Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-20 / 274. szám, szerda
A mindent kifejező mondat Egyre nagyobb követelmények „Jobban érzem magam munkaruhában, mint kíöltözve“. Ezt a mondatot Fodor Gézától, a Silicai (Szilicei) Efsz fiatal műhelyvezetőjétől hallottam. Persze nemcsak ennyit mondott, hiszen hosszasan elbeszélgettünk, de ez a mondata tulajdonképpen mindennel összefügg — a szakmájával, a tisztségeivel, a magatartásával, mindennel. De haladjunk szépen sorjában. — Imádom a szakmámat — mondja. — El sem tudom képzelni, hogy más munkát végezzek. A gépek szeretete a családunkban már hagyomány. Édesapám is a műhelyben dolgozik — ő volt a szövetkezel ” első traktorosa. Az öcsém pedig autóbuszszerelő. Mindig újabb és újabb gépeket kapunk. Ezeknek a működési rendszere azonos a régivel, de azzal meg kell ismerkednünk, ami új rajtuk. Az új gépekkel kapcsolatban elgondolkodunk azon, mit lehetne rajtuk még módosítani, újítani. Olykor a terepviszonyaink megkövetelik, hogy módosítsuk a gépeket. Ezt előbb a műhely tagjai és a gépesítő megbeszélik egymással. Szövetkezetünkben a termelés 75 százaléka gépesített. Vagyis egész évben gépekkel dolgozunk. A gépek működéséért pétiig mi le lelünk. A javítóműhelynek 5 dolgozója van, a hatodik a gépesítő. — Mit jelent számára a műhelyvezetőt tisztség — kérdezem? 4 Tüstént válaszol: — Elsősorban felelősséget. Felelni kell a gépeik megjavításáért, az üzemanyagért, az alkatrészért. Jól meg kell gondolni, mikor kell új alkatrészt tenni a régi helyére. Ez persze függ a traktorosoktól is, akik szocialista munkabrígádot képeznek, s takarékoskodnak az üzemanyaggal és az alkatrészszel. Egyébként 13, zömében fiatal traktorosunk közül hét párttag, kettő pedig tagjelölt. A műhelyben Retten vagyunk párttagok. A gépesítő egyben a szervezet elnöke. Elmondja, hogyha kell, vasárnap is szívesen dolgozik. A munkában nem válogatós. Szükség esetén autói vezet, villanyt szerel stb. Nem véletlen, hogy többen tréfásan „hadkiegészítőnek" nevezik. Szakmáját, a merőgazdasági gépjavítást és az autójavítást Plešivecen (Pelső- cön) tanulta. Mielőlt a szövetkezetben került, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatiban, majd egy évig a tranzit gázvezetéknél sofőrként dolgozott. Az a bizonyos mondat a munkaruháról egyben azt is kifejezi, hogyan viszonyul Fodor Géza a munkához, a szövetkezet eredményeihez és gondjaihoz. Az utóbbiak közül egyre részletesen Is kitér. A tejtermelés gondjaira. — Felépítettünk egy új, K— 206-as típusú istállót, s ez nem vált be — panaszkodik. — Az istálló rostélylapos padlózatának nyílásai igen nagyok s ennek következtében az állatok nem tudnak nyugodtan sem állni, sem feküdni, pihenni. Ez pedig az állatok súlycsökkenésével és a tejhozam csökkenésével jár. Szerintülik az istálló tervét a gyakorlatban nem próbálták ki elég alaposan. Ez pedig helytelen, hiszen gazdasági károkkal jár. Az ilyen felelőtlenség pz emberek gondol kodását is károsan befolyásolja. Az említett hibájától eltekintve megfelelne az istálló. Bármiről beszél, szavai kommunista hozzáállást tükröznek. A pártnak 1967-től tagja, két éve pedig a szövetkezel üzemi szervezete vezetőségébe is beválasztották. A szervezet munkáját tehát igen jól ismeri. — Üzemi szervezetünk 56-ta- gú. Regisztrált tagjaink is vannak. Az nlapszervezet tagjait konkrét feladatokkal bízza meg. Például az én feladatom a SZISZ helyi szervezete tevékenységének a fellendítése. Katonai szolgálatom előtt az ifjúsági szervezetnek elnöke voltam. A párttagok sorába a SZISZ-ben kifejtett tevékenységemért és az Autóközlekedési Vállalatban végzett munkámért vettek be. Szervezetünk nagy gondol fordít a pártok tatásra, melynek résztvevőit két csoportba (alapfok és középfok) osztottuk be. Havonta egyszer tartunk előadást. A