Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-24 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
B ensőséges és igaz film, amelyet áthat egy mindannyiunkban élő érzelrúesség. Olyan, mintha egy köznapi mesét látnánk a fennkölt, tiszta szerelemről, olyanról, amelyet az ember életében csak egyszer él át. Rómeó és Júlia modern legendájához hasonlítható ez a románc, melyben az alkotó költői módon próbálja ábrázolni az életet. Az alkotás cselekménye egyszerű, mondhatnánk ősrégi: napjaink Rómeóját és Júliáját — Szergejt és Tá- nyát — látjuk a vásznon, örök és múlhatatlan szerelmet-hűséget esküdve egymásnak. A fiút azonban szólítja a kötelesség: behívják katonának. A lány megígéri, hogy vár rá. Az Északi-tengeren szolgálatot teljesítő Szergej egy szökőártól fenyegetett falusi iskola gyermekeinek mentése közben a nyílt tengerre sodródik, s nyomtalanul eltűnik; holttá nyilvánítják. A mérhetetlen, fájdalom és szenvedés mély sebet üt a lány lelkén, de egy barátja segítő kezet nyújt neki, s általa átvészeli a csapást. Hozzámegy feleségül. Csakhogy Szergej később előkerül, s mint kiderül, a viharos ten gerről sikerült partra vergődnie. Keserű és vigasztalhatatlan. Csak sokára oldódik fel, egy másik lány oldalán, akit feleségül vesz, s aki gyermeket szül neki... Egyszerű, önmagában szinte banális történet. Andrej Mihalkov-Kon csalovszkij művészi bátorsága és eredeti tehetsége kellett hozzá, hogy jó film kerekedjék belőle. A fiatal szovjet rendező igen sajátosan, érdekes szerkezeti felépítéssel, a filmnyelv és technika legkülönbözőbb eszközeinek felhasználásával, szín- és fényhatásokkal dolgozta fel a történetet. A fiatalosan egyéni, a kitaposott ösvé nyékről bátran letérő film megérdemelten nyerte el az idei Karlovy Va- ry-i nemzetközi filmfesztivál nagy díját. A szerelmesek románca őszinte vallomás a szerelemről, az életről. Ám nemcsak erről: a legnemesebb em béri érzésekről és tulajdonságokról szól, olyanokról, mint a hazaszeretet, a kötelességérzet, a becsület és a tisztesség. Szinte rehabilitálja ezeket a fogalmakat és vonásokat, a gyakran devalvált érzelmeket fenn költen jeleníti meg, az egyszerű és alapvető érzéseket megtisztítja a rá rakodott hamis modorosságtól, kere settségtől. Maga a rendező szándé koltan banálisnak nevezte a film történetét, s elmondotta, hogy az emberi lét olyan ősi, alapvető és egyszerű kérdéseit kívánta vizsgálni, mint a szerelem, az anyai szeretet, a hűség, a hősiesség és a gyáva ság... Ezek a gondolatok nyáron, a film Karlovy Vary-i ősbemutatóját követő sajtótájékoztatón hangzottak el. Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij a film létrejöttének körülményeiről Így nyilatkozott: — Jevgenyij Grigorjea forgató könyvíróval az a szokatlan ötletünk támadt, hogy a Szovjetszkij Ukrán című népszerű folyóiratban megjelentettünk egy részletet A szerelme sek románca című forgatókönyvéből, amelyhez fiatal színészek fotóját mellékeltük. Azzal a kérdéssel fordultunk az olvasókhoz, hogy olyannak képzelik-e a film hőseit, mint akikről a fényképek készültek. A kérdésnek akkora visszhangja támadt, amilyenre senki sem számított; sok sok ezer levél érkezett a szerkesz tőségbe. Az volt az érzésem, hogy felébresztettem az alvó oroszlánt... Az olvasók ugyanis amikor meg tudták, hogy szerelmi