyv-, és a pelsőci középiskola diákjainak rajz- kiállítása is, amelynek megrendezéséből szervezetünk aktívan kivette részét. S hogy a! ne feledjem, a bri- gádmunkákból szerzett pénzből a nyáron háromnapos kiránduláson vettünk részt. A szenei tóhoz látogattunk el. Társadalmi, illetve brigádmunkák- ban a szervezet tagjai közel ezer órát dolgoztak le. Sok-e az va&y kevés — nehéz megmondani. Az üzemben elégedettek a munkájukkal, ezt bizonyítja az is. hogy a szakszervezet biztosította az anyagiakat az egységes SZTSZ-ingek megvásárlására. — Tudjuk, hogy eredményeink jobbak is lehetnének mondja a titkár. Nemsokára sor kerül egyéves tevékenységünk értékelésére. S ez lehetőséget ad nemcsak az elvégzett munka értékelésére, hanem arra is, hogy a fogyatékosságainkat felismerve a jövőben még eredményesebben dolgozzunk. A tagsági gyűléseknek — amelyeken a részvétel általában 81 százalékos — náluk kettős küldetésük van. Egyrészt a tagsági gyűlés szerepét tölti be, másrészt politikai fórum. Ugyanis ennek keretében tartják meg azokat az előadásokat, amelyeket a felsőbb szervek az oktatási év keretében meghatároztak. Lehet, hogy ez nem a legmegfelelőbb forma. Több mint valószínű, hogy csak szükségmegoldás. — Az előadókat a magunk soraiból biztosítjuk - mondja az elnök. Egyéb ként ez az egyik leggyengébb pontunk. Ügy hiszem, a pártszervezethez kell segítségért fordulnunk. Az előadások, a politikai oktatás színvonalát csakis i^y tudnánk kellően növelni. A SZISZ üzemi szervezetének vezetősége figyelemmel kíséri a tagok munkáját, mindennapos tevékenységét. A legjobbakat párttag jel rülti felvételre javasolja, öt fiatalnál a szervezet vállalta az ajánló szerepét. A közelmúltban újabb négy fiatalt ajánlottak a párt vezetőség figyelmébe. Ezek egyikét a közeli hetekben veszik fel a CSKP tagjelöltjeinek sorába. — A Slovcepa szakágazati igazgatóságában —, amelyhez 13 alapszervezet tartozik —, egy koordinációs bizottság tevékenykedik. Ez irányítja és hozza összhangba az alapszervezetek munkáját. Ebben a szervben minden üzem képviselve van. Kéthavonként iniindig más-más üzemben ülésezik. Novemberben mi láttuk őket vendégül — mondja a titkár. —- A vándorzászlóért kiírt versenyt is ez a bizottság értékeli. A SZISZ gömörhorkai üzemi alap- szervezete . a többiekhez képest kis létszámú. Elsőségre nemigen számíthat. Viszont az is megtisztelő eredmény, hogy a 13 alapszervezet közül a hetedik helyen állnak. Az eddigi munkájuk, a munkásmozgalmi hagyományok arra kötelezik őket, hogy a jövőben még jobban, körültekintőbben dolgozzanak. S ebben minden bizonynyal nagy segítségükre lesz majd a komplex racionailizációs ifjúsági brigád is, amelyet e napokban hívtak életre. NfiMKTH JÁNOS Jelenet Lovicsek Béla Csillagszemü asszony című színmüvéből. Felvételünkön: Székely Terézia és Ambrus Sándor. (Dusza István felvétele) hogy e versenybe az idén is beneveztek, s közben az „idősebbek“ szocialista munkaversenyében is indultak. A Nyiva kombájnok versenyében járási elsők, az abszolút járási versenyben pedig mácodi- kok lettek. Az előttük végzett kettős az ifjúsági versenybe nem nevezett be, így ebben ezúttal is az első helyen végeztek. A tavalyi elsőségért kéthetes jutalomkiránduláson vettek részt, amelynek során megismerték a Szovjetunió több városát, és végignézték a november 7-1 díszszemlét. A hat év alatt, és elsősorban az idén elért eredményekért az országos aratóünnepély alkalmából az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumától és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságától „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetést kapta. És ráadásul ismét egy szovjetunióbeli jutalomkirándulást, amit ezúttal későbbre halasztott. — Örülök, és nagy megtiszteltetésnek tartom az újabb jutalomkirándulást — mondta —, és szívesen elmentem volna, hiszen a Szovjetunióban járni mindenkor nagy élményt jelent. De úgy jött, hogy éppen az indulás napjaiban vártuk második gyermekünket. A kisbaba — fiú — azóta megszületett, sőt nagyot nőtt. A 25 éves Kovács Zoltán így már kétgyermekes boldog családapa. S ami még lényeges jellemzője, hét éve kommunista, tagja a nemzeti bizottságnak, a szövetkezet vezetőségének és a SZISZ helyi alapszervezeténelr Rendszeresen focizik, szenvedélyes vadász és halász. — Nem sok ez? — Nem — felel határozottan. — Rendszeres és jó beosztás mellett sok mindenre futja az időből, és még a család körében is lehet az ember. ■ Melyik a könnyebb munka? A gabona vagy a kukorica begyűjtése? — Mindenképpen a gabonáé, s ráadásul az az igazi aratás. De a kukoricát is be kell takarítani, még ha olyan is az idő mint most. Esik, fúj a szél, és itt a gépen állni napi 10—12 órát nem a legkellemesebb. — Most kellene a Nyiva, a fűthető kabinnal. — Bizony jó lenne. Ha kapunk hozzá adaptert, jövőre már a kukorica betakarítása is könnyebb lesz. De azért most sem marad a földön, még ha- nincs is fűthető kabinunk — mondta mintegy búcsúzóul már a gépre felszállóban. |egrij A kombájn nyergében [A szerző felvétele] A Horný Bár-i (Felbári) Egységes Földművesszövetkezet hatalmas tábláján három kombájn töri, mór zsolja a kukoricát. Az egyiket Kovács Zoltán vezeti. Egy korábbi találkozásunkkor már elmondta, nyolcadik éve dolgozik a szövetkezetben, mint gépjaví tó. Sőt azt is elárulta, hogy szereti a szakmáját, és mindenkor örömet érez, ha egy-egy elromlott gép vagy motor munkája nyomán ismét üzemképes lesz — Szereti a szakmáját, és mégis rendszeresen felcseréli egy másikkal!? — Igen — mosolygott — de mit tegyek, ha azt is kedvvel csinálom. Pedig már mondtam nemegyszer, kihagyok egy-egy évet. De a fogadalom csak addig tart, amíg javítjuk a kombájnokat. Azután, mikor már útrakészek és előjön az aratás ideje, úgy érzem. menni kell. És tegyük hozzá, megy is. Immár hatodik éve rendszeresen bizonyos időre felcseréli a műhely- asztalt a kombájn nyergével. Az aratást idehaza k»z di, majd általában valahol Csehországban folytatja. Ha ott is végeztek a gabonával, ismét otthon foly tatják. Először a magra termesztett lucernát csé pelik ki, majd a szemes kukorica következik. Mikor ra ezt is betakarítják, bizony már november vége felé jár az idő, és épp ideje hozzálátni a kombájnok javításához. — Melyik év hozta a legemlékezetesebb aratást? — Az idei — feleli gondolkodás nélkül. — Nemcsak azért, mert már nyáron is rendkívüli volt és az is maradt az idő, hanem mert eddig minden esetben SZK—4-sel arattam, míg az idén először Nyivá val. A szövetkezet az új, korszerű gépet rám bízta, aminek nagyon örültem. A gépnek is köszönhetjük, hogy Soós Lajos kombájnoslársammal odahaza 150, Csehországban pedig 65 hektárról gyűjtöttük be a gabonát. — Melyiket csinálja jobban: a javítást, vagy az uralást? Megáll a beszédben, nem tudja, feleljen-e, vagy se. Hogyan nézne ki, ha önmagát dicsérné. A kérdésre azonban már előtte a szövetkezet vezetői megadták a választ. — Mindkettőt — mondták. — Nemcsak szereti, hanem érti is a javító szakmát, de legalább ugyanilyen jó kombájnos is. Vagyis, két szakma mestere. Ezt a tények is igazolják. Kombájnostársával már tavaly elsők lettek a SZISZ járási bizottsága által meghirdetett ifjú kombájnosok versenyében. Mi sem természetesebb, flBlalDkrfll Fiataloknak