kommunisták minden téren példát mutatnak, a pártonkívüliek pedig követik példájukat. Az emberek a szövetkezetben semmire sem tekintenek közömbösen. Például szóvá teszik, ha nagyobb traktort küldünk valamilyen munkára, mint amilyenre szükség lenne. Egyébként szövetkeze tünk 126 tagú, s főleg állattenyésztéssel (szarvasmarha, sertés}, burgonya és lencse termesztésével foglalkozunk. Mező gazdasági területünk egy része legelő. Azonkívül, hogy a pártszervezet vezetőségi tagja, s a SZISZ helyi szervezete munkájának a fellendítésével bízták meg, a helyi önkéntes tűzoltók elnöki tisztségét is ellátja. A munka ebben a szervezetben is fellendült, hiszen öt év után a helyi tűzoltók körzeti versenyen vettek részt és a második helyen végeztek. Mindennapi munkája és tisztsége ellátásán kívül nem sok szabad ideje marad. Tréfásan meg is jegyzi: — Májustól szeptemberig nincs szabad időm. Esetleg csak esős időben. Ilyenkor szívesen olvasok. Rendszeresen látogatom a községi könyvtárat. Saját könyvtáram is van. Szeretem az érdekes útleírásokat, a jó regényeket. A régi és a mai időkről szólókat egyaránt. Újságolvasás nélkül pedig már el sem tudnám képzelni az életemet. Amíg a napilapokat át nem lapozom, még enni sem tudok. Az Űj Szót és a Pravdát olvasom. Elfoglaltsága és szabad ideje , említése kapcsán jegyezzük meg, hogy Fodor Géza nős. Felesége Gombaszögön dolgozik s naponta utazik munkahelyére. Egy egyéves kislányuk van. Befejezésül jövőbeni elképzelései felől faggatom. — A követelmények egyre nagyobbak — mondja. — Mindenkinek tanulnia kell, ha helyt akar állni. Fodor Géza helytállásához eddigi munkája és magatartása alapján alig fér kétség. FÜLÖP IMRE ÉRDEMES VOLT HARCOLNI A SZLOVÁK nemzeti felkelés katonája TkjÉPHADSEREGÜNK alakulatainál iV egy nuyyon szép jelszó honosodott meg: „A népet szolgáljuk“. Néphadseregünk biztosítéka szocialista jelenünk sérthetetlenségének, és ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy pa rancsnokai, tisztjei hűségesen, oda- adóan támogatják és építik szocialista társadalmunkat. Közülük sokan a Szlovák Nemzeti Felkelésben edződtek iga zi, öntudatos parancsnokokká. Az utóbbiak közé tartozik a ma Komárnó- bán /Komáromban! élő jozef Rusko al ezredes is. 1941 őszén besorozták az ún. „szlovák állam“ hadseregébe. Már akkor húsz évesen is világosan látta, hogy háború készül a Szovjetunió ellen. Elhatározta, ha csak egy mód lesz rá, nem jog harcolni a jialal munkásállam fiai ellen. 1944 nyarának kezdetén azt az alakulatot IŇyitrán szolgált), amelyben Rusko elvtárs a nehézgép- puskások rajparancsnoka volt, hazánk határainak lengyel oldalára vezényel ték, hogy ott védelmi állást építsenek ki az előrenyomuló, felszabadító szov jet csapatok ellen. Kapcsolatot kerestek az ottani ellenállókkal, ami részben sikerült is, és csak az alkalmas pillanatot várták, hogy megszökhessenek a klérofasiszta rendszer szolgálatából. Erre az alkalomra nem is kellett sokáig várniuk. Rusko elvtárs így em lékezik vissza ezekre a napokra: — 1944. augusztus 12-ről 13-ra vir radó éjjel rajommal tartottunk szolgálatot. 23.00 óra tájban valaki nevemen szólított a bozótból. Egy futár tudatta velem, hogy a németek statáriumot rendeltek el, s olyan parancs jött, hogy alakulatunknak vissza kell térnie Szlovákia területére. Azonnal esoma golnunk kellett. Felkeresett egy Ko vács nevű főhadnagy, aki elmondta, hogyan juthatnánk át a szovjetek oldalára a partizánok segítségével. Vata mivel éjfél után már úton volt az egész zászlóaljunk, — csakhogy nem Szlovákia felé, hanem ellenkező irányba. A Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtesthez akartunk csatlakozni. Sietnünk kellett, hogy minél mélyebbre jussunk az erdőbe, mert egy zászlóalj eltűnését bizonyára nem hagyják any nyiban. Felderítőink rövid időn