történetet viszünk filmre, valamennyien véleményt akartak nyilvánítani; fiatalok és idő sek egyaránt tollat fogtak, hogy el mondják nézeteiket, elképzeléseiket. Társammal azért fordultunk a lap beszélt} minta a régi görögök vagy a Shakespeare hősök. S íme, így vélekedik A szerelmesek románcának rendezője a szeretet- ről: — Szeretet, szerelem nélkül nem lehet, nem érdemes élni, s csak addig élünk, míg szívünk tele van szeretettel, de legalábbis reménnyel, hittel. Nemes, mélyen átélt gondolatok ezek, egy sajátos egyéniségű művész hitvallása, nemcsak a szerelemről, hanem az életről is... Az érzelem- és gondolatgazdag film szerelmespárja Jelena Korenye- oa és Jevgenyij Kingyinov, fiatal szovjet színészek. Már az első jelenetekben megnyerik a nézők rokon- szenvét, elsősorban tiszta, őszinte szerelmük, fiatalos lelkesedésük ragadja magával a szemlélőt. A szerelmesek románcának fiatal hőseiről így nyilatkoznak: — Tánya az én kortársam — mondja Jelena Korenyeva , szerelmi története bármely lány története lehetne, hiszen a film az első szerelemAndrej Miha)knv-K»ncsaluv.szki| Költői film a szerelemről és a hazaszeretetről % A rendező és két főszereplő nyilatkozata olvasóihoz, hogy egyrészt segítsék felkutatni a film hőseit, olyan fia talokat, akik közel állnak a nézőkhöz, másrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy a fiatalok hogyan véleked nek a szerelemről. — S az eredmény? — Szinte megrémültem. A levelek bői ugyanis kiderült, hogy az emberek nagyon sok szeret el re vágynak, s aggályaim voltak, filmemmel képes leszek-e kielégíteni érdeklődésű két. A körkérdésre kapott válaszok alapján arra a meggyőződésre ju tottam, hogy manapság számos film foglalkozik a szerelemmel, de oly ke vés bennük az igazán mély érzés... S azt hiszem, folytatom a nézőkkel ezt a párbeszédet, hogy megértsem, mire vágyódnak. Mert nagyon fon tosnak tartom, hagy az alkotók óha jai, elképzelései összhangban legye nek a közönség vágyaival. Talán fe lesleges hangsúlyozni, hogy közön ség nélkül nincs művészet. A szovjet rendező arra a kérdésre, hogy az olvasókkal folytatott párbe szed után módosította-e a film for gatókönyvét, eképpen válaszolt. , — Nem. Véleményem szerint a for gatókönyv tökéletes volt, nem akar tam rajta változtatni. Amikor először olvastam, elbűvölt, magával ragadott Jevgenyij Grigorjev merész szemlé lete. Äz, hogy a legáltalánosabb dolgokról is olyan természetesen beszél, s a gyakran elkoptatott, fényét vesztett érzéseket, emberi vonásokat oly költői módon ábrázolja. A szeretet- ről, a becsületről, a hazáról, a kö telességteljesítésről olyan felfogásban Jelenet A szerelmesek románcéból; a képen Jelena Korenyeva és Jevgenyij Kingyinov. a főszereplők (Z. Mináčová felvételei) röl• s zól. Köziem és Tánya között nem látok nagy különbséget. Nagyon szeretem ezt a szerepet, igazán a szívemhez nőtt. Sokat megríkatott, de nevettem is jókat, sok komoly kérdésen elgondolkodtam. Tulajdonképpen a saját életem is tükröződik Jelena Korenyeva és Jevgenyij Kingyinov a film ősbemutatóján. Karlovy Varyban be nne. Meglehet, hogy még nagyon sokáig a legkedvesebb szerepem marad. — Szergej alakjának életre keltése számomra rendkívül fontos — véli Jevgenyij Kingyinov. — Egy nagyszerű embert megformálni igen bonyolult feladat, s kétségkívül, hogy a film