Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-20 / 274. szám, szerda

Smiel— Mri fiiyäiÄsSf ford tanácskozásai Moszkva — A moszkvai Kremlben Nyikolaj Podgornij szovjet államfő, Alekszej Koszi­gin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter foly­tatta tárgyalásait Mohammed Reza Puhlavi iráni uralkodóval. A keddi tárgyalásokról ki­adóit közlemény szerint a felek folytatták a szovjet—iráni po­litikai, gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális és más ter­mészetű kapcsolatok kérdései­nek vitáját, s megvizsgálták a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködés további fejlesz­tésének lehetőségeit. Folytatták a véleménycserét a kölcsönös érdeklődésre számottartő nem­zetközi problémákról. TOKIÓBAN FOLYTATÄK A PALESZTIN KÉRDÉS VITÁJA New York — Az ENSZ-köz- gyűlés 29. ülésszaka folytatja a palesztínai kérdés vitáját. Az eddig felszólalt küldöttek több­sége — reálisan értékelve a közel-keleti helyzetet — hang­súlyozta, hogy a palesztínai arab nép nemzeti jogaira, az önrendelkezésre és önálló ál­lamra való jogának helyreállí­tása nélkül nem lehet tartós megoldást találni a közel-keleti konfliktusban. Ezt emelte ki beszédében Habib Satti tunéziai külügyminiszter is. Az általános konstruktív szel­lemű felszólalásoktól erősen elütött Huang-IIua kínai dele­gátus beszéde. Megkerülve a palesztínai és a közel-keleti probléma lényegét, felszólalá­sát a Szovjetunió rágalmazásá­ra használta fel és arra, hogy a „két szuperhatalom versen­géséről“ értekezzék az ENSZ- fórum előtt. fakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-delegátusa leleplezte a pekingi képviselő kísérletét, amellyel el akarta terelni a közgyűlés figyelmét a vita tár­gyául szolgáló problémáról. A világszervezet köreiben sú­lyos aggodalmat vált ki az a megtorló kampány, amelyet Iz­rael az elmúlt napokban bonta­koztatott ki a megszállt arab területeken. Az izraeli hatósá­gok véres akciókkal próbálják letörni a Palesztínai Felszaba­dítási Szervezet támogatására rendezett megmozdulásokat. KOALÍCIÓS KORMÁNY OLASZORSZÁGBAN? Róma — A kereszténydemok­rata párt vezetősége úgy hatá­rozott, felkéri Aldo Moro kije­lölt miniszterelnököt, folytas­sa kormányalakítási megbeszé­léseit és alakítson keresztény­demokrata-republikánus két- párti kormányt. A megalakítan­dó kormány programja meg­egyezik azzal, amit Fanjani kormányalakítási megbeszélése­in már kidolgozott, s amit Mo­ro a maga részéről kiegészített. A KDP felkérte a republiká­nus pártot, vegyen részt ebben a kormányban, és felkérte a balközép-koalíció volt tagjait, a szocialista és szociáldemokra­ta pártot, támogassák a kor­mányt a parlamentben. Moro e döntés alapján beszá­molt Leone köztársasági elnök­nek a kormányválság alakulá­sáról, majd újabb megbeszélés­sorozatba kezdett a balközép- pártokkal. A republikánusok közölték: hajlandók részt ven­ni a kereszténydemokraták ál­tal tervezett kormányban. Az eddigi leghosszabb olasz kormányválság ezzel a megol­dás útjára lépett, bár az új fejlemény még nem jelenti teljes bizonyossággal a megol­dást. Moro mindenesetre meg­kapta a felhatalmazást, ha a republikánus párt részvételét megnyeri, a parlament elé áll­jon, s ott a szocialisták szava­zata elegendő ahhoz, hogy kormány bizalmat kapjon. Bujtatott1 külügyminiszter-csere Peking — A kínaiak százmil­liói csak tegnap reggel értesül­hettek első ízben arról, hogy az országnak Csiao Kuan-hua személyében új külügyminiszte­re yan. Csi Peng-fej leváltását és Csiao Kuan-hua kinevezését a kínai sajtó önálló hír formájá­ban egyáltalán nem közölte, vi­szont a kedd reggeli lapok és a pekingi rádió híradása ismer­tették az új kínai hírügynök­ségnek azt a jelentését, amely „Csiao Kuan-hua kínai külügy­miniszter és kolumbiai vendé­gek találkozásáról“ szól. Kína e nagyfontosságú sze­mélycsere esetében is kitartott a „bújtatott“ információközlés módszer mellett. Tokió — Kedden került sor Tokióban a japán—amerikai csúcstalálkozó hivatalos tár­gyalásainak első fordulójára. Tanaka miniszterelnök és Ford elnök megbeszélésein