belül kapcsolatot teremtettek a szovjet parti zánokkal. Elmondtuk szándékunkat, ők azonban megmagyarázták, hogy a né met túlerővel szemben az áttörés nehéz és kockázatos ddlog lenne. Suka jev — mint a későbbiek során mégis mertem — nagyon jő taktikus volt. Csak olyan akciókat engedélyezett véghez vinni, amelyek biztos sikert hoztak a partizánoknak. Bennünket szlo vákokat, külön csoportként meghagy tak Kovács főhadnagy vezetésével, de Sukajev alezredes partizáncsoportjához tartoztunk. Két hétig az erdőben maradtunk, és a Sukajev partizáncsoport által szervezett akciókban mindig részt vettünk. Saját magunknak kellett beszereznünk az élelmet, sajnos sokszor ez is emberáldozatokba került. Közben hírt szereztünk arról, hogy a szlovák nép forrong, fegyveres felkelésre készülődik a fasiszták ellen. Parancsot kaptunk, hogy vonuljunk Szlovákia területére. Ekkor mintegy ezren voltunk Sukajev alezredes partizáncsoportjában. Sukajev ezúttal is nagyon jól megszervezte az átvonulást. Augusztus 28-ra virradó éjszaka vágtunk át, s érkeztünk Bardejov környékére. Éjjel a sötét erdőn át nagyon nehéz volt ál jutni, és bizony egymás kezét kellett fognunk, hogy el ne tévedjünk. Szlo vákiában ekkor már a németek sok helyen lej egy verették a szlovák hadse reget, főleg Kelet Szlovákiában. Közben százával szöktek el közénk a hadsereg fegyveres katonái, Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés kitört, Sukajev alezredes partizánbrigádjában már közel 6 ezren voltunk. Ennyien indul- tünk el a nyílt harcba Bardejovon, Slavošovcén, Závadkán és Tisovecen át egészen Liptovský Mikulásig. Mint elmondotta, a felkelés idején mindennap ott leselkedett közelében a halál. l)e mindig arra gondolt, hogy hozójának jövőjéért harcol, s ez még a legkimerítőbb csatákban is új erőt adott neki. Példaképei a hős szovjet partizánok voltak. Az egyik legnehezebb csatát Slavo'sovce mellett vívták. Itt sok partizán vesztette életét. Sajnos nagyon sok áldozatba került, amíg Mikulásig eljutottak, ám a németeknek is óriási veszteségeket okoztak. lusko elvtárs azokra az időkre emlékszik legszívesebben, amikor a jel- szabadult területekre érkeztek. A lakosság mindenütt élelmet adott a katonáknak. A forradalmi nemzeti bizottságok is biztosítottak élelmet. Sajnos, ez nem tartott sokáig, mert októberben ismét az erdőkbe vonultak a felkelők. A végső győzelemről Prostéfovban értesült. A kemény harcokban edzett katonák sírtak örömükben, és kegyelettel gondoltak azokra, akik e szép napot nem érhették meg. Harminc év eltelte után még mindig aktív katonatiszt Rusko elvtárs. Megelégedéssel állapítja meg: „Érdemei volt harcolni. Olyan országunk van, ahol a nép uralkodik. Harminc esztendeje ez sokak számára hihetetlennek tűnt.“ ^OZSI ERNŐ 1974. XI 20. A pártmunka sikere nagyban függ a részlegszervezetek tevékenységétől. Ezt bizonyítja az Ipeľský So- kokolec-i (Ipolyszakállasi) Efsz lontovi (Iontól) részlegszervezete, melynek tevékenységéről Fábián Géza elnökkel beszélgettünk. — Részlegszervezetünk 14 tagú. Tagjai közt egyetlen nő sincs. Tagjelöltünk egy van. Az összüzemí pártbizottságban részlegszervezetünket ketten képviseljük. Az összüzemi és a részlegszervezeti gyűlésekkel kapcsolatban elmondja, hogy azok összhangban állnak egymással. Az összüzemi pártbizottság havonta egyszer ülésezik, tagsági gyűlést pedig negyedévenként hívnak össze. Ezeket a gyűléseket mindig Ipoly- szakállason tartják meg, s főleg termelési kérdésekkel foglalkoznak ilyenkor. A részlegszervezet a községfejlesztés és a tömegszervezetek munkájának a kérdésével foglalkozik. Havonta egyszer rendez vezetőségi és tagsági gyűlést. Abban a hónapban, amikor az összüzemi szervezet is tart tagsági gyűlést, azok a Iontól kommunisták, akik tagjai a szövetkezetnek, két gyűlésen vesznek