fiatal hőse ilyen egyén, elsősorban azért, mert odaadóan, teljes szívvel-lélekkel képes szeretni. Azt hiszem, ez külön adottság. Irigylem tőle ezt az állhatatosságot. A feladat igényes munkát jelentett számomra, ám sokat köszönhetek neki. A szerelmesek románca, mint a film főszereplői is említették, elsősorban a szerelemről szól. Vajon miért tartják fontosnak ezt a témát az alkotás hősei? Jelena Korenyeva véleménye szerint a szerelem, a szeretet teljesebbé teszi az ember életét, ezért tartja oly fontosnak. Jevgenyij Kingyinov pedig úgy véli, hogy a szerelmes emberben felszínre kerül minden jó, számos oly erény is, amely addig rejtve volt. Az az egyén, aki valakit szeret, szinte megfeledkezik önmagáról, s elsősorban csak a szeretett félre gondol. Ezért a szerelmet a/ egyik legnemesebb emberi érzésnek tartja. A sajtótájékoztatón sző volt arról is, hogy a szereplőgárda kiválasztásánál miért éppen Jelena Korenye- vára és Jevgenyij Kingyinovra esett a rendező választása. — Andrej Mihalkov Koncsalovszkij alapos és gondos próbák után bízta rám a film női főszerepét — mondotta J. Korenyeva. — A próbákul azonban, mint azt már a rendező is említette, a Szovjetszkij Ekranban közölt ankét előzte meg, tehát u népszerű folyóirat olvasói is hozzáse gítettek a szerephez. — A rendező először Tánya barát jának a szerepére választott ki —- emlékezik a színészpróbákra J. Kin gyinov —, majd később felkért, vál laljam el a férfi főszerepet. Szeret ném megjegyezni, hogy a színészek kiválasztásának szokatlan módja nagy-nagy felelősséget rótt ránk, hí szén mindenki, aki a Szovjetszkij Ekran körkérdésére válaszolt, úgy vélte, hogy csakis az ő elképzelései a leghelyesebbek, s nekünk az elvű rásoknak eleget kellett tennünk. Jelena Korenyeva egyébkén ŕ még csak 20 éves, és a Scsukin Színmű vészeti Intézet negyedéves hallgató ja. Eddig csak a televízióban forga tott, A szerelmesek románca tehát az első igazi játékfilm, melyben sze repet kapott. Ezzel szemben jevgenyij Kingyinov 29 éves, a moszkvai Művészeti Akadémiai Színház tagja. A színházat jobban szereti, mint a filmet, itt ugyanis sokkal érdekesebb és változatosabb szerepeket kap. Eddig tíz filmben játszott, jobbára lírai alkatú egyéneket formált meg. A két tehetséges fiatal művészi pályájának tehát még csak a küszöbén van. S hogy milyennek képzelik jövőjüket? — Nem akarok jóslatokba bocsát kozni — mondja J. Korenyeva —, de szeretném, ha jó színésznő vál na belőlem, s akkor majd bizonyára igényes feladatokkal bíznak meg. S ez igazolná, hogy fáradozásom nem volt hiábavaló és helyes utat választottam. — A napnak, sajnos, csak 24 órája van — mondja J. Kingyinov —, s én ez alatt annyi hasznosat szeretnék csinálni, elsősorban a színházban, a filmben és a televízióban. Elegendő erőt érzek magamban ahhoz, hogy győzzem a sok munkát. Ugyanis minél többet sajátítok el a színészi mesterségből, annál nagyobb a tudásszomjam. A színész munkája mozaikszerűen áll össze: szerepek, alkotók, nézők — az alkotómunka elválaszthatatlan részei, kölcsönösen gazdagítják, feltételezik egymást. Az utóbbi időben sok szereppel bíznak meg, de én ennek örülök, nélkülük szegényebb lennék. így aztán kevés a szabad időm. Ha itt-ott mégis marad számomra néhány szabad óra, megnézek a színházban valamilyen darabot vagy olvasok. T. M.