részt vett Kissinger amerikai és Kimura japán külügyminiszter is. A mintegy kétórás tárgyalás­ról Kissinger külügyminiszter tájékoztatta a külföldi sajtó képviselőit. Ekkor jelentette be, hogy Ford elnök hivatalos látogatásra szóló meghívást adott át Hirohito császárnak. A meghívást elfogadták és a látogatásra valószínűleg 1975- ben kerül sor. Ami a Ford— Tanaka tárgyalásokat illeti, Kissinger elmondotta, hogy gyakorlatilag érintették az összes bilaterális és nemzetközi kérdést. Mindkét fél aláhúzta a két ország kapcsolatainak alapját képező japán—ameri­kai biztonsági szerződés fenn­tartásának szükségességét. A tárgyalások egyik legfontosabb témája az energia kérdés- volt, különös tekintettel az Egyesült Államok javasolta energia-ta­karékossági programra, illetve arra a tervre, hogy a nagy nyu­gati olajfogyasztó országok kö­/ • zös erővel kényszerítsék az olajtermelő országokat az olaj árának laszállítására. Az amerikai külügyminiszter közölte, hogy Ford elnök „meg­értését" juttatta kifejezésre a japán kormány nukleáris poli­tikáját illetően, de ami azt a kérdést illeti, hogy az Egyesült Államok szállít-e nukleáris fegyvereket Japánba, ez olyan „speciális probléma“, amelyet a biztonsági szerződés kereté­ben vitatnak meg. Minőbe Riokicsi Tokiói kor­mányzó-polgármestere sajtóér tekezletet tartott. Elmondotta, hogy tisztelgő látogatást tett Ford amerikai elnöknél és fel­vetette neki azt a kérdést, hogy szállít-e az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket Japánba. Az amerikai elnök közölte, hogy megvitatta a problémát Tanaka miniszterelnökkel és nincs szándékában megvitatni a kérdést Tokió polgármesterével. Minőbe hangsúlyozta, mint a japán főváros tizenegymillió la­kosának képviselője, érthetet­lennek találta Ford válaszát és „kiábrándult emberként“ vált el az Egyesült Államok elnöké­től. Sztrájknap Franciaországban Párizs — A francia dolgozók milliói kedden — a szakszerve­zetek által meghirdetett orszá­gos harci nap keretében — szé­les körű szlrájkmozgalommal és nagyszabású tüntető felvo­nulásokkal követelték, hogy a kormány és a munkáltatók végre kezdjenek átfogó, komoly tárgyalásokat a dolgozók leg­fontosabb követeléseiről: a bé­rek és fizetések vásárlóerejé­nek fenntartásáról, a,z infláció megfékezéséről, a munkahelyek biztosításáról, a munkakörülmé­nyek megjavításáról. Chirac miniszterelnök televí­ziós nyilatkozatában ismét megtagadta a dolgozók által sürgetett tárgyalásokat és a dolgozók érdekeit védelmező szakszervezeteket „a nemzet- gazdaság dezorganizálásával“ vádolta meg. SZABOTÁL A PORTUGÁL REAKCIÓ Lisszabon — Gazdasági sza­botázsakciók sorával próbálnak társadalmi feszültséget okozni és a tömegeket a demokratikus rezsim ellen hangolni a portu gál tőkések és földbirtokosok, valamint a nemzetközi mono­póliumok. Mind gyakrabban látnak nap­világot arról szóló hírek, hogy a többszáz vagy többezer hek­tárral rendelkező földbirtoko­sok, arisztokraták parlagon hagyják földjeiket, legfeljebb vadászatra használják azokat, miközben Portugália óriási mennyiségű mezőgazdasági ter­méket kényszerül vásárolni kül­földről, Olyan esetek is gyak­ran előfordulnak, hogy elűzik földjeikről a parasztokat, még azokat is, akik nemzedékek óta itt élnek. Sokhelyütt tanyáikat is ledöntik, nehogy „visszaszök­hessenek“ otthonukba. Palmela gróf, aki Setubal és Maca között többezer hektár ura — valamelyik őséről nevez­ték el a birtokáról kinőtt Pal­mela városát — továbbra is megtagadja az államtól, hogy a vidék gazdasági fejlesztése ér­dekében közművesítse a terü­letet. Macát egészen a legutób­bi időkig „szögesdróttal beke­rített város“-nak hívták: csak főútján lehetett elhagyni a bir­tokot: a mezők, a hegyek, a patakok és az erdők mind-mind Palmela tulajdonai. Valamennyi akció egyértel­műen arra irányul, hogy gaz- dasági-társdalmi feszültség kel­tésével a demokratikus rend­szer ellen hangolják a dolgo­zókat. j széljegyzet _^^.,Mi"»iiiiiiuiiiiriüriiMiiiii!.iiiil»M,üi,»iiiiiií.ui;,riir.Ti7"iT!T7hűruM*ji,ír IMllifi ÉS VLAGYIVOSZTOK Neancsak földrajzilag fekszik közel a két város, e napokban más közös vonása Is van To­kiónak és Vlagyivosztoknak. A japán főváros vendége a hét első napjaiban Ford amerikai elnök, aki majd szöuli kitérő­vel a hót végén a szovjet ki­kötővárosban találkozik Leo­nyid Brezsnyevvel. Természetes, hogy mindkét távol-keleti város egyaránt hosszasan készül a magas ran­gú amerikai vendég fogadására. De egyáltalán nem azonos kö­rülmények között. A japán fővárosban 160 000 mozgósított rendőr áll minden pillanatban készenlétben, hogy a Ford-látogatás zavartalanul bonyolódjék. Japán kormánykö­rökben foggal tartottak afféle Ford-ellenes megtorló akció­tól, hiszen Japánban még min­dig nem tudták megbocsátani az Egyesült Államoknak a hi- rosimai atombombát. Már na­pokkal Ford érkezése előtt USA-ellenes tiltakozások zaj­lottak Tokió utcáin. így aztán teljesen érthető, hogy Ford el­nököt a tokiói repülőtéren nem fogadta katonai díszszázad, sőt Hirohito császár sem jelent meg a repülőtéren. A repülő­gépből Ford és kísérete egye­nesen a japán kormány épü­letének vendégházába hajtatott. Egyáltalán nem mondható te­hát, hogy pompával fogadták Japánban az első amerikai el­nököt, aki Tokióba látogatott. De nem is fogadhatták ... Míg Tokió szorongva várta B’ord érkezését, addig Vlagyi­vosztokban már a múlt hót vé­gén megjelentek a szovjet é® amerikai kormányszakértők. Mindez arra enged következtet­ni, hogy itt alaposan, átgondol­tan előkészítették a szovjet-** amerikai csúcstalálkozót. Vla­gyivosztok külvárosában már napok óta szorgalmasan gyako­rol az elnöki díszkíséret. A tudósítók számára is a legked­vezőbb feltételeket biztosítot­ták, 16 telex-berendezés, 20 te­lefon-vonal és az Orbita szov­jet hírközlő szputnyik-rendszer biztosítja, hogy a hírek azonos gyorsasággal jussanak el Vla- gyivisztokból Moszkvába és Washingtonba. Vlagyivosztok tehát éppen a tokiói helyzetkép ellenpólusa: a városban barátságos, higgadt vendégvárás uralkodik. P. VONYIK ERZSÉBET ÚI sző 1974. XI. 20. Az atomerő békés felhaszná­lása terén folytatott szovjet— amerikai együttműködés 1959. november 24-től számítható, amikor Washingtonban aláír­ták az erre vonatkozó emlék­iratot. Ez a dokumentum kilátásba helyezte a két ország olyan tudósainak kölcsönös csereláto- gatásait, akik a szabályozható termonukleáris reakciók, ener­getikai atomreaktorok, köztük a sokszorozok, a nagyenergiájú részecskék fizikája, az atomfizi­ka, a neutronfizika, területén működnek, az atommagszerke­zetének tanulmányozását, a tu­dományos-műszaki adatcserét, közös munkálatok végzését stb. 1970. novemberében Washing­tonban jegyzőkönyvet írtak alá öt évre a nagy energiák fiziká­ja terén végzendő közös munká­latokról. Ez az együttműködés minőségileg új formája és a szovjet—amerikai tudományos— műszaki együttműködésben új szakasz kezdete volt. A szerpu- liovi szovjet részecskegyorsító­ban, amely abban az időben a maga nemében a legnagyobb volt, már 1972-ben „Dricke-ki- sérlet“ néven közös kísérletet végeztek. Még abban az évben a bataviai amerikai részecske- gyorsítóban megkezdődött a „Nyikityin-kisérletnelc" neve­zett második szovjet—amerikai kísérlet. Különleges helyet foglal el a békés célú atomrobbantások terén 1969-ben elkezdődött együttműködés. Szovjet és amerikai szakem­berek e kutatási témával kap­csolatban már három ízben ta­lálkoztak: 1969 áprilisában Bécsben, 1970 februárjában Moszkvában és 1972 júniusában Washingtonban. Megvitatták az atomrobbantások békés célú al­kalmazásának lehetséges terü­leteit, széles körű információ­dő energetikai reaktorokkal foglalkozó egyik legutóbbi ta­lálkozón a szovjet Sevcsenko városban amerikai szakembe­rek csoportja Andresnak, az Egyesült Államok atomenergia- ügyi bizottsága tagjának veze­tésével megvitatta a két ország­ban folyó kutatások menetét és Együtt működés a béke nevében cserére került sor, s főként megvitatták az ilyen robbantá­sok biztonságosságát. Az idén csúcsszinten aláírt új szovjet—amerikai egyezmény előirányozza az együttműkö­dést olyan- fontos területeken, mint a gyors neutronokkal mű­ködő reaktorokat alkalmazó atomenergetika, szabályozott termonukleáris szintézis és az anyag alapvető tulajdonságai­nak kutatása. Közös erővel meg kell oldaniuk földünk energia­ínségének elhárítását. Az atomenergetikai együtt­működés a gyors neutronokkal működő, nagy jövő előtt álló reaktorokra összpontosult. A gyors neutronokkal működő reaktoroknak atomerőművekben történő ipari alkalmazása terén azonban még nagy munkát kell végezni. A határidő közelebb hozásában ezért n^gy szerepet keli játszania szakembereink erőfeszítései egyesítésének. A gyors neutronokkal műkö­megjelölte az első gyors neut­ronokkal működő reaktorok ter­vezésében, felszerelésében és üzemeltetésében szerzett tapasz­talatok széles körű kölcsönös cseréjének távlatait. A szabályozott termonukleáris szintézis — ez a jövő energeti kaja. A jövő termonukleáris energetikai reaktorainak vonzó vonása a végtelen üzemanyag­készlet, amelyet a természetben (a közönséges és tengervízben) nagyon elterjedt hidrogénizotóp — a deutérium szogáltat. A szovjet tudósok nagy ha­ladást értek el a termonukleá­ris reakció kutatásában. A sza­bályozott termonukleáris reak­ció megvalósításának igényeit leginkább a „Tokamak“ szovjet berendezések közelítik meg, amelyeket a moszkvai Kurcsa- tov Atomerőkutatási Intézetben fejlesztettek ki. 1974. februárjában létrejött a szovjet—amerikai termonukleá­ris energiaügyi koordinációs bi­zottság, s májusban már megtar­totta első ülését. A bizottság megvitatta a szov­jet és amerikai tudósoknak a szabályozott termonukleáris szintézis nemzeti programjairól és hosszú érvényű terveiről szóló beszámolóit. Ez nagyon hasznos információcsere volt. A program és a tervek ismerete alapot teremtett az együttműkö dés konkrét irányainak tervezé sére. A bizottság úgy döntött, hogy az együttműködés magá ha foglalja a nemzeti tervek megvitatását és egybehangolá­sát, a szakemberek hosszú és rövid távú cseréjét, a szovjet és amerikai tudományos köz­pontokban végzendő közös mun­kálatokat, a nemzeti központok­ban a tudományos és technikai kérdések széles körével kapcso­latban közösen kidolgozott ter­veken végzendő munkálatokat. Kidolgozták az idei közös tu­dományos-műszaki intézkedések tervét és az idei munkaprogra­mot. A bizottság felvázolta az 1975. évi együttműködési prog­ramot. Az 1974. évi terv előirányozta 4—6 amerikai szakember láto­gatását szovjet atomközpontok­ban, hogy ismerkedjenek a To­kamak típusú szupervezető mág­nesrendszerek technológiájával. Azzal kapcsolatban is kilátás­ba helyezte a szakembercserét, hogy közös munkálatokat vé­gezzenek szovjet és amerikai tudományos kutatási szerveze­tekben a termonukleáris prog­ram megoldása szempontjából időszerű hat témakörben. Ami az anyag alapvető sajá- ' tosságainak kutatását illeti, ma a fizikusok műszerei óriási és igen drága részecskegyorsítók lettek, amelyeknek önálló be­szerelése még az olyan álla­moknak, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, is nagy megterhelést jelent, s ha ezeket csak egy ország tudósai ven­nék igénybe, ez enyhén szólva önzés lenne. Éppen ezzel ma­gyarázható, hogy amikor a Szovjetunióban 1967-ben üzem­be helyezték a Szertuhov mel­letti protongyorsítót, abban az időben a maga nemében a leg­nagyobbat, a szovjet kormány lehetővé tette a protongyorsí­tóval végzett munkálatokban va­ló részvételt a szocialista or­szágok, a nyugat-európai orszá­gok tudósainak és az amerikai tudósoknak. Amikor az Egyesült Államokban 1972-ben elérte ter­vezett kapacitását a bataviai részecskegyorsító, az elsők kö­zött szovjet fizikusok is kísér­leteket végeztek rajta. Ez az együttműködés fontos területe, ahol széleskörűen alkalmazzák a tudományos kutatómunkák közös végzésének módszerét. A szovjet—amerikai egyez­mény keretében folytatott együttműködés 1973. óta ered­ményesen fejlődik és kétség­telenül újabb vívmányokkal fogja gazdagítani a tudományt. IGOR MOROHOV, a műszaki tudományok dokto­ra, az atomerőfelhasználá9i szovjet állami bizottság el­nökének első helyettese. (APNJ

Next

/
Thumbnails
Contents