részt. Tavaly még hasonló volt a helyzet a pártoktatásban is: A szövetkezeti tagok két helyen vettek részt az oktatásban — a szövetkezetben és a faluban. Ebben az évben már csak a szövetkezetben lesz pártoktatás. Fábián elvlárs a szövetkezetben dolgozik (gépjavító), s bontón, a szülőfalujában lakik. Három kilométerre levő munkahelyére autóbusszal jár be. Hogy mikor érkezik haza, azt munkába indulásakor nem mindig tudja, hiszen — amint mondja — nyáron nem gondolnak a munkaidőre. — Vannak regisztrált tagjai is a részlpgszervezet- nek? — érdeklődünk. — Igen — válaszolja a 41 éves elnök. — 26 regisztrált tagunk van. Szervezetünk gyűléseire olykor meghívjuk a regisztrált tagokat is, hogy ismertessük ÖRÖMÖK ES GONDOK MUNKÁBAN A RÉSZLEGSZERVEZET velük a feladatokat. Egyelőre azonban a regisztrált tagok aktivitásával nem lehetünk elégedettek. A negyedévenként megtartott nyilvános gyűlésekre sem járnak el mind. Éppen ezért a jövőben minden regisztrált tagunkat konkrét feladattal bízzuk meg — például a tömegszervezetek munkájának a támogatásával. A tömegszervezetek elnökeit olykor szintén meghívja gyűlésre a pátszervezet. A legeredményesebb tömegszervezetek a faluban a Nőszövetség, a SZISZ, a Vöröskereszt és a Polgári Honvédelmi Szövetség helyi szervezete, mely tavaly alakult meg. A Nőszövetség 75 tagú szervezetének tagjai egyebek közt gondozzák a faluszépítés keretében kiültetett virágokat, kirándulásokat szerveznek — például Boj- nicéra. Az ifjúsági szervezet 22 tagú. A fiatalok rózsafákat ültettek a faluban és gondozzák őket. Az állami ünnepek alkalmából műsort adnak a helyi hangszóróban. A pártszervezet megbeszéli a fiatalokkal, milyen feladatok várnak rájuk a faluban. A részlegszervezet azt szorgalmazza, hogy a jövőben az ifjúsági szervezetnek még több tagja legyen, s legaktívabbakat közülük a párttagok sorába is felve gyék. A pártszervezet egyik fő feladatának tartja a választási program teljesítését. A kitűzött célok közül említést érdemel a park, illetve játszótér létesítése és az utak portalanítása. Ez már részben meg is valósult. A képviselők általában igen aktívak. A nőkőpviselők is. A kommunista képviselők egy része regisztrált tagja a részlegszervezetnek. A társadalmi munkából a falu polgárai szívesen kiveszik részüket. Részt vettek például a község csatornázási munkálataiban, az autóbuszmegálló építésében stb. Nagy gondja a községnek, hogy nincs művelődési háza. A tömegszervezetek a nemzeti bizottságon tartják gyűléseiket. Ott helyezték el a falu könyvtárát is. — A pártszervezet igyekszik hatni a dolgozókra. Ám erre csak akkor képes igazán, ha megteremtik hozzá a szükséges feltételeket. Egyebek közt a művelődési ház felépítésével — mondja a pártelnök — fokoznánk a falu lakosságának bizalmát és lelkesedését. Új üzletre is nagy szükség lenne Lontón. Ennek ellenére a pártelnök szerint a levicel (lévai) járási szervek egyáltalán nem szorgalmazzák az üj bolt felépítését. Biztatóan alakul viszont az új iskola építésének a terve. Ha minden jól megy, tavasszal megkezdik az építését. Gond és öröm tehát egyaránt akad a párttagok és a pártelnök munkájában. Amikor azt kérdem Fábián elvtárstól, mi bosszantja munkájában a leginkább, s mi az, amivel a legelégedettebb, kissé elgondolkodva válaszolja. — A legtöbbet amiatt bosszankodom, hogy még nincs művelődési házunk. Legnagyobb örömmel pedig az tölt el, hogy az utóbbi időben igen szép eredményeket érünk el a pártgyűléseken és a pártok- tatáson való megjelenésben. A pártelnöki tisztség nagy felelősséggel jár, de éppen ez munkám legszebb vonása. Ezek a szavak összefoglalóul is szolgálhatnak, hiszen azt fejezik ki igen meggyőzően, hogy a kommunista párt részlegszervezeteire — élükön az elnökökkel — nagy feladat hárul. A lontóiak ennek teljes tudatában vannak. —/ű-—