Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-24 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Láthatáron az új üzem 1974. XI. 24. A postafiókból először a bo­rítékot kell kivenni. Ez ugyan fehér és üres, de nincs rajta hely a címzésnek. Molnárné az első pillanatban kissé bizony­talan, inkább kétszer megnézi a boríték mindkét oldalát, s csak aztán tölti ki a benne le­vő cédulát. Ez a cédula nem más, mint közönséges pénzes- utalvány. Hisz ez egészen egy­szerű — nem is kell sokat spe­kulálnia. Ráírja az összeget, a fia címét, majd sajátját, mind­ehhez mellékel még három fo-. rint postaköltséget — s ezzel meg is lennénk. Nem kell sor­ba állnia, mint a postán, ugyan­is itt nincs tumultus. A külden­dő pénzt az utalvánnyal együtt éppen abba a borítékba kell elhelyezni, amelyet Molnárné az előbb olyan bizalmatlanul . nézegetett. Aztán már csak le kell ragasztani a borítékot, s a sarkából letépni az annak sor­számával ellátott kis kupónt. Molnárnénak ezután csak be kell dobnia a borítékot a pos­taládába — s ezzel már el is intézte az ügyet. Budapesten, a Margit-sziget- hez közeli István körút 137-es postáján vagyunk exkurzión. Számunkra új, érdekes kísérlet­ről szereztünk tudomást — a magyar postások a postai al­kalmazottakat bizonyos mér­tékben magukkal a feladókkal helyettesítették. A feladó tulaj­donképpen önkiszolgáló. A bo­rítékba helyezett pénzt a meg­felelő postaládába dobja, amely mögött egy páncélszekrény van elhelyezve. Ebből a postai alkalmazott egy műszak alatt többször is kiszedi az ottlevő borítékokat. Az utalványokat bélyegzővel látja el, majd az el­lenőrző szelvényt a boríték szá mával együtt elküldi a feladó nak. „Kizárt dolog a tévedés, s a csalás úgyszintén — magyaráz­za az éppen szolgálatot teljesí­tő idősebb nő. Ha a feladó másnap reggelig nem kapja meg a postai bélyegzővel ellátott ellenőrző szelvényt, a reklamá­cióhoz elegendő a boríték szá­mát tartalmazó, kis kupón Az utalványon feltüntetett ösz- szegnek egyeznie kell a bori tékra írt, s egyben a benne le vő összeggel is. Különben visz- szaküldjiik a pénzt a feladó­nak.“ Történt már olyan eset, hogy valaki a postai önkiszolgálón akart meggazdagodni? „Megtörténik, hogy valaki szó­rakozottságból pénztárcájában felejti a küldendő pénzt, és üres borítékot dob a postaládá­ba. De aztán mihamar észre­veszi tévedését, és siet a pénz­zel és a bocsánatkéréssel.“ Nincs könnyű dolga annak, aki meg akarja találni az NSZF nyomda lučeneci (losonci) üzemét. A város fő­utcájának apró üzletel között szinte elvész az a másfél méteres kapualj, mely felelt az üzemet jelölő szerény tábla áll. Másfél méterl Ennyi jutott az utcából ennek a komoly eredmé­nyeket felmutató üzemnek, melynek termékei az ország minden részébe el­jutnak. A keskeny folyosószerű bejárat lábbal üzemeltetett, kiszolgált kis gépecske jelentette a technikát, me­lyek segítségével az apró nyomdák évi termelésének értéke alig érte el a mai nyomda ötvenes évei havi ler- moilésének értékét. Pedig akkor még az üzem csupán 20 emberrel dolgo­zott. jelenlegi helyére, mely azelőtt bútorüzem volt, 1951-ben költözött. Fančík István, aki 1952 tői irányít­ja az üzemet, jól ismeri annak problé­máit, gondjait. Mert abból bizony volt bent mintegy négyméteresre tágul, ahonnan az irodák és a termelőrész­leg helyiségei nyílnak. A szűk „ud­var“, melybe csak a déli nap tekint be néhány percre, teli van hatalmas papírgöngyölegekkel, hiszen jobb hí­ján raktárul is szolgál. -• Fančík István üzemvezető irodája csak nagy jóakarattal nevezhető iro­dának. Villanyfény nélkül nem lehet benne megélni, akárcsak a nyomda többi helyiségében. Itt készül a riport, s az eredmények jegyezgetése közben, az üzem termékeinek útját követve, teljesen megfeledkezem arról, hogy egy szűk irodahelyiségben jegyzete­lek. Az igazgató a múltat, a kezdeti nehézségeket idézi. — A mai nyomdánk őse az az öt kis nyomda volt, mely az első köztársa­ságban, a családtagokon kívül egy­két inassal dolgozott. Komolyabb je­lentőséggel nem bírtak, inkább csak megélhetést biztosítottak néhány em­bernek. Felszerelésük az akkori tech­nikát is figyelembe véve igen kezdet­leges volt. Csupán pár jelentéktelen, bőven az évek folyamán. Egészen 19tí4-ig az üzem fennmaradásáért is harcolni kellett, hiszen a terv annak folyamatos leépítését, a dolgozók szá­mának csökkentését szorgalmazta. Ám a nyomdászszív nem adta fel a harcot, sokszor „mellékutakat“ keres­ve is tartotta a húszas létszámot az üzemben. Sőt, mivel az üzem tapasz­talt, lelkiismeretes dolgozóinak révén kiváló eredményeket ért el, termelé­sének jelentősége egyre nőtt, egyúttal dolgozóinak száma is 45 főre emelke­dett. — Az üzem munkája ma igen sokré­tű, termékeink az egész országban megtalálhatók — tér a jelenre az üzemvezető. — Munkánk igen jelentős részét képezi a címkegyártás. Mini egy 120 vállalat részére készítünk különféle címkéket. Azokat nemcsak a hagyományos módon, papírra nyom­juk, de fóliára is. 1963-ban kikísér­leteztük a „domborcímke“ gyártását, amelyből szintén jelentős mennyisé­get készítünk. Az ország majd minden részébe készítünk különféle címké­funa üzem Priekopník című lapja Is. — A korszerűnek éppen nem ne­vezhető felszereléssel győzik a mun­kát? —- Igen jó munkaszervezésre és dolgozóink lelkiismeretes munkájára van szükség, hogy feladatainkat ma­radéktalanul teljesíteni tudjuk. A tervteljesítésben, valamint a kitű­zött feladatok minőségi elvégzésében nagy része van a három szocialista munkabrigádnak, mely a könyvköté­szetben Majgut Gyuláné, a dóm- bornyomó részlegen Längstem Emil- né, a szedőcsoport pedig Svandtner Pál vezetésével végez kiváló mun­kát. Az üzem teljesítményéről bizonyos képet kapunk akkor, h8 tudjuk, hogy évente 20—25 vagon papírt használ el a különféle termékek előállításá­hoz. A teljesítmény értékét jelentő­sen növeli az a tény is, hogy a a nyomda dolgozói hihetetlenül sze­rény körülmények között végzik munkájukat. Mielőtt eljöttem, megtudtam, hogy belátható időn belül megszűnnek a kedvezőtlen feltételek. 1975-ben ugyanis a város peremén 10 millió korona beruházással megkezdik az új üzem építését, melyet a terv sze­rint három év alatt építenek majd fel. A nyomda dolgozói: Csigeti Já- nosné, Rovný Béla, Losonczi Árpád, Längstem Emilné, Molnár Béláné, Majgut Gyuláné, Ottmár Lászlóné és a többiek, ha minden jól megy, az új évtizedet már a korszerű gépekkel felszerelt épületben kezdhetik majd meg. BOJTOS JÁNOS Svandtner Pál 13 évas kora óta dolgozik a nyomdában. Kiváló szakember, a szedéstől a könyvkötésig mindenhez ért. (A szerző felvételei) Kü lön kis dobozban vannak az ajánlott és expresszlevelek, valamint a repülőposta címkéi. A feladó jelére a gép rányom ja a borítékra a bélyeget és a postai bélyegzőt. A csomagot feladó maga méri le a csomag súlyát, ráírja az árát, majd ki fizeti a pénztárnál. Ha bélyegre, újságra, esetleg képeslapra van szükségünk, elég a megfelelő értékű pénz­érmét bedobnunk az automatá­ba, és — kívánságunk mindjárt teljesül. Négy telefonfülkéből hívhatunk az ország különböző részeibe, anélkül, hogy várnunk kellene. Senkinek sem jut eszébe, hogy átjárjon a postai automa­ták „eszén“. A magyar fővá­rosban egész sor automata mű­ködik, amelyekben élelmiszer, virág és más egyéb kapható. Ezért vált be a zajos István körúti postai automata is. Ma már a város más részeiben is találkozhatunk ilyen automa­tákkal, amelyek az NDK és más államok berendezéseivel van­nak ellátva. Jelenleg további félszáz automata felszerelését tervezik Budapesten. — Mik az előnyei? A jó öreg Budapestnek kezd problémát okozni a munkaerő­hiány. Azelőtt ezen a postán például 18 ember dolgozott, most két műszakban négy ele­gendő. Ezeket is nagyrészt csak az új feladók foglalkoz­tatják, akiknek ez-az még nem világos. Ha mind az ötven automata működni fog a postákon, a vá­ros 700 munkaerőt nyer. Hogy hová kerülnek aztán ezek az emberek? A szolgáltatási vál­lalatok egész-sora hosszú listá­kat jelentet meg azokról az ál­lásokról, amelyek egyelőre üre­sen várják a jelentkezőket. JÁN BLAŽEJ Postai automata (A szerző felvétele) két. Rendelőink között ott van a Tre- bišovi Deva Csokoládégyár, a Kovo­smalt Fifakovo, Matador Bratislava, a zlatnói Közép-szlovákiai Üveggyár, a Seredi Sütőüzem, de szállítunk li- bereci és brnói cégeknek is. Termé­keink külföldre is eljutnak, ugyan­is több vállalat (Liptovský Mikuláš-i Bőrgyár stb.) a nálunk készült cím­kével exportálja termékeit. Mennyi­ségben jelentős tétel ez, hiszen csu­pán a dombomyomó részleg 12 dol­gozója mintegy 100 tonna különféle formájú és nagyságú címkét állít elő évente. Öt óv óta a legújabb csomagolási technika igényeinek megfelelően ön­tapadó címkéket is gyártunk. Na­gyobb tételben a Gottwaldovi Film­laboratórium, a Tŕineci Vasmű, Mik- rotechnika Praha és mások részére készítünk. Munkánk sokrétűségét az is bizo­nyítja, hogy a ČSAD részére autó- buszjegyeket, a losonci és nagykür­tösi járás részére különféle plakáto­kat, politikai és gazdasági jellegű propagációs anyagot készítünk. So­kan különféle vállalati nyomtatvá­nyokat is rendelnek nálunk. Mi nyomtuk a Žilinai Bábszínház turné­tájékoztatóját, a kerületi futballszö- vetség bajnoki sorsolását, valamint járási méretben sok tájékoztató és propagációs anyagot. — De készül itt sajtótermék is? — Sokrétű munkánk egyik jelen­tős része a járási és üzemi lapok nyomása, üzemünkben készült a lo­sonci, majd a nagykürtöst járási új­ság, a Haladás, nálunk készül a Po­Az üzem irányítói: Fancsík István üzemvezető, Ottmár László, Szlancsík Gyuláné és Kelemen László

Next

/
Thumbnails
Contents