Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-03 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Az üzem vezetői: Melicher Béla (balról), Mikes János, a pártszervezet elnöke és A csőkészítő szocialista munkabrigád tagjai: ürbán Zoltán, Dudás László, Konca Pápay László Tibor, Szőlősi Tibor, Béni Károly, Gyurovics Tibor,'Herczeg István és Csáky László. A munkahelyeken mindenütt ügyes kezű, munkájukat begyakorlott mozdulatokkal végző dolgozókkal találkoztunk. A betoncsövek vasvázához szükséges anyagot Jaka Lajos, Patai László és Pavlov István készíti elő. Még nem is olyan régen ezt a munkát kézi erővel végezték, ami bizony nem volt könnyű feladat. Ma már lényegesen köny- nyebb dolguk van, hiszen a nehezebb műveleteket gombnyomásra, gépek végzik el helyettük. Hasonló a helyzet a vasváz összeállításánál is. Egy hazailag összeállított gép ötletes megoldással csévéli magira és formálja megfelelő alakúra az előkészített anyagot. A csőkészítő részleg lényegében két részből áll: a betonkeverőkből és az „öntőkből“. Külön helyiségben, két csoport dolgozói váltott műszakban végzik a betonkeverést. Az egyik csoportnak Péli Gyuláné személyében egy nőtagja is van, aki évek óta állja a versenyt a kiváló munkát végző csoport férfitagjaival. Az összekötőkapocs szerepét a keverő és öntőcsoport között Varga Tibor végzi, aki ügyesen mozgó kocsijával szállítja a kész betont. Feladata nem könnyű, de becsülettel helytáll. Az öntők munkája teljesen gépesített. A formák megtöltése után, melyet szintén gépi erővel végeznek, centrifuga segítségével készül a cső, melyet két órán át hatalmas párakamrákban szárítanak. Ezután már „mozgatható“, az udvarra kerül, ahonnan 21 napos rendszeres kezelés után elszállítják a megrendelőkhöz. A szállítók munkája merőben eltér az üzem többi dolgozójának munkájától. Míg az üzem dolgozói két műszakban végzik munkájukat, a szállítást csak egyetlen csoport végzi. Munkájuk van bőven, hiszen átlagban napi 7—8 (havi 210) vagon árut kell útnak indítaniuk. Nem is beszélve arról, hogy az üres vasúti kocsik nem menetrendszerűen érkeznek. s így a nap bármelyik szakában, munkaszüneti napokon is, szállítaniuk kell. Ennél fogva kötött munkaidejük nincs, de „bevetésre“ mindig készen kell állniuk. A szállítócsoporthoz tartozik a Tatra 138-as autódaru, mellyel Kútnik János emeli a hatalmas csöveket a vasfűi kocsikba, hogy azok az ország különböző részeibe útra kelhessenek. Legtöbbet -1 a Vodohospodárské stavby, Pozemné stavby és a Priemyselné stavby vállalatok címére küldenek, de sok kisebb tételt indítanak útra más vállalatok és üzemek címére is. Gyakran előfordul, hogy vagonhiány miatt nem tudják a rendelt árut elszállítani, és a rendelők saját kocsijaikkal kénytelenek elvinni azt az üzemből. A vagonhiány természetesen kihat a termelésre is, hiszen a raktározási problémák miatt ilyenkor csők kenteni kell a termelést. Hogy az időnként előálló problémák ellenére az üzem mindig teljesíti tervét, az elsősorban a jó kollektíva érdeme, de nagy része van benne a szakszerű irányításnak is. Az üzem fiatal vezetői, az üzemi pártszervezet és az FSZM vezetőségével közösen azon fáradoznak, hogy az üzem vállalati méretekben is a legjobbak között legyen. Ezt igazolják Melicher Béla üzemvezető szavai is. — Az üzem irányításában tevékenyen részt vesz az üzemi pártszervezet, melynek az elnöke Mikes János. A felmerülő problémákat közösen vitatjuk meg. A póttagok a taggyűléseken ismerkednek meg az üzem problémáival, ahol sok javaslat elhangzik azok kiküszöbölésére. De nemcsak szavakkal segítenek a kommunisták, a munkában is az élen járnak. Mikes János, a pártszervezet elnöke arról szól. hogy a politikai oktatás színvonala egyre emelkedik. A taggyűléseken jó a részvétel, a megjelenés általában 80—90 százalékos. Természetesen a ka pott feladatot minden kommunista becsületesen teljesíti. Tagjaik számát évente növelik. Most három tagjelöltjük van, velük a taglétszám húszra növekszik. A termelési eredmények alakulását az egészséges munkaverseny nagymértékben befolyásolja. Több munkacsoport már második éve versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ilyen az előkészítő részleg 4 csoportja is, melyek 6—6 tagja Dekys János, Urbán Zoltán, Pásztor József és Máté Lajos irányítása mellett teljesíti a kitűzött feladatokat. A munkabrigádok vállalt kötelezettségeinek kiértékelését félévenként végzik. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy megtartják adott szavukat. A munkacsoportok minden tagja elismerésre méltó munkát végez. Ezek egyike Szőlősi László, aki munkájával nagyban hozzájárul a jó eredmények eléréséhez. Az egyik brigád tagja Patai Mihály, az elmúlt hónapban töltötte be hatvanadik életévét. Ha az üzemről, annak dolgozóiról esik szó, okvetlen beszélni kell a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájáról is. A szervezet elnöke, Balla József, tevékenyen részt vesz az üzem irányításában, de törődik a dolgozók panaszainak orvoslásával, jogos igényeik kielégítésével is. Oj elnök, alig egy éve áll a szervezet élén, de máris jelentős változások tapasztalhatók a dolgozókról való gondoskodásban. A 96 tagot héttagú „műhelybizottság“ irányítja és képviseli. Az érdeklődésnek megfelelően időközönként kirándulásokat szervez. A hazánk tájainak megismerését célzó kirándulásokat összekapcsolják az SZNF nevezetes helyeinek megtekintésével. Évente több dolgozó kéthetes tátrai üdülésen vehet részt, sőt Jugoszláviában is üdültek néhányan. De nemcsak a tagok pihenési igényeit igyekszik kielégíteni — gyógykezelési lehetőségeket is ad a tagoknak. Ezenkívül ellenőrzi a munkabiztonsági intézkedések maradéktalan betartását, javaslatokat tesz a dolgozók munkakörülményeinek megjavítására. Az ilyen együttműködés mellett talán természetesnek tűnnek a jó eredmények, amelyek következtében a vállalat „legrentábilisabb üzeme“ lett. Éveken át egyenletesen teljesíteni a tervet. A terv havi 1 millió 700 ezer koronás termelést ír elő. Hogy az ipolysági üzemben mindezt évek óta teljesíteni tudják, azt az is bizonyítja, hogy eddig háromszor nyerték el az FSZM vándorzászlaját. Bizonyára az állandó tervteljesítés, az eredményes, minőségi munka is hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat Ipolyságon egy korszerű üzem felépítését tervezi. Ha az felépül, az üzem dolgozói — a korszerű gépek segítségével hasznosítják tapasztalataikat további sikerek elérésében. BÖJTÖS JÁNOS Szerény körülmények között végeznek jó munkát a ZIPP (Závody inžinierskej a priemyselnej pre- fabrikácií] lévai üzeme ipolysági részlegének dói gozói. Az üzem kezdetben Bazaltové, majd Andezi- tové kameňolomy néven szerepelt, s főleg betongyűrűk, szennyvízlevezető csövek, járdalapok és építkezéshez szükséges kisebb méretű betongerendák készítésével foglalkozott. Ezenkívül garázsok építéséhez gyártottak tetőpaneleket. A dolgozók száma akkor még nem érte el a száz főt, a terme lés értéke pedig havi 350 000 korona körül mozgott. A munka kezdetleges gépesítése fékezte a terme Jés hatékony növelését és több fizikai munkát igé nyelt a dolgozóktól. Jelentősebb változásokra csak 1964-ben került sor. Az üzem több géppel gazdagodott, módosí tották a gyártott termékeket. A csehszlovák szab vány követelményeinek megfelelően minden méretben kezdtek gyártani ablakok fölé való áthida lásokat — viszont megszüntették a betongyűrűk és a tetőpanelek készítését. A termelés főleg a TZA 30 0 400 és a 40 cm átmérőjű öntött betoncsövek gyártására Irányult. Az üzemnek ma is ez a fő terméke, naponta 92 darab 30-as és 80 darab 40-es csövet készítenek el. Melicher Béla üzemvezetővel és Pápay László helyettessel végigjártuk a termelőrészlegeket. Leg több helyen eléggé szűk, alacsony helyiségekben végzik munkájukat a dolgozók. Meglátszik, hogy ezek az épületek nem kimondottan erre a célra készültek, de különféle módosítások után alkalmas sá váltak küldetésük betöltésére. Mindezt figyelem be véve, az üzem dolgozóinak szorgalmát dicséri az a tény, hogy évek óta jó eredményeket érnek el: tervüket állandóan 100 százalék felett teljesítik. A szállítócsoport: Herczeg Pál, Vámos Ernő, Barian László és Sinka Lajos. A karbantartó csoport tagjai: Refka Kálmán, Frenko István, Kiss József, Böjti Miroslav. Munkájuk szinte felmérhetetlen — mondja az üzemvezető. 1974. XI. 3